Skip to main content

TEXT 14

14. VERS

Verš

Szöveg

na māṁ karmāṇi limpanti
na me karma-phale spṛhā
iti māṁ yo ’bhijānāti
karmabhir na sa badhyate
na māṁ karmāṇi limpanti
na me karma-phale spṛhā
iti māṁ yo ’bhijānāti
karmabhir na sa badhyate

Synonyma

Szó szerinti jelentés

na — nikdy; mām — Mne; karmāṇi — nejrůznější práce; limpanti — ovlivňuje; na — ani; me — Moje; karma-phale — po jednání s vidinou jeho plodů; spṛhā — dychtění; iti — takto; mām — Mě; yaḥ — ten, kdo; abhijānāti — zná; karmabhiḥ — reakcí této práce; na — nikdy; saḥ — on; badhyate — bude zapleten.

na – sohasem; mām – Engem; karmāṇi – mindenféle tettek; limpanti – befolyásolnak; na – sem; me – Enyém; karma-phale – gyümölcsöző cselekedetekre; spṛhā – törekvés; iti – így; mām – Engem; yaḥ – aki; abhijānāti – ismer; karmabhiḥ – az ilyen munka visszahatása által; na – sohasem; saḥ – ő; badhyate – válik megkötötté.

Překlad

Fordítás

Není žádná práce, která by Mě ovlivňovala, a také nedychtím po plodech jednání. Ten, kdo zná tuto pravdu o Mně, se také nezaplete do reakcí práce.

Nincs tett, ami Engem befolyásolna, s Én a munka gyümölcsére sem törekszem. Aki megérti ezt az igazságot Rólam, azt szintén nem kötik le a tettek gyümölcsöző visszahatásai.

Význam

Magyarázat

Stejně jako jsou v hmotném světě ústavní zákony, které stanoví, že král se nemůže dopustit ničeho špatného neboli že nepodléhá státním zákonům, tak také Pán není ovlivněn hmotnými činnostmi, přestože je stvořitelem hmotného světa. Tvoří a zůstává stranou stvoření, zatímco živé bytosti jsou zapleteny s výsledky hmotných činností kvůli svému sklonu ovládat hmotné zdroje. Majitel podniku není zodpovědný za dobré a špatné jednání dělníků — dělníci za ně nesou zodpovědnost sami. Živé bytosti se věnují svým činnostem spojeným s uspokojováním smyslů, ale ty jim nenařizuje Pán. Aby dosáhly lepšího smyslového požitku, v tomto světě se zaměstnávají prací a ucházejí se o nebeské štěstí po smrti. Pána, jenž je sám v sobě naplněn, takzvané nebeské štěstí nepřitahuje. Nebeští polobozi jsou pouze služebníci zaměstnaní v Jeho službě. Majitel nikdy nechce podřadné štěstí, po kterém mohou toužit dělníci. Pán je povznesený nad hmotné akce a reakce. Za příklad může posloužit déšť — nenese zodpovědnost za různé druhy vegetace, které se na Zemi objevují, přestože bez něho by nemohlo nic růst. Védské smṛti tuto skutečnost dokládá takto:

Az anyagi világnak megvannak a maga törvényei – például a király nem hibázhat, s az állam törvényei sem kötik. Ehhez hasonlóan, bár az Úr teremtette az anyagi világot, Őt nem befolyásolja annak működése. Teremt, de független marad a teremtéstől, míg az élőlényeket az anyagi javak fölötti uralkodási hajlamuknak köszönhetően az anyagi cselekedetek gyümölcsöző eredményei megkötik. Egy vállalat tulajdonosa nem felelős munkásai jó vagy rossz tetteiért – ők maguk felelnek értük. Érzékkielégítése érdekében minden élőlény végzi a maga tetteit, ám ezeket nem az Úr rendelte el. Az érzékek élvezetére vágyva anyagi tettekbe merülnek, s arra törekszenek, hogy haláluk után mennyei boldogságban legyen majd részük. Az Úr azonban önmagában teljes, ezért Őt nem vonzza az állítólagos mennyei boldogság. A mennyek félistenei az Ő szolgái, s egy vállalat tulajdonosához hasonlóan sohasem vágyik arra az alacsonyabb rendű boldogságra, amelyben munkásainak van része. Az Úr fölötte áll az anyagi tetteknek és azok visszahatásainak. A Föld növényzetéért például az eső nem felelős, noha nélküle egyetlen növény sem nőhet. A védikus smṛti a következőképpen erősíti meg ezt a tényt:

