Skip to main content
[hu] Library » A Bhagavad-gita úgy, ahogy van » HATODIK FEJEZET

7. VERS

TEXT 7

Szöveg

Tekstas

jitātmanaḥ praśāntasya
paramātmā samāhitaḥ
śītoṣṇa-sukha-duḥkheṣu
tathā mānāpamānayoḥ
jitātmanaḥ praśāntasya
paramātmā samāhitaḥ
śītoṣṇa-sukha-duḥkheṣu
tathā mānāpamānayoḥ

Szó szerinti jelentés

Synonyms

jita-ātmanaḥ – annak, aki legyőzte elméjét; praśāntasya – aki az elméje szabályozásával békét ért el; parama-ātmā – a Felsőlélek; samāhitaḥ – teljesen elért; śīta – hidegben; uṣṇa – melegben; sukha – boldogságban; duḥkheṣu – és boldogtalanságban; tathā – is; māna – tiszteletben; apamānayoḥ – és szégyenben.

jita-ātmanaḥ — to, kuris nugalėjo protą; praśāntasya — kuris suvaldęs protą rado ramybę; parama-ātmā — Supersiela; samāhitaḥ — visiškai pasiekė; śīta — šaltyje; uṣṇa — karštyje; sukha — laimėje; duḥkheṣu — ir kančioje; tathā — taip pat; māna — garbėje; apamā-nayoḥ — negarbėje.

Fordítás

Translation

Aki legyőzte elméjét, az elérte már a Felsőlelket, mert nyugalom árasztja el. Az ilyen ember számára boldogság vagy szenvedés, meleg vagy hideg, tisztelet vagy gyalázat nem különbözik egymástól.

Kas nugalėjo protą, tas pasiekė Supersielą, nes jis jau surado ramybę. Laimė ar kančia, karštis ar šaltis, garbė ar negarbė jam vis tiek.

Magyarázat

Purport

Voltaképpen minden élőlénynek az a kötelessége, hogy engedelmeskedjen az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasításainak, aki Paramātmāként mindenki szívében jelen van. Az anyagi tettekbe akkor bonyolódik bele az élőlény, amikor a külső, illuzórikus energia félrevezeti az elméjét. Éppen ezért arra az emberre, aki valamelyik yoga-folyamat segítségével megzabolázta az elméjét, úgy kell tekintenünk, mint aki már célba ért. Az embernek követnie kell a felsőbb utasításokat. Amikor elméje megingathatatlanul a felsőbb természetre összpontosít, akkor egyedül a Legfelsőbb útmutatását képes követni. Elméjének el kell fogadnia és követnie kell valamilyen felsőbb irányítást. Az elme szabályozásának eredménye az, hogy az ember magától értetődő módon engedelmeskedik a Paramātmā, a Felsőlélek parancsainak. Az, aki Kṛṣṇa-tudatú, azonnal eljut erre a transzcendentális síkra, ezért az Úr bhaktájára nem hatnak az anyagi lét kettősségei, például a boldogság és a boldogtalanság, a hideg és a meleg stb. Ez az állapot a tényleges samādhi, az elmélyülés a Legfelsőbben.

KOMENTARAS: Iš tikrųjų, kiekviena gyvoji esybė pašaukta gyventi paklusdama Aukščiausiojo Dievo Asmens, kuris kaip Paramātmā glūdi kiekvieno širdyje, valiai. Išorinei iliuzinei energijai suklaidinus protą, įsiveliama į materialią veiklą. Todėl tą, kuris kokios nors yogos sistemos pagalba suvaldė protą, reikia laikyti jau pasiekusiu savo tikslą. Reikia gyventi paklūstant vadovavimui iš aukščiau. Kai protas sutelktas į aukščiausią būtį, nebelieka nieko kito, kaip atsiduoti Aukščiausiojo valiai. Protas turi pripažinti vadovavimą iš aukščiau ir jam paklusti. Suvaldęs protą žmogus savaime paklūsta Paramātmos, t.y. Supersielos, nurodymams. Kadangi Kṛṣṇą įsisąmoninęs žmogus išsyk pasiekia tokią transcendentinę padėtį, Viešpaties bhaktų nepaveikia materialios būties priešybės: laimė ar kančia, karštis ar šaltis etc. Toks būvis ir yra tikroji samādhi, arba panirimas į Aukščiausiąjį.