Skip to main content

HATODIK FEJEZET

Dhyāna-yoga

Szöveg

śrī-bhagavān uvāca
anāśritaḥ karma-phalaṁ
kāryaṁ karma karoti yaḥ
sa sannyāsī ca yogī ca
na niragnir na cākriyaḥ

Szó szerinti jelentés

śrī-bhagavān uvāca – az Úr mondta; anāśritaḥ – a menedéket nem kereső; karma-phalam – a munka gyümölcsénél; kāryam – kötelező; karma – tettet; karoti – végrehajtja; yaḥ – aki; saḥ – ő; sannyāsī – a lemondott rendben élő; ca – és; yogī – misztikus; ca – és; na – nem; niragniḥ – a tűz nélküli; na – sem; ca – és; akriyaḥ – a kötelesség nélküli.

Fordítás

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Aki nem ragaszkodik munkája gyümölcséhez, s kötelessége szerint cselekszik, az az élet lemondott rendjében él. Ő az igazi misztikus, nem a tüzet nem gyújtó és munkáját nem végző.

Magyarázat

Ebben a fejezetben az Úr elmagyarázza, hogy a nyolcfokú yoga-rendszer folyamata az elme és az érzékek szabályozását segíti elő. Egy átlagember számára azonban ennek végzése nagyon nehéz, különösen a Kali-korszakban. Noha ez a fejezet a nyolcfokú yoga-rendszert javasolja, az Úr kihangsúlyozza, hogy a karma-yoga folyamata, vagyis a Kṛṣṇa-tudatban végzett cselekvés jobb. Ebben a világban mindenki azért dolgozik, hogy eltartsa családját, s fenntartsa mindazt, ami hozzá tartozik, de senki sem cselekszik önzetlenül, senki sem mond le saját elégedettségének eléréséről, történjen az közvetlenül vagy mások elégedettségén keresztül. A tökéletesség feltétele a Kṛṣṇa-tudatban végzett cselekvés, amelynek célja nem a tettek gyümölcseinek élvezése. Minden élőlénynek kötelessége, hogy Kṛṣṇa-tudatban cselekedjen, hiszen eredetileg mindannyian a Legfelsőbb szerves részei vagyunk. A testrészek az egész test elégedettsége érdekében cselekszenek. Nem saját élvezetük a céljuk – mindent azért tesznek, hogy kedvében járjanak a teljes egésznek. Az az élőlény a tökéletes sannyāsī, a tökéletes yogī, aki nem személyes érdekből cselekszik, hanem a legfelsőbb egész kielégítésén fáradozik.

A sannyāsīk néha – helytelenül – azt hiszik, hogy megszabadultak minden anyagi kötelességtől, ezért nem végzik tovább az agnihotra yajñákat (tűzáldozatokat). Szándékuk azonban valójában önző, mert céljuk az, hogy eggyé váljanak a személytelen Brahmannal. Ez a vágy jobb, mint bármelyik anyagi óhaj, de nem mentes az önzéstől. Ehhez hasonlóan az anyagi tettekről lemondott misztikus yogī, aki félig lehunyt szemmel gyakorolja a yoga-folyamatot, szintén valamiféle személyes elégedettség elérésére vágyik. Ám a Kṛṣṇa-tudatban cselekvő ember az egész kielégítéséért dolgozik, önérdek nélkül. Nem vágyik saját örömére. Az ő sikerének titka Kṛṣṇa elégedettségében rejlik, s így ő a tökéletes sannyāsī, a tökéletes yogī. Az Úr Caitanya, a lemondás legtökéletesebb példaképe így imádkozik:

na dhanaṁ na janaṁ na sundarīṁ
kavitāṁ vā jagad-īśa kāmaye
mama janmani janmanīśvare
bhavatād bhaktir ahaitukī tvayi

„Ó, Mindenható Úr! Nem vágyom gazdagságra és szép nőkre, és azt sem akarom, hogy követőim legyenek. Csupán azt kívánom, hogy indokolatlan kegyedből életről életre odaadással szolgálhassalak!”

Szöveg

yaṁ sannyāsam iti prāhur
yogaṁ taṁ viddhi pāṇḍava
na hy asannyasta-saṅkalpo
yogī bhavati kaścana

Szó szerinti jelentés

yam – amit; sannyāsam – lemondásnak; iti – így; prāhuḥ – mondanak; yogam – összekapcsolódásnak a Legfelsőbbel; tam – azt; viddhi – tudnod kell; pāṇḍava – ó, Pāṇḍu fia; na – sohasem; hi – bizony; asannyasta – le nem mondó; saṅkalpaḥ – a személyes elégedettségre irányuló vágyról; yogī – a misztikus transzcendentalista; bhavati – lesz; kaścana – bárki.

Fordítás

Ó, Pāṇḍu fia! Tudnod kell, hogy amit lemondásnak nevezünk, az nem más, mint yoga, azaz összekapcsolódás a Legfelsőbbel, mert senki sem lehet yogī addig, míg le nem mond az érzékek kielégítésének vágyáról.

Magyarázat

Az igazi sannyāsa-yoga vagy bhakti azt jelenti, hogy az embernek ismernie kell élőlényként betöltött eredeti helyzetét, s eszerint kell cselekednie. Az élőlénynek nincsen különálló, független azonossága; ő a Legfelsőbb határenergiájához tartozik. Amikor az anyagi energia csapdába ejti, feltételekhez kötötté válik, amikor azonban Kṛṣṇa-tudatú, vagyis tudatára ébred a lelki energiának, akkor visszakerül valódi és természetes létállapotába. A teljes tudással rendelkező éppen ezért felhagy minden anyagi érzékkielégítéssel, vagyis lemond minden érzékkielégítő cselekedetről. Ezt azok a yogīk gyakorolják, akik távol tartják érzékeiket az anyaggal való kapcsolattól. Annak azonban, aki Kṛṣṇa-tudatú, nincs alkalma érzékeit semmi olyasmivel lefoglalni, aminek nem Kṛṣṇa kielégítése a célja, ezért ő egyidejűleg sannyāsī és yogī is. A Kṛṣṇa-tudattal minden külön törekvés nélkül elérhető a különféle jñāna- és yoga-rendszerek által célul kitűzött tudás és érzékszabályozás is. Ha valaki képtelen abbahagyni az önző természetű tetteket, akkor sem a jñāna, sem a yoga nem használ. Az élőlény igazi célja nem más, mint hogy felhagyjon minden olyan tettel, melynek alapja az öncélú elégedettség megszerzése, valamint hogy készen álljon a Legfelsőbb vágyainak teljesítésére. A Kṛṣṇa-tudatú ember nem vágyik semmiféle önző élvezetre, hanem mindig a Legfelsőbb öröméért cselekszik. Mivel senki sem lehet tétlen, az, aki mit sem tud a Legfelsőbbről, csak saját boldogságára törekedhet. A Kṛṣṇa-tudat gyakorlásával azonban minden cél elérhető.

Szöveg

ārurukṣor muner yogaṁ
karma kāraṇam ucyate
yogārūḍhasya tasyaiva
śamaḥ kāraṇam ucyate

Szó szerinti jelentés

ārurukṣoḥ – annak, aki éppen elkezdte a yogát; muneḥ – a bölcsnek; yogam – a nyolcfokú yoga-rendszer; karma – tett; kāraṇam – az eszköz; ucyate – úgy mondják; yoga – a nyolcfokú yoga; ārūḍhasya – annak, aki elérte; tasya – neki; eva – bizony; śamaḥ – minden anyagi tett beszüntetése; kāraṇam – az eszköz; ucyate – úgy mondják.

Fordítás

Aki kezdő a nyolcfokú yoga gyakorlásában, annak a munkát ajánlják, annak pedig, aki már fejlett a yogában, az összes anyagi tettről való lemondást.

Magyarázat

Yogának azt a folyamatot nevezzük, amely összekapcsolja az embert a Legfelsőbbel. Hasonló ez egy létrához, amely a lelki megvalósítás legfelsőbb szintjére vezet. A létra az élőlény anyagi világbeli létének legalacsonyabb rendű állapotánál kezdődik, s a tiszta lelki életben bekövetkező tökéletes önmegvalósításig visz. Különféle szinteket jelölő fokait különböző nevekkel illetik. Magát a teljes létrát yogának hívják, amely három részre: jñāna-yogára, dhyāna-yogára és bhakti-yogára osztható. A létra legalsó fokát yogārūrukṣunak, a legfelsőt pedig yogārūḍhának nevezik.

A nyolcfokú yoga-rendszer első gyakorlatai, az élet szabályozó elveinek betartásával végzett meditáció és a különféle ülőhelyzetek gyakorlása (melyek többé-kevésbé tornagyakorlatok) gyümölcsöző anyagi tetteknek tekinthetők. Ezek tökéletes szellemi egyensúlyhoz vezetnek, s ezáltal az ember képes lesz uralkodni az érzékei fölött. Amikor az ember tökéletességet ért el a meditáció gyakorlásában, az elme minden zavaró tevékenysége megszűnik.

Ezzel szemben a Kṛṣṇa-tudatú ember kezdettől fogva a meditáció síkján van, mert mindig Kṛṣṇára gondol. Szakadatlanul Kṛṣṇa szolgálatában cselekszik, ezért úgy kell rá tekintenünk, hogy már felhagyott minden anyagi tettel.

Szöveg

yadā hi nendriyārtheṣu
na karmasv anuṣajjate
sarva-saṅkalpa-sannyāsī
yogārūḍhas tadocyate

Szó szerinti jelentés

yadā – amikor; hi – bizony; na – nem; indriya-artheṣu – érzékkielégítésben; na – sohasem; karmasu – gyümölcsöző tettekben; anuṣajjate – szükséges elmerülnie; sarva-saṅkalpa – minden anyagi vágyról; sannyāsī – lemondott; yoga-ārūḍhaḥ – fejlett a yogában; tadā – akkor; ucyate – úgy mondják.