nimitta-mātram evāsau
sṛjyānāṁ sarga-karmaṇi
pradhāna-kāraṇī-bhūtā
yato vai sṛjya-śaktayaḥ
nimitta-mātram evāsau
sṛjyānāṁ sarga-karmaṇi
pradhāna-kāraṇī-bhūtā
yato vai sṛjya-śaktayaḥ

“V hmotných stvořeních je Pán pouze svrchovanou příčinou. Bezprostřední příčinou je hmotná příroda, která činí vesmírný projev viditelným.” Je mnoho druhů stvořených bytostí, jako například polobozi, lidé a zvířata, a ti všechni podléhají reakcím za své minulé dobré či špatné jednání. Pán jim k jejich činnostem pouze dává náležité prostředky a usměrnění co se týče kvalit přírody, ale nikdy za jejich minulé a současné jednání nenese zodpovědnost. Ve Vedānta-sūtře (2.1.34) je to doloženo slovy: vaiṣamya-nairghṛṇye na sāpekṣatvāt — Pán nikdy žádné živé bytosti nestraní. Živá bytost je sama zodpovědná za své činy. Pán jí pouze prostřednictvím své vnější energie, hmotné přírody, poskytuje možnosti. Ten, kdo je plně obeznámený se všemi spletitostmi tohoto zákona karmy neboli jednání s touhou po jeho plodech, není výsledky svých činností ovlivněn. Jinými slovy — člověk, který zná tuto transcendentální povahu Pána, je zkušenou osobou vědomou si Kṛṣṇy, a proto nikdy nepodléhá zákonům karmy. Ten, kdo transcendentální povahu Pána nezná a myslí si, že Pánovy činnosti jsou zaměřeny na jejich plody — tak, jako činnosti obyčejných živých bytostí — se jistě sám zaplétá do reakcí. Každý, kdo zná Nejvyšší Pravdu, je osvobozenou duší, která neochvějně setrvává na úrovni vědomí Kṛṣṇy.

„Az anyagi teremtésekben az Úr az egyedüli legfelsőbb ok. A közvetlen ok az anyagi természet, amely által a kozmikus megnyilvánulás láthatóvá válik.” Számtalanféle teremtett élőlény van – félistenek, emberek, alacsonyabb rendű állatok –, s mindannyiukat múltbeli jó és rossz tetteik befolyásolják. Az Úr mindössze megadja nekik a megfelelő lehetőséget e tettek végrehajtásához, valamint biztosítja a természet kötőerőinek meghatározott befolyását, Ő azonban sohasem felelős teremtményei múltbeli vagy jelen tetteiért. A Vedānta-sūtra (2.1.34) megerősíti: vaiṣamya-nairghṛṇye na sāpekṣatvāt – az Úr egyetlen élőlénnyel szemben sem elfogult. Az élőlény maga felelős cselekedeteiért; az Úr csupán megadja számára a lehetőségeket az anyagi természet, a külső energia ügynöksége révén. Aki tökéletesen ismeri a karma, vagyis a gyümölcsöző tettek bonyolult törvényét, azt munkájának eredménye nem befolyásolja. Úgy is mondhatnánk, hogy aki ismeri az Úr transzcendentális természetét, az tapasztalt Kṛṣṇa-tudatos ember, ezért sohasem kényszerül arra, hogy engedelmeskedjen a karma törvényeinek. Aki semmit sem tud az Úr transzcendentális természetéről, s azt hiszi, hogy a közönséges élőlényekhez hasonlóan az Ő cselekedeteinek a célja is a gyümölcsöző eredmények elérése, az bizonyosan elvész a tettek visszahatásainak útvesztőjében. Aki azonban ismeri a Legfelsőbb Igazságot, az már felszabadult lélek, aki rendíthetetlen a Kṛṣṇa-tudatban.