Skip to main content

NYOLCADIK FEJEZET

A Legfelsőbb elérése

Szöveg

arjuna uvāca
kiṁ tad brahma kim adhyātmaṁ
kiṁ karma puruṣottama
adhibhūtaṁ ca kiṁ proktam
adhidaivaṁ kim ucyate

Szó szerinti jelentés

arjunaḥ uvāca – Arjuna mondta; kim – mi; tat – az; brahma – Brahman; kim – mi; adhyātmam – az önvaló; kim – mi; karma – a gyümölcsöző cselekedetek; puruṣa-uttama – ó, Legfelsőbb Személy; adhibhūtam – az anyagi megnyilvánulást; ca – és; kim – minek; proktam – hívják; adhidaivam – a félisteneket; kim – minek; ucyate – hívják.

Fordítás

Arjuna így kérdezett: Ó, Uram, ó, Legfelsőbb Személy, mi a Brahman? Mit értsek az önvaló és a gyümölcsöző cselekedetek alatt? Mi ez az anyagi megnyilvánulás, és kik a félistenek? Kérlek, mindezt magyarázd el nekem!

Magyarázat

Ebben a fejezetben az Úr Kṛṣṇa választ ad Arjuna különböző kérdéseire, melyek közül az első: „Mi a Brahman?” Az Úr elmagyarázza a karmát (a gyümölcsöző cselekedeteket), az odaadó szolgálatot, a yoga elveit, valamint a tiszta odaadó szolgálatot. A Śrīmad-Bhāgavatam kifejti, hogy a Legfelsőbb Abszolút Igazságot Brahmannak, Paramātmānak és Bhagavānnak hívják. Az élőlényt, az egyéni lelket szintén Brahmannak nevezik. Arjuna a testre, az elmére és a lélekre utaló ātmāról is kérdez. A védikus értelmező szótár szerint az ātmā jelenthet elmét, lelket, testet, sőt érzékeket is.

Arjuna Puruṣottamának, vagyis Legfelsőbb Személynek szólítja Kṛṣṇát, ami azt jelenti, hogy kérdéseit nemcsak barátjához, hanem a Legfelsőbb Személyhez is intézi, jól tudván, hogy Ő a leghitelesebb forrás, aki határozott választ tud adni.

Szöveg

adhiyajñaḥ kathaṁ ko ’tra
dehe ’smin madhusūdana
prayāṇa-kāle ca kathaṁ
jñeyo ’si niyatātmabhiḥ

Szó szerinti jelentés

adhiyajñaḥ – az áldozat Ura; katham – hogyan; kaḥ – ki; atra – itt; dehe – a testben; asmin – ebben; madhusūdana – ó, Madhusūdana; prayāṇa-kāle – a halál idejekor; ca – és; katham – hogyan; jñeyaḥ asi – megismerhető vagy; niyata-ātmabhiḥ – az önfegyelmezettek által.

Fordítás

Ó, Madhusūdana, ki az áldozat Ura, és hogyan él a testben? Miként tudhatnak Rólad a halál pillanatában azok, akik odaadó szolgálatot végeztek?

Magyarázat

Az „áldozat Ura” Indrára és Viṣṇura is vonatkozhat. Viṣṇu a fő félistenek (Brahmā, Śiva és mások) vezére, Indra pedig az irányító félisteneké. A yajña végrehajtásával Indrát és Viṣṇut egyaránt imádják. Arjuna ebben a versben azonban azt kérdezi: ki a yajña (áldozat) valódi Ura, s miképpen lakozik az Úr az élőlény testében?

Arjuna Madhusūdanának szólítja az Urat, mert Kṛṣṇa egyszer megölt egy Madhu nevű démont. Arjuna Kṛṣṇa-tudatú bhakta, ezért efféle kételkedésről árulkodó kérdéseknek nem lett volna szabad felmerülniük benne. Ezeket a kétségeket ezért démonokhoz lehet hasonlítani. Kṛṣṇa nagyon ügyes a démonok elpusztításában, ezért Arjuna itt Madhusūdanának nevezi Őt, azt remélve, hogy Kṛṣṇa az elméjében támadt démoni kételyekkel is végez.

A versben a prayāṇa-kāle szavak nagyon jelentőségteljesek, mert ebben az életben végzett tetteink a halál pillanatában mérettetnek meg. Arjuna azokról akar hallani, akik állandóan elmerülnek a Kṛṣṇa-tudatban. Milyen helyzetben kell lenniük a végső pillanatban? Amikor a halál bekövetkezik, a test működése leáll, s az elme állapota többé nem kielégítő. A test állapota megzavarhatja az embert, s így lehetséges, hogy nem tud a Legfelsőbb Úrra emlékezni. Kulaśekhara Mahārāja, az Úr nagy bhaktája így imádkozik: „Kedves Uram! Most még egészséges vagyok, jobb hát, ha azonnal meghalok, addig, amíg elmém hattyúja még képes lótuszlábad szárába hatolni.” Ezt a metaforát Kulaśekhara Mahārāja azért használja, mert a hattyú, a vizek lakója abban leli örömét, hogy fejével a lótuszvirágba hatol – ez játékos kedvtelése. Kulaśekhara Mahārāja így szól az Úrhoz: „Elmémet most semmi nem zavarja meg, s egészséges vagyok. Ha most halok meg, lótuszlábadra emlékezve, akkor biztos, hogy odaadó szolgálatom eléri a tökéletességet. De ha addig kell várnom, míg a halál magától el nem ragad, nem tudom, mi lesz, mert akkor a test működése leáll, torkom elszorul, s nem tudom, képes leszek-e arra, hogy nevedet énekeljem. Hadd haljak hát meg most azonnal!” Arjuna azt szeretné tehát megtudni, hogyan rögzítheti elméjét az ember rendületlenül Kṛṣṇa lótuszlábára a halál pillanatában.

Szöveg

śrī-bhagavān uvāca
akṣaraṁ brahma paramaṁ
svabhāvo ’dhyātmam ucyate
bhūta-bhāvodbhava-karo
visargaḥ karma-saṁjñitaḥ

Szó szerinti jelentés

śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta; akṣaram – elpusztíthatatlant; brahma – Brahmannak; paramam – transzcendentálist; svabhāvaḥ – örök természetet; adhyātmam – önvalónak; ucyate – hívják; bhūta-bhāva-udbhava-karaḥ – az élőlények anyagi testét létrehozó; visargaḥ – teremtést; karma – gyümölcsöző cselekedeteknek; saṁjñitaḥ – hívják.

Fordítás

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Az elpusztíthatatlan, transzcendentális élőlényt Brahmannak, örök természetét pedig adhyātmānak, önvalónak hívják. Az élőlények anyagi testének fejlődését szolgáló tetteket karmának, gyümölcsöző cselekedeteknek nevezik.

Magyarázat

A Brahman elpusztíthatatlan, örökké létező, és természete sohasem változik. A Brahmanon túl azonban ott van a Parabrahman. A Brahman az élőlényekre utal, a Parabrahman pedig az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. Az élőlény eredeti természete különbözik az anyagi világban felvett természetétől. Anyagi tudatára az jellemző, hogy az anyag ura akar lenni, lelki vagy Kṛṣṇa-tudatában pedig a Legfelsőbb szolgálatára vágyik. Amikor az élőlény tudata anyagi, különféle testeket kell felöltenie az anyagi világban. Ezt karmának nevezik, az anyagi tudat erejének hatására létrejött változatos teremtésnek.

A védikus irodalom az élőlényt jīvātmānak és Brahmannak hívja, de sohasem Parabrahmannak. Az élőlény (jīvātmā) helyzete változó: néha a sötét anyagi természetbe merül, s az anyaggal azonosítja magát, míg máskor a felsőbbrendű lelki természettel azonosul. Éppen ezért a Legfelsőbb Úr határenergiájának nevezik. Attól függően, hogy az anyagi vagy a lelki természettel azonosítja magát, anyagi vagy lelki testet kaphat. Az anyagi világban a létező nyolcmillió-négyszázezer létforma közül bármelyikben testet ölthet, de a lelki világban csak egy lelki teste van. Karmája szerint az anyagi természetben néha emberként, félistenként, állatként – ragadozóként, madárként stb. születik meg. Az anyagi mennyei bolygók elérésének és az ottani lehetőségek élvezetének reményében néha áldozatokat (yajñákat) hajt végre, de jutalmának felhasználása után ismét visszatér a földre emberi formában. Ezt a folyamatot nevezik karmának.

A Chāndogya-upaniṣad leírást ad a védikus áldozat folyamatáról. Az áldozati oltáron ötféle tűzbe ötféle felajánlást tesznek. Az ötféle tűz a mennyei bolygókat, a felhőket, a földet, a férfit és a nőt képviseli, az ötféle áldozati felajánlás pedig a hitet, az élvezőt a holdon, az esőt, a gabonát és a spermiumot.

Az áldozat során az élőlény különféle áldozatokat hajt végre, hogy bizonyos mennyei bolygókra eljuthasson, s így el is éri azokat. Amikor az áldozatok végzéséből nyert jutalom véget ér, az élőlény eső alakjában ismét a földre száll, majd gabona formájában jelenik meg. A gabonát az ember megeszi és spermává alakítja át, majd egy nő megtermékenyítésekor az élőlény újra emberi formát ölt, hogy áldozatot hajthasson végre, azaz elölről kezdi ugyanazt a körfolyamatot. Ily módon jön és megy az élőlény szünet nélkül az anyagi lét ösvényén. Aki azonban Kṛṣṇa-tudatú, az elkerüli ezeket az áldozatokat. Közvetlenül a Kṛṣṇa-tudatba fog, s így felkészül, hogy visszatérjen Istenhez.

