VERZ 39
39. VERS
Besedilo
Szöveg
jñānino nitya-vairiṇā
kāma-rūpeṇa kaunteya
duṣpūreṇānalena ca
jñānino nitya-vairiṇā
kāma-rūpeṇa kaunteya
duṣpūreṇānalena ca
Synonyms
Szó szerinti jelentés
āvṛtam – prekrita; jñānam – čista zavest; etena – s tem; jñāninaḥ – tistega, ki ima znanje; nitya-vairiṇā – z večnim sovražnikom; kāma-rūpeṇa – v obliki poželenja; kaunteya – o Kuntījin sin; duṣpūreṇa – ki ni nikoli zadovoljeno; analena – z ognjem; ca – tudi.
āvṛtam – be van fedve; jñānam – tiszta tudata; etena – ez által; jñāninaḥ – a tudónak; nitya-vairiṇā – az örök ellenség által; kāma-rūpeṇa – a kéj formájában; kaunteya – ó, Kuntī fia; duṣpūreṇa – a sohasem elégedett; analena – tűz által; ca – is.
Translation
Fordítás
Čisto zavest modrega živega bitja tako prekrije njegov večni sovražnik, poželenje, ki plamti kakor ogenj in ga ni mogoče nikoli potešiti.
Így fedi be a bölcs élőlény tiszta tudatát örök ellensége, a kéjvágy, mely sohasem elégedett, s lángol, mint a tűz.
Purport
Magyarázat
Manu-smṛti pravi, da poželenja ne moremo potešiti s čutnim uživanjem, kakor ognja ne moremo pogasiti, če mu neprestano dodajamo gorivo. Središče vseh dejavnosti v materialnem svetu je spolnost, zato se materialni svet imenuje maithunya-āgāra ali okovi spolnega življenja. V navadnem zaporu so zločinci za zapahi, prestopniki, ki se ne pokoravajo Gospodovim zakonom, pa so v okovih spolnosti. Napredek materialistične družbe, ki ga spodbuja želja po čutnem uživanju, podaljšuje bivanje živega bitja v materialnem svetu. Poželenje je zato simbol nevednosti, ki živo bitje zadržuje v materialnem svetu. Kdor se predaja čutnim užitkom, morda občuti nekaj sreče, toda ta dozdevna sreča je največji sovražnik čutnega uživalca.
A Manu-smṛti leírja, hogy a kéjvágyat nem elégíti ki semmilyen érzéki élvezet, ahogyan a tüzet sem lehet eloltani, ha folyton tápláljuk. Az anyagi világban minden tett középpontjában a nemi élet áll, ezért ezt a világot maithuṇya-āgārának, a nemi élet börtönének hívják. Ahogy a közönséges börtönben rácsok mögött őrzik a rabokat, az Úr törvényeit megszegő bűnözőket a nemi élet láncolja le. Az anyagi civilizáció fejlődése, amelynek alapja az érzékkielégítés, csak meghosszabbítja az élőlények anyagi létét, s így a kéjvágy a tudatlanság szimbóluma, mely az anyagi világhoz köti az élőlényt. Igaz, hogy az érzékkielégítés élvezése közben érezhet valamiféle boldogságot, ám ez az állítólagos boldogságérzet az érzékeit élvező végső ellensége.