Skip to main content
Library » Bhagavad-gītā, kokia ji yra » PENKTAS SKYRIUS

TEXT 21

21. VERS

Tekstas

Szöveg

bāhya-sparśeṣv asaktātmā
vindaty ātmani yat sukham
sa brahma-yoga-yuktātmā
sukham akṣayam aśnute
bāhya-sparśeṣv asaktātmā
vindaty ātmani yat sukham
sa brahma-yoga-yuktātmā
sukham akṣayam aśnute

Synonyms

Szó szerinti jelentés

bāhya-sparśeṣu — prie išoriškų juslinių malonumų; asakta-ātmā — kas nėra prisirišęs; vindati — patiria; ātmani — savyje; yat — kurią; sukham — laimę; saḥ — jis; brahma-yoga — susikaupimu į Brahmaną; yukta-ātmā — savąjį „aš“ susiejęs su; sukham — laime; akṣayam — beribe; aśnute — džiaugiasi.

bāhya-sparśeṣu – külsődleges érzéki gyönyörben; asakta-ātmā – nem ragaszkodó; vindati – élvezi; ātmani – az önvalóban; yat – amit; sukham – boldogságot; saḥ – ő; brahma-yoga – a Brahmanra összpontosítva; yukta-ātmā – az önvalóval összekapcsolódó; sukham – boldogságot; akṣayam – végtelent; aśnute – élvez.

Translation

Fordítás

Išvaduoto žmogaus nevilioja materialūs jusliniai malonumai. Jis visada yra apimtas transo, semdamasis džiaugsmo vidujai. Taip save pažinusi asmenybė patiria beribę laimę, nes ji susitelkusi į Aukščiausiąjį.

Aki ekképpen felszabadult, az nem vonzódik az anyagi érzéki élvezetekhez, hanem mindig transzba merül, s a belső gyönyört élvezi. Az önmegvalósított embernek ily módon határtalan boldogságban van része, mert figyelmét a Legfelsőbbre függeszti.

Purport

Magyarázat

KOMENTARAS: Śri Yāmunācārya, didis Kṛṣṇos sąmonės bhaktas sakė:

Śrī Yāmunācārya, a Kṛṣṇa-tudat nagy bhaktája így ír:

yad-avadhi mama cetaḥ kṛṣṇa-pādāravinde
nava-nava-rasa-dhāmany udyataṁ rantum āsīt
tad-avadhi bata nārī-saṅgame smaryamāne
bhavati mukha-vikāraḥ suṣṭhu niṣṭhīvanaṁ ca
yad-avadhi mama cetaḥ kṛṣṇa-pādāravinde
nava-nava-rasa-dhāmany udyataṁ rantum āsīt
tad-avadhi bata nārī-saṅgame smaryamāne
bhavati mukha-vikāraḥ suṣṭhu niṣṭhīvanaṁ ca

„Nuo tada, kai pradėjau su transcendentine meile tarnauti Kṛṣṇai, atrasdamas Jame neišsenkamą palaimą, vos tik pagalvoju apie lytinius malonumus – pasibjaurėjimas iškreipia mano lūpas ir aš nusispjaunu.“ Praktikuojantis brahmą-yogą, arba Kṛṣṇos sąmonę, taip pasineria į meilės tarnystę Viešpačiui, kad visiškai praranda potraukį materialiems jusliniams malonumams. Materialiu požiūriu, didžiausias malonumas – lytinis. Jo kerams šiame pasaulyje niekas negali atsispirti – be minties apie seksą materialistas iš viso negali dirbti. Tačiau Kṛṣṇą įsisąmoninęs žmogus, apsieidamas be lytinių malonumų ir jų vengdamas, dirba su dar didesniu įkvėpimu. Toks yra dvasinio pažinimo kriterijus. Dvasinis pažinimas ir lytiniai malonumai niekaip nesiderina. Kṛṣṇą įsisąmoninęs žmogus – tai išsivadavusi siela, todėl jo nebevilioja jokie jusliniai malonumai.

„Mióta Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálatát végzem, s örökké megújuló lelki gyönyört merítek Belőle, ha bármikor eszembe jut a nemi élvezet, már a gondolattól is köpök, s ajkam legörbül az undortól.” A brahma-yogában, vagyis a Kṛṣṇa-tudatban élő ember olyannyira elmélyed az Úr szerető szolgálatában, hogy minden kedve elmegy az anyagi élvezetektől. A legnagyobb anyagi gyönyör a nemi élvezet. Az egész világ ennek varázsa alatt működik, s a materialisták nem is képesek más cél érdekében cselekedni. A Kṛṣṇa-tudatú ember ezzel ellentétben nagyobb lendülettel képes dolgozni a nemi élvezet nélkül, melyet messze elkerül. Ez a lelki megvalósítás bizonyítéka. A lelki megvalósítás és a nemi élvezet nem férnek össze egymással. A Kṛṣṇa-tudatú ember felszabadult lélek, ezért nem vonzódik semmilyen érzéki élvezethez.