A Bhagavad-gītā imperszonalista magyarázói minden ok nélkül azt állítják, hogy a Brahman jīva formát ölt az anyagi világban. Hogy ezt alátámasszák, a Gītā tizenötödik fejezetének hetedik versére hivatkoznak. Ebben a versben azonban az Úr szintén „örökkévaló, töredék résznek” nevezi az élőlényt. Isten töredék része, az élőlény alábukhat az anyagi világba, de ez sohasem történik meg a Legfelsőbb Úrral, Acyutával. Így hát ez az elmélet, miszerint a Legfelsőbb Brahman a jīva formáját ölti magára, elfogadhatatlan. Emlékezzünk mindig arra, hogy a védikus irodalom különbséget tesz a Brahman (az élőlény) és a Parabrahman (a Legfelsőbb Úr) között.

Szöveg

adhibhūtaṁ kṣaro bhāvaḥ
puruṣaś cādhidaivatam
adhiyajño ’ham evātra
dehe deha-bhṛtāṁ vara

Szó szerinti jelentés

adhibhūtam – fizikai megnyilvánulás; kṣaraḥ – állandóan változó; bhāvaḥ – természet; puruṣaḥ – a kozmikus forma, beleértve valamennyi félistent, pl. a napot és a holdat is; ca – és; adhidaivatamadhidaivának nevezett; adhiyajñaḥ – a Felsőlélek; aham – Én (Kṛṣṇa); eva – bizony; atra – ebben; dehe – a testben; deha-bhṛtām – a megtestesültnek; vara – ó, legkiválóbb.

Fordítás

Ó, legkiválóbb a megtestesült lények között! Az állandóan változó fizikai természetet adhibhūtának [anyagi megnyilvánulásnak] hívják. Az Úr kozmikus formáját, amely magában foglalja a félistenek mindegyikét, köztük a nap és a hold istenét is, adhidaivának nevezik. Engem, a Legfelsőbb Urat, akit a Felsőlélek képvisel minden megtestesült lény szívében, adhiyajñának [az áldozat Urának] hívnak.

Magyarázat

A fizikai természet mindig változik. Az anyagi testek általában hat állapoton mennek keresztül: születés, növekedés, rövid ideig tartó állandósulás, utódok létrehozása, sorvadás és végül pusztulás. Ezt a fizikai természetet adhibhūtának hívják. Egy adott időben megteremtődik, s egy adott időpontban meg is semmisül. A Legfelsőbb Úr kozmikus formáját, amely magában foglalja az összes félistent és azok különféle bolygóit is, adhidaivatának hívják. Az egyéni lélekkel együtt a testben jelen van a Felsőlélek is, az Úr Kṛṣṇa teljes értékű képviselője. A Felsőlelket Paramātmānak vagy adhiyajñának nevezik, s a szívben lakozik. Az eva szó különösen fontos ebben a versben, mert az Úr ezzel nyomatékosítja, hogy a Paramātmā nem különbözik Tőle. A Felsőlélek, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki az egyéni lélek mellett foglal helyet, tanúja a lélek tetteinek, s Ő a forrása különféle tudatállapotainak is. A Felsőlélek lehetőséget ad az egyéni léleknek, hogy függetlenül cselekedjen, és csupán tanúja tetteinek. Az Úr transzcendentális szerető szolgálatában élő, tiszta Kṛṣṇa-tudatú bhakta akaratlanul is megérti a Legfelsőbb Úr különféle megnyilvánulásainak szerepét. Az Úr gigantikus kozmikus formáján, az adhidaivatán a kezdők meditálnak, akik képtelenek a Legfelsőbb Úr Felsőlélek-megnyilvánulásához közeledni. Egy kezdő számára tehát ajánlatos, hogy a kozmikus formán, a virāṭ-puruṣán elmélkedjen. A virāṭ-puruṣa lábának az alsóbb bolygókat tekintik, szemének a Holdat és a Napot, fejének pedig a felsőbb bolygórendszert.

Szöveg

anta-kāle ca mām eva
smaran muktvā kalevaram
yaḥ prayāti sa mad-bhāvaṁ
yāti nāsty atra saṁśayaḥ

Szó szerinti jelentés

anta-kāle – az élet végén; ca – is; mām – Rám; eva – bizony; smaran – emlékezve; muktvā – elhagyva; kalevaram – a testet; yaḥ – aki; prayāti – megy; saḥ – ő; mat-bhāvam – az Én természetemet; yāti – eléri; na – nem; asti – van; atra – itt; saṁśayaḥ – kétely.

Fordítás

Bárki legyen is az, ha élete végén egyedül Rám emlékezve hagyja el testét, minden kétséget kizárva azonnal eléri az Én természetemet.

Magyarázat

Ez a vers a Kṛṣṇa-tudat fontosságát hangsúlyozza. Aki Kṛṣṇa-tudatban hagyja el testét, az azonnal a Legfelsőbb Úr transzcendentális hajlékára kerül. A Legfelsőbb Úr a tiszták legtisztábbja, ezért akik mindig Kṛṣṇa-tudatosak, azok szintén a legtisztábbak a tiszták között. A smaran („emlékezve”) szónak nagy jelentősége van. A tisztátalan lélek, aki élete során nem gyakorolta a Kṛṣṇa-tudatot, azaz nem végzett odaadó szolgálatot, nem tud Kṛṣṇára emlékezni. A Kṛṣṇa-tudat gyakorlását kora gyermekkorunkban kell elkezdenünk. Ha valaki élete végén sikert akar elérni, elengedhetetlen, hogy gyakorolja a Kṛṣṇára való emlékezés módszerét. Állandóan, szünet nélkül a mahā-mantrát kell énekelnie: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Az Úr Caitanya azt tanácsolta, legyünk olyan béketűrőek, mint egy fa (taror iva sahiṣṇunā). Számtalan akadály állhat annak az útjában, aki a Hare Kṛṣṇát énekli, ám e nehézségeket eltűrve az embernek folytatnia kell a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare éneklését, hogy élete végén a Kṛṣṇa-tudat teljes áldásában részesülhessen.

Szöveg

yaṁ yaṁ vāpi smaran bhāvaṁ
tyajaty ante kalevaram
taṁ tam evaiti kaunteya
sadā tad-bhāva-bhāvitaḥ

Szó szerinti jelentés

yam yam – bármilyenre; vā api – egyáltalán; smaran – emlékezve; bhāvam – természetre; tyajati – elhagyja; ante – a végén; kalevaram – ezt a testet; tam tam – hasonlót; eva – bizony; eti – kap; kaunteya – ó, Kuntī fia; sadā – mindig; tat – arra; bhāva – a létállapotra; bhāvitaḥ – emlékezve.

Fordítás

Ó, Kuntī fia! Amilyen létállapotra emlékezik az ember teste elhagyásakor, azt éri majd el kétségtelenül.

Magyarázat

Ez a vers elmagyarázza, hogyan történik a testcsere a halál válságos pillanatában. Aki élete végén Kṛṣṇára gondolva hagyja el a testét, eléri a Legfelsőbb Úr transzcendentális természetét. Az azonban nem igaz, hogy aki nem Kṛṣṇára gondol, szintén eljut e transzcendentális szintre. Ezt nagyon jól meg kell jegyeznünk. Hogyan hagyhatja el a testét az ember a megfelelő elmeállapotban? Bharata Mahārāja nagyszerű személyiség volt, halála pillanatában mégis egy őzre gondolt, s így következő életében egy őztestbe került. Noha őzként is vissza tudott emlékezni előző élete tetteire, el kellett fogadnia ezt az állati testet. Az ember elmeállapotát a halál pillanatában természetesen azok a gondolatok határozzák meg, melyek élete során foglalkoztatták. A következő életet tehát a jelenlegi lét teremti meg. Ha valaki életében a jóság kötőerejének hatása alatt állt, s mindig Kṛṣṇára gondolt, akkor élete végén is emlékezni tud majd Kṛṣṇára. Ez segíti majd abban, hogy elérje Kṛṣṇa transzcendentális természetét. Ha valaki transzcendentálisan elmerül Kṛṣṇa szolgálatában, következő teste transzcendentális (lelki) test lesz, nem pedig anyagi. A Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare éneklése a legjobb módszer, amelynek segítségével az ember élete végén sikeresen változtathatja meg létállapotát.

Szöveg

tasmāt sarveṣu kāleṣu
mām anusmara yudhya ca
mayy arpita-mano-buddhir
mām evaiṣyasy asaṁśayaḥ

Szó szerinti jelentés

tasmāt – ezért; sarveṣu – minden; kāleṣu – időben; mām – Rám; anusmara – állandóan emlékezz; yudhya – harcolj; ca – és; mayi – Nekem; arpita – meghódolt; manaḥ – elmével; buddhiḥ – értelemmel; mām – Engem; eva – biztosan; eṣyasi – el fogsz érni; asaṁśayaḥ – kétségtelenül.

Fordítás

Ezért, Arjuna, gondolj mindig Rám Kṛṣṇa-formámban, s ezzel egy időben hajtsd végre előírt kötelességed, s harcolj! Tetteid Nekem ajánlva, elméd és értelmed Rám függesztve kétségtelenül elérsz majd Engem.

Magyarázat

Amit Kṛṣṇa tanácsol ebben a versben Arjunának, az nagyon fontos minden olyan ember számára, aki anyagi tetteket végez. Az Úr nem mondja, hogy az ember hagyjon fel előírt kötelessége vagy munkája végzésével. Folytathatja őket, ugyanakkor a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésével Kṛṣṇára gondolhat. Ez megtisztítja majd az anyagi szennyeződéstől, s elméjét és értelmét Kṛṣṇáról szóló gondolatokkal foglalja el. Kṛṣṇa neveit énekelve minden kétséget kizáróan eljut a legfelsőbb bolygóra, Kṛṣṇalokára.

