ТЕКСТ 1
1. VERS
Текст
Szöveg
там̇ татха̄ кр̣пая̄виш̣т̣ам
ашру-пӯрн̣а̄кулекш̣ан̣ам
виш̣ӣдантам идам̇ ва̄кям
ува̄ча мадхусӯданах̣
taṁ tathā kṛpayāviṣṭam
aśru-pūrṇākulekṣaṇam
viṣīdantam idaṁ vākyam
uvāca madhusūdanaḥ
Дума по дума
Szó szerinti jelentés
сан̃джаях̣ ува̄ча – Сан̃джая каза; там – на Арджуна; татха̄ – така; кр̣пая̄ – от състрадание; а̄виш̣т̣ам – завладян; ашру-пӯрн̣а-а̄кула – пълни със сълзи; ӣкш̣ан̣ам – очи; виш̣ӣдантам – като скърби; идам – тези; ва̄кям – думи; ува̄ча – изрече; мадху-сӯданах̣ – убиецът на демона Мадху.
sañjayaḥ uvāca – Sañjaya mondta; tam – Arjunának; tathā – így; kṛpayā – részvéttől; āviṣṭam – lesújtottnak; aśru-pūrṇa-ākula – könnyekkel teli; īkṣaṇam – szeműnek; viṣīdantam – panaszkodónak; idam – ezeket; vākyam – a szavakat; uvāca – mondta; madhu-sūdanaḥ – Madhu démon végzete.
Превод
Fordítás
Сан̃джая каза: Като вижда Арджуна обзет от състрадание, потиснат и с насълзени очи, Мадхусӯдана, Кр̣ш̣н̣а, изрича следните думи.
Sañjaya mondta: Arjuna együttérzését, bánatát és könnyes szemét látván így szólt Madhusūdana, Kṛṣṇa:
Пояснение
Magyarázat
Материалното състрадание, скръбта и сълзите са признак на невежество по отношение на истинското „аз“. Състраданието към вечната душа е себепознание. В този стих е важна думата „Мадхусӯдана“. Бог Кр̣ш̣н̣а е убил демона Мадху и сега Арджуна иска от него да убие демона на погрешното разбиране, който го е обзел при изпълнението на дълга му. Никой не знае как да приложи състраданието. Няма смисъл от състрадание към дрехата на един давещ се. Падналият в океана на незнанието не може да бъде спасен просто като се спаси връхната му дреха – грубото материално тяло; който не знае това и скърби за дрехата, се нарича шӯдра, ненужно скърбящ. Арджуна е кш̣атрия и от него не се очаква такова поведение. Но Бог Кр̣ш̣н̣а може да разпръсне скръбта на невежия и с тази цел изговаря Бхагавад-гӣта̄. Тази глава ни разкрива себепознанието чрез аналитично изучаване на материалното тяло и трансценденталната душа, обяснени от върховния авторитет Бог Шрӣ Кр̣ш̣н̣а. Това е осъществимо само ако човек работи без привързаност към резултатите, твърдо установен в разбиране на истинското „аз“.
Az anyagi részvét, a panaszkodás és a könnyek mind az igazi énről való tudatlanság jelei. Az örök lélek iránti részvétet az önmegvalósítás jelenti. A „Madhusūdana” szónak nagy jelentősége van ebben a versben. Az Úr Kṛṣṇa megölte Madhu démont, s Arjuna azt szerette volna, ha most a félreértés démonával is végez, aki hatalmába kerítve őt akadályozta kötelessége végrehajtásában. Az emberek nem tudják, mi iránt kell részvétet érezniük. A fuldokló ruhája iránti szánalom ostobaság. A tudatlanság óceánjában fuldoklón nem segíthetünk azzal, ha csak ruháját, durvaanyagi testét mentjük meg. Aki ezt nem tudja, s ezért csak a ruha miatt siránkozik, azt śūdrának, vagyis fölöslegesen kesergőnek hívják. Arjunához kṣatriya lévén méltatlan volt az ilyen viselkedés. Az Úr Kṛṣṇa azonban véget vethet a tudatlan ember kesergésének, s e célból énekelte el a Bhagavad-gītāt. E fejezetben a legfelsőbb hiteles forrás, az Úr Śrī Kṛṣṇa arra oktat bennünket, hogyan érhetjük el az önmegvalósítást az anyagi test és a szellemi lélek elemző tanulmányozásával. Ez annak számára lehetséges, aki tettei során nem ragaszkodik azok gyümölcséhez, s az igazi önvaló szilárd tudatában cselekszik.