5. VERS
ТЕКСТ 5
Szöveg
Текст
nibandhāyāsurī matā
mā śucaḥ sampadaṁ daivīm
abhijāto ’si pāṇḍava
нибандха̄я̄сурӣ мата̄
ма̄ шучах̣ сампадам̇ даивӣм
абхиджа̄то 'си па̄н̣д̣ава
Szó szerinti jelentés
Дума по дума
daivī – transzcendentális; sampat – tulajdonságok; vimokṣāya – a felszabadulást szolgálják; nibandhāya – kötöttséghez vezetnek; āsurī – a démonikus tulajdonságok; matā – így tekintik; mā – ne; śucaḥ – aggódj; sampadam – tulajdonságokkal; daivīm – transzcendentális; abhijātaḥ – született; asi – vagy; pāṇḍava – ó, Pāṇḍu fia.
даивӣ – трансцендентални; сампат – качества; вимокш̣а̄я – за освобождение; нибандха̄я – за робство; а̄сурӣ – демонични качества; мата̄ – се считат; ма̄ – не; шучах̣ – безпокой се; сампадам – качества; даивӣм – божествени; абхиджа̄тах̣ – роден от; аси – ти си; па̄н̣д̣ава – о, сине на Па̄н̣д̣у.
Fordítás
Превод
A transzcendentális tulajdonságok a felszabaduláshoz vezetnek, míg a démonikusak kötöttséget eredményeznek. Ne aggódj, ó, Pāṇḍu fia, mert te isteni jellemmel születtél!
Трансценденталните качества водят към освобождение, а демоничните – към робство. Но ти не се безпокой, о, сине на Па̄н̣д̣у, защото си роден с божествени качества.
Magyarázat
Пояснение
Az Úr Kṛṣṇa megnyugtatja Arjunát, hogy nem démoni jellemmel született. Hogy részt vesz a csatában, az nem tekinthető démoninak, hiszen minden érvet és ellenérvet figyelembe véve döntött így. Jól átgondolta, vajon megölheti-e az olyan tiszteletre méltó személyiségeket, mint Bhīṣma és Droṇa, így hát nem a düh, a tekintélyvágy vagy a kegyetlenség befolyásolta tetteit. Mindez arra utal, hogy Arjuna egyáltalán nem volt démoni jellemű. Ha egy kṣatriya, egy harcos lenyilazza ellenségeit, az transzcendentális tett, míg ha meghátrál e kötelessége végrehajtása elől, az démonikus. Arjunának tehát nem volt oka a kesergésre. Aki betartja a különféle életrendekre vonatkozó szabályozó elveket, annak a helyzete transzcendentálisnak tekinthető.
Бог Кр̣ш̣н̣а насърчава Арджуна, като му казва, че не е роден с демонични качества. Неговото участие в сражението не е проява на демонични наклонности, защото предварително е обмислил внимателно всички „за“ и „против“. Той е размишлявал над това дали толкова почтени личности като Бхӣш̣ма и Дрон̣а трябва да бъдат убити, или не, следователно неговите действия не са продиктувани от гняв, желание за евтина слава или грубост. Ето защо Арджуна няма качества на демон. За един кш̣атрия да поразява врага със стрели, е трансцендентално занимание, а неизпълнението на този дълг е демонично. Затова Арджуна няма причина да скърби. Всеки, който следва предписаните за различните съсловия правила, се намира на трансцендентално равнище.