Skip to main content

Bg. 4.15

Szöveg

evaṁ jñātvā kṛtaṁ karma
pūrvair api mumukṣubhiḥ
kuru karmaiva tasmāt tvaṁ
pūrvaiḥ pūrva-taraṁ kṛtam

Szó szerinti jelentés

evam – így; jñātvā – jól tudván; kṛtam – végrehajtatott; karma – a munka; pūrvaiḥ – a hajdani hiteles tekintélyek által; api – valóban; mumukṣubhiḥ – akik elérték a felszabadulást; kuru – végezd csak; karma – előírt kötelességet; eva – bizony; tasmāt – ezért; tvam – te; pūrvaiḥ – az elődök által; pūrva-taram – az ősi időkben; kṛtam – ahogy végrehajtották.

Fordítás

A régmúlt időkben minden felszabadult lélek transzcendentális természetemet ismerve cselekedett. Nyomdokaikba lépve ezért végezd te is kötelességedet!

Magyarázat

Kétféle ember létezik: az egyiknek a szíve anyagi szennyeződéssel teli, míg a másiké mentes attól. A Kṛṣṇa-tudat mindkettőjük számára egyformán áldásos. Az anyagi szennyeződéssel teli embereknek azért kell elkezdeniük a Kṛṣṇa-tudat folyamatát, hogy az odaadó szolgálat szabályozó elveit követve fokozatosan megtisztulhassanak, míg azoknak, akik már megtisztultak a szennyeződésektől, azért kell folytatniuk tetteiket ebben a tudatban, hogy mások követhessék példájukat, s ez a hasznukra váljon. Az ostobák és a Kṛṣṇa-tudat kezdő gyakorlói gyakran vissza akarnak vonulni a tettektől, anélkül, hogy ismernék a Kṛṣṇa-tudat tudományát. Az Úr nem helyeselte Arjuna vágyát sem, aki szintén távol akart maradni a csatatéren rá váró feladatoktól. Az embernek csupán azt kell tudnia, hogyan kell cselekednie. Ha valaki lemond a Kṛṣṇa-tudat tetteiről, s egyedül, félrevonulva leül, hogy Kṛṣṇa-tudatot színleljen, az nem olyan jó, mint ha tetteket végezne, de valóban Kṛṣṇa kedvéért. Kṛṣṇa most azt tanácsolja Arjunának, hogy az Úr hajdani tanítványainak – például a napistennek, Vivasvānnak, akiről korábban szó volt – a nyomdokait követve cselekedjen Kṛṣṇa-tudatban. A Legfelsőbb Személy nemcsak saját múltbeli tetteiről tud, de azokéról is, akik a múltban gyakorolták a Kṛṣṇa-tudatot. A napisten tetteit állítja elénk példaként, aki sok millió évvel ezelőtt Tőle tanulta ezt a művészetet. Az Úr Kṛṣṇa valamennyi hajdani tanítványáról elmondja, hogy felszabadult lelkek voltak, akik az Általa kiszabott kötelességeiket végezték.