ТЕКСТ 35
35. VERS
Текст
Szöveg
евам̇ я̄сяси па̄н̣д̣ава
йена бхӯта̄нй ашеш̣а̄н̣и
дракш̣ясй а̄тманй атхо майи
evaṁ yāsyasi pāṇḍava
yena bhūtāny aśeṣāṇi
drakṣyasy ātmany atho mayi
Дума по дума
Szó szerinti jelentés
ят – които; гя̄тва̄ – като знае; на – никога; пунах̣ – отново; мохам – в илюзия; евам – така; я̄сяси – ти ще отидеш; па̄н̣д̣ава – о, сине на Па̄н̣д̣у; йена – от които; бхӯта̄ни – живи същества; ашеш̣а̄н̣и – всички; дракш̣яси – ще видиш; а̄тмани – във Върховната Душа; атха у – или с други думи; майи – в мен.
yat – amit; jñātvā – tudva; na – sohasem; punaḥ – újra; moham – illúzióba; evam – így; yāsyasi – jutsz; pāṇḍava – ó, Pāṇḍu fia; yena – ami által; bhūtāni – az élőlényeket; aśeṣāṇi – mindet; drakṣyasi – látni fogod; ātmani – a Legfelsőbb Lélekben; atha u – vagy más szóval; mayi – Bennem.
Превод
Fordítás
Получил истинско знание от себепознала се душа, ти никога няма да изпаднеш отново в илюзия, защото ще прозреш, че всички живи същества са частици от Върховния, или с други думи, че всички те са мои.
Ha egy önmegvalósított lélek igazi tudásban részesít, nem esel többé ilyen illúzióba, mert e tudás révén látni fogod, hogy minden élőlény a Legfelsőbb része, vagyis az Enyémek ők.
Пояснение
Magyarázat
Знанието от себепознала се душа, тоест от личност, постигнала истинската природа на нещата, ни разкрива, че всички живи същества са частици, неразделно свързани с Върховната Божествена Личност, Шрӣ Кр̣ш̣н̣а. Чувството за съществуване отделно от Кр̣ш̣н̣а се нарича ма̄я̄ (ма̄ – не; я̄ – това). Някои си мислят, че нямаме нищо общо с Кр̣ш̣н̣а, че Той е само велика историческа личност и че Абсолютът е безличностният Брахман. В действителност, както се казва в Бхагавад-гӣта̄, безличностният Брахман е сиянието, излъчвано от тялото на Кр̣ш̣н̣а. Като Бог, Върховната Личност, Той е причината на всичко съществуващо. В Брахма сам̇хита̄ ясно се казва, че Кр̣ш̣н̣а е Върховната Божествена Личност, причината на всички причини. Дори милионите му въплъщения не са нищо друго, освен негови различни проявления. Живите същества също са проявления на Кр̣ш̣н̣а. Философите Ма̄я̄ва̄дӣ погрешно считат, че когато се разделя на много части, Кр̣ш̣н̣а изгубва индивидуалното си съществуване. Тази концепция по своята същност е материалистична. От жизнения си опит в материалния свят знаем, че ако едно нещо бъде разделено на части, то загубва първоначалната си форма. Философите Ма̄я̄ва̄дӣ не разбират, че абсолют означава, че едно плюс едно е равно на едно и едно минус едно също е равно на едно. Такова е положението в абсолютния свят.
Ha az ember tudásra tett szert egy önmegvalósított lélektől, vagyis attól, aki a dolgokat a maguk valójában ismeri, akkor megtanulja, hogy minden élőlény az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Śrī Kṛṣṇa szerves része. Azt a felfogást, miszerint létünk Kṛṣṇától független, māyānak hívják (mā – nem, yā – ez). Egyesek úgy gondolják, semmi közünk Kṛṣṇához, hogy Kṛṣṇa csupán egy kiemelkedő történelmi személyiség, az Abszolút viszont a személytelen Brahman. Valójában – amint a Bhagavad-gītā írja – ez a személytelen Brahman nem más, mint a Kṛṣṇa személyes formájából áradó ragyogás. Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden létező dolog oka. A Brahma-saṁhitā egyértelműen kijelenti, hogy Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden ok oka. Még a sok millió inkarnáció is az Ő kiterjedése, s éppen így az élőlények is Kṛṣṇa kiterjedései. A māyāvādī filozófusok tévednek, amikor azt hiszik, hogy Kṛṣṇa sok kiterjedésében elveszíti saját különálló létét. Ez anyagi gondolkodás. Az anyagi világban azt tapasztaljuk, hogy egy tárgy elveszíti eredeti formáját, ha töredék részekre oszlik. A māyāvādī filozófusok képtelenek megérteni, hogy abszolút azt jelenti, hogy egy meg egy az egy, és egy mínusz egy is egy. Ez jellemzi az abszolút világot.
