VERŠ 6
6. VERS
Verš
Szöveg
duḥkham āptum ayogataḥ
yoga-yukto munir brahma
na cireṇādhigacchati
duḥkham āptum ayogataḥ
yoga-yukto munir brahma
na cireṇādhigacchati
Synonyma
Szó szerinti jelentés
sannyāsaḥ — životné štádium odriekania; tu — však; mahā-bāho — ó, bojovník mocných paží; duḥkham — utrpenie; āptum — ovplyvní; ayogataḥ — bez oddanej služby; yoga-yuktaḥ — kto oddane slúži; muniḥ — múdry; brahma — Najvyšší; na cireṇa — bezodkladne; adhigacchati — dosiahne.
sannyāsaḥ – a lemondásban élők rendje; tu – de; mahā-bāho – ó, erős karú; duḥkham – szenvedést; āptum – elérni; ayogataḥ – odaadó szolgálat nélkül; yoga-yuktaḥ – az odaadó szolgálatot végző; muniḥ – gondolkodó; brahma – a Legfelsőbbet; na cireṇa – késedelem nélkül; adhigacchati – eléri.
Překlad
Fordítás
Samotné zrieknutie sa všetkých činností bez oddanej služby Pánovi nemôže nikoho urobiť šťastným. No múdry človek zamestnaný v oddanej službe môže okamžite dosiahnuť Najvyššieho.
Az embert nem teheti boldoggá, ha pusztán lemond a tettekről, ám nem végez odaadó szolgálatot az Úrnak. Az odaadó szolgálatot végző bölcs azonban késedelem nélkül eléri a Legfelsőbbet.
Význam
Magyarázat
Existujú dva druhy sannyāsīnov, osôb v životnom stave odriekania. Māyāvādski sannyāsīni sa venujú štúdiu sāṅkhyovej filozofie, zatiaľ čo vaiṣṇavskí sannyāsīni študujú filozofiu obsiahnutú v Śrīmad-Bhāgavatame, ktorý je priamym komentárom Vedānta-sūtry. Māyāvādski sannyāsīni tiež študujú Vedānta-sūtru, ale používajú Śankarācāryov komentár, Śārīraka-bhāṣyu. Stúpenci Bhāgavatskej školy oddane slúžia Pánovi v súlade s pāñcarātrovými predpismi. Vaiṣṇavskí sannyāsīni nemajú nič spoločné s hmotnými činnosťami, napriek tomu sú vždy veľmi zaneprázdnení činnosťami v oddanej službe Pánovi. Māyāvādski sannyāsīni, zaoberajúci sa špekuláciou a štúdiom filozofie sāṅkhye a Vedānty, sa nemôžu tešiť z transcendentálnej služby Bohu. Keďže ich študovanie je nezáživné, špekulovanie o Brahmane sa im zunuje a uchyľujú sa k Śrīmad-Bhāgavatamu, ibaže bez správneho pochopenia. Napokon ich unaví aj toto štúdium. Suché špekulovanie a neosobné interpretácie māyāvādskych sannyāsīov nič neprinesie. Vaiṣṇavskí sannyāsīni, ktorí sa venujú oddanej službe, sú šťastní, keď si plnia svoje duchovné povinnosti a okrem toho majú zaručený vstup do Božieho kráľovstva. Māyāvādski sannyāsīni občas poklesnú z cesty sebarealizácie a začnú sa znovu zaoberať svetskými činmi dobročinného a ľudomilného rázu, ktoré nie sú ničím iným než hmotnými aktivitami. Z toho vyplýva, že vaiṣṇavovia zapojení do oddanej služby Kṛṣṇovi majú lepšie postavenie než impersonalisti, ktorí sa zaoberajú špekuláciami o tom, čo je a čo nie je Brahman, aj keď i oni môžu po mnohých zrodeniach dospieť k vedomiu Kṛṣṇu.
A sannyāsīknak, vagyis az élet lemondott rendjébe tartozóknak két csoportja van. A māyāvādī sannyāsīk a sāṅkhya filozófiát, a vaiṣṇava sannyāsīk pedig a Vedānta-sūtrák helyes magyarázatát tartalmazó Bhāgavatam filozófiát tanulmányozzák. A māyāvādī sannyāsīk ugyan szintén tanulmányozzák a Vedānta-sūtrákat, de saját magyarázatuk, a Śaṅkarācārya által írt Śārīraka-bhāṣya alapján. A Bhāgavata-iskola tanítványai a pāñcarātrikī előírások szerint az Úr odaadó szolgálatának élnek, és ezért a vaiṣṇava sannyāsīk rendkívül szerteágazó tevékenységet folytatnak az Úr transzcendentális szolgálatában. Nekik semmi közük sincs az anyagi tettekhez, ám az Úr odaadó szolgálatában sokféle tettet végrehajtanak. A sāṅkhyát és a vedāntát tanulmányozó, spekuláló māyāvādī sannyāsīk azonban képtelenek megízlelni az Úr transzcendentális szolgálatát. Tanulmányaik unalmassá válnak számukra, így néha elegük lesz a Brahmanról való spekulálásból, s bár sem a tudásuk, sem a megközelítésmódjuk nem megfelelő, mégis a Bhāgavatamhoz fordulnak. Mindez oda vezet, hogy a Śrīmad-Bhāgavatam tanulmányozása során nehézségekbe ütköznek. Unalmas spekulációjuk és természetellenes, személytelen magyarázataik mind hasznavehetetlenek. Az odaadó szolgálatot végző vaiṣṇava sannyāsīk ellenben boldogok transzcendentális kötelességeik végrehajtása közben, s biztos, hogy végül bejutnak Isten országába. A māyāvādī sannyāsīk néha elbuknak az önmegvalósítás útján, s ismét a filantrópia vagy az altruizmus anyagi tetteibe fognak, amelyek szintén csak materialista tevékenységek. A végkövetkeztetés tehát az, hogy a Kṛṣṇa-tudatban cselekvők helyzete jobb azokénál a sannyāsīkénál, akik azt próbálják kitalálni, hogy mi brahman és mi nem brahman, habár jó néhány élet után ők is Kṛṣṇa-tudatúak lesznek.