Skip to main content

ELSŐ FEJEZET

Hadiszemle a kurukṣetrai csatamezőn

1. VERS:
Dhṛtarāṣṭra így szólt: Ó, Sañjaya, mit tettek fiaim és Pāṇḍu fiai, miután harcra vágyva összegyűltek a kurukṣetrai zarándokhelyen?
2. VERS:
Sañjaya így szólt: Ó, uralkodó! Duryodhana király megtekintette a Pāṇḍu fiai által hadrendbe állított sereget, majd tanárához lépett, s a következő szavakat intézte hozzá:
3. VERS:
Ó, tanárom, nézd Pāṇḍu fiainak hatalmas seregét, amelyet eszes tanítványod, Drupada fia állított fel igen ügyesen!
4. VERS:
Hadseregükben számos hősi íjász sorakozott fel, akik küzdelemben egyenlőek Bhīmával és Arjunával: Yuyudhāna, Virāṭa, Drupada és mások, valamennyien rettentő harcosok.
5. VERS:
Mellettük ott van Dhṛṣṭaketu, Cekitāna, Kāśirāja, Purujit, Kuntibhoja és Śaibya is, mindannyian nagy hősök, kiváló harcosok.
6. VERS:
Ott a hatalmas Yudhāmanyu, a rettentő erejű Uttamaujā, valamint Subhadrā fia és Draupadī fiai. Valamennyi vitéz rendkívüli szekérharcos.
7. VERS:
Ám hogy tudj róluk, ó, brāhmaṇák legkiválóbbja, hadd szóljak most azokról a tábornokokról is, akik az én seregeimet vezénylik rendkívüli hozzáértéssel!
8. VERS:
Itt vagy te magad, valamint a csatában mindig győzedelmes Bhīṣma, Karṇa, Kṛpa, Aśvatthāmā, Vikarṇa, valamint Somadatta fia, Bhūriśravā.
9. VERS:
Sok más hős is velük van, akik készek az életüket áldozni az én ügyemért. Mindannyian a legkülönfélébb fegyvereket viselik, s jártasak a hadtudományban.
10. VERS:
Erőnk felmérhetetlen, s Bhīṣma nagyatya tökéletes védelmet nyújt számunkra, míg a Pāṇḍavák hadereje, amit Bhīma védelmez gondosan, korlátozott.
11. VERS:
Most a sereg falanxának kijelölt stratégiai pontjain mindenkinek teljes támogatást kell nyújtania Bhīṣma nagyatyának.
12. VERS:
Ekkor Bhīṣma, a Kuru-dinasztia hatalmas és vitéz ősatyja, a harcosok nagyatyja hangosan kagylókürtjébe fújt. Az oroszlánbőgésre emlékeztető hang megörvendeztette Duryodhanát.
13. VERS:
Ezután hirtelen felharsantak a kagylókürtök, harsonák, trombiták és kürtök, megperdültek a dobok, s egyesült hangjuk rettentő hangzavart keltett.
14. VERS:
A másik oldalon, a fehér ménektől vont nagy harci szekéren az Úr Kṛṣṇa és Arjuna is megszólaltatták transzcendentális kagylókürtjüket.
15. VERS:
Az Úr Kṛṣṇa a Pāñcajanyát, Arjuna a Devadattát, a farkasétvágyú, hőstetteit hatalmas erővel véghezvivő Bhīma pedig rettentő kagylókürtjét, a Pauṇḍrát szólaltatta meg.
16 – 18. VERS:
Ó, uralkodó! Yudhiṣṭhira király, Kuntī fia az Anantavijayát, Nakula és Sahadeva pedig a Sughoṣát és a Maṇipuṣpakát szólaltatta meg. A kiváló íjász, Kāśī királya, a nagy harcos, Śikhaṇḍī, valamint Dhṛṣṭadyumna, Virāṭa, a legyőzhetetlen Sātyaki, Drupada, Draupadī fiai, Subhadrā erős karú fia és a többiek is mind megfújták kagylókürtjüket.
19. VERS:
A különböző kagylókürtök rettentő hangja betöltötte az eget és a földet, s megremegtette Dhṛtarāṣṭra fiainak szívét.
20. VERS:
Ekkor Arjuna, Pāṇḍu fia a harci szekéren ülve, melynek Hanumān díszlett a zászlaján, felvette íját, s felkészült, hogy kilője nyilait. Ó, király! Dhṛtarāṣṭra fiainak felsorakozott hada láttán e szavakkal fordult az Úr Kṛṣṇához:
21 – 22. VERS:
Arjuna így szólt: Ó, tévedhetetlen, kérlek, hajtsd harci szekeremet a két sereg közé, hogy láthassam, kik vannak jelen, kik vágynak a harcra, s kikkel kell majd megküzdenem e nagy összecsapásban!
23. VERS:
Hadd lássam, kik jöttek el harcolni, hogy Dhṛtarāṣṭra gonosz szívű fiának örömet szerezzenek!
24. VERS:
Sañjaya így szólt: Ó, Bharata sarja! Arjuna kérésére az Úr Kṛṣṇa a két sereg közé hajtotta a pompás harci szekeret.
