Skip to main content

28. VERS

STIH 28

Szöveg

Tekst

vedeṣu yajñeṣu tapaḥsu caiva
dāneṣu yat puṇya-phalaṁ pradiṣṭam
atyeti tat sarvam idaṁ viditvā
yogī paraṁ sthānam upaiti cādyam
vedeṣu yajñeṣu tapaḥsu caiva
dāneṣu yat puṇya-phalaṁ pradiṣṭam
atyeti tat sarvam idaṁ viditvā
yogī paraṁ sthānam upaiti cādyam

Szó szerinti jelentés

Synonyms

vedeṣu – a Védák tanulmányozásában; yajñeṣu – a yajñák, áldozatok végrehajtásában; tapaḥsu – a különféle vezeklések végzésében; ca – is; eva – bizony; dāneṣu – az adományozásban; yat – ami; puṇya-phalam – jámbor eredményt; pradiṣṭam – megszabott; atyeti – túlszárnyalja; tat sarvam – mindazt; idam – ezt; viditvā – tudván; yogī – a bhakta; param – legfelsőbb; sthānam – hajlékot; upaiti – eléri; ca – is; ādyam – az eredetit.

vedeṣu – proučavanjem Vedayajñeṣu – izvođenjem yajñe, žrtvovanja; tapaḥsu – podvrgavanjem različitim vrstama strogosti; ca – također; eva – zacijelo; dāneṣu – davanjem milostinje; yat – taj koji; puṇya-phalam – rezultat pobožnog rada; pradiṣṭam – pokazan; atyeti – nadilazi; tat sarvam – sve to; idam – ovo; viditvā – znajući; yogī – bhakta; param – vrhovno; sthānam – prebivalište; upaiti – dostiže; ca – također; ādyam – izvorno.

Fordítás

Translation

Aki az odaadó szolgálat útját járja, nincs megfosztva azoktól az áldásoktól, melyek a Védák tanulmányozásából, az áldozatok végzéséből, a vezeklésből, az adományozásból vagy a filozófiai és gyümölcsöző cselekedetekből származnak. Pusztán az odaadó szolgálat végzésével megkapja mindezt, s végül eljut a legfelsőbb, örök lakhelyre.

Onaj tko prihvati put predanog služenja ne biva lišen rezultata koji se dobivaju proučavanjem Veda, izvođenjem žrtvovanja, vršenjem strogosti, davanjem milostinje ili vršenjem filozofskih i plodonosnih djelatnosti. Samim predanim služenjem dostiže sve to i na kraju odlazi u vrhovno vječno prebivalište.

Magyarázat

Purport

Ez a vers a hetedik és nyolcadik fejezetet foglalja össze, amelyek legfőképpen a Kṛṣṇa-tudatról és az odaadó szolgálatról szólnak. A Védákat az embernek egy hiteles lelki tanítómester vezetése alatt kell tanulmányoznia, és az ő irányításával számos önfegyelmező gyakorlatot és lemondást kell végeznie. Egy brahmacārīnak a lelki tanítómester házában kell élnie, mint egy szolga, s házról házra járva koldulnia kell, majd a kapott adományokat át kell adnia lelki tanítómesterének. Csak mestere felszólítására ehet, s ha a mester netán egész nap nem hívná enni, a tanítványnak böjtölnie kell. Ez csupán néhány azokból a védikus parancsolatokból, melyeket egy brahmacārīnak be kell tartania.

SMISAO: Ovaj je stih suština sedmoga i osmoga poglavlja, u kojima se posebno objašnjava svjesnost Kṛṣṇe i predano služenje. Čovjek mora proučavati Vede pod vodstvom duhovnog učitelja i podvrći se mnogim strogostima i pokorama dok živi pod njegovim nadzorom. Brahmacārī mora živjeti u domu duhovnog učitelja kao sluga i prositi milostinju od vrata do vrata te je donijeti duhovnom učitelju. On uzima hranu samo po naredbi učitelja i ako učitelj ne pozove učenika na objed, učenik posti. To su neki od vedskih načela slijeđenja brahmacarye.