Fordítás

Akkor számít valaki fejlettnek a yogában, ha anyagi vágyairól lemondva nem törekszik érzékei kielégítésére, s nem végez gyümölcsöző tetteket sem.

Magyarázat

Amikor az ember teljesen elmerül az Úr transzcendentális szerető szolgálatában, belső elégedettség tölti el, és így nem végez többé érzékkielégítő vagy gyümölcsöző tetteket. Ellenkező esetben azonban elkerülhetetlenül az érzékei kielégítésével lesz elfoglalva, hiszen nem maradhat tétlen. A Kṛṣṇa-tudat nélkül az ember mindig egocentrikus vagy másokra kiterjesztett önző cselekedetekre kényszerül. Ám aki Kṛṣṇa-tudatú, az mindent képes Kṛṣṇa öröméért tenni, így teljesen eltávolodik az érzékkielégítéstől. Aki nem értette meg és nem váltotta valóra ezt az elvet, az mechanikus módszerrel törekszik arra, hogy megszabaduljon az anyagi vágyaktól, még mielőtt a yoga-létra legfelsőbb fokára fellépne.

Szöveg

uddhared ātmanātmānaṁ
nātmānam avasādayet
ātmaiva hy ātmano bandhur
ātmaiva ripur ātmanaḥ

Szó szerinti jelentés

uddharet – fel kell szabadítania; ātmanā – az elme által; ātmānam – a feltételekhez kötött lelket; na – sohasem; ātmānam – a feltételekhez kötött lelket; avasādayet – szabad degradálnia; ātmā – elméje; eva – bizony; hi – valóban; ātmanaḥ – a feltételekhez kötött léleknek; bandhuḥ – barátja; ātmā – elméje; eva – bizony; ripuḥ – ellensége; ātmanaḥ – a feltételekhez kötött léleknek.

Fordítás

Az embernek az elméje segítségével fel kell szabadulnia, s nem szabad visszaesnie. Az elme a barátja és az ellensége is lehet a feltételekhez kötött léleknek.

Magyarázat

Az ātmā szó testet, elmét és lelket is jelent, a szövegkörnyezettől függően. A yoga-rendszerben az elme és a feltételekhez kötött lélek különösen fontos. Mivel az elme áll a yoga gyakorlásának középpontjában, az ātmā itt az elmére utal. A yoga-rendszer célja az elme szabályozása és érzéktárgyaktól való visszatartása. Ez a vers kihangsúlyozza: az elmét úgy kell irányítani, hogy az kiszabadíthassa a feltételekhez kötött lelket a tudatlanság mocsarából. Az anyagi létben az embert az elméje és az érzékei befolyásolják. A tiszta lélek valójában annak köszönheti anyagi világbeli fogságát, hogy az elme kapcsolatban áll a hamis egóval, ami uralkodni akar az anyagi természet felett. Az elmét ezért oly módon kell szabályozni, hogy ne vonzza az anyagi természet csillogása. Így lehet megmenteni a feltételekhez kötött lelket. Az embernek nem szabad az érzéktárgyakhoz vonzódva visszaesnie. Minél jobban ragaszkodik az érzéktárgyakhoz, annál inkább belebonyolódik az anyagi létezés kötelékébe. A szabadulás legjobb módszere az, ha elménket állandóan Kṛṣṇa-tudatban foglaljuk le. A hi szócska használata nyomatékosítja ezt a gondolatot: így kell tenni. Az Amṛta-bindu-upaniṣad (2) így ír:

mana eva manuṣyāṇāṁ
kāraṇaṁ bandha-mokṣayoḥ
bandhāya viṣayāsaṅgo
muktyai nirviṣayaṁ manaḥ

„Az ember fogságának és felszabadulásának az elme az oka. Ha elmerül az érzéktárgyakban, az leláncolja az embert, ha pedig távol tartja magát azoktól, az felszabaduláshoz vezet.” Az állandóan Kṛṣṇa-tudatban elmélyülő elme segítségével ezért a legfelsőbb felszabadulás érhető el.

Szöveg

bandhur ātmātmanas tasya
yenātmaivātmanā jitaḥ
anātmanas tu śatrutve
vartetātmaiva śatru-vat

Szó szerinti jelentés

bandhuḥ – barátja; ātmā – az elme; ātmanaḥ – az élőlénynek; tasya – annak; yena – aki által; ātmā – az elme; eva – bizony; ātmanā – az élőlény által; jitaḥ – legyőzött; anātmanaḥ – annak, akinek nem sikerült elméjét szabályoznia; tu – de; śatrutve – ellenségeskedés miatt; varteta – megmarad; ātmā eva – ugyanaz az elme; śatru-vat – ellenségként.

Fordítás

Az elme a legjobb barátja lesz annak, aki legyőzi őt, ám annak, aki nem képes felülkerekedni rajta, a legnagyobb ellenségévé válik.

Magyarázat

A nyolcfokú yoga gyakorlásának célja az elme legyőzése, hogy az az ember barátjává válhasson, s így segíteni tudja őt emberi küldetése teljesítésében. Aki megzabolázatlan elmével, csupán a látszat kedvéért végzi a yogát, az csak az idejét vesztegeti. Aki nem képes uralkodni az elméje fölött, az legnagyobb ellenségével él együtt, s ez tönkreteszi az egész életét, küldetése pedig nem jár sikerrel. Az élőlény örök természetéhez tartozik, hogy feljebbvalója parancsait végrehajtsa. Amíg az elméjét nem győzi le, s az az ellensége marad, addig a vágy, a düh, a mohóság, az illúzió stb. parancsait kénytelen teljesíteni. Amikor azonban legyőzi, akkor saját akaratából az Istenség Személyisége, a mindenki szívében jelen lévő Paramātmā utasításainak engedelmeskedik. Az igazi yoga végzéséhez hozzátartozik, hogy az ember felfedezi a Paramātmāt a szívében, s aztán követi útmutatásait. Ha valaki közvetlenül a Kṛṣṇa-tudat gyakorlásához lát, abból természetesen következik, hogy tökéletesen meghódol az Úr utasításainak.

Szöveg

jitātmanaḥ praśāntasya
paramātmā samāhitaḥ
śītoṣṇa-sukha-duḥkheṣu
tathā mānāpamānayoḥ

Szó szerinti jelentés

jita-ātmanaḥ – annak, aki legyőzte elméjét; praśāntasya – aki az elméje szabályozásával békét ért el; parama-ātmā – a Felsőlélek; samāhitaḥ – teljesen elért; śīta – hidegben; uṣṇa – melegben; sukha – boldogságban; duḥkheṣu – és boldogtalanságban; tathā – is; māna – tiszteletben; apamānayoḥ – és szégyenben.

Fordítás

Aki legyőzte elméjét, az elérte már a Felsőlelket, mert nyugalom árasztja el. Az ilyen ember számára boldogság vagy szenvedés, meleg vagy hideg, tisztelet vagy gyalázat nem különbözik egymástól.

Magyarázat

Voltaképpen minden élőlénynek az a kötelessége, hogy engedelmeskedjen az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasításainak, aki Paramātmāként mindenki szívében jelen van. Az anyagi tettekbe akkor bonyolódik bele az élőlény, amikor a külső, illuzórikus energia félrevezeti az elméjét. Éppen ezért arra az emberre, aki valamelyik yoga-folyamat segítségével megzabolázta az elméjét, úgy kell tekintenünk, mint aki már célba ért. Az embernek követnie kell a felsőbb utasításokat. Amikor elméje megingathatatlanul a felsőbb természetre összpontosít, akkor egyedül a Legfelsőbb útmutatását képes követni. Elméjének el kell fogadnia és követnie kell valamilyen felsőbb irányítást. Az elme szabályozásának eredménye az, hogy az ember magától értetődő módon engedelmeskedik a Paramātmā, a Felsőlélek parancsainak. Az, aki Kṛṣṇa-tudatú, azonnal eljut erre a transzcendentális síkra, ezért az Úr bhaktájára nem hatnak az anyagi lét kettősségei, például a boldogság és a boldogtalanság, a hideg és a meleg stb. Ez az állapot a tényleges samādhi, az elmélyülés a Legfelsőbben.

Szöveg

jñāna-vijñāna-tṛptātmā
kūṭa-stho vijitendriyaḥ
yukta ity ucyate yogī
sama-loṣṭrāśma-kāñcanaḥ

Szó szerinti jelentés

jñāna – a megszerzett tudás által; vijñāna – és a gyakorlatban megélt tudás által; tṛpta – elégedett; ātmā – élőlény; kūṭa-sthaḥ – a lelki síkon; vijita-indriyaḥ – szabályozott érzékű; yuktaḥ – alkalmas az önmegvalósításra; iti – így; ucyate – mondják; yogī – a misztikus; sama – kiegyensúlyozott; loṣṭra – kavics; aśma – kő; kāñcanaḥ – arany.

Fordítás

Csak akkor szilárd valaki az önmegvalósításban, és csak akkor hívják yogīnak [misztikusnak], ha teljesen elégedetté vált megszerzett tudása és annak megvalósítása által. Az ilyen ember transzcendentális szinten áll, s önfegyelmezett. Mindent egyenlőnek lát, legyen az kavics, kő vagy arany.

Magyarázat

A csupán elméleti tudásnak, mely nélkülözi a Legfelsőbb Igazságról való teljes tudatosságot, nincs haszna. A Bhakti-rasāmṛta-sindhu (1.2.234) így ír ezzel kapcsolatban:

ataḥ śrī-kṛṣṇa-nāmādi
na bhaved grāhyam indriyaiḥ
sevonmukhe hi jihvādau
svayam eva sphuraty adaḥ

„Szennyezett anyagi érzékeivel senki sem értheti meg Śrī Kṛṣṇa nevének, alakjának, jellemének és kedvteléseinek transzcendentális természetét. Ez csakis akkor tárul fel az ember előtt, ha az Úrnak végzett transzcendentális szolgálat lelkileg áthatja.”