Szöveg

abhyāsa-yoga-yuktena
cetasā nānya-gāminā
paramaṁ puruṣaṁ divyaṁ
yāti pārthānucintayan

Szó szerinti jelentés

abhyāsa-yoga – gyakorlással; yuktena – meditálva; cetasā – az elme és az értelem segítségével; na anya-gāminā – anélkül, hogy ezek elkalandoznának; paramam – a Legfelsőbbet; puruṣam – az Istenség Személyiségét; divyam – a transzcendentálisat; yāti – eléri; pārtha – ó, Pṛthā fia; anucintayan – állandóan Rá gondolva.

Fordítás

Ó, Pārtha! Aki Rajtam mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditál, elméjében mindig Rám emlékezik, s nem tér le az útról, az biztosan elér Engem.

Magyarázat

Ebben a versben az Úr Kṛṣṇa azt hangsúlyozza, milyen fontos, hogy emlékezzünk Rá. Ezt az emlékezőképességet a mahā-mantra, a Hare Kṛṣṇa éneklésével nyerhetjük vissza. A Legfelsőbb Úr nevét énekelve és hallgatva fülünk, nyelvünk és elménk egyaránt tevékeny. Ez a misztikus meditáció nagyon könnyű, és segíti az embert a Legfelsőbb Úr elérésében. A puruṣam élvezőt jelent. Noha az élőlények a Legfelsőbb Úr határenergiájához tartoznak, az anyag megfertőzte őket. Azt hiszik magukról, hogy ők az élvezők, ám nem ők a legfelsőbb élvezők. Ez a vers érthetően kijelenti, hogy a legfelsőbb élvező az Istenség Legfelsőbb Személyisége, különböző megnyilvánulásaiban és teljes értékű kiterjedéseiben, például Nārāyaṇaként, Vāsudevaként stb.

A bhakta képes a Hare Kṛṣṇa éneklésével örökké az imádata középpontjában álló Legfelsőbb Úrra vagy valamelyik formájára (Nārāyaṇára, Kṛṣṇára, Rāmára stb.) gondolni. Ez megtisztítja majd, és annak köszönhetően, hogy szüntelenül az Úr neveit énekli, élete végén eljut Isten birodalmába. A yoga nem más, mint meditálás a szívben lakozó Felsőlelken, s az ember éppen így a Hare Kṛṣṇa éneklésével is mindig a Legfelsőbb Úrra irányíthatja elméjét. Az elme csapongó, ezért erőszakkal kell rávenni, hogy Kṛṣṇára gondoljon. Ezzel kapcsolatban gyakran említik a hernyó példáját, ami egyre csak azon meditál, hogy pillangó lesz, ezért kívánsága még abban az életében teljesül. Ha állandóan Kṛṣṇára gondolunk, éppen így biztosra vehetjük, hogy jelenlegi életünk után Kṛṣṇáéhoz hasonló testet kapunk.

Szöveg

kaviṁ purāṇam anuśāsitāram
aṇor aṇīyāṁsam anusmared yaḥ
sarvasya dhātāram acintya-rūpam
āditya-varṇaṁ tamasaḥ parastāt

Szó szerinti jelentés

kavim – a mindent tudóra; purāṇam – a legidősebbre; anuśāsitāram – az irányítóra; aṇoḥ – az atomnál; aṇīyāṁsam – kisebbre; anusmaret – mindig Rám emlékezzen; yaḥ – aki; sarvasya – mindennek; dhātāram – fenntartójára; acintya – felfoghatatlan; rūpam – formájúra; āditya-varṇam – a napként ragyogóra; tamasaḥ – a sötétséghez képest; parastāt – transzcendentálisra.

Fordítás

Az ember úgy meditáljon a Legfelsőbb Személyen, mint olyanon, aki mindentudó, a legősibb, az irányító, kisebb a legkisebbnél, a fenntartója mindennek, minden anyagi érzékelés fölött áll, felfoghatatlan, s mindig személy. Ragyogó Ő, mint a nap, és transzcendentális – túl van ezen az anyagi természeten.

Magyarázat

Ez a vers arról ír, hogyan gondoljunk a Legfelsőbbre. A legfontosabb, hogy Ő nem személyiség nélküli, s nem valamiféle üresség. Senki sem meditálhat valami személytelenen vagy a semmin – az efféle meditáció rendkívül nehéz. Kṛṣṇára gondolni azonban nagyon könnyű, s ez a vers is ezt ajánlja. Az Úr mindenekelőtt puruṣa, személy – gondolhatunk Rāma és Kṛṣṇa személyére. S akár Rāmára, akár Kṛṣṇára gondol valaki, a Bhagavad-gītānak ez a verse leírja, milyen Ő. Az Úr kavi, ami azt jelenti, hogy ismeri a múltat, a jelent és a jövőt, azaz mindentudó. Mint mindennek az eredete, Ő a legősibb személy; minden Belőle születik. Az univerzum legfelsőbb irányítója, valamint az emberiség fenntartója és tanítója is Ő, s kisebb a legkisebbnél. Az élőlény a haj keresztmetszete átmérőjének tízezred része, ám az Úr felfoghatatlanul olyan parányi, hogy még e kicsiny részecske szívébe is behatol. Ezért mondják Rá, hogy kisebb a legkisebbnél. Legfelsőbbként be tud hatolni az atomba és a legkisebb lény szívébe is, és mint Felsőlélek, irányítani képes őket. Parányi léte ellenére mégis mindent átható, és Ő tart fenn mindent, valamennyi bolygórendszerrel együtt. Gyakran elcsodálkozunk, hogyan lebegnek a hatalmas égitestek az űrben. Ez a vers elmondja, hogy a Legfelsőbb Úr felfoghatatlan energiája révén fenntartja a hatalmas bolygókat és galaxisokat. Ezzel kapcsolatban az acintya („felfoghatatlan”) szó nagyon fontos. Isten energiáját azért nevezik felfoghatatlannak (acintya), mert fölötte áll felfogó- és gondolkodóképességünknek. Ki tudná ezt cáfolni? Az Úr áthatja az egész anyagi világot, és mégis túl van azon. Hogyan foghatnánk fel a lelki világot, ha még az ahhoz képest elenyészően parányi anyagi világ nagyságát sem tudjuk elképzelni? Az acintya szó olyan valamire utal, ami az anyagi világon túl van, s amit érveléssel, logikával és filozófiai spekulációval nem érhetünk el, ami felfoghatatlan. Az okos embernek tehát el kell kerülnie a hiábavaló vitát és spekulációt, s ehelyett el kell fogadnia az olyan szentírásokat, mint a Védák, a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam, s követnie kell a bennük lefektetett elveket. Ez elvezeti majd a megvilágosodáshoz.

Szöveg

prayāṇa-kāle manasācalena
bhaktyā yukto yoga-balena caiva
bhruvor madhye prāṇam āveśya samyak
sa taṁ paraṁ puruṣam upaiti divyam

Szó szerinti jelentés

prayāṇa-kāle – a halál pillanatában; manasā – az elmével; acalena – eltérés nélkül; bhaktyā – teljes odaadással; yuktaḥ – elmerülve; yoga-balena – a misztikus yoga erejével; ca – szintén; eva – bizony; bhruvoḥ – a két szemöldök; madhye – között; prāṇam – az életlevegőt; āveśya – rögzítve; samyak – teljesen; saḥ – ő; tam – azt; param – transzcendentális; puruṣam – az Istenség Személyiségét; upaiti – eléri; divyam – a lelki világban.

Fordítás

Aki a halál beálltakor életlevegőjét a két szemöldöke közé rögzíti, és a yoga erejével teljes odaadással, megingathatatlan elmével a Legfelsőbb Úrra emlékezik, az minden kétséget kizárva eljut az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez.

Magyarázat

Ez a vers egyértelműen kimondja, hogy a halál pillanatában az elmét odaadással az Istenség Legfelsőbb Személyiségére kell irányítani. A yogát gyakorlók számára azt ajánlják, hogy emeljék az életerőt a két szemöldökük közé (az ājñā-cakrához). Ez a vers a ṣaṭ-cakra-yogát javasolja, amely a hat cakrán való meditációt jelenti. Egy tiszta bhakta nem gyakorolja ezt, de mivel mindig elmerül a Kṛṣṇa-tudatban, a halál pillanatában az Ő kegyéből képes az Istenség Legfelsőbb Személyiségére emlékezni. Ezt a tizennegyedik vers magyarázza el.

Annak, hogy a vers a yoga-balena szót használja, jelentősége van, mert a yoga – akár a ṣaṭ-cakra-yoga, akár a bhakti-yoga – gyakorlása nélkül a halál pillanatában az ember nem érheti el ezt a transzcendentális állapotot. A halál eljövetelekor az ember nem képes arra, hogy hirtelen a Legfelsőbb Úrra emlékezzen; valamelyik yogát, különösen a bhakti-yogát kell ehhez gyakorolnia egész életében. Mivel a halál pillanatában az elme rendkívül zavart, még életünkben kell a lelki életet gyakorolnunk a yoga segítségével.

