TEXT 16
16. VERS
Verš
Szöveg
nānuvartayatīha yaḥ
aghāyur indriyārāmo
moghaṁ pārtha sa jīvati
nānuvartayatīha yaḥ
aghāyur indriyārāmo
moghaṁ pārtha sa jīvati
Synonyma
Szó szerinti jelentés
evam — takto; pravartitam — stanovený Vedami; cakram — koloběh; na — ne; anuvartayati — převezme; iha — v tomto životě; yaḥ — ten, kdo; agha-āyuḥ — jehož život je plný hříchů; indriya-ārāmaḥ — spokojený ze smyslového požitku; mogham — zbytečně; pārtha — ó synu Pṛthy (Arjuno); saḥ — on; jīvati — žije.
evam – így; pravartitam – a Védákban lefektetett; cakram – kört; na – nem; anuvartayati – elfogadja; iha – ebben az életben; yaḥ – aki; agha-āyuḥ – bűnös életűként; indriya-ārāmaḥ – érzékkielégítésből elégedettséget merítve; mogham – hiábavalóan; pārtha – ó, Pṛthā fia (Arjuna); saḥ – ő; jīvati – él.
Překlad
Fordítás
Můj milý Arjuno, ten, kdo v lidském životě nepřijme za svůj koloběh oběti takto stanovený Vedami, vede život plný hříchu. Žije pouze pro ukojení smyslů, a proto žije zbytečně.
Kedves Arjunám! Aki emberi élete során nem követi a Védákban előírt áldozatkört, az minden bizonnyal bűnös életet él. Léte hiábavaló, mert csak az érzékkielégítésben leli örömét.
Význam
Magyarázat
Zde Pán odsuzuje mamonářskou filozofii “těžce pracuj a užívej si smyslového požitku”. Pro ty, kdo si chtějí užívat tohoto hmotného světa, je tedy výše uvedený koloběh konání obětí naprosto nezbytný. Každý, kdo se neřídí těmito pravidly, žije velice nebezpečný život a jeho situace je stále beznadějnější. Je zákonem přírody, že lidská forma života je určena pro seberealizaci. Ti, kdo se přímo věnují seberealizaci jednou ze tří metod — karma-yogou, jñāna-yogou nebo bhakti-yogou — nemusí přísně dodržovat konání předepsaných yajñí; těchto transcendentalistů se zásadně netýkají neřesti a ctnosti. Avšak osoby, které se oddávají smyslovému požitku, se musí výše uvedeným koloběhem obětních obřadů očistit. Lidé jednají různými způsoby. Ti, kteří si nejsou vědomi Kṛṣṇy, jednají s vědomím zaměřeným na smysly, a proto je třeba, aby se věnovali zbožným činnostem. Systém obětí je uzpůsobený tak, aby lidé, jejichž vědomí je zaměřené na smysly, mohli ukojit své touhy, aniž by se zapletli do reakcí za práci konanou s cílem smyslového požitku. Blahobyt světa nezávisí na našem úsilí, ale na skrytém řízení Nejvyššího Pána, které přímo uskutečňují polobozi. Proto jsou yajñi přímo zaměřeny na určité polobohy, jmenované ve Vedách. Zároveň nepřímo slouží rozvinutí vědomí Kṛṣṇy, neboť jakmile člověk ovládá konání yajñí, vědomí Kṛṣṇy se jistě projeví. Pokud ovšem konáním yajñí k vědomí Kṛṣṇy nedospěje, jsou tyto praktiky jen morálními zásadami. Člověk by proto neměl svůj pokrok zastavovat u morálních zásad, ale dostat se nad ně, aby nabyl vědomí Kṛṣṇy.
Az Úr ebben a versben elítéli a „dolgozz keményen, és élvezd az érzéki örömöket” pénzimádó, anyagias filozófiáját. Az említett yajñák végzése tehát elengedhetetlenül szükséges azok számára, akik élvezni akarják ezt az anyagi világot. Akik nem követik e szabályokat, azok rendkívül kockázatos életet élnek, amely a kárhozat felé vezet. A természet törvényei alapján az emberi élet célja legfőképpen az önmegvalósítás, amit három úton – a karma-yogán, a jñāna-yogán és a bhakti-yogán keresztül – lehet elérni. Az erény és a bűn felett álló transzcendentalisták számára nem szükséges az előírt yajñák szigorú végrehajtása, ám azoknak, akik csupán az érzékkielégítést hajszolják, meg kell tisztulniuk az említett yajña-kör elvégzésével. Sokféle tett van. Akik nem Kṛṣṇa-tudatúak, azok nyilvánvalóan érzéki tudatban cselekszenek, ezért jámbor tetteket kell végezniük. A yajñák rendszerét úgy tervezték meg, hogy elvégzésükkel az érzéktudatú ember anélkül teljesítheti be vágyait, hogy az érzékkielégítő tett visszahatásaiba bonyolódna. A világ jóléte nem saját erőfeszítésünktől függ, hanem a Legfelsőbb Úr háttérelrendezésétől, amit a félistenek hajtanak végre. A yajñákat éppen ezért közvetlenül az adott félisteneknek mutatják be, akikről a Védák beszélnek. Közvetve ez maga a Kṛṣṇa-tudatú folyamat, mert aki szakértővé válik a yajñák végrehajtásában, az minden kétséget kizárva Kṛṣṇa-tudatú lesz. Ha azonban a yajñák végzésével valaki nem válik Kṛṣṇa-tudatúvá, akkor ezek az elvek puszta erkölcsi szabályok maradnak. Az embernek nem szabad a fejlődése során az erkölcsi szabályoknál megállnia. Túl kell azokon lépnie, hogy elérje a Kṛṣṇa-tudatot.