A Bhagavad-gītā a Kṛṣṇa-tudat tudománya. A világi bölcsesség egymagában senkit sem változtathat Kṛṣṇa-tudatúvá; az embernek olyan szerencsésnek kell lennie, hogy találkozzon egy tiszta tudatú emberrel. A Kṛṣṇa-tudatú ember Kṛṣṇa kegyéből megvalósított tudással rendelkezik, mert elégedett a tiszta odaadó szolgálattal, a megvalósított tudás által pedig az ember tökéletessé válik. A transzcendentális tudás birtokában szilárd maradhat meggyőződésében, de a csak elméleti tudással rendelkezőt könnyen megzavarhatják a látszólagos ellentmondások. Egyedül az önmegvalósítást elért lélek ura valóban önmagának, mert meghódolt Kṛṣṇa előtt. Transzcendentális ő, mert semmi köze a világi tudáshoz. Számára a világi tudás és az elméleti spekuláció – amit mások úgy becsülnek, mint az aranyat – nem ér többet a kavicsnál vagy a kőnél.

Szöveg

suhṛn-mitrāry-udāsīna-
madhyastha-dveṣya-bandhuṣu
sādhuṣv api ca pāpeṣu
sama-buddhir viśiṣyate

Szó szerinti jelentés

su-hṛt – a természetüknél fogva jóakarókhoz; mitra – a szeretetteljes jótevőkhöz; ari – az ellenségekhez; udāsīna – a hadviselők között semlegesekhez; madhya-stha – a hadviselők között közvetítőkhöz; dveṣya – az irigyekhez; bandhuṣu – és a rokonokhoz vagy jóakarókhoz; sādhuṣu – a jámborokhoz; api – még; ca – is; pāpeṣu – a bűnösökhöz; sama-buddhiḥ – ugyanolyan az értelme; viśiṣyate – sokkal kiválóbb.

Fordítás

Aki a becsületes jóakaróval, a kedves jótevővel, a pártatlannal, a közvetítővel, az iriggyel, a baráttal, az ellenséggel, a jámborral és a bűnössel is egyenlően bánik, az még emelkedettebb.

Szöveg

yogī yuñjīta satatam
ātmānaṁ rahasi sthitaḥ
ekākī yata-cittātmā
nirāśīr aparigrahaḥ

Szó szerinti jelentés

yogī – egy transzcendentalista; yuñjīta – Kṛṣṇa-tudatban koncentráljon; satatam – állandóan; ātmānam – magát (teste, elméje és önvalója által); rahasi – egy elhagyatott helyen; sthitaḥ – ebben a helyzetben; ekākī – egyedül; yata-citta-ātmā – mindig éber elmével; nirāśīḥ – anélkül, hogy bármi más vonzaná; aparigrahaḥ – birtoklástudattól mentesen.

Fordítás

A transzcendentalistának testét, elméjét és lelkét a Legfelsőbbel kapcsolatban kell használnia. Egyedül, magányos helyen kell élnie, mindig figyelmesen szabályozva elméjét. Meg kell szabadulnia minden vágytól és birtoklástudattól.

Magyarázat

A Kṛṣṇát illető tudatosság különféle fokokban valósulhat meg: ismerhetjük Őt mint Brahmant, mint Paramātmāt és mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. A Kṛṣṇa-tudat lényegében azt jelenti, hogy az ember szüntelenül az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végzi. Akik azonban a személytelen Brahmanhoz vagy a helyhez kötött Felsőlélekhez vonzódnak, részben szintén Kṛṣṇa-tudatúak, mert a személytelen Brahman Kṛṣṇa lelki sugárzása, a Felsőlélek pedig az Ő mindent átható, részleges kiterjedése. Így az imperszonalista és a meditáló yogī közvetve szintén Kṛṣṇa-tudatú. A közvetlenül Kṛṣṇa-tudatú bhakta a legkiválóbb transzcendentalista, mert jól tudja, mi a Brahman és a Paramātmā. Tudása az Abszolút Igazságról tökéletes, ellenben az imperszonalisták és a meditáló yogīk Kṛṣṇa-tudata tökéletlen.

Ez a vers mindamellett mindnyájukat arra utasítja, hogy töretlenül folytassák saját útjukat, hogy előbb vagy utóbb elérjék a legfelsőbb tökéletességet. A transzcendentalista első kötelessége, hogy elméjét mindig Kṛṣṇára irányítsa. Örökké gondoljon Kṛṣṇára, s ne felejtse el Őt egy pillanatra sem. Az elme összpontosítását a Legfelsőbbön samādhinak, transznak nevezik. Az elme sikeres koncentrálása érdekében az embernek a világtól elvonultan kell élnie, s kerülnie kell a külső tényezők zavaró hatásait. Nagyon kell vigyáznia arra is, hogy elfogadja mindazt, ami kedvezően hat az önmegvalósításra, és hogy elutasítson mindent, ami káros. Teljes eltökéltségre szert téve ne vágyódjon fölösleges anyagi dolgokra, melyek a birtoklás érzését keltve megkötik őt.

Amikor az ember közvetlenül Kṛṣṇa-tudatú, akkor szert tesz e képességekre, és betart minden tiltást, mert a közvetlen Kṛṣṇa-tudat önmegtartóztatást jelent, ami nem nyújt sok lehetőséget az anyagi birtoklástudat kialakulására. Śrīla Rūpa Gosvāmī így jellemzi a Kṛṣṇa-tudatot (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.255–256):

anāsaktasya viṣayān, yathārham upayuñjataḥ
nirbandhaḥ kṛṣṇa-sambandhe, yuktaṁ vairāgyam ucyate
prāpañcikatayā buddhyā
hari-sambandhi-vastunaḥ
mumukṣubhiḥ parityāgo
vairāgyaṁ phalgu kathyate

„Amikor az ember nem kötődik semmihez, ám ugyanakkor mindent elfogad, ami Kṛṣṇával kapcsolatban áll, akkor felülemelkedett a birtoklástudaton. Ellenben nem ilyen teljes annak a lemondása, aki mindent elutasít, anélkül, hogy ismerné azok Kṛṣṇához fűződő kapcsolatát.”

A Kṛṣṇa-tudatú ember nagyon jól tudja, hogy minden Kṛṣṇához tartozik, ezért sohasem érzi azt, hogy ő a tulajdonosa valaminek, s nem vágyakozik semmire a saját maga számára. Tudja, hogyan kell elfogadni a Kṛṣṇa-tudat szempontjából hasznos dolgokat és elutasítani a haszontalanokat vagy károsakat. Mivel mindig transzcendentális, az anyagi dolgok felett áll, s mert nincs kapcsolata olyan emberekkel, akik nem Kṛṣṇa-tudatúak, mindig egyedül van. A Kṛṣṇa-tudatú személy a tökéletes yogī.

Szöveg

śucau deśe pratiṣṭhāpya
sthiram āsanam ātmanaḥ
nāty-ucchritaṁ nāti-nīcaṁ
cailājina-kuśottaram
tatraikāgraṁ manaḥ kṛtvā
yata-cittendriya-kriyaḥ
upaviśyāsane yuñjyād
yogam ātma-viśuddhaye

Szó szerinti jelentés

śucau – megszentelt; deśe – földön; pratiṣṭhāpya – tartózkodva; sthiram – szilárd; āsanam – ülőhelyet; ātmanaḥ – magának; na – nem; ati – túlságosan; ucchritam – magasat; na – sem; ati – túlságosan; nīcam – alacsonyat; caila-ajina – puha ruha és őzbőr; kuśa– és kuśa-fű által; uttaram – fedettet; tatra – azután; eka-agram – összpontosított figyelmű; manaḥ – elmét; kṛtvā – csinálva; yata-citta – szabályozva az elmét; indriya – és az érzékeket; kriyaḥ – és a cselekedeteket; upaviśya – ülve; āsane – az ülőhelyen; yuñjyāt – végeznie kell; yogam – a yoga gyakorlatait; ātma – a szív; viśuddhaye – tisztítása érdekében.

Fordítás

A yoga gyakorlásához az embernek egy magányos helyre kell vonulnia. Terítsen kuśa-szénát a földre, azt pedig takarja le őzbőrrel és egy puha ruhadarabbal. Az ülés ne legyen se túl magas, se túl alacsony, és szent helyen álljon. Ezután a yogī vegyen fel rajta egy szilárd ülőhelyzetet, s gyakorolja a yogát, hogy elméje, érzékei és cselekedetei szabályozásával, valamint az elme egy pontra rögzítésével megtisztítsa a szívét.

Magyarázat

A „szent hely” zarándokhelyet jelent. Indiában a yogīk – a transzcendentalisták, vagyis a bhakták – mind elhagyják otthonukat, és szent helyeken – Prayāgában, Mathurāban, Vṛndāvanában, Hṛṣīkeśában, Haridvārában – telepednek le, és szent folyók, így a Yamunā és a Gangesz mellett, magányban gyakorolják a yogát. Gyakran azonban ez nem lehetséges, főleg a nyugati emberek számára. A nagyvárosok úgynevezett yoga-közösségei az anyagi javak megszerzésében talán biztosíthatnak némi sikert, ám az igazi yoga gyakorlására egyáltalán nem alkalmasak. Aki nem fegyelmezi önmagát, s akinek elméje zavarodott, az nem tud meditálni. A Bṛhan-nāradīya-purāṇában ezért az áll, hogy a Kali-yugában (a jelen yugában, korszakban), amikor az emberek többnyire rövid életűek, lassúak a lelki felemelkedésben, és mindig számtalan dolog miatt aggódnak, az Úr szent nevének éneklése a legjobb módszer a lelki önmegvalósításra.

harer nāma harer nāma
harer nāmaiva kevalam
kalau nāsty eva nāsty eva
nāsty eva gatir anyathā

„A nézeteltérések és a képmutatás jelen korszakában az Úr szent nevének éneklése az egyetlen lehetőség a felszabadulásra. Nincs más út, nincs más út, nincs más út.”