Szöveg

yad akṣaraṁ veda-vido vadanti
viśanti yad yatayo vīta-rāgāḥ
yad icchanto brahma-caryaṁ caranti
tat te padaṁ saṅgraheṇa pravakṣye

Szó szerinti jelentés

yat – amelyiket; akṣaram – az oṁ szótagot; veda-vidaḥ – akik ismerik a Védákat; vadanti – mondják; viśanti – behatolnak; yat – amibe; yatayaḥ – a nagy bölcsek; vīta-rāgāḥ – a lemondott életrendben; yat – amit; icchantaḥ – kívánva; brahmacaryam – cölibátust; caranti – gyakorolnak; tat – azt; te – neked; padam – helyzetet; saṅgraheṇa – összefoglalva; pravakṣye – meg fogom magyarázni.

Fordítás

A Védákat jól ismerő bölcsek, akik az oṁkārát ismétlik, valamint a lemondás rendjének nagy szentjei a Brahmanba hatolnak. Az ilyen tökéletességre vágyakozók cölibátusban élnek. Most röviden elmagyarázom neked azt a folyamatot, amely által felszabadulhat az ember.

Magyarázat

Az Úr Śrī Kṛṣṇa azt javasolja Arjunának, hogy gyakorolja a ṣaṭ-cakra-yogát, amelynek során az ember az életlevegőjét a két szemöldöke közé rögzíti. Arra gondolva, hogy Arjuna esetleg nem ismeri ezt a yogát, az Úr a következő versekben elmagyarázza a módszert. Elmondja, hogy bár a Brahman egyetlen, mégis különféle megnyilvánulásai és aspektusai vannak. Az akṣara vagy oṁkāra, az oṁ szótag különösen az imperszonalisták számára azonos Brahmannal. Kṛṣṇa itt arról a személytelen Brahmanról beszél, amelybe a lemondott életrend bölcsei hatolnak.

A védikus oktatási rendszerben a cölibátust fogadott tanítványokat, akik a lelki tanítómesterrel élnek, kezdettől fogva az oṁ ismétlésére és a végső, személytelen Brahman ismeretére tanítják, s így a Brahman két aspektusának ébredhetnek tudatára. Ez a gyakorlat nagyon lényeges a lelki életben fejlődni kívánó tanítványok számára, ám korunkban ez a brahmacārī élet (a cölibátus) egyáltalán nem lehetséges. Napjaink társadalma olyannyira megváltozott, hogy az embernek nincs lehetősége arra, hogy fiatal éveitől kezdve cölibátusban éljen. A tudás különféle területeinek világszerte számtalan intézménye létezik, ám olyan elismert intézmény nincsen, ahol a tanítványok elsajátíthatnák a brahmacārī elveket. Mindaddig, amíg az ember nem fogad cölibátust, nagyon nehezen fejlődhet a lelki életben. Az Úr Caitanya ezért az írások Kali-korszakra vonatkozó parancsolatai alapján azt hirdette, hogy ebben a korban nincs más módszer a Legfelsőbb elérésére, mint az Úr Kṛṣṇa szent nevének éneklése: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare.

Szöveg

sarva-dvārāṇi saṁyamya
mano hṛdi nirudhya ca
mūrdhny ādhāyātmanaḥ prāṇam
āsthito yoga-dhāraṇām

Szó szerinti jelentés

sarva-dvārāṇi – a test minden kapuját; saṁyamya – szabályozva; manaḥ – az elmét; hṛdi – a szívben; nirudhya – bezárva; ca – is; mūrdhni – a fejen; ādhāya – rögzítve; ātmanaḥ – a léleknek; prāṇam – életlevegőjét; āsthitaḥ – elhelyezkedik; yoga-dhāraṇām – a yoga állapotában.

Fordítás

A yoga állapota eltávolodást jelent minden érzéki tevékenységtől. Érzékeinek összes ajtaját bezárva, elméjét a szívre összpontosítva, életlevegőjét a koponya felső részében tartva az ember megszilárdulhat a yogában.

Magyarázat

A yoga gyakorlásához – ahogyan ez a vers ajánlja – az embernek először el kell zárnia az érzékkielégítés minden ajtaját. Ezt pratyāhārának nevezik, ami azt jelenti, hogy az ember visszavonja az érzékeket az érzéktárgyaktól. A tudásszerző érzékszerveket – a szemet, a fület, az orrot, a nyelvet, a tapintást – teljes uralma alatt kell tartania, és nem szabad érzékkielégítésre használnia azokat. Ily módon elméjét a szívben lévő Felsőlélekre összpontosítja, az életerőt pedig a fej felső részébe emeli. Ezt a folyamatot a hatodik fejezet részletesen leírja. Ahogyan azonban korábban is említettük, ebben a korszakban ez a folyamat a gyakorlatban nem célszerű. A legjobb módszer a Kṛṣṇa-tudat. Ha valaki az elméjét az odaadó szolgálatban állandóan Kṛṣṇára tudja rögzíteni, annak nagyon könnyű zavartalan transzcendentális transzban, azaz samādhiban maradnia.

Szöveg

oṁ ity ekākṣaraṁ brahma
vyāharan mām anusmaran
yaḥ prayāti tyajan dehaṁ
sa yāti paramāṁ gatim

Szó szerinti jelentés

oṁ – az oṁ hangkombináció (oṁkāra); iti – így; eka-akṣaram – az egyetlen szótagot; brahma – abszolútat; vyāharan – zengve; mām – Rám (Kṛṣṇára); anusmaran – emlékezve; yaḥ – bárki; prayāti – eltávozik; tyajan – elhagyva; deham – ezt a testet; saḥ – ő; yāti – eléri; paramām – a legfelsőbbet; gatim – célt.

Fordítás

Ha a yoga e gyakorlatát elsajátító és a hangok tökéletes kombinációját, a szent oṁ szótagot zengő személy teste elhagyásakor az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondol, bizonyosan a lelki bolygókra kerül.

Magyarázat

Ez a vers világosan kijelenti: az oṁ, a Brahman és az Úr Kṛṣṇa nem különböznek egymástól. Az oṁ Kṛṣṇa személytelen hangvibrációja, de a Hare Kṛṣṇa hang tartalmazza az oṁot. Az írások erre a korszakra félreérthetetlenül a Hare Kṛṣṇa mantra éneklését javasolják. Ha valaki a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare éneklése közben hagyja el a testét, akkor minden kétséget kizárva az egyik lelki bolygóra jut, attól függően, milyen utat követett. Kṛṣṇa bhaktái az Ő bolygójára, vagyis Goloka-Vṛndāvanára kerülnek. A személyes filozófia hívei a lelki világ megszámlálhatatlan sokaságú bolygóinak egyikére, valamelyik Vaikuṇṭha-bolygóra kerülnek, míg az imperszonalisták a brahmajyotiban maradnak.

Szöveg

ananya-cetāḥ satataṁ
yo māṁ smarati nityaśaḥ
tasyāhaṁ su-labhaḥ pārtha
nitya-yuktasya yoginaḥ

Szó szerinti jelentés

ananya-cetāḥ – az elme elkalandozása nélkül; satatam – mindig; yaḥ – bárki; mām – Rám (Kṛṣṇára); smarati – emlékezik; nityaśaḥ – rendszeresen; tasya – számára; aham – Én vagyok; su-labhaḥ – nagyon könnyen elérhető; pārtha – ó, Pṛthā fia; nitya – a szakadatlanul; yuktasya – elmerülő; yoginaḥbhakta számára.

Fordítás

Ó, Pṛthā fia, aki szüntelenül csak Rám gondol, az szakadatlan odaadó szolgálata miatt könnyen elérhet Engem.

Magyarázat

Ez a vers azt írja le, hová kerülnek az Istenség Legfelsőbb Személyiségét a bhakti-yogában szolgáló tiszta bhakták. A korábbi versek négyféle bhaktáról tettek említést: a szenvedőről, a kíváncsiról, az anyagi javakra vágyóról és a spekuláló filozófusról. A felszabaduláshoz vezető különféle folyamatokról is olvashattunk, a karma-, jñāna- és haṭha-yogáról. E yoga-rendszerek a bhaktit is magukban foglalják, ám ez a vers a tiszta bhakti-yogáról beszél, ami nem keveredik sem jñānával, sem karmával, sem haṭhával. Ahogyan arra az ananya-cetāḥ szó utal, a tiszta bhakti-yogát gyakorló bhaktának Kṛṣṇán kívül nincs más kívánsága. A tiszta bhakta nem akar eljutni az anyagi világ felsőbb bolygóira, nem akar eggyé válni a brahmajyotival, sőt arra sem vágyik, hogy kiszabaduljon az anyagi kötelékek közül – egyszóval vágyak nélküli. A Caitanya-caritāmṛta niṣkāmának nevezi őt, ami azt jelenti, hogy nincs önző érdeke. Csak ő érhet el tökéletes békét, s nem az, aki személyes nyereségre törekszik. Míg a jñāna-yogī, a karma-yogī és a haṭha-yogī saját céljainak elérésére vágyik, a tökéletes bhakta egyetlen kívánsága az, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének örömet szerezzen. Az Úr ezért azt mondja, hogy akik rendíthetetlen odaadással szolgálják Őt, azok könnyen elérhetik.

