VERŠ 17
17. VERS
Verš
Szöveg
ātma-tṛptaś ca mānavaḥ
ātmany eva ca santuṣṭas
tasya kāryaṁ na vidyate
ātma-tṛptaś ca mānavaḥ
ātmany eva ca santuṣṭas
tasya kāryaṁ na vidyate
Synonyma
Szó szerinti jelentés
yaḥ — ten, kto; tu — ale; ātma-ratiḥ — nachádza potešenie v sebe; eva — istotne; syāt — zostáva; ātma-tṛptaḥ — osvietený; ca — a; mānavaḥ — človek; ātmani — v sebe; eva — iba; ca — a; santuṣṭaḥ — dokonale spokojný; tasya — jeho; kāryam — povinnosť; na — nie; vidyate — jestvuje.
yaḥ – aki; tu – de; ātma-ratiḥ – az önvalóban leli örömét; eva – bizonyosan; syāt – marad; ātma-tṛptaḥ – az önvalóban megvilágosodott; ca – és; mānavaḥ – egy ember; ātmani – önmagában; eva – egyedül; ca – és; santuṣṭaḥ – tökéletesen elégedett; tasya – számára; kāryam – kötelesség; na – nem; vidyate – létezik.
Překlad
Fordítás
No ten, kto nachádza radosť vo vlastnom „ja“, kto žije životom sebarealizácie a je sám v sebe dokonale spokojný, nemá žiadne povinnosti.
Ám aki az önvalóban találja meg örömét, akinek emberi élete az önmegvalósítást szolgálja, s aki egyedül az önvalóban érez teljes elégedettséget, annak nincs kötelessége.
Význam
Magyarázat
Človek, ktorý si je plne vedomý Kṛṣṇu a ktorý je úplne spokojný so svojimi činmi určenými pre potešenie Kṛṣṇu, nemá viac žiadne povinnosti. Jeho duchovné vedomie ho očisťuje od všetkej bezbožnosti, čo by inak vyžadovalo tisíce obetí. Tým, že očistí svoje vedomie, získa istotu vo svojom večnom postavení vo vzťahu k Najvyššiemu. Jeho povinnosti sa Kṛṣṇovou milosťou osvietia, a preto nemá žiadne záväzky voči vedskym predpisom. Takého človeka vedomého si Kṛṣṇu už nezaujímajú hmotné činnosti a netešia ho ani hmotné veci ako sú ženy, víno a podobné hlúposti.
A teljesen Kṛṣṇa-tudatú embernek, akinek számára Kṛṣṇa-tudatú tettei tökéletes elégedettséget nyújtanak, már nincsen semmi teljesíteni való kötelessége. Mivel Kṛṣṇa-tudatúvá vált, azonnal megtisztult minden benne szunnyadó istentagadó hajlamtól, ami másképpen csak sok ezer yajña végzésével érhető el. Tudatának megtisztulása eredményeként szilárd meggyőződésre tesz szert a Legfelsőbbhöz fűződő örök helyzetét illetően. Az Úr kegyéből megvilágosodik előtte, mi a kötelessége, s ettől kezdve a védikus parancsolatok már nem kötelezik semmire. Az ilyen Kṛṣṇa-tudatú embert nem érdeklik többé az anyagi tettek, s az olyan világi dolgokban sem leli már örömét, mint a bor, a nők és a többi hasonló őrült szenvedély.