TEXT 32
32. VERS
Devanagari
Devanagari
सुखं वा यदि वा दु:खं स योगी परमो मत: ॥ ३२ ॥
Text
Szöveg
samaṁ paśyati yo ’rjuna
sukhaṁ vā yadi vā duḥkhaṁ
sa yogī paramo mataḥ
samaṁ paśyati yo ’rjuna
sukhaṁ vā yadi vā duḥkhaṁ
sa yogī paramo mataḥ
Synonyms
Szó szerinti jelentés
ātma – az önvalójával; aupamyena – összehasonlítással; sarvatra – mindenhol; samam – egyenlőséget; paśyati – lát; yaḥ – aki; arjuna – ó, Arjuna; sukham – boldogságot; vā – vagy; yadi – ha; vā – vagy; duḥkham – boldogtalanságot; saḥ – az ilyen; yogī – transzcendentalista; paramaḥ – tökéletesnek; mataḥ – tekinthető.
Translation
Fordítás
He is a perfect yogī who, by comparison to his own self, sees the true equality of all beings, in both their happiness and their distress, O Arjuna!
Ó, Arjuna! A tökéletes yogī az, aki saját magához hasonlítva minden élőlényt – legyenek azok akár boldogok, akár boldogtalanok – valóban egyenlőnek lát.
Purport
Magyarázat
One who is Kṛṣṇa conscious is a perfect yogī; he is aware of everyone’s happiness and distress by dint of his own personal experience. The cause of the distress of a living entity is forgetfulness of his relationship with God. And the cause of happiness is knowing Kṛṣṇa to be the supreme enjoyer of all the activities of the human being, the proprietor of all lands and planets, and the sincerest friend of all living entities. The perfect yogī knows that the living being who is conditioned by the modes of material nature is subjected to the threefold material miseries due to forgetfulness of his relationship with Kṛṣṇa. And because one in Kṛṣṇa consciousness is happy, he tries to distribute the knowledge of Kṛṣṇa everywhere. Since the perfect yogī tries to broadcast the importance of becoming Kṛṣṇa conscious, he is the best philanthropist in the world, and he is the dearest servitor of the Lord. Na ca tasmān manuṣyeṣu kaścin me priya-kṛttamaḥ (Bg. 18.69). In other words, a devotee of the Lord always looks to the welfare of all living entities, and in this way he is factually the friend of everyone. He is the best yogī because he does not desire perfection in yoga for his personal benefit, but tries for others also. He does not envy his fellow living entities. Here is a contrast between a pure devotee of the Lord and a yogī interested only in his personal elevation. The yogī who has withdrawn to a secluded place in order to meditate perfectly may not be as perfect as a devotee who is trying his best to turn every man toward Kṛṣṇa consciousness.
A tökéletes yogī az, aki Kṛṣṇa-tudatú. Saját tapasztalatának köszönhetően tudatában van mindenki boldogságának és boldogtalanságának. Mindenki azért szenved, mert megfeledkezett Istennel való kapcsolatáról, míg boldogságot az okoz, ha valaki tudja, hogy Kṛṣṇa az emberi lény tetteinek legfelsőbb élvezője, minden föld, minden bolygó tulajdonosa és minden élőlény legőszintébb barátja. A tökéletes yogī tudja, hogy az anyagi természet kötőerői által feltételekhez kötött élőlények amiatt, hogy megfeledkeztek Kṛṣṇához fűződő kapcsolatukról, arra kényszerülnek, hogy szenvedjenek a háromféle anyagi gyötrelemtől. A Kṛṣṇa-tudatú bhakta azonban boldog, ezért arra törekszik, hogy mindenhol elterjessze a Kṛṣṇáról szóló tudást. A tökéletes yogī azon fáradozik, hogy mindenhol elmondja, milyen fontos Kṛṣṇa-tudatúvá válni, ezért ő a világ legjobb filantrópusa, s az Úr legkedvesebb szolgája. Na ca tasmān manuṣyeṣu kaścin me priya-kṛttamaḥ (18.69). Más szóval az Úr bhaktája egyedül az élőlények boldogulásával törődik, így valóban mindenki jó barátja. Ő a legnagyszerűbb yogī, mert nem csupán a saját érdekében vágyik a yoga tökéletes szintjének elérésére, hanem másokon is segíteni akar ezáltal. Az ilyen ember sohasem irigy élőlénytársaira. Láthatjuk tehát a határozott különbséget az Úr tiszta bhaktája és az olyan yogī között, akit csak saját fejlődése érdekel. A yogī, aki a tökéletes meditáció érdekében egy elhagyatott helyre vonul, nem lehet olyan tökéletes, mint a bhakta, aki mindent elkövet, hogy mindenkit Kṛṣṇa-tudatúvá tegyen.