Egy tiszta bhakta örökké odaadóan szolgálja Kṛṣṇát valamelyik személyes formájában. Kṛṣṇának számtalan teljes kiterjedése és inkarnációja van – például Rāma és Nṛsiṁha –, s a bhakta választhat, hogy elméjét a szerető szolgálatban a Legfelsőbb Úr melyik transzcendentális formájára rögzíti. Neki nem kell szembenéznie azokkal a nehézségekkel, amelyekkel a többi yoga-folyamat gyakorlóinak kell megküzdeniük. A bhakti-yoga nagyon egyszerű, tiszta és könnyen végezhető. Bárki elkezdheti egyszerűen a Hare Kṛṣṇa éneklésével. Az Úr kegyes mindenkihez, de ahogyan azt már elmondtuk, különösen azokat kedveli, akik örökké, megingathatatlanul Őt szolgálják. Az Úr sokféleképpen segíti az ilyen bhaktákat. Ahogyan a Védák (Kaṭha-upaniṣad 1.2.23) mondják, yam evaiṣa vṛṇute tena labhyas / tasyaiṣa ātmā vivṛṇute tanuṁ svām: aki teljesen meghódolt a Legfelsőbb Úrnak, s az Ő odaadó szolgálatát végzi, az megértheti a Legfelsőbb Urat úgy, ahogyan van. És ahogy az a Bhagavad-gītāban (10.10) áll, dadāmi buddhi-yogaṁ tam: az Úr megadja a kellő értelmet bhaktájának, hogy az végül eljuthasson Hozzá a lelki világba.

A tiszta bhakta különleges jellemzője, hogy az időtől és a helytől függetlenül örökké csakis Kṛṣṇára gondol, s ebben semmi nem akadályozhatja meg. Feladatát mindig, mindenhol kész végrehajtani. Vannak, akik azt mondják, hogy egy bhaktának a szent helyek valamelyikén kell élnie, például Vṛndāvanában vagy egy olyan szent városban, ahol azelőtt az Úr is élt, a tiszta bhakta azonban bárhol élhet, mert odaadó szolgálata révén mindenhol képes Vṛndāvana-hangulatot teremteni. Śrī Advaita azt mondta az Úr Caitanyának: „Ó, Uram! Bárhol vagy, ott van Vṛndāvana.”

A satatam és a nityaśaḥ szavak – melyek jelentése „mindig”, „rendszeresen” vagy „mindennap” – arra utalnak, hogy egy tiszta bhakta örökké Kṛṣṇára gondol és Rajta meditál. Ezek egy tiszta bhakta tulajdonságai, akinek számára az Úr nagyon könnyen elérhető. A Gītā minden más ösvénynél jobban ajánlja a bhakti-yogát. A bhakti-yogīk ötféle viszonyban végezhetnek odaadó szolgálatot: 1. a śānta-bhakta semleges kapcsolatban végez odaadó szolgálatot, 2. a dāsya-bhakta szolgaként, 3. a sakhya-bhakta barátként, 4. a vātsalya-bhakta szülőként, 5. a mādhurya-bhakta pedig bensőséges szerelmesként szolgálja a Legfelsőbb Urat. A tiszta bhakta az öt kapcsolat valamelyikében végez transzcendentális szerető szolgálatot a Legfelsőbb Úrnak. Sohasem feledkezik meg Róla, így számára az Úr könnyen elérhető. Egy tiszta bhakta egy pillanatra sem tudja elfelejteni a Legfelsőbb Urat, s ugyanígy a Legfelsőbb Úr sem feledkezik meg tiszta bhaktájáról soha. Ezt a nagy áldást adja a mahā-mantra – Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare – éneklésének Kṛṣṇa-tudatos gyakorlata.

Szöveg

mām upetya punar janma
duḥkhālayam aśāśvatam
nāpnuvanti mahātmānaḥ
saṁsiddhiṁ paramāṁ gatāḥ

Szó szerinti jelentés

mām – Engem; upetya – elérve; punaḥ – ismét; janma – a születés; duḥkha-ālayam – és szenvedések helyére; aśāśvatam – ideiglenesre; na – sohasem; āpnuvanti – eljönnek; mahā-ātmānaḥ – a nagy lelkek; saṁsiddhim – a tökéletességet; paramām – a végsőt; gatāḥ – akik elérték.

Fordítás

Miután elértek Engem, a nagy lelkek, az odaadó yogīk soha többé nem térnek vissza ebbe az átmeneti, szenvedésekkel teli világba, mert már elérték a legfőbb tökéletességet.

Magyarázat

Ez az ideiglenes anyagi világ a születés, az öregség, a betegség és a halál okozta szenvedések birodalma, így hát érthető, hogy aki egyszer elérte a legfőbb tökéletességet, s eljutott a legfelsőbb bolygóra, Kṛṣṇalokára, Goloka-Vṛndāvanára, az nem akar többé visszatérni ide. A legfelsőbb lelki bolygóról azt írják a Védák, hogy avyakta, akṣara és paramā gati, ami azt jelenti, hogy meghaladja anyagi látásunkat és felfoghatatlan, ám mégis a legfelsőbb cél, ahová a mahātmāk (nagy lelkek) igyekeznek. A mahātmāk a megvilágosodást elért bhaktáktól kapják meg a transzcendentális üzenetet, s így fokozatosan a Kṛṣṇa-tudatú odaadó szolgálathoz látnak, s annyira elmélyednek e transzcendentális szolgálatban, hogy nemcsak az anyagi, de a lelki bolygókra sem akarnak többé eljutni. Egyedül Kṛṣṇát akarják, s egyedül Kṛṣṇa társaságára vágynak. Ez az élet legmagasabb rendű tökéletessége. A vers a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa híveiről beszél, akik személyként fogadják el Őt. Ezek a Kṛṣṇa-tudatos bhakták az élet legfőbb tökéletességét érik el, ezért ők a legmagasabb szinten álló lelkek.

Szöveg

ā-brahma-bhuvanāl lokāḥ
punar āvartino ’rjuna
mām upetya tu kaunteya
punar janma na vidyate

Szó szerinti jelentés

ā-brahma-bhuvanāt – a Brahmaloka bolygóig bezárólag; lokāḥ – a bolygórendszerekben; punaḥ – újra; āvartinaḥ – visszatérés van; arjuna – ó, Arjuna; mām – Engem; upetya – elérve; tu – de; kaunteya – ó, Kuntī fia; punaḥ janma – újraszületés; na – sohasem; vidyate – történik.

Fordítás

Az anyagi világ a legfelső bolygótól a legalsóig a szenvedés birodalma, ahol az ismétlődő születés és halál az úr. Aki azonban, ó, Kuntī fia, eljut az Én hajlékomra, az sohasem születik meg újra!

Magyarázat

Mielőtt eljutna Kṛṣṇa transzcendentális hajlékára, ahonnan sohasem kell visszatérnie, minden yogīnak (legyen bár karma-, jñāna- vagy haṭha-yogī stb.) el kell érnie az odaadás tökéletességét a bhakti-yogában, azaz a Kṛṣṇa-tudatban. Akik a legfelsőbb anyagi bolygókra, a félistenek bolygóira kerülnek, azoknak újra vissza kell térniük a születés és halál ismétlődő körforgásába. Ahogyan a Földön élő emberek a felsőbb bolygókra jutnak, úgy az ott élők, Brahmaloka, Candraloka és Indraloka lakói visszakerülnek a Földre. A Chāndogya-upaniṣad által ajánlott pañcāgni-vidyā áldozatot végző ember elérheti a Brahmalokát, ám ha ott nem gyakorolja a Kṛṣṇa-tudatot, vissza kell térnie a Földre. Akik azonban a felsőbb bolygókon tovább fejlődnek a Kṛṣṇa-tudatban, azok egyre fejlettebb égitestekre kerülnek, majd az univerzum megsemmisülésekor az örökkévaló lelki világba jutnak. Baladeva Vidyābhūṣaṇa a Bhagavad-gītāhoz írt magyarázatában idézi a következő verset:

brahmaṇā saha te sarve
samprāpte pratisañcare
parasyānte kṛtātmānaḥ
praviśanti paraṁ padam

„Az anyagi univerzum megsemmisülésekor Brahmā és hívei, akik a Kṛṣṇa-tudatba merülnek, valamennyien a lelki világba kerülnek, a vágyaiknak megfelelő lelki bolygóra.”

Szöveg

sahasra-yuga-paryantam
ahar yad brahmaṇo viduḥ
rātriṁ yuga-sahasrāntāṁ
te ’ho-rātra-vido janāḥ

Szó szerinti jelentés

sahasra – ezer; yuga – korszak; paryantam – összesen; ahaḥ – nappala; yat – ami; brahmaṇaḥ – Brahmānak; viduḥ – tudják; rātrim – éjszaka; yuga – korszakok; sahasra-antām – ezrének végeztével; te – ők; ahaḥ-rātra – nappal és éjszaka; vidaḥ – akik megértik; janāḥ – emberek.

Fordítás

Ezer földi korszak Brahmā egy napja, másik ezer egy éjszakája.

Magyarázat

Az anyagi univerzum létének ideje véges, és kalpák ciklusaiból áll. Egy kalpa Brahmā egy napja, ami ezerszer négy yugából, vagyis korszakból áll (Satya-, Tretā-, Dvāpara- és Kali-yuga). A Satya-yugát erkölcsi tisztaság, bölcsesség és vallásosság jellemzi, mivel a tudatlanságnak és a bűnnek szinte nyoma sincs benne. Ez a korszak egymillió-hétszázhuszonnyolcezer évig tart. A bűn a Tretā-yugában kezdődik, ami egymillió-kétszázkilencvenhatezer évig tart. A Dvāpara-yugában még nagyobb méreteket ölt, s ezzel párhuzamosan hanyatlik az erkölcsösség és a vallásosság. Ez a korszak nyolcszázhatvannégyezer évig tart. A negyedik a Kali-yuga, amely ötezer éve kezdődött el, s négyszázharminckétezer évig tart. Tengernyi küzdelem, tudatlanság, vallástalanság és bűn jellemzi, valamint az igazi erény szinte teljes hiánya. Ebben a korszakban a bűn olyan hatalmas méreteket ölt, hogy a yuga végén maga a Legfelsőbb Úr jelenik meg mint Kalki avatāra, hogy elpusztítsa a démonokat, megmentse bhaktáit, s elindítsa a következő Satya-yugát. Így folytatódik tovább a yugák körforgása. A négy yuga ezer ciklusa alkotja tehát Brahmā egy napját, s ugyanennyiből áll egy éjszakája is. Brahmā száz ilyen „évig” él, azután ő is meghal. Ez a „száz év” a mi éveinkkel számolva háromszáztizenegybillió-negyvenmilliárd évet tesz ki. E számítás alapján Brahmā élete csodálatosnak és véget nem érőnek tűnik, ám az örökkévalóság szemszögéből csupán egy villanás az egész. Az Okozati-óceánban megszámlálhatatlanul sok Brahmā kel életre s tűnik el ismét, akárcsak az Atlanti-óceán megannyi buborékja. Brahmā és teremtése egyaránt az anyagi univerzum része, ezért mindkettő örökké változik.