Miután valaki egy ideig – öt éves korától legalább húsz éves koráig – lelki tanítómesterétől a Védákat tanulta, jelleme tökéletessé válik. A Védákat nem puszta szórakozásból kell tanulmányozni, ahogyan azt holmi kávéházi filozófusok teszik. A Védák tanulmányozásának célja a jellemformálás. Tanulóévei után a brahmacārī megházasodhat. Házasemberként számtalan áldozatot kell végrehajtania, hogy további megvilágosodásra tegyen szert. Adományoznia is kell, figyelembe véve a helyet, az időpontot és a megajándékozandó személyt, s tudnia kell különbséget tenni a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötőerejében végrehajtott adományozás között, ahogyan azt a Bhagavad-gītā leírja. Amikor visszavonul a családi élettől, a vānaprastha rendbe lép, amely szigorú lemondásokkal jár: az erdőben kell élnie, faháncs ruhát kell viselnie, nem szabad borotválkoznia, és így tovább. A brahmacarya, a gṛhastha, a vānaprastha és végül a sannyāsa rendet végigjárva az ember az élet tökéletes síkjára emelkedik. Ezután néhányan a felsőbb bolygók valamelyikére kerülnek, s ha tovább fejlődnek, felszabadulnak, s eljutnak a lelki világba, vagy a személytelen brahmajyotiba, vagy a Vaikuṇṭha-bolygókra, esetleg Kṛṣṇalokára. Ez a védikus írások által kijelölt út.

Nakon proučavanja Veda pod vodstvom učitelja, od pete do dvadesete godine, učenik može postati čovjek savršena karaktera. Proučavanje Veda nije namijenjeno razonodi spekulanata u naslonjačima, već oblikovanju karaktera. Nakon takva obrazovanja brahmacārīju se dopušta da se oženi i započne obiteljski život. Kao obiteljski čovjek mora izvoditi razna žrtvovanja kako bi mogao dalje napredovati. Također mora davati milostinju u skladu s mjestom, vremenom i kandidatom, praveći razliku između milostinje u vrlini, strasti i neznanju, koje su opisane u Bhagavad-gīti. Kada se povuče iz obiteljskog života i prihvati vānaprasthu, podvrgava se oštrim pokorama – živi u šumi, oblači se u koru drveta, ne brije se itd. Slijedeći pravila brahmacarye, obiteljskog života, vānaprasthe i na kraju sannyāse, uzdiže se na savršenu razinu života. Neki se onda uzdižu u rajsko kraljevstvo, a kada dalje napreduju dostižu oslobođenje i odlaze u duhovno nebo, u neosobni brahmajyoti ili na planete Vaikuṇṭhe ili Kṛṣṇaloku. To je put koji je zacrtala vedska književnost.

A Kṛṣṇa-tudatban ezzel szemben az a csodálatos, hogy az ember az odaadó szolgálat végzésével egy csapásra túllép a különféle életrendek számára előírt minden rítuson.

Međutim ljepota svjesnosti Kṛṣṇe leži u tome da osoba jednim udarcem, predanim služenjem, može nadići sve obrede različitih redova života.

Az idaṁ viditvā szavak arra utalnak, hogy meg kell értenünk Śrī Kṛṣṇa utasításait, melyeket a Bhagavad-gītā hetedik és nyolcadik fejezetében mond el. Ezeket a fejezeteket nem tudományos alapon vagy elméleti spekuláció útján, hanem a bhaktákat hallgatva kell megpróbálnunk megérteni. A Bhagavad-gītā lényegét a hetedik fejezettel kezdődő és a tizenkettedik fejezettel záródó rész alkotja. Az első hat és az utolsó hat fejezet közrefogja a középső hatot, melyet az Úr különösen óv. Ha valaki elég szerencsés ahhoz, hogy a bhakták társaságában megértse a Bhagavad-gītāt – különösen e középső hat fejezetet –, élete azon nyomban dicsővé válik, túl a lemondás, az áldozat, az adományozás, a spekuláció stb. által elérhető dicsőségen, hiszen pusztán a Kṛṣṇa-tudattal valamennyi eredményére szert tesz.

