Skip to main content

Bg. 3.39

Szöveg

āvṛtaṁ jñānam etena
jñānino nitya-vairiṇā
kāma-rūpeṇa kaunteya
duṣpūreṇānalena ca

Szó szerinti jelentés

āvṛtam – be van fedve; jñānam – tiszta tudata; etena – ez által; jñāninaḥ – a tudónak; nitya-vairiṇā – az örök ellenség által; kāma-rūpeṇa – a kéj formájában; kaunteya – ó, Kuntī fia; duṣpūreṇa – a sohasem elégedett; analena – tűz által; ca – is.

Fordítás

Így fedi be a bölcs élőlény tiszta tudatát örök ellensége, a kéjvágy, mely sohasem elégedett, s lángol, mint a tűz.

Magyarázat

A Manu-smṛti leírja, hogy a kéjvágyat nem elégíti ki semmilyen érzéki élvezet, ahogyan a tüzet sem lehet eloltani, ha folyton tápláljuk. Az anyagi világban minden tett középpontjában a nemi élet áll, ezért ezt a világot maithuṇya-āgārának, a nemi élet börtönének hívják. Ahogy a közönséges börtönben rácsok mögött őrzik a rabokat, az Úr törvényeit megszegő bűnözőket a nemi élet láncolja le. Az anyagi civilizáció fejlődése, amelynek alapja az érzékkielégítés, csak meghosszabbítja az élőlények anyagi létét, s így a kéjvágy a tudatlanság szimbóluma, mely az anyagi világhoz köti az élőlényt. Igaz, hogy az érzékkielégítés élvezése közben érezhet valamiféle boldogságot, ám ez az állítólagos boldogságérzet az érzékeit élvező végső ellensége.