Az anyagi univerzumban még Brahmā sem kerülheti el a születést, az öregkort, a betegséget és a halált. Ugyanakkor azonban a kozmosz igazgatásával közvetlenül szolgálja a Legfelsőbb Urat, ezért azonnal felszabadul. A legkiválóbb sannyāsīk az anyagi univerzum legmagasabb rendű bolygójára, Brahmā lakhelyére, a Brahmalokára kerülnek, ami mindegyik felsőbb bolygórendszerbe tartozó mennyei égitestnél hosszabb ideig létezik. Az anyagi természet törvényei alapján azonban idővel Brahmānak és bolygója minden lakójának is meg kell halnia.

Szöveg

avyaktād vyaktayaḥ sarvāḥ
prabhavanty ahar-āgame
rātry-āgame pralīyante
tatraivāvyakta-saṁjñake

Szó szerinti jelentés

avyaktāt – a megnyilvánulatlanból; vyaktayaḥ – élőlények; sarvāḥ – mind; prabhavanti – megnyilvánulnak; ahaḥ-āgame – a nap kezdetén; rātri-āgame – alkonyatkor; pralīyante – megsemmisülnek; tatra – abba; eva – bizony; avyakta – a megnyilvánulatlanba; saṁjñake – amit úgy hívnak.

Fordítás

Brahmā napjának hajnalán minden élőlény megnyilvánul a megnyilvánulatlan állapotból, alkonyán pedig ismét a megnyilvánulatlanba merül.

Szöveg

bhūta-grāmaḥ sa evāyaṁ
bhūtvā bhūtvā pralīyate
rātry-āgame ’vaśaḥ pārtha
prabhavaty ahar-āgame

Szó szerinti jelentés

bhūta-grāmaḥ – az élőlények összessége; saḥ – az; eva – bizony; ayam – ez; bhūtvā bhūtvā – újra meg újra megszületve; pralīyate – megsemmisülve; rātri – éjszakának; āgame – kezdetével; avaśaḥ – automatikusan; pārtha – ó, Pṛthā fia; prabhavati – megnyilvánul; ahaḥ – a napnak; āgame – kezdetével.

Fordítás

Brahmā nappalával újra és újra létrejönnek az élőlények, amikor pedig éjszakája beköszönt, eltűnnek mind, tehetetlenül.

Magyarázat

A csekély értelemmel megáldott emberek, akik itt akarnak maradni az anyagi világban, eljuthatnak a felsőbb bolygókra, ám onnan újra csak vissza kell térniük a Földre. Brahmā nappalának idején az anyagi világ magasabb vagy alacsonyabb rendű bolygóin tevékenykednek, ám az éjszaka eljöttével valamennyiükre a megsemmisülés vár. Nappal anyagi tetteik végrehajtásához különféle testeket kapnak, de az éjszaka eljöttével testük elpusztul, s megnyilvánulatlan formában Viṣṇu testében maradnak, hogy aztán Brahmā napjának hajnalán ismét megnyilvánuljanak. Bhūtvā bhūtvā pralīyate: nappal megnyilvánulnak, éjjel pedig újra megsemmisülnek. Brahmā életének végén mindannyian megsemmisülnek, és sok millió évig megnyilvánulatlan állapotban maradnak. Amikor Brahmā egy új korszakban újra megszületik, ismét megnyilvánulnak. Ily módon tartja fogságban őket az anyagi világ. Ám az okos emberek, akik a Kṛṣṇa-tudathoz fordulnak, emberi életüket a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare mantrát énekelve teljesen az Úr odaadó szolgálatának szentelik. Így még ebben az életükben Kṛṣṇa lelki bolygójára juthatnak, ahol örökkévaló boldogság vár rájuk, s nem kényszerülnek arra, hogy újra és újra megszülessenek.

Szöveg

paras tasmāt tu bhāvo ’nyo
’vyakto ’vyaktāt sanātanaḥ
yaḥ sa sarveṣu bhūteṣu
naśyatsu na vinaśyati

Szó szerinti jelentés

paraḥ – transzcendentális; tasmāt – ahhoz képest; tu – de; bhāvaḥ – természet; anyaḥ – másik; avyaktaḥ – megnyilvánulatlan; avyaktāt – a megnyilvánulatlanhoz képest; sanātanaḥ – örökkévaló; yaḥ saḥ – ami; sarveṣu – minden; bhūteṣu – megnyilvánulás; naśyatsu – megsemmisülésekor; na – sohasem; vinaśyati – elpusztul.

Fordítás

Ám létezik egy másik, megnyilvánulatlan természet is, amely ehhez a megnyilvánult és megnyilvánulatlan anyaghoz képest örök és transzcendentális. Ez a legfelsőbb világ, ami sohasem semmisül meg, s még akkor is megőrzi eredeti létét, amikor ebben a világban már minden megsemmisült.

Magyarázat

Kṛṣṇa felsőbbrendű, lelki energiája transzcendentális és örökkévaló; nem hatnak rá a Brahmā nappalán és éjjelén hol megnyilvánuló, hol megnyilvánulatlan anyagi természet változásai. Kṛṣṇa felsőbbrendű energiája minőség szempontjából teljes ellentéte az anyagi természetnek. A felsőbb- és alsóbbrendű természetet a hetedik fejezet magyarázza el.

Szöveg

avyakto ’kṣara ity uktas
tam āhuḥ paramāṁ gatim
yaṁ prāpya na nivartante
tad dhāma paramaṁ mama

Szó szerinti jelentés

avyaktaḥ – megnyilvánulatlan; akṣaraḥ – csalhatatlan; iti – így; uktaḥ – mondják; tam – amit; āhuḥ – ismernek; paramām – végső; gatim – célként; yam – amit; prāpya – elérve; na – sohasem; nivartante – visszajönnek; tat – az; dhāma – hajlék; paramam – legfelsőbb; mama – Enyém.

Fordítás

Amiről a vedāntisták azt mondják, megnyilvánulatlan és csalhatatlan, amit legfelsőbb célként ismernek, s ahonnan soha többé nem tér vissza az, aki egyszer eljutott oda – az az Én legfelsőbb hajlékom.

Magyarázat

Az Istenség Személyisége, Kṛṣṇa hajlékát a Brahma-samhitā cintāmaṇi-dhāmának, olyan helynek írja le, ahol minden kívánság teljesül. Az Úr Kṛṣṇa legfelsőbb lakhelyén, amit Goloka-Vṛndāvanának neveznek, csodatévő drágakőből épült paloták sorakoznak. A fák „kívánságfák”, melyek olyan étellel látják el az embert, amilyenre vágyik, a tehenek pedig surabhi tehenek, s korlátlan mennyiségű tejet adnak. Sok százezer szerencseistennő (Lakṣmī) szolgálja itt az Urat, akit Govindának hívnak, aki az eredeti Úr, minden ok oka, s aki fuvoláján játszik (veṇuṁ kvaṇantam). Transzcendentális formájánál nincs vonzóbb az anyagi és a lelki világban. Szeme olyan, mint a lótuszvirág szirma, testének színe a felhőéhez hasonló. Olyan vonzó, hogy szépsége túltesz sok ezer Kāmadeva együttes szépségén is. Sáfrányszínű ruhát visel, nyakát virágfüzér öleli körül, hajában pávatollat hord. A Bhagavad-gītāban az Úr Kṛṣṇa nem mond sokat személyes hajlékáról, Goloka-Vṛndāvanáról, a lelki birodalom legfelsőbb bolygójáról. Részletes leírást a Brahma-saṁhitāban találhatunk róla. A védikus irodalom (Kaṭha-upaniṣad 1.3.11) kijelenti: semmi sem magasabb rendű a Legfelsőbb Istenség hajlékánál, ami egyben a legvégső cél is (puruṣān na paraṁ kiñcit sā kāṣṭhā paramā gatiḥ). Ha valaki eljut oda, sohasem fog többé visszatérni az anyagi világba. Kṛṣṇa legfelsőbb hajléka és maga Kṛṣṇa között nincs különbség, mert mindkettő azonos természetű. Földünkön, Delhitől mintegy százötven kilométernyire délkeletre szintén van egy Vṛndāvana, a lelki világ legfelsőbb Goloka-Vṛndāvanájának mása. Amikor Kṛṣṇa alászállt a Földre, e Vṛndāvana nevű helyen (amely körülbelül kétszáztizenöt négyzetkilométernyi területen fekszik Mathurā körzetében, Indiában) mutatta be kedvteléseit.