Szöveg

samaṁ kāya-śiro-grīvaṁ
dhārayann acalaṁ sthiraḥ
samprekṣya nāsikāgraṁ svaṁ
diśaś cānavalokayan
praśāntātmā vigata-bhīr
brahmacāri-vrate sthitaḥ
manaḥ saṁyamya mac-citto
yukta āsīta mat-paraḥ

Szó szerinti jelentés

samam – egyenesen; kāya – testet; śiraḥ – fejet; grīvam – és nyakat; dhārayan – tartva; acalam – mozdulatlanul; sthiraḥ – nyugodtan; samprekṣya – nézve; nāsikā – az orrnak; agram – a hegyét; svam – maga mellett; diśaḥ – minden oldalra; ca – és; anavalokayan – nem nézve; praśānta – háborítatlan; ātmā – elmével; vigata-bhīḥ – félelemtől mentesen; brahmacāri-vrate – a cölibátus fogadalmában; sthitaḥ – van; manaḥ – elmét; saṁyamya – teljesen legyőzve; mat – Rám (Kṛṣṇára); cittaḥ – összpontosítva az elmét; yuktaḥ – a valódi yogī; āsīta – üljön; mat – Engem; paraḥ – a végső cél.

Fordítás

Testét, nyakát és fejét tartsa egyenes vonalban, és szemét rendületlenül szögezze az orrhegyére. Így – nyugodt és legyőzött elmével, a félelemtől megszabadulva, a nemi élvezetről teljesen lemondva – szívében Rajtam meditáljon, s Engem tegyen élete végső céljának.

Magyarázat

Az élet célja Kṛṣṇa megismerése, aki Paramātmāként, vagyis négykarú Viṣṇu alakjában mindenki szívében jelen van. A yoga gyakorlásának egyedüli célja Viṣṇu e helyhez kötött formájának felfedezése és megpillantása. Az élőlények szívében lakozó, helyhez kötött viṣṇu-mūrti Kṛṣṇa teljes képviselője. Akinek nem áll szándékában megpillantani ezt a viṣṇu-mūrtit, az teljesen hiábavalóan csak nevetséges módon utánozza a yogát, s az idejét vesztegeti. Kṛṣṇa az élet végső célja, s a yoga gyakorlása a szívben élő viṣṇu-mūrtira irányul. Ennek megvalósításához arra van szükség, hogy az ember teljesen felhagyjon a nemi élettel. Éppen ezért el kell hagynia otthonát, s egy magányos helyen, egyedül kell élnie, az említett módon mozdulatlanul ülve. Az ember nem válhat yogīvá azzal, hogy úgynevezett jógatanfolyamokra jár, miközben otthon vagy máshol nap mint nap a nemi élet élvezetébe merül. Gyakorolnia kell az elme szabályozását, s el kell kerülnie mindenféle érzékkielégítést, melyek közül a szexuális élvezet a legerősebb. Yājñavalkya, a nagy bölcs így ír a cölibátus törvényéről:

karmaṇā manasā vācā
sarvāvasthāsu sarvadā
sarvatra maithuna-tyāgo
brahmacaryaṁ pracakṣate

„A brahmacarya fogadalma arra való, hogy segítsen az embernek teljesen megválnia a nemi élvezettől tetteiben, beszédében és gondolataiban egyaránt, minden időben, mindenhol, minden körülmények között.” Senki sem végezheti megfelelően a yoga-gyakorlatokat, ha közben a nemi élvezet rabja. A brahmacaryát ezért gyermekkortól kezdve oktatják, amikor az ember még nem tud a nemi életről. A gyermekeket ötéves korukban a guru-kulába, a lelki tanítómesterhez küldik, aki a fiatal fiúkat a brahmacārī élet szigorú elveire neveli. E szigorú gyakorlás nélkül senki sem fejlődhet a yoga egyetlen ágában sem, legyen az dhyāna-, jñāna- vagy bhakti-yoga. Azt, aki betartja a házasélet elveit és szabályait, és csak a feleségével van nemi kapcsolata (az is csak bizonyos előírások szerint), szintén brahmacārīnak hívják. Az ilyen önmegtartóztató, nős brahmacārīt a bhakti-iskola elfogadja, a jñāna- és a dhyāna-irányzat viszont nem ismeri el. Ezek az irányzatok teljes önmegtartóztatást követelnek meg, mindenféle engedmény nélkül. A bhakti-iskolában a családos brahmacārī számára engedélyezett a szabályozott nemi élet, mert a bhakti-yoga folyamatának hatása olyan erős, hogy az ember az Úr felsőbbrendű szolgálatának végzése által automatikusan elveszíti vonzódását a nemi élet iránt. A Bhagavad-gītāban (2.59) ez áll:

viṣayā vinivartante
nirāhārasya dehinaḥ
rasa-varjaṁ raso ’py asya
paraṁ dṛṣṭvā nivartate

Míg másoknak erővel kell visszatartaniuk magukat az érzékkielégítéstől, az Úr bhaktája minden külön erőfeszítés nélkül mond le róla, mert egy felsőbbrendű ízt tapasztal meg. Ezt a felsőbbrendű ízt a bhaktán kívül senki sem ismeri.

Vigata-bhīḥ: mindaddig nem lehet félelem nélküli az ember, amíg nem teljesen Kṛṣṇa-tudatú. A feltételekhez kötött lélek félelmét eltorzult emlékezete okozza, az, hogy megfeledkezett a Kṛṣṇával való örök kapcsolatáról. A Bhāgavatam (11.2.37) azt mondja: bhayam dvitīyābhiniveśataḥ syād īśād apetasya viparyayo 'smṛtiḥ. A félelem nélküli állapot alapja egyedül a Kṛṣṇa-tudat. Csakis az ilyen tudattal rendelkező ember számára válik lehetővé a tökéletes gyakorlás. A yoga végső célja a szívben lakozó Úr megpillantása, így valamennyi yogī közül a Kṛṣṇa-tudatú a legjobb. Az említett yoga-rendszer elvei különböznek a manapság népszerű, úgynevezett „jógát” gyakorló társaságok elveitől.

Szöveg

yuñjann evaṁ sadātmānaṁ
yogī niyata-mānasaḥ
śāntiṁ nirvāṇa-paramāṁ
mat-saṁsthām adhigacchati

Szó szerinti jelentés

yuñjan – így gyakorolva; evam – az előzőekben említettek szerint; sadā – állandóan; ātmānam – testet, elmét és lelket; yogī – a misztikus transzcendentalista; niyata-mānasaḥ – szabályozott elmével; śāntim – békét; nirvāṇa-paramām – az anyagi lét megszűnését; mat-saṁsthām – a lelki világot (Isten birodalmát); adhigacchati – eléri.

Fordítás

A test, az elme és a tettek állandó irányítását gyakorló misztikus transzcendentalista szabályozott elméjével, az anyagi létezést megszüntetve eljut Isten birodalmába [Kṛṣṇa hajlékára].

Magyarázat

Ez a vers érthetően elmagyarázza a yoga gyakorlásának végső célját. A yoga nem arra való, hogy általa az ember anyagi kényelemhez jusson, hanem hogy elősegítse az anyagi lét teljes megszüntetését. A Bhagavad-gītā szerint aki a yogától azt várja, hogy javuljon az egészsége, vagy hogy valamiféle anyagi képességre tegyen szert, az nem yogī. Az anyagi lét megszüntetése sem a „semmibe” olvadást jelenti – az csak képzelgés. Az Úr teremtésén belül nincs üresség. Az anyagi lét felszámolása azt teszi lehetővé az ember számára, hogy eljusson a lelki világba, az Úr hajlékára. A Bhagavad-gītā részletes leírást közöl az Úr hajlékáról, s elmondja, hogy ott nincs szükség sem napra, sem holdra, sem elektromosságra. A lelki világban minden bolygó önragyogó, az anyagi világ napjához hasonlóan. Valójában minden Isten birodalma, de a lelki világot és azok bolygóit paraṁ dhāmának, felsőbb hajléknak nevezik.

Maga az Úr Kṛṣṇa világosan kijelenti itt (mat-cittaḥ, mat-paraḥ, mat-saṁsthām), hogy csak a tökéletes yogī, aki Őt teljesen megérti, képes igazi békét elérni, s eljutni végül az Ő legfelsőbb hajlékára, Kṛṣṇalokára, amit Goloka-Vṛndāvanának is neveznek. A Brahma-saṁhitā (5.37) egyértelműen kijelenti: goloka eva nivasaty akhilātma-bhūtaḥ – noha az Úr mindig Goloka nevű lakhelyén tartózkodik, legfelsőbb lelki energiái révén Ő a mindent átható Brahman és a helyhez kötött Paramātmā is. A lelki világba (Vaikuṇṭhára) vagy az Úr örök hajlékára (Goloka Vṛṇdāvanába) senki sem juthat el, ha nem rendelkezik megfelelő tudással Kṛṣṇáról és az Ő teljes Viṣṇu-kiterjedéséről. A Kṛṣṇa-tudatban tevékenykedő ember tökéletes yogī, mert elméje mindig Kṛṣṇa tetteiben merül el (sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayoḥ). A Védákból (Śvetāśvatara-upaniṣad 3.8) szintén megtudhatjuk: tam eva viditvāti mṛtyum eti. „Az ember csak az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa megismerésével győzheti le az ismétlődő születés és halál körforgását.” Más szóval tehát a yoga-folyamat tökéletessége az, ha az ember megszabadul az anyagi léttől, s nem az, hogy holmi mágikus bűvészkedéssel vagy akrobatamutatványokkal becsapja az ártatlanokat.