Riječi idaṁ viditvā upućuju da trebamo shvatiti upute koje je Śrī Kṛṣṇa dao u sedmom i osmom poglavlju Bhagavad-gīte. Trebamo ih pokušati shvatiti ne umnom spekulacijom ili učenošću, već slušanjem u društvu bhakta. Srednjih šest poglavlja (od šestoga do dvanaestoga) predstavljaju srž Bhagavad-gīte. Prvih šest i posljednjih šest poglavlja omotači su srednjih šest poglavlja, koja Gospodin posebno štiti. Ako netko ima sreću da u društvu bhakta shvati Bhagavad-gītu – posebno srednjih šest poglavlja – njegov život odmah postaje slavniji od svih pokora, žrtvovanja, milostinja i spekulacija, jer se svi rezultati tih djelatnosti mogu steći samom svjesnošću Kṛṣṇe.

Akinek egy parányi hite van a Bhagavad-gītāban, az hallgassa azt a bhaktáktól, mert a negyedik fejezet elején egyértelműen azt olvashatjuk, hogy a Bhagavad-gītāt csakis a bhakták érthetik meg. Senki más nem értheti meg tökéletesen a Bhagavad-gītā célját. Kṛṣṇa bhaktájától kell tehát megtanulnunk, nem pedig az elméjükben spekulálóktól. Ez a hit jele. Ha valaki találkozni akar egy bhaktával, s végül sikerrel jár, akkor valóban elkezdheti tanulmányozni és megérteni a Bhagavad-gītāt. A bhakták társaságában fejlődve az ember elkezdi odaadó szolgálatát, ennek következtében pedig minden kétsége szertefoszlik Kṛṣṇát – Istent – és tetteit, formáját, kedvteléseit, nevét és más jellemzőit illetően. Amikor minden kételyétől megszabadult, állhatatosan folytatja tovább a tanulást. Megízleli a Bhagavad-gītā tanulmányozásának nektárját, és eljut arra a szintre, amikor mindig Kṛṣṇa-tudatosnak érzi magát. A fejlett síkot elérve a bhakta teljesen szerelmes lesz Kṛṣṇába, s az élet e legtökéletesebb állapota képessé teszi arra, hogy eljusson Kṛṣṇa lelki világbeli hajlékára, Goloka-Vṛndāvanába, ahol örökkévaló boldogságban lesz része.

Onaj tko ima malo vjere u Bhagavad-gītu treba je pokušati shvatiti slušajući bhaktu, jer je na početku četvrtoga poglavlja jasno rečeno da Gītu mogu shvatiti samo bhakte. Nitko drugi ne može savršeno shvatiti njezinu svrhu. Zato Bhagavad-gītu trebamo naučiti od Kṛṣṇina bhakte, a ne od umnih spekulanata. To je znak vjere. Kada čovjek potraži bhaktu i na kraju stekne njegovo društvo, istinski počinje proučavati i shvaćati Bhagavad-gītu. Napredujući u društvu bhakte počinje predano služiti i to služenje raspršuje sve njegove sumnje u Kṛṣṇu, Boga, i Kṛṣṇine djelatnosti, oblik, zabave, ime i druga obilježja. Nakon što sumnje potpuno nestanu, postaje postojan u svom proučavanju. Tada uživa u proučavanju Bhagavad-gīte i dostiže stanje neprestane svjesnosti Kṛṣṇe. Na naprednoj razini potpuno se zaljubljuje u Kṛṣṇu. Taj najviši stadij savršenstva života omogućuje bhakti da bude prenesen u Kṛṣṇino prebivalište na duhovnom nebu, Goloku Vṛndāvanu, gdje postaje vječno sretan.

Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad Bhagavad-gītā nyolcadik fejezetéhez, melynek címe: „A Legfelsőbb elérése”.

Tako se završavaju Bhaktivedantina tumačenja osmoga poglavlja Śrīmad Bhagavad-gīte pod naslovom „Dostizanje Svevišnjeg".