Szöveg

puruṣaḥ sa paraḥ pārtha
bhaktyā labhyas tv ananyayā
yasyāntaḥ-sthāni bhūtāni
yena sarvam idaṁ tatam

Szó szerinti jelentés

puruṣaḥ – a Legfelsőbb Személyiség; saḥ – Ő; paraḥ – a Legfelsőbb, akinél senki sem hatalmasabb; pārtha – ó, Pṛthā fia; bhaktyā – odaadó szolgálat által; labhyaḥ – elérhető; tu – de; ananyayā – vegyítetlen, kizárólagos; yasya – akinek; antaḥ-sthāni – belül; bhūtāni – ebben az egész anyagi megnyilvánulásban; yena – aki által; sarvam – minden; idam – amit láthatunk; tatam – áthatott.

Fordítás

A mindenkinél hatalmasabb Istenség Legfelsőbb Személyiségét tiszta odaadással lehet elérni. Noha lelki hajlékán tartózkodik, áthat mindent, és Őbenne van minden.

Magyarázat

Ez a vers félreérthetetlenül kijelenti, hogy a legvégső cél Kṛṣṇa, a Legfelsőbb Személy hajléka, ahonnan nem kell többé visszatérnünk. A Brahma-saṁhitā e legfelső hajlékot ānanda-cinmaya-rasának nevezi, olyan helynek, ahol minden lelki gyönyörrel teljes. Minden változatosságot a lelki boldogság jellemez ott, és semmi sem anyagi. Az a változatosság a Legfelsőbb Istenség lelki kiterjedése, mert minden megnyilvánulás lelki energiából áll, ahogy azt a hetedik fejezet elmagyarázta. Ami ezt az anyagi világot illeti, annak ellenére, hogy az Úr mindig legfelsőbb hajlékán marad, anyagi energiája által mindent áthat. Lelki és anyagi energiái révén tehát mindenhol, az anyagi és a lelki univerzumokban is jelen van. A yasyāntaḥ-sthāni kifejezés azt jelenti, hogy lelki vagy anyagi energiájával Ő tart fenn mindent. Az Úr e két energiája révén mindent áthat.

Ez a vers a bhaktyā szóval egyértelműen arra utal, hogy csakis a bhakti, az odaadó szolgálat által juthat el az ember Kṛṣṇa legfelsőbb hajlékára vagy a megszámlálhatatlan sokaságú Vaikuṇṭha-bolygók egyikére. Egyetlen más módszer sem segíthet a legfelsőbb hajlék elérésében. A Védák (Gopāla-tāpanī-upaniṣad 1.21) szintén írnak a legfelsőbb hajlékról és az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről. Eko vaśī sarva-gaḥ kṛṣṇaḥ. Azon a helyen egyetlen Istenség Legfelsőbb Személyisége van, akit Kṛṣṇának hívnak. Ő a legfelsőbb, kegyes Istenség, s noha egyként van ott jelen, millió és millió teljes értékű formába terjeszti ki magát. A Védák az Urat egy fához hasonlítják, ami egy helyben áll, mégis számtalan gyümölcs, virág és levél terem rajta. A Vaikuṇṭha-bolygókon uralkodó teljes értékű kiterjedései négykarúak, s mindegyiket másképpen nevezik: Puruṣottama, Trivikrama, Keśava, Mādhava, Aniruddha, Hṛṣīkeśa, Saṅkarṣaṇa, Pradyumna, Śrīdhara, Vāsudeva, Dāmodara, Janārdana, Nārāyaṇa, Vāmana, Padmanābha és így tovább.

A Brahma-saṁhitā (5.37) szintén megerősíti, hogy bár az Úr mindig legfelsőbb lakhelyén, Goloka-Vṛndāvanán tartózkodik, mégis mindent áthat, hogy minden rendben működjön (goloka eva nivasaty akhilātma-bhūtaḥ). Ahogy a Védák (Śvetāśvatara-upaniṣad 6.8) kijelentik, parāsya śaktir vividhaiva śrūyate / svābhāvikī jñāna-bala-kriyā ca: energiái olyannyira kiterjedtek, hogy hibátlanul, a legnagyobb rendben irányítanak mindent a kozmikus megnyilvánulásban, noha a Legfelsőbb Úr végtelenül távol van.

Szöveg

yatra kāle tv anāvṛttim
āvṛttiṁ caiva yoginaḥ
prayātā yānti taṁ kālaṁ
vakṣyāmi bharatarṣabha

Szó szerinti jelentés

yatra – abban; kāle – az időben; tu – és; anāvṛttim – nincs visszatérés; āvṛttim – visszatérés; ca – is; eva – bizony; yoginaḥ – a különféle misztikusok; prayātāḥ – eltávozottak; yānti – elérik; tam – azt; kālam – az időt; vakṣyāmi – le fogom írni; bharata-ṛṣabha – ó, Bhāraták legjobbja.

Fordítás

Ó, Bhāraták legkiválóbbja, most elmagyarázom neked, melyek azok az időpontok, amikor a yogī úgy hagyhatja el ezt a világot, hogy nem kell többé visszatérnie, s melyek azok, amikor úgy hagyja el, hogy vissza kell jönnie.

Magyarázat

A Legfelsőbb Úr tiszta bhaktái, a teljesen meghódolt lelkek nem törődnek azzal, hogy mikor, milyen módon hagyják el testüket. Mindent Kṛṣṇára bíznak, s így könnyen és boldogan visszatérnek Istenhez. A nem tiszta bhaktáknak azonban, akik ehelyett valamilyen lelki megvilágosodást célzó egyéb folyamatra hagyatkoznak, mint például a karma-yoga, a jñāna-yoga vagy a haṭha-yoga, a megfelelő időben kell elhagyniuk testüket, máskülönben vissza kell térniük a születés és halál világába.

A tökéletes yogī képes kiválasztani a megfelelő időt és helyzetet az anyagi világ elhagyásához. Ha azonban nem elég jártas ebben, sikere a véletlenen múlik, azon, hogy megfelelő pillanatban távozik-e vagy sem. A következő versben az Úr leírja a test elhagyására legmegfelelőbb időpontokat, amikor az ember nem kényszerül majd visszatérni többé. Az ācārya, Baladeva Vidyābhūṣaṇa szerint az itt használt kāla szanszkrit szó az idő uralkodó istenségére utal.

Szöveg

agnir jyotir ahaḥ śuklaḥ
ṣaṇ-māsā uttarāyaṇam
tatra prayātā gacchanti
brahma brahma-vido janāḥ

Szó szerinti jelentés

agniḥ – tűz; jyotiḥ – fény; ahaḥ – nappal; śuklaḥ – a telő hold két hete; ṣaṭ-māsāḥ – a hat hónap; uttara-ayanam – amikor a Nap az északi féltekén jár; tatra – ott; prayātāḥ – akik eltávoznak; gacchanti – elmennek; brahma – az Abszolúthoz; brahma-vidaḥ – akik ismerik az Abszolútat; janāḥ – személyek.

Fordítás

A Legfelsőbb Brahmant ismerők úgy érik el e Legfelsőbbet, hogy vagy nappal egy kedvező pillanatban, vagy a tűzisten befolyásának idején, vagy a fényben, vagy a telő hold két hetében, vagy a Nap északi pályájának hat hónapja alatt távoznak el a világból.

Magyarázat

Amikor a tűzről, a fényről, a nappalról és a telő hold két hetéről olvasunk, tudnunk kell, hogy mindegyik fölött egy félisten uralkodik, s ők engednek szabad utat a léleknek. A halál pillanatában az elme visz el bennünket új életünkhöz. Ha valaki az említett időpontokban hagyja el testét, akár véletlenül, akár szándékosan, az eljuthat a személytelen brahmajyotiba. A yogában jártas misztikusok képesek kiválasztani a megfelelő időpontot és helyet testük elhagyására. Mások erre nem képesek – ha véletlenül egy kedvező pillanatban távoznak el, akkor nem térnek vissza a születés és halál körfolyamatába, másképp azonban minden esélyük megvan erre. Ám a tiszta Kṛṣṇa-tudatú bhaktának – akár kedvező, akár kedvezőtlen időpontban, akár saját akaratából, akár véletlenül hagyja el a testét – nem kell félnie attól, hogy visszatér.

Szöveg

dhūmo rātris tathā kṛṣṇaḥ
ṣaṇ-māsā dakṣiṇāyanam
tatra cāndramasaṁ jyotir
yogī prāpya nivartate

Szó szerinti jelentés

dhūmaḥ – füst; rātriḥ – éjszaka; tathā – is; kṛṣṇaḥ – a fogyó hold két hete; ṣaṭ-māsāḥ – a hat hónap; dakṣiṇa-ayanam – amikor a Nap a déli féltekén jár; tatra – ott; cāndra-masam – a Hold bolygót; jyotiḥ – a fényt; yogī – a misztikus; prāpya – elérve; nivartate – visszatér.

Fordítás

Az a misztikus, aki a füst, az éjszaka, a fogyó hold két hete vagy a Nap déli pályájának hat hónapja alatt hagyja el ezt a világot, eljut a Holdra, de újra vissza kell térnie.

Magyarázat

A Śrīmad-Bhāgavatam harmadik énekében Kapila Muni megemlíti, hogy a gyümölcsöző cselekedetekben és a különféle áldozatok végrehajtásában jártas emberek haláluk után a Holdra kerülnek. Ezek az emelkedett lelkek a félistenek időszámításával mérve körülbelül tízezer évig élnek a Holdon, és a soma-rasa italt fogyasztva élvezik az életet. Végül azonban visszatérnek a Földre. Mindez azt jelenti, hogy a Holdon fejlettebb civilizációjú élőlények laknak, ám durvafizikai érzékszervekkel nem lehet észlelni őket.