Szöveg

nāty-aśnatas tu yogo ’sti
na caikāntam anaśnataḥ
na cāti-svapna-śīlasya
jāgrato naiva cārjuna

Szó szerinti jelentés

na – sohasem; ati – a túl sokat; aśnataḥ – evőnek; tu – de; yogaḥ – összekapcsolódás a Legfelsőbbel; asti – van; na – sem; ca – is; ekāntam – túlságosan; anaśnataḥ – az evéstől tartózkodónak; na – sem; ca – is; ati – a túl sokat; svapna-śīlasya – alvónak; jāgrataḥ – vagy a túl sokat virrasztónak; na – sem; eva – valaha; ca – és; arjuna – ó, Arjuna.

Fordítás

Ó, Arjuna, nem lehet yogī az, aki túl sokat vagy túl keveset eszik vagy alszik.

Magyarázat

Ez a vers a yogīknak szabályozott evést és alvást ajánl. Túl sokat az eszik, aki a test és lélek együtt tartásához szükséges ételnél többet vesz magához. Semmi szükség arra, hogy az ember húst egyen, hiszen van elég gabonaféle, zöldség, gyümölcs és tej a számára. A Bhagavad-gītā szerint ezek az egyszerű táplálékok tartoznak a jóság minőségébe. Húst csak a tudatlanság kötőerejében élő emberek fogyasztanak. Akik dohányoznak, alkoholt isznak, húst és olyan ételeket esznek, melyeket előtte nem ajánlottak fel Kṛṣṇának, szenvedni fognak bűnös tetteik visszahatásától, mert csak tisztátalan dolgokat esznek. Bhuñjate te tv aghaṁ pāpā ye pacanty ātma-kāraṇāt. Aki érzékei elégedettsége érdekében eszik, vagy magának főz, s az ételét nem ajánlja fel Kṛṣṇának, az csak bűnt vesz magához. Aki bűnt eszik, s többet eszik annál, mint ami számára elrendeltetett, az nem végezheti tökéletesen a yogát. A legjobb, ha valaki csupán a Kṛṣṇának felajánlott étel maradékait fogyasztja. Egy Kṛṣṇa-tudatú ember nem fogyaszt olyan táplálékot, amit nem ajánlottak fel előtte Kṛṣṇának. A yoga gyakorlásában tehát kizárólag az érhet el tökéletességet, aki Kṛṣṇa-tudatú. Az sem gyakorolhatja a yogát, aki önkényesen kitalált böjtöt követve természetellenesen lemond az evésről. A Kṛṣṇa-tudatú ember az írások tanácsainak megfelelően böjtöl. Nem koplal és nem eszik többet a kelleténél, így alkalmas a yoga-gyakorlatok végzésére. Aki a szükségesnél többet eszik, az nagyon sokat álmodik, ennek következtében pedig a szükségesnél többet alszik. Az ember ne aludjon napi hat óránál többet. Aki a huszonnégy órából hatnál többet tölt alvással, az kétségtelenül a tudatlanság kötőerejének hatása alatt áll. A tudatlanság kötőerejének rabja lusta, és hajlamos arra, hogy sokat aludjon. Az ilyen ember nem alkalmas a yoga végzésére.

Szöveg

yuktāhāra-vihārasya
yukta-ceṣṭasya karmasu
yukta-svapnāvabodhasya
yogo bhavati duḥkha-hā

Szó szerinti jelentés

yukta – a szabályozott; āhāra – evésűnek; vihārasya – és pihenésűnek; yukta – a szabályozott; ceṣṭasya – létfenntartásúnak; karmasu – a kötelességek végrehajtása közben; yukta – a szabályozott; svapna-avabodhasya – alvásúnak és ébrenlétűnek; yogaḥ – a yoga gyakorlása; bhavati – lesz; duḥkha-hā – fájdalmat enyhítő.

Fordítás

Akinek evése, alvása, pihenése és munkája szabályozott, az a yoga gyakorlásával minden anyagi fájdalmat képes megszüntetni.

Magyarázat

A szertelenség az evésben, az alvásban, a védekezésben és a nemi életben – melyek mind a test követelései – gátolhatja a yoga gyakorlásában tett fejlődést. Ami az evést illeti, azt csak akkor lehet szabályozni, ha az ember hozzászokott, hogy csakis prasādát, megszentelt ételt fogyasszon. A Bhagavad-gītā szerint (9.26) az Úr Kṛṣṇának zöldségeket, virágokat, gyümölcsöket, gabonaféléket, tejet stb. ajánlanak fel, s a Kṛṣṇa-tudatú ember így megtanulja, hogy ne fogyasszon olyan ételt, ami nem emberi táplálék, s ami nem tartozik a jóság kategóriájába. Ami az alvását illeti, Kṛṣṇa-tudatos kötelességei végrehajtása közben mindig éber, ezért nagy veszteségnek tekint minden percet, amelyet alvással tölt. Avyartha-kālatvam: a Kṛṣṇa-tudatú ember képtelen elviselni, hogy életéből akár egy percet is az Úr szolgálata nélkül töltsön, s ezért a lehető legkevesebbre csökkenti alvását. Példaképe ebben Śrīla Rūpa Gosvāmī, aki mindig Kṛṣṇa szolgálatába merült, s nem aludt többet napi két óránál, sőt néha még annyit sem. Haridāsa Ṭhākura még prasādát sem fogyasztott, s egy pillanatot sem aludt addig, amíg el nem végezte napi japa-gyakorlatát, amelynek során háromszázezerszer mondta ki az Úr szent nevét. Ami pedig tetteit illeti: aki Kṛṣṇa-tudatú, nem tesz semmi olyat, ami nem áll kapcsolatban Kṛṣṇa érdekével, így munkája mindig szabályozott, s mentes az érzékkielégítéstől. Mivel az ő esetében nincs szó érzékkielégítésről, anyagi értelemben vett pihenéséről sem beszélhetünk. És mivel munkájában, beszédében, alvásában, ébrenlétében és testének minden működésében egyaránt szabályozottan él, számára nem létezik anyagi nyomorúság.

Szöveg

yadā viniyataṁ cittam
ātmany evāvatiṣṭhate
nispṛhaḥ sarva-kāmebhyo
yukta ity ucyate tadā

Szó szerinti jelentés

yadā – amikor; viniyatam – különösen fegyelmezett; cittam – az elme és tevékenysége; ātmani – a transzcendensben; eva – bizony; avatiṣṭhate – megállapodik; nispṛhaḥ – mentesen a vágytól; sarva – mindenféle; kāmebhyaḥ – anyagi érzékkielégítésre; yuktaḥ – szilárd a yogában; iti – így; ucyate – mondják; tadā – akkor.

Fordítás

Ha a yogī a yoga gyakorlása által képes fegyelmezni az elméjét, és minden anyagi vágy nélkül a transzcendensben állapodik meg, akkor azt mondják róla, megingathatatlan a yogában.

Magyarázat

A yogī tetteit az különbözteti meg a közönséges ember tetteitől, hogy mentes minden anyagi vágytól, melyek közül a nemi élvezet vágya a legerősebb. A tökéletes yogī olyan jól tudja fegyelmezni elméje működését, hogy semmilyen anyagi vágy nem zavarja meg többé. A Śrīmad-Bhāgavatam (9.4.18–20) szerint ezt a tökéletes síkot a Kṛṣṇa-tudatú emberek minden külön erőfeszítés nélkül elérik:

sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayor
vacāṁsi vaikuṇṭha-guṇānuvarṇane
karau harer mandira-mārjanādiṣu
śrutiṁ cakārācyuta-sat-kathodaye
mukunda-liṅgālaya-darśane dṛśau
tad-bhṛtya-gātra-sparśe ’ṅga-saṅgamam
ghrāṇaṁ ca tat-pāda-saroja-saurabhe
śrīmat-tulasyā rasanāṁ tad-arpite
pādau hareḥ kṣetra-padānusarpaṇe
śiro hṛṣīkeśa-padābhivandane
kāmaṁ ca dāsye na tu kāma-kāmyayā
yathottama-śloka-janāśrayā ratiḥ

„Ambarīṣa király először elméjét az Úr Kṛṣṇa lótuszlábára rögzítette. Szavaival az Ő transzcendentális tulajdonságait írta le, kezével a templomát takarította, fülével cselekedeteinek történeteit hallgatta, szemével transzcendentális formáit nézte, testével a bhakták testét érintette, orrával az Úrnak felajánlott lótuszvirág illatát szagolta, nyelvével az Ő lótuszlábának ajánlott tulasī-levelet ízlelte, lábával a templomba és a zarándokhelyekre látogatott, fejével az Úrnak ajánlotta hódolatát, vágyaival pedig az Úr küldetésének teljesülését szolgálta. E transzcendentális tettek jellemzik a tiszta bhaktát.

Az imperszonalista út követői számára ez a transzcendentális sík a szubjektum szempontjából talán kifejezhetetlen, ám nagyon könnyű és célravezető a Kṛṣṇa-tudatúak számára, ahogyan ez Ambarīṣa Mahārāja említett tetteiből is kitűnik. E transzcendentális cselekedetek nem eredményesek mindaddig, amíg elménket az állandó emlékezés segítségével nem rögzítjük az Úr lótuszlábára. Az Úr odaadó szolgálatában ezeket az előírt tetteket arcanának hívják, ami azt jelenti, hogy minden érzéket az Úr szolgálatába állítunk. Az elmének és az érzékeknek elfoglaltságra van szükségük; a cselekedetek puszta tagadása nem járható út. Az átlagemberek, s közülük is leginkább azok számára, akik nem a lemondást gyakorlók életrendjében élnek, a transzcendentális sík eléréséhez vezető tökéletes folyamat az érzékeknek és az elmének az említett transzcendentális szolgálattal való elfoglalása, amit a Bhagavad-gītā yuktának nevez.

