Bg. 4.14

Az anyagi világnak megvannak a maga törvényei – például a király nem hibázhat, s az állam törvényei sem kötik. Ehhez hasonlóan, bár az Úr teremtette az anyagi világot, Őt nem befolyásolja annak működése. Teremt, de független marad a teremtéstől, míg az élőlényeket az anyagi javak fölötti uralkodási hajlamuknak köszönhetően az anyagi cselekedetek gyümölcsöző eredményei megkötik. Egy vállalat tulajdonosa nem felelős munkásai jó vagy rossz tetteiért – ők maguk felelnek értük. Érzékkielégítése érdekében minden élőlény végzi a maga tetteit, ám ezeket nem az Úr rendelte el. Az érzékek élvezetére vágyva anyagi tettekbe merülnek, s arra törekszenek, hogy haláluk után mennyei boldogságban legyen majd részük. Az Úr azonban önmagában teljes, ezért Őt nem vonzza az állítólagos mennyei boldogság. A mennyek félistenei az Ő szolgái, s egy vállalat tulajdonosához hasonlóan sohasem vágyik arra az alacsonyabb rendű boldogságra, amelyben munkásainak van része. Az Úr fölötte áll az anyagi tetteknek és azok visszahatásainak. A Föld növényzetéért például az eső nem felelős, noha nélküle egyetlen növény sem nőhet. A védikus smṛti a következőképpen erősíti meg ezt a tényt:

„Az anyagi teremtésekben az Úr az egyedüli legfelsőbb ok. A közvetlen ok az anyagi természet, amely által a kozmikus megnyilvánulás láthatóvá válik.” Számtalanféle teremtett élőlény van – félistenek, emberek, alacsonyabb rendű állatok –, s mindannyiukat múltbeli jó és rossz tetteik befolyásolják. Az Úr mindössze megadja nekik a megfelelő lehetőséget e tettek végrehajtásához, valamint biztosítja a természet kötőerőinek meghatározott befolyását, Ő azonban sohasem felelős teremtményei múltbeli vagy jelen tetteiért. A Vedānta-sūtra (2.1.34) megerősíti: vaiṣamya-nairghṛṇye na sāpekṣatvāt – az Úr egyetlen élőlénnyel szemben sem elfogult. Az élőlény maga felelős cselekedeteiért; az Úr csupán megadja számára a lehetőségeket az anyagi természet, a külső energia ügynöksége révén. Aki tökéletesen ismeri a karma, vagyis a gyümölcsöző tettek bonyolult törvényét, azt munkájának eredménye nem befolyásolja. Úgy is mondhatnánk, hogy aki ismeri az Úr transzcendentális természetét, az tapasztalt Kṛṣṇa-tudatos ember, ezért sohasem kényszerül arra, hogy engedelmeskedjen a karma törvényeinek. Aki semmit sem tud az Úr transzcendentális természetéről, s azt hiszi, hogy a közönséges élőlényekhez hasonlóan az Ő cselekedeteinek a célja is a gyümölcsöző eredmények elérése, az bizonyosan elvész a tettek visszahatásainak útvesztőjében. Aki azonban ismeri a Legfelsőbb Igazságot, az már felszabadult lélek, aki rendíthetetlen a Kṛṣṇa-tudatban.