25. VERS:
Bhīṣma, Droṇa és a világ többi vezére jelenlétében így szólt az Úr: „Lásd, Pārtha, az itt összesereglett Kurukat!”
26. VERS:
Arjuna a két seregben atyáit, nagyatyáit, tanítómestereit, anyai nagybátyjait, fivéreit, fiait, unokáit, barátait, apósait és jóakaróit pillantotta meg.
27. VERS:
Amikor Kuntī fia, Arjuna meglátta a különféle rokonok és barátok sokaságát, szívét részvét töltötte el, s így szólt:
28. VERS:
Arjuna így szólt: Kedves Kṛṣṇám! Előttem sorakozó, harci vágyban égő barátaim és rokonaim láttán tagjaim reszketnek, ajkam kiszárad.
29. VERS:
Egész testem remeg, s borzongás járja át. Gāṇḍīva íjam kicsúszik kezemből, s a bőröm tüzel.
30. VERS:
Képtelen vagyok tovább itt állni! Kezdek megfeledkezni magamról, s forog velem a világ. Ó, Kṛṣṇa, Keśī démon végzete, nagyon rosszat sejtek!
31. VERS:
Nem látom be, mi jó származik abból, ha megölöm rokonaimat a harcban. Ó, kedves Kṛṣṇám, nem akarom megnyerni e csatát, s nem vágyom sem királyságra, sem boldogságra!
32 – 35. VERS:
Ó, Govinda, mit ér nekünk a királyság, a boldogság, vagy mit ér maga az élet, ha azok, akiknek kedvéért erre vágyunk, most itt sorakoznak a csatatéren? Ó, Madhusūdana! Még ha másképp ők pusztítanának is el engem, miért kellene halálukat kívánnom a tanítóknak, atyáknak, fiaknak, nagyatyáknak, anyai nagybátyáknak, apósoknak, unokáknak, sógoroknak és más rokonoknak, akik itt állnak előttem, készen arra, hogy feláldozzák életüket és minden kincsüket? Ó, minden lény fenntartója, én nemhogy ezért a Földért, de még a három világért sem vagyok hajlandó harcolni velük! Miféle boldogság várhat ránk, ha megöljük Dhṛtarāṣṭra fiait?
36. VERS:
A bűn fog hatalmába keríteni bennünket, ha legyilkoljuk e támadókat. Nem helyes hát, ha megöljük Dhṛtarāṣṭra fiait és barátainkat. Mit nyernénk ezzel, ó, Kṛṣṇa, szerencse istennőjének ura, és hogyan lehetnénk boldogok saját rokonaink elpusztítása árán?
37 – 38. VERS:
Ó, Janārdana! Ezek az emberek, akiknek szívét kapzsiság tölti el, nem látnak semmi rosszat abban, hogy kiirtsák saját családjukat, vagy hogy barátaikkal marakodjanak, ám miért követnénk el ilyen bűnt mi, akik tudjuk, hogy a család elpusztítása bűnös tett?
39. VERS:
A dinasztia kipusztulásával az örök családi hagyományok is kivesznek, s az életben maradt családtagok vallástalanul fognak élni.
40. VERS:
Ó, Kṛṣṇa, ó, Vṛṣṇi leszármazottja! Amikor a családban a vallástalanság kerül túlsúlyba, a család nőtagjai beszennyeződnek, ha pedig a nők rossz útra térnek, az nem várt utódokat eredményez.
41. VERS:
A nem várt nemzedék szaporodása kétségtelenül pokoli életet teremt a családnak és a családi hagyományok lerombolóinak egyaránt. Az ilyen erkölcstelen családok ősatyái visszaesnek, mert többé nem áldoznak nekik ételt és vizet.
42. VERS:
A családi hagyományok elpusztítói – akik így nemkívánt gyermekek világrajöttét idézik elő – gonosz tetteikkel véget vetnek a köz javát és a családi jólétet szolgáló cselekedeteknek.
43. VERS:
Ó, Kṛṣṇa, népek fenntartója! Azt hallottam a tanítványi láncolattól, hogy azokra, akiknek családi hagyományait elpusztítják, örök pokol vár.
44. VERS:
Ó, jaj, mily különös, hogy súlyos bűnök elkövetésére készülünk! A királyi gyönyörök élvezetére vágyva saját rokonainkat akarjuk elpusztítani.
45. VERS:
Inkább haljak meg fegyvertelenül és ellenállás nélkül a csatatéren a felfegyverzett Dhṛtarāṣṭra-fiak kezétől!
46. VERS:
Sañjaya mondta: E szavakkal szólt hát Arjuna a csatatéren, majd íját és nyilát félredobva leült harci szekerén, és szívét elborította a bánat.