Szöveg

yathā dīpo nivāta-stho
neṅgate sopamā smṛtā
yogino yata-cittasya
yuñjato yogam ātmanaḥ

Szó szerinti jelentés

yathā – mint; dīpaḥ – egy mécses; nivāta-sthaḥ – szélcsendes helyen; na – nem; iṅgate – lobog; – ez; upamā – a hasonlat; smṛtā – van tekintve; yoginaḥ – a yogī esetében; yata-cittasya – kinek elméje fegyelmezett; yuñjataḥ – állandóan végzi; yogam – a meditációt; ātmanaḥ – a transzcendensen.

Fordítás

Ahogy a szélcsendes helyen nem lobog a mécses lángja, úgy az elméjét szabályozó transzcendentalista is mindig rendületlen marad, miközben a transzcendentális önvalón meditál.

Magyarázat

A valóban Kṛṣṇa-tudatú embert, aki mindig a transzcendensbe merül, s állandóan, rendíthetetlenül meditál imádandó Urán, éppúgy nem zavarja meg semmi, mint ahogyan szélcsendes helyen a mécses lángja sem rezdül.

Szöveg

yatroparamate cittaṁ
niruddhaṁ yoga-sevayā
yatra caivātmanātmānaṁ
paśyann ātmani tuṣyati
sukham ātyantikaṁ yat tad
buddhi-grāhyam atīndriyam
vetti yatra na caivāyaṁ
sthitaś calati tattvataḥ
yaṁ labdhvā cāparaṁ lābhaṁ
manyate nādhikaṁ tataḥ
yasmin sthito na duḥkhena
guruṇāpi vicālyate
taṁ vidyād duḥkha-saṁyoga-
viyogaṁ yoga-saṁjñitam

Szó szerinti jelentés

yatra – abban a helyzetben, ahol; uparamate – abbahagyja (mert transzcendentális boldogságot érez); cittam – az elme működését; niruddham – visszatartva az anyagtól; yoga-sevayā – a yoga végzése által; yatra – amiben; ca – is; eva – bizony; ātmanā – a tiszta elme által; ātmānam – az önvalót; paśyan – meglátva; ātmani – az önvalóban; tuṣyati – elégedetté válik; sukham – boldogságot; ātyantikam – legfelsőbbet; yat – amit; tat – azt; buddhi – az értelem által; grāhyam – elérhetőt; atīndriyam – transzcendentálisat; vetti – megismeri; yatra – amiben; na – sohasem; ca – is; eva – bizony; ayam – ő; sthitaḥ – elhelyezkedik; calati – mozdul; tattvataḥ – az igazságtól; yam – amit; labdhvā – elérve; ca – is; aparam – bármi más; lābham – nyereségre; manyate – gondol; na – sohasem; adhikam – többet; tataḥ – annál; yasmin – amiben; sthitaḥ – helyzetben; na – sohasem; duḥkhena – szenvedések által; guruṇā api – habár nagyon nehéz; vicālyate – megrendül; tam – azt; vidyāt – tudnod kell; duḥkha-saṁyoga – az anyaggal való kapcsolat okozta szenvedések; viyogam – kiirtását; yoga-saṁjñitam – úgy nevezik: transz a yogában.

Fordítás

A tökéletesség szintjén, melyet samādhinak, azaz transznak neveznek, az ember elméje a yoga gyakorlása révén megszabadul minden anyagi tevékenységtől. E tökéletesség jellemzője, hogy a yogī ebben az állapotban tiszta elméjével megpillanthatja önvalóját, s örömet, élvezetet tud meríteni abból. Ebben az örömteli állapotban határtalan lelki boldogságban van része, melyet transzcendentális érzékszerveivel tapasztal. E szilárd helyzetben sohasem tér el az igazságtól, s ide eljutva úgy érzi, ennél nagyobb kincsre soha nem tehet szert. Ezt az állapotot elérve még a legnagyobb nehézségek sem rendítik meg. Ily módon valóban megszabadul az anyagi kapcsolatok okozta minden szenvedéstől.

Magyarázat

A yoga legfőbb jellemzője, hogy gyakorlása által az ember fokozatosan eltávolodik az anyagi életfelfogástól. Ezután, amikor a yogī transzcendentális elméje és értelme segítségével tudatára ébred a Felsőléleknek, úgy, hogy az önvalót nem azonosítja tévesen a Felső Önvalóval, eléri a transz, a samādhi állapotát. A yoga gyakorlatai többé-kevésbé Patañjali rendszerének elveire épülnek. Néhány nem hiteles magyarázó megpróbálja azonosítani az egyéni lelket a Felsőlélekkel, s a monisták ezt vélik felszabadulásnak, ám ők nem értették meg a Patañjali-féle yoga-rendszer igazi célját. Patañjali rendszere ugyanis elfogadja a transzcendentális örömöt, míg az imperszonalisták nem, mert attól tartanak, hogy ez veszélyeztetné egység-elméletüket. Nem fogadják el a tudás és a tudó különállóságát, ez a vers azonban elismeri a transzcendentális érzékeken át megvalósított lelki gyönyört. Ezt Patañjali Muni, a yoga-rendszer híres magyarázója is megerősíti. A nagy bölcs így ír Yoga-sūtráiban (4.34): puruṣārtha-śūnyānāṁ guṇānāṁ pratiprasavaḥ kaivalyaṁ svarūpa-pratiṣṭhā vā citi-śaktir iti.

Ez a citi-śakti, vagyis belső energia transzcendentális. A puruṣārtha kifejezés materialista vallásosságra, anyagi gyarapodásra, érzékkielégítésre és végül a Legfelsőbbel való eggyé válás kísérletére utal. A monisták „a Legfelsőbbel való eggyé válást” kaivalyának hívják, Patañjali szerint azonban ez a kaivalya nem más, mint egy belső, transzcendentális erő, melynek segítségével az élőlény tudatosíthatja magában eredeti természetét és helyzetét. Az Úr Caitanya ezt ceto-darpaṇa-mārjanamnak, vagyis az elme poros tükre tisztításának nevezi. Ez a „tisztítás” valójában felszabadulás, vagyis bhava-mahā-dāvāgni-nirvāpaṇam. A nirvāṇa elmélete – ami szintén csak a kezdetet jelenti – megegyezik ezzel az elvvel. A Bhāgavatam (2.10.6) ezt svarūpeṇa vyavasthitiḥnek hívja. Ebben a versben a Bhagavad-gītā is megerősíti ezt.

A nirvāṇa, vagyis az anyagi lét megszüntetése után a lelki tettek, azaz az Úr odaadó szolgálata nyilvánul meg, amit Kṛṣṇa-tudatnak neveznek. Ahogyan a Bhāgavatam mondja: svarūpeṇa vyavasthitiḥ, ez „az élőlény igazi élete”. Māyānak vagy illúziónak azt az állapotot nevezzük, amikor a lelki életet az anyag szennyezi be. Ha azonban az élőlény megszabadul ettől, az nem azt jelenti, hogy eredeti, örök helyzete megszűnik. Ezzel Patañjali is egyetért: kaivalyaṁ svarūpa-pratiṣṭhā vā citi-śaktir iti. Ez a citi-śakti, transzcendentális gyönyör az igazi élet. A Vedānta-sūtra (1.1.12) is alátámasztja ezt: ānanda-mayo 'bhyāsāt. Ez a természetes transzcendentális boldogság a yoga végső célja, melyet könnyen el lehet érni az odaadó szolgálat, vagyis a bhakti-yoga végzésével. A bhakti-yogáról a Bhagavad-gītā hetedik fejezete ír majd részletesen.

Az ebben a fejezetben leírt yoga-rendszerben kétféle samādhi van: samprajñāta-samādhi és asamprajñāta-samādhi. Ha a transzcendentális síkra különféle filozófiai kutatásokkal jut el valaki, helyzetét samprajñāta-samādhinak hívják. Az asamprajñāta-samādhiban többé már semmilyen kapcsolat nincs a világi gyönyörrel, mert az ember akkorra már transzcendentálisan felülemelkedik minden olyan boldogságon, amelyhez az érzékeken keresztül jut. Ha a yogī egyszer megállapodik ebben a transzcendentális helyzetben, soha többé nem tér már el ettől. Amíg azonban nem éri el ezt a szintet, sikertelennek számít. Napjaink úgynevezett yoga-gyakorlatai, amelyekhez a különféle érzéki örömök is hozzátartoznak, ellentmondanak ennek. A nemi életet, alkoholt és kábítószereket élvező yogī csak nevetséges bohóc. Még azok sem tökéletesek, akiket a yogában a siddhik (misztikus képességek) vonzanak. Ahogyan azt ez a vers is kijelenti, ha a yogīkat a yoga melléktermékei vonzzák, nem érhetik el a tökéletesség szintjét. A látványos tornagyakorlatokhoz és siddhikhez vonzódó embereknek tudniuk kell, hogy ily módon elvész számukra a yoga igazi célja.

Ebben a korszakban a yoga gyakorlásának legjobb formája a Kṛṣṇa-tudat, amely sohasem vezet tévútra. A Kṛṣṇa-tudatú embert olyan boldoggá teszi munkája, hogy semmilyen más gyönyörre nem vágyik. A haṭha-yoga, dhyāna-yoga és jñāna-yoga gyakorlását – különösen a képmutatás e korszakában – sok minden gátolja, ám a karma-yoga vagy bhakti-yoga végzése során nyoma sincs ezeknek az akadályoknak.