Szöveg

śukla-kṛṣṇe gatī hy ete
jagataḥ śāśvate mate
ekayā yāty anāvṛttim
anyayāvartate punaḥ

Szó szerinti jelentés

śukla – fény; kṛṣṇe – és sötétség; gatī – az eltávozás módjai; hi – bizony; ete – ez a kettő; jagataḥ – az anyagi világnak; śāśvate – a Védák; mate – véleménye szerint; ekayā – az egyik által; yāti – megy; anāvṛttim – oda, ahonnan nincs visszatérés; anyayā – a másik által; āvartate – visszatér; punaḥ – ismét.

Fordítás

A Védák szerint két úton lehet elhagyni ezt a világot: világosságban és sötétségben. A világosságban távozó nem jön vissza, míg a sötétségben elmenőnek vissza kell térnie.

Magyarázat

Ācāryánk, Baladeva Vidyābhūṣaṇa a Chāndogya-upaniṣadból (5.10.3–5) egy hasonló leírást idéz az eltávozásról és a visszatérésről. A munkájuk gyümölcséért dolgozók és a spekuláló filozófusok időtlen idők óta jönnek és mennek szüntelenül. A végső felszabadulásig sohasem jutnak el, mert nem hódolnak meg Kṛṣṇa előtt.

Szöveg

naite sṛtī pārtha jānan
yogī muhyati kaścana
tasmāt sarveṣu kāleṣu
yoga-yukto bhavārjuna

Szó szerinti jelentés

na – sohasem; ete – ezt a két; sṛtī – különböző utat; pārtha – ó, Pṛthā fia; jānan – még ha ismeri is; yogī – az Úr bhaktája; muhyati – megtéved; kaścana – bárki; tasmāt – ezért; sarveṣu kāleṣu – mindig; yoga-yuktaḥ – Kṛṣṇa-tudatban cselekvő; bhava – legyél; arjuna – ó, Arjuna.

Fordítás

Bár a bhakták ismerik e két utat, ó, Arjuna, ezek nem tévesztik meg őket. Légy hát rendíthetetlen az odaadásban!

Magyarázat

Kṛṣṇa azt tanácsolja Arjunának, hogy ne tévesszék meg azok a különféle utak, amelyeken a lélek elhagyhatja az anyagi világot. A Legfelsőbb Úr bhaktájának nem szabad aggódnia amiatt, hogy felkészülve vagy véletlenül hagyja-e majd el a testét. Rendíthetetlenül el kell mélyülnie a Kṛṣṇa-tudatban, s énekelnie kell a Hare Kṛṣṇát. Tudnia kell, hogy ha e két út miatt nyugtalankodik, az számtalan aggodalommal jár. Ha el akarunk merülni a Kṛṣṇa-tudatban, a legjobb, ha mindig Kṛṣṇát szolgáljuk. Ez teszi majd a lelki világba vezető utunkat biztonságossá és egyenessé. Ebben a versben a yoga-yukta szónak különösen nagy jelentősége van. Aki szilárd a yogában, az mindig, minden tettében Kṛṣṇa-tudatú. Śrī Rūpa Gosvāmī azt tanácsolja: anāsaktasya viṣayān yathārham upayuñjataḥ, az embernek el kell határolnia magát az anyagi világtól, és mindent Kṛṣṇa-tudatban kell végeznie. Ezzel a módszerrel, melyet yukta-vairāgyának neveznek, elérheti a tökéletességet. A bhaktát ezért nem zavarják meg e leírások, mert tudja, hogy az odaadó szolgálat biztosítja eljutását a legfelsőbb hajlékra.

Szöveg

vedeṣu yajñeṣu tapaḥsu caiva
dāneṣu yat puṇya-phalaṁ pradiṣṭam
atyeti tat sarvam idaṁ viditvā
yogī paraṁ sthānam upaiti cādyam

Szó szerinti jelentés

vedeṣu – a Védák tanulmányozásában; yajñeṣu – a yajñák, áldozatok végrehajtásában; tapaḥsu – a különféle vezeklések végzésében; ca – is; eva – bizony; dāneṣu – az adományozásban; yat – ami; puṇya-phalam – jámbor eredményt; pradiṣṭam – megszabott; atyeti – túlszárnyalja; tat sarvam – mindazt; idam – ezt; viditvā – tudván; yogī – a bhakta; param – legfelsőbb; sthānam – hajlékot; upaiti – eléri; ca – is; ādyam – az eredetit.

Fordítás

Aki az odaadó szolgálat útját járja, nincs megfosztva azoktól az áldásoktól, melyek a Védák tanulmányozásából, az áldozatok végzéséből, a vezeklésből, az adományozásból vagy a filozófiai és gyümölcsöző cselekedetekből származnak. Pusztán az odaadó szolgálat végzésével megkapja mindezt, s végül eljut a legfelsőbb, örök lakhelyre.

Magyarázat

Ez a vers a hetedik és nyolcadik fejezetet foglalja össze, amelyek legfőképpen a Kṛṣṇa-tudatról és az odaadó szolgálatról szólnak. A Védákat az embernek egy hiteles lelki tanítómester vezetése alatt kell tanulmányoznia, és az ő irányításával számos önfegyelmező gyakorlatot és lemondást kell végeznie. Egy brahmacārīnak a lelki tanítómester házában kell élnie, mint egy szolga, s házról házra járva koldulnia kell, majd a kapott adományokat át kell adnia lelki tanítómesterének. Csak mestere felszólítására ehet, s ha a mester netán egész nap nem hívná enni, a tanítványnak böjtölnie kell. Ez csupán néhány azokból a védikus parancsolatokból, melyeket egy brahmacārīnak be kell tartania.

Miután valaki egy ideig – öt éves korától legalább húsz éves koráig – lelki tanítómesterétől a Védákat tanulta, jelleme tökéletessé válik. A Védákat nem puszta szórakozásból kell tanulmányozni, ahogyan azt holmi kávéházi filozófusok teszik. A Védák tanulmányozásának célja a jellemformálás. Tanulóévei után a brahmacārī megházasodhat. Házasemberként számtalan áldozatot kell végrehajtania, hogy további megvilágosodásra tegyen szert. Adományoznia is kell, figyelembe véve a helyet, az időpontot és a megajándékozandó személyt, s tudnia kell különbséget tenni a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötőerejében végrehajtott adományozás között, ahogyan azt a Bhagavad-gītā leírja. Amikor visszavonul a családi élettől, a vānaprastha rendbe lép, amely szigorú lemondásokkal jár: az erdőben kell élnie, faháncs ruhát kell viselnie, nem szabad borotválkoznia, és így tovább. A brahmacarya, a gṛhastha, a vānaprastha és végül a sannyāsa rendet végigjárva az ember az élet tökéletes síkjára emelkedik. Ezután néhányan a felsőbb bolygók valamelyikére kerülnek, s ha tovább fejlődnek, felszabadulnak, s eljutnak a lelki világba, vagy a személytelen brahmajyotiba, vagy a Vaikuṇṭha-bolygókra, esetleg Kṛṣṇalokára. Ez a védikus írások által kijelölt út.

A Kṛṣṇa-tudatban ezzel szemben az a csodálatos, hogy az ember az odaadó szolgálat végzésével egy csapásra túllép a különféle életrendek számára előírt minden rítuson.

Az idaṁ viditvā szavak arra utalnak, hogy meg kell értenünk Śrī Kṛṣṇa utasításait, melyeket a Bhagavad-gītā hetedik és nyolcadik fejezetében mond el. Ezeket a fejezeteket nem tudományos alapon vagy elméleti spekuláció útján, hanem a bhaktákat hallgatva kell megpróbálnunk megérteni. A Bhagavad-gītā lényegét a hetedik fejezettel kezdődő és a tizenkettedik fejezettel záródó rész alkotja. Az első hat és az utolsó hat fejezet közrefogja a középső hatot, melyet az Úr különösen óv. Ha valaki elég szerencsés ahhoz, hogy a bhakták társaságában megértse a Bhagavad-gītāt – különösen e középső hat fejezetet –, élete azon nyomban dicsővé válik, túl a lemondás, az áldozat, az adományozás, a spekuláció stb. által elérhető dicsőségen, hiszen pusztán a Kṛṣṇa-tudattal valamennyi eredményére szert tesz.

Akinek egy parányi hite van a Bhagavad-gītāban, az hallgassa azt a bhaktáktól, mert a negyedik fejezet elején egyértelműen azt olvashatjuk, hogy a Bhagavad-gītāt csakis a bhakták érthetik meg. Senki más nem értheti meg tökéletesen a Bhagavad-gītā célját. Kṛṣṇa bhaktájától kell tehát megtanulnunk, nem pedig az elméjükben spekulálóktól. Ez a hit jele. Ha valaki találkozni akar egy bhaktával, s végül sikerrel jár, akkor valóban elkezdheti tanulmányozni és megérteni a Bhagavad-gītāt. A bhakták társaságában fejlődve az ember elkezdi odaadó szolgálatát, ennek következtében pedig minden kétsége szertefoszlik Kṛṣṇát – Istent – és tetteit, formáját, kedvteléseit, nevét és más jellemzőit illetően. Amikor minden kételyétől megszabadult, állhatatosan folytatja tovább a tanulást. Megízleli a Bhagavad-gītā tanulmányozásának nektárját, és eljut arra a szintre, amikor mindig Kṛṣṇa-tudatosnak érzi magát. A fejlett síkot elérve a bhakta teljesen szerelmes lesz Kṛṣṇába, s az élet e legtökéletesebb állapota képessé teszi arra, hogy eljusson Kṛṣṇa lelki világbeli hajlékára, Goloka-Vṛndāvanába, ahol örökkévaló boldogságban lesz része.

Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad Bhagavad-gītā nyolcadik fejezetéhez, melynek címe: „A Legfelsőbb elérése”.