Лишени от абсолютно знание, ние се намираме под покривалото на илюзията и се възприемаме като отделени от Кр̣ш̣н̣а. Макар и да сме отделени от Кр̣ш̣н̣а частици, ние не се отличаваме от него. Разликата в телата на живите същества е ма̄я̄, а не реалност. Всички ние сме призвани да доставяме удоволствие на Кр̣ш̣н̣а. Единствено под влиянието на ма̄я̄ Арджуна е могъл да си помисли, че кръвната връзка, временно свързваща го с роднините му, е по-важна от вечните му духовни отношения с Кр̣ш̣н̣а. Цялото учение на Гӣта̄ е в това, че живото същество като вечен слуга на Кр̣ш̣н̣а, не може да бъде отделено от него и чувството му за идентичност, отделна от Кр̣ш̣н̣а, се нарича ма̄я̄. Живите същества, като неразделно свързани с Върховния частици, имат особено предназначение. Забравили за своето предназначение, те от незапомнени времена приемат различни материални тела – на хора, животни, полубогове и т.н. Тези телесни различия възникват от забравата на трансценденталното служене на Бога. Човек се измъква от тази илюзия, когато развие Кр̣ш̣н̣а съзнание, служейки на Бога. Само един истински духовен учител предлага чисто знание и спасение от заблудата, че живото същество е равно на Кр̣ш̣н̣а. Върховната Душа, Кр̣ш̣н̣а, е висшето убежище за всички живи същества и когато напуснат това убежище, те се оказват заблудени от материалната енергия, въобразявайки си, че притежават отделна идентичност. Така, под различни материални идентичности, те забравят Кр̣ш̣н̣а. Но ако приемат Кр̣ш̣н̣а съзнание, пред тях се открива пътят на освобождението, както се потвърждава в Бха̄гаватам (2.10.6): муктир хитва̄нятха̄-рӯпам̇ сварӯпен̣а вявастхитих̣. Освобождение означава да заемеш своето естествено положение като вечен слуга на Кр̣ш̣н̣а (Кр̣ш̣н̣а съзнание).
Az abszolút tudomány kellő ismerete hiányában most illúzió borít bennünket, ezért különállóknak hisszük magunkat Kṛṣṇától. Noha valóban Kṛṣṇa elkülönült részei vagyunk, nem különbözünk Tőle. Az élőlények testi különbözősége māyā, vagyis valótlanság. Mindannyiunknak az a feladatunk, hogy elégedetté tegyük Kṛṣṇát. Csakis a māyā hatása alatt hitte Arjuna, hogy a rokonaihoz fűződő ideiglenes testi kapcsolat fontosabb a Kṛṣṇához fűződő örök lelki kapcsolatánál. A Bhagavad-gītā egész tanítása ezt a végkövetkeztetést helyezi a középpontba: az élőlény Kṛṣṇa örök szolgája, ezért nem választható el Tőle, s ha különállónak gondolja magát Kṛṣṇától, az māyā. Az élőlényeknek – mint a Legfelsőbb elkülönült szerves részeinek – feladatuk van, amit teljesíteniük kell. Erről megfeledkezvén időtlen idők óta különböző – olykor emberi, olykor állati, olykor félisteni stb. – testeket öltenek magukra. Az efféle testi különbségek oka az, hogy az élőlények megfeledkeznek az Úr transzcendentális szolgálatáról. Ha valaki a Kṛṣṇa-tudat révén Kṛṣṇa transzcendentális szolgálatához lát, azonnal megszabadul ettől az illúziótól. Ilyen tiszta tudást csakis egy hiteles lelki tanítómester adhat, s ezáltal az ember megszabadulhat attól a tévhittől, hogy az élőlény egyenlő Kṛṣṇával. A tökéletes tudás azt jelenti, hogy a Legfelsőbb Lélek, Kṛṣṇa minden élőlény végső menedéke. Ha az élőlények elhagyják ezt a védelmet, az anyagi energia varázsa ejti csapdába őket, melynek hatása alatt azt képzelik, hogy függetlenek. Ily módon a különféle anyagi önazonosítások következtében megfeledkeznek Kṛṣṇáról. Ha azonban ezek a megtévesztett élőlények ismét Kṛṣṇa-tudatúvá válnak, akkor tudhatjuk, hogy a felszabadulás útján haladnak, ahogyan azt a Bhāgavatam (2.10.6) is megerősíti: muktir hitvānyathā-rūpaṁ svarūpena vyavasthitiḥ. A felszabadulás azt jelenti, hogy az ember újra elfoglalja eredeti helyzetét mint Kṛṣṇa örök szolgája, azaz Kṛṣṇa-tudatú lesz.