Amíg az anyagi test létezik, addig az embernek szembe kell néznie a test követeléseivel: az evéssel, az alvással, a védekezéssel és a párzással. Ám aki tiszta bhakti-yogában, Kṛṣṇa-tudatban él, annak a test követelései nem zavarják meg az érzékeit. Hogy a legjobban használja ki testét, csakis azt fogadja el, amire létfenntartásához szüksége van, s így transzcendentális boldogságot élvez a Kṛṣṇa-tudatban. Közömbösen fogadja a váratlan eseményeket – balesetet, betegséget, éhínséget, sőt még legkedvesebb rokonának halálát is –, de arra mindig nagyon figyel, hogy kötelességeit a Kṛṣṇa-tudatban, a bhakti-yogában végrehajtsa. A nem várt események sohasem térítik el feladata végrehajtásától. Ahogyan azt a Bhagavad-gītā (2.14) elmondja: āgamāpāyino 'nityās tāṁs titikṣasva bhārata. A bhakta türelemmel visel minden váratlan eseményt, mert tudja, hogy azok örökké jönnek és elmúlnak, s nem befolyásolják kötelessége végzésében. Ily módon eléri a yoga legtökéletesebb szintjét.

Szöveg

sa niścayena yoktavyo
yogo ’nirviṇṇa-cetasā
saṅkalpa-prabhavān kāmāṁs
tyaktvā sarvān aśeṣataḥ
manasaivendriya-grāmaṁ
viniyamya samantataḥ

Szó szerinti jelentés

saḥ – az; niścayena – szilárd elhatározással; yoktavyaḥ – gyakorolandó; yogaḥyoga-rendszer; anirviṇṇa-cetasā – eltérés nélkül; saṅkalpa – elmebeli spekulációból; prabhavān – született; kāmān – anyagi vágyakat; tyaktvā – feladva; sarvān – mindent; aśeṣataḥ – teljesen; manasā – az elme által; eva – bizony; indriya-grāmam – valamennyi érzéket; viniyamya – szabályozva; samantataḥ – minden oldalról.

Fordítás

Az embernek elszántsággal és hittel kell gyakorolnia a yogát, s nem szabad letérnie az útról. Meg kell válnia az elmebeli spekulációból eredő valamennyi anyagi vágytól, s elméje segítségével minden oldalról, egytől egyig szabályoznia kell érzékeit.

Magyarázat

A yogát gyakorlónak eltökéltnek kell lennie, s rendületlenül, türelmesen kell végeznie a gyakorlatokat. Bíznia kell a végső sikerben, nagy kitartással követnie kell a kijelölt utat, s nem szabad elkeserednie, ha a siker elérése várat magára. A yoga elveit szigorúan betartó ember számára az eredmény biztos. A bhakti-yogával kapcsolatban Rūpa Gosvāmī így ír (Upadeśāmṛta 3):

utsāhān niścayād dhairyāt
tat-tat-karma-pravartanāt
saṅga-tyāgāt sato vṛtteḥ
ṣaḍbhir bhaktiḥ prasidhyati

„A bhakti-yoga folyamatát csak szívből jövő lelkesedéssel, kitartással, eltökéltséggel, az előírt kötelességek végrehajtásával, a bhakták társaságában, teljesen a jóság kötőerejében cselekedve lehet sikeresen végezni.”

Ami az elszántságot illeti, álljon előttünk a veréb példája, aki az óceán partjára rakta tojásait, ám a hatalmas hullámok mindet elsodorták. A veréb bánatában kérlelni kezdte az óceánt, hogy adja vissza tojásait, az azonban ügyet sem vetett könyörgésére. A kismadár erre elhatározta, hogy kiszárítja az óceánt, s parányi csőrével merni kezdte a vizet. Mindenki csak nevetett eltökéltségén, hogy e lehetetlen feladatra vállalkozott. Tettének híre messzire eljutott, s végül Garuḍa, az Úr Viṣṇu hatalmas madár-hátasa is meghallotta. Megszánta csöppnyi madárhúgát, s elment, hogy találkozzon vele. A kis veréb elszántsága nagy örömmel töltötte el, s megígérte, hogy segít rajta. Azonnal ráparancsolt az óceánra, hogy adja vissza a tojásokat, különben ő maga folytatja, amit a veréb elkezdett. Az óceán ijedtében nyomban engedelmeskedett neki. Garuḍa kegyéből a kis veréb boldogan élhetett tovább.

A yoga, különösen a bhakti-yoga gyakorlása a Kṛṣṇa-tudatban éppen így nagyon nehéznek tűnhet. De bárki követi is nagy eltökéltséggel a yoga elveit, az Úr minden bizonnyal segíteni fogja: segíts magadon, Isten is megsegít.

Szöveg

śanaiḥ śanair uparamed
buddhyā dhṛti-gṛhītayā
ātma-saṁsthaṁ manaḥ kṛtvā
na kiñcid api cintayet

Szó szerinti jelentés

śanaiḥ – fokozatosan; śanaiḥ – lépésről lépésre; uparamet – vissza kell tartania; buddhyā – az értelem által; dhṛti-gṛhītayā – meggyőződéssel; ātma-saṁstham – a transzcendensben megállapodottá; manaḥ – az elmét; kṛtvā – téve; na – ne; kiñcit – bármi másra; api – se; cintayet – gondoljon.

Fordítás

Az ember teljes meggyőződéssel, értelme segítségével fokozatosan, lépésről lépésre szilárduljon meg a transzban, s így elméjét rögzítse egyedül az önvalóra. Semmi másra ne gondoljon.

Magyarázat

Helyes meggyőződése és értelme segítségével az embernek fokozatosan el kell érnie a pratyāhārának nevezett szintet, ahol minden érzéktevékenység megszűnik. Az elmének, melyet az ember a meggyőződés, a meditáció és az érzéktevékenységek beszüntetése segítségével megzabolázott, meg kell állapodnia a transzban, azaz a samādhiban. Ezen a szinten nem kell már többé tartania attól, hogy újra visszatér az anyagi életfelfogás kötelékeibe. Más szóval tehát annak ellenére, hogy az ember mindaddig, míg anyagi teste van, kapcsolatban áll az anyaggal, nem szabad érzékkielégítésre gondolnia. A Legfelsőbb Én örömén kívül semmilyen boldogságra ne gondoljon. A Kṛṣṇa-tudat közvetlen gyakorlásával bárki könnyen eljuthat erre a szintre.

Szöveg

yato yato niścalati
manaś cañcalam asthiram
tatas tato niyamyaitad
ātmany eva vaśaṁ nayet

Szó szerinti jelentés

yataḥ yataḥ – bárhol; niścalati – nagyon izgatott lesz; manaḥ – az elme; cañcalam – csapongó; asthiram – ingatag; tataḥ tataḥ – onnan; niyamya – szabályozva; etat – ezt; ātmani – az önvalóban; eva – bizony; vaśam – irányítás; nayet – alá kell hozni.

Fordítás

Bárhová is vándoroljon csapongó és ingatag természete miatt az elme, az embernek határozottan vissza kell térítenie az önvaló felügyelete alá.

Magyarázat

Az elmére az jellemző, hogy csapongó és ingatag. Az önmegvalósított yogīnak azonban uralkodnia kell rajta, s nem szabad, hogy az irányítsa őt. Aki elméjét (s így egyben az érzékeit is) szabályozza, azt gosvāmīnak vagy svāmīnak hívják, akit azonban az elméje irányít, azt go-dāsának, az érzékek szolgájának nevezik. A gosvāmī ismeri az érzéki boldogság korlátozottságát. A transzcendentális érzéki boldogságban az érzékek Hṛṣīkeśa, az érzékek legfelsőbb tulajdonosa (Kṛṣṇa) szolgálatát végzik. Megtisztult érzékekkel szolgálni Kṛṣṇát – ez a Kṛṣṇa-tudat. Így lehet teljes mértékben uralmunk alá hajtani az érzékeket, s ezen fölül ez a yoga gyakorlásának legmagasabb rendű tökéletessége is.

Szöveg

praśānta-manasaṁ hy enaṁ
yoginaṁ sukham uttamam
upaiti śānta-rajasaṁ
brahma-bhūtam akalmaṣam

Szó szerinti jelentés

praśānta – békés, mert Kṛṣṇa lótuszlábára szögezi elméjét; manasam – elméjűt; hi – bizonyosan; enam – ezt; yoginamyogīt; sukham – a boldogság uttamam – legfelsőbb; upaiti – eléri; śānta-rajasam – azt, akinek szenvedélye lecsendesült; brahma-bhūtam – azt, aki az Abszolúttal azonosulva felszabadult; akalmaṣam – azt, aki megszabadult minden múltbeli bűnös visszahatástól.

Fordítás

Az a yogī, akinek elméje Rajtam nyugszik, minden kétséget kizárva eléri a transzcendentális boldogság legmagasabb rendű tökéletességét. A szenvedély kötőereje fölött áll, valamint megvalósítja, hogy természetét tekintve azonos a Legfelsőbbel, így a múltban elkövetett tetteinek minden visszahatásától megszabadul.

Magyarázat

A brahma-bhūta az a szint, amelyen az ember már minden anyagi szennyeződéstől megszabadult, és az Úr transzcendentális szolgálatában él. Mad-bhaktiṁ labhate parām (Bhagavad-gītā 18.54). Az ember nem maradhat a Brahman, vagyis az Abszolút minőségében, ha elméjét nem rögzíti Kṛṣṇa lótuszlábára. Sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayoḥ. Ha mindig az Úr transzcendentális szerető szolgálatában él, vagyis ha megállapodik a Kṛṣṇa-tudatban, az azt jelenti, hogy valóban megszabadult a szenvedély kötőerejétől és minden anyagi szennyeződéstől.

Szöveg

yuñjann evaṁ sadātmānaṁ
yogī vigata-kalmaṣaḥ
sukhena brahma-saṁsparśam
atyantaṁ sukham aśnute

Szó szerinti jelentés

yuñjan – a yoga-gyakorlatokat végezve; evam – így; sadā – mindig; ātmānam – az önvalót; yogī – akinek kapcsolata van a Legfelsőbb Önvalóval; vigata – mentes; kalmaṣaḥ – minden anyagi szennyeződéstől; sukhena – transzcendentális boldogságban; brahma-saṁsparśam – mert állandóan kapcsolatban van a Legfelsőbbel; atyantam – a legmagasabb rendű; sukham – boldogságot; aśnute – eléri.

Fordítás

Az önfegyelmezett yogī, aki állandóan a yogába merül, megszabadul minden anyagi szennyeződéstől, s az Úr transzcendentális szerető szolgálatában a tökéletes boldogság legmagasabb fokát éri el.

Magyarázat

Az önmegvalósítás azt jelenti, hogy az ember ismeri örök helyzetét a Legfelsőbbel való kapcsolatában. Az egyéni lélek a Legfelsőbb szerves része, ezért feladata az Úr transzcendentális szolgálata. Ezt a transzcendentális kapcsolatot a Legfelsőbbel brahma-saṁsparśának hívják.

Szöveg

sarva-bhūta-stham ātmānaṁ
sarva-bhūtāni cātmani
īkṣate yoga-yuktātmā
sarvatra sama-darśanaḥ

Szó szerinti jelentés

sarva-bhūta-stham – a minden lényben jelen lévő; ātmānam – Felsőlelket; sarva – minden; bhūtāni – lényt; ca – is; ātmani – az önvalóban; īkṣate – látja; yoga-yukta-ātmā – aki a Kṛṣṇa-tudatban összekapcsolódik; sarvatra – mindenhol; sama-darśanaḥ – egyenlőnek látó.

Fordítás

Az igaz yogī minden lényben Engem, s minden lényt Bennem lát. Sőt, az önmegvalósított ember mindenhol Engem, a Legfelsőbb Urat látja.

Magyarázat

A Kṛṣṇa-tudatú yogī tökéletesen lát, mert látja Kṛṣṇát, a Legfelsőbbet Felsőlélekként (Paramātmāként) mindenki szívében. Īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe 'rjuna tiṣṭhati. Az Úr Paramātmāként a kutya és a brāhmaṇa szívében egyaránt jelen van. A tökéletes yogī tudja, hogy az Úr örökké transzcendentális, s az anyag nincs rá hatással, bárhol legyen is, akár a kutyában, akár a brāhmaṇában. Ez az Úr legfelsőbb semlegessége. Az egyéni lélek szintén az egyén szívében helyezkedik el, de nincs jelen mindenkiében. Ez a különbség az egyéni lélek és a Felsőlélek között. Aki nem végzi helyesen a yogát, az nem láthat ilyen tisztán. A Kṛṣṇa-tudatú ember képes Kṛṣṇát a hitetlen és a hívő szívében is meglátni. A smṛti ezt a következőképpen erősíti meg: ātatatvāc ca mātṛtvāc ca ātmā hi paramo hariḥ. Az Úr minden lény eredete, így olyan Ő, mint az anya vagy az eltartó. Az anya egyformán bánik minden gyermekével, s így tesz a legfelsőbb atya (vagy anya) is. Következésképp a Felsőlélek mindig és minden élőlényben jelen van.

Az élőlények testüket tekintve is az Úr energiájában vannak. Ahogyan a hetedik fejezet majd elmagyarázza, az Úrnak két fő energiája van: a lelki (a felsőrendű) és az anyagi (az alsórendű) energia. Noha az élőlény a felsőbbrendű energia része, mégis alá van vetve az alsóbbrendűnek. Ennek ellenére azonban mindig az Úr energiájában van. Valamilyen formában tehát minden élőlény Benne van.

A yogī egyenlőnek lát mindent, mert látja, hogy az élőlények, noha gyümölcsöző tetteik folytán más és más helyzetben vannak, minden körülmények között az Úr szolgái maradnak. Az anyagi energiában az élőlény az anyagi érzékeket szolgálja, míg a lelki energiában közvetlenül a Legfelsőbb Urat. Bármelyik eset álljon fenn, Isten szolgája marad. A Kṛṣṇa-tudatú emberben ez az egyenlő szemlélet tökéletes.

Szöveg

yo māṁ paśyati sarvatra
sarvaṁ ca mayi paśyati
tasyāhaṁ na praṇaśyāmi
sa ca me na praṇaśyati

Szó szerinti jelentés

yaḥ – bárki; mām – Engem; paśyati – lát; sarvatra – mindenhol; sarvam – mindent; ca – és; mayi – Bennem; paśyati – lát; tasya – annak; aham – Én; na – nem; praṇaśyāmi – veszek el; saḥ – ő; ca – is; me – Számomra; na – nem; praṇaśyati – vész el.

Fordítás

Aki mindenhol Engem és mindent Bennem lát, annak számára Én sohasem veszek el, s ő sem vész el Számomra soha.

Magyarázat

Aki Kṛṣṇa-tudatú, az valóban mindenhol az Úr Kṛṣṇát látja, s mindent Benne lát. Úgy tűnhet, hogy az anyagi természet valamennyi különálló megnyilvánulását látja, ám mindegyik esetben tudatában van Kṛṣṇa jelenlétének, mert tudja, hogy minden az Ő energiájának megnyilvánulása. Kṛṣṇa nélkül semmi sem létezhet, s Ő az Ura mindennek – ez a Kṛṣṇa-tudat alapelve. A Kṛṣṇa-tudat célja a Kṛṣṇa iránti szeretet kifejlesztése, vagyis annak a szintnek az elérése, amely transzcendentálisan az anyagi felszabadulás fölött áll. Ezen a Kṛṣṇa-tudatos síkon, amely túl van az önmegvalósításon, a bhakta eggyé válik Kṛṣṇával abban az értelemben, hogy számára Ő lesz minden, s az Iránta érzett szeretetben eléri a beteljesülést. A bensőséges kapcsolat Kṛṣṇa és a bhakta között ezen a szinten létezik. Az élőlény többé nem semmisülhet meg, s többé nem veszíti szem elől az Istenség Személyiségét. Kṛṣṇába olvadni lelki megsemmisülést jelent, s egy bhakta sohasem vállal ilyen veszélyt. A Brahma-saṁhitā (5.38) írja:

premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena
santaḥ sadaiva hṛdayeṣu vilokayanti
yaṁ śyāmasundaram acintya-guṇa-svarūpaṁ
govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

„Govindát, az eredeti Urat imádom, akit a szeretet írjával bekent szemű bhakták örök Śyāmasundara formájában szünet nélkül a szívükben látnak.”

Ezen a szinten az Úr Kṛṣṇa sohasem tűnik el a bhakta látóköréből, s a bhakta sem veszíti el Őt többé szem elől. Ugyanez érvényes a yogīra is, aki szívében Paramātmāként látja Kṛṣṇát. Belőle tiszta bhakta lesz, aki egy pillanatig sem képes elviselni, hogy ne lássa szívében az Urat.

Szöveg

sarva-bhūta-sthitaṁ yo māṁ
bhajaty ekatvam āsthitaḥ
sarvathā vartamāno ’pi
sa yogī mayi vartate

Szó szerinti jelentés

sarva-bhūta-sthitam – a mindenki szívében jelen lévőt; yaḥ – aki; mām – Engem; bhajati – odaadóan szolgál; ekatvam – egységben; āsthitaḥ – ilyen helyzetben; sarvathā – minden tekintetben; varta-mānaḥ – ebben az állapotban; api – ellenére; saḥ – ő; yogī – a transzcendentalista; mayi – Bennem; vartate – marad.

Fordítás

Az a yogī, aki imádattal szolgálja a Felsőlelket, mert tudja, hogy Én és a Felsőlélek egyek vagyunk, az mindig, minden körülmények között Bennem marad.

Magyarázat

A yogī, aki a Felsőlelken meditál, látja magában Kṛṣṇa teljes részét, a négykarú Viṣṇut, aki kezeiben kagylókürtöt, korongot, buzogányt és lótuszvirágot tart. A yogīnak tudnia kell, hogy Viṣṇu nem különbözik Kṛṣṇától. A Felsőlélek formájában Kṛṣṇa jelen van mindenki szívében. A megszámlálhatatlan élőlény szívében jelen lévő megszámlálhatatlan Felsőlélek mind azonos egymással. Az a Kṛṣṇa-tudatú ember, aki mindig transzcendentális szeretettel szolgálja Kṛṣṇát, szintén nem különbözik a Felsőlelken meditáló tökéletes yogītól. Noha a Kṛṣṇa-tudatú yogī anyagi léte alatt sokféle tettet végez, mindig Kṛṣṇában marad. Ezt erősíti meg Śrīla Rūpa Gosvāmī is Bhakti-rasāmṛta-sindhu című művében (1.2.187): nikhilāṣv apy avasthāsu jīvan-muktaḥ sa ucyate. Az Úr bhaktája, aki mindig Kṛṣṇa-tudatban cselekszik, minden külön törekvés nélkül felszabadul. A Nārada-pañcarātra ezt a következőkkel támasztja alá:

dik-kālādy-anavacchinne
kṛṣṇe ceto vidhāya ca
tan-mayo bhavati kṣipraṁ
jīvo brahmaṇi yojayet

„Ha az ember nagy figyelemmel Kṛṣṇa transzcendentális formájára összpontosít – aki mindent átható, s aki fölötte áll az időnek és a térnek –, akkor teljesen elmerül Kṛṣṇáról szóló gondolataiban, s eléri azt a transzcendentális boldogságot, melyet az Ő társasága jelent.”

A yoga gyakorlásában a transz legmagasabb fokát a Kṛṣṇa-tudat jelenti. Pusztán annak a ténynek a megértése, hogy Kṛṣṇa Paramātmāként mindenki szívében jelen van, hibátlanná teszi a yogīt. A Védák (Gopāla-tāpanī-upaniṣad 1.21) a következőképpen erősítik meg az Úr e felfoghatatlan képességét: eko 'pi san bahudhā yo 'vabhāti. „Noha az Úr egy, a számtalan szívben sokként van jelen.” A smṛti-śