VERŠ 3
3. VERS
Verš
Szöveg
karma prāhur manīṣiṇaḥ
yajña-dāna-tapaḥ-karma
na tyājyam iti cāpare
karma prāhur manīṣiṇaḥ
yajña-dāna-tapaḥ-karma
na tyājyam iti cāpare
Synonyma
Szó szerinti jelentés
tyājyam — musí sa zriecť; doṣa-vat — ako zla; iti — takto; eke — niektorí; karma — činnosť; prāhuḥ — hovoria; manīṣiṇaḥ — veľkí myslitelia; yajña — obete; dāna — štedrosť; tapaḥ — pokánia; karma — činnosť; na — nikdy; tyājyam — zrieknuť sa; iti — tak; ca — a; apare — iní.
tyājyam – el kell hagyni; doṣa-vat – mint rosszat; iti – ily módon; eke – ezeknek; karma – a tetteit; prāhuḥ – mondják; manīṣiṇaḥ – a nagy gondolkodók; yajña – az áldozatnak; dāna – az adományozásnak; tapaḥ – és a vezeklésnek; karma – a tetteit; na – sohasem; tyājyam – kell abbahagyni; iti – így; ca – és; apare – mások.
Překlad
Fordítás
Niektorí učenci hlásajú, že človek by sa mal zrieknuť všetkých plodonosných činností ako zla, zatiaľ čo iní tvrdia, že obetí, pokání a dobročinností by sa nikto zriekať nemal.
Némely tanult ember úgy véli, hogy mindenfajta gyümölcsöző tett rossz, ezért fel kell hagyni velük, míg más bölcsek azt állítják, hogy az áldozat, adományozás és vezeklés tetteivel sohasem szabad felhagyni.
Význam
Magyarázat
Vedska literatúra popisuje mnohé činnosti, ktoré sú predmetom sporu. Píše sa tam napríklad, že zviera môže byť zabité pri obeti. Niektorí mudrci tvrdia, že zabíjanie zvierat je odporné v akejkoľvek podobe. Vo Vedach však stojí, že ak človek zabije zviera pri obetnom obrade, nepovažuje sa to za zabíjanie, pretože zviera získa nový život. Niekedy dostane nové zvieracie telo, a inokedy je ihneď povýšené do ľudskej podoby. Medzi mudrcmi však v tomto ohľade panujú rôzne názory. Jedni vravia, že je vždy nevyhnutné vyhnúť sa zabíjaniu zvierat a iní zas tvrdia, že pre zvláštne obete je to žiadúce. Śrī Kṛṣṇa teraz objasní tieto názory na obetné činy.
A védikus irodalomban sok olyan dolog akad, ami vitára adhat okot. Az egyik helyen azt olvashatjuk, hogy áldozat során lehet állatot ölni, míg egy másik helyen azt, hogy az állat megölése elítélendő. A védikus irodalom ajánlja az állatáldozatot, ez azonban nem tekinthető ölésnek, hiszen az áldozat új életet ad az állatnak. Az állat néha egy újabb állati testet ölt, miután feláldozták, néha pedig rögtön emberi testbe kerül. A bölcsek véleménye azonban megoszlik erről. Némelyikük szerint minden esetben kerülni kell az állatok elpusztítását, mások viszont azt állítják, hogy bizonyos áldozatok során ez helyes. Most maga az Úr tisztázza majd az áldozati tevékenységekre vonatkozó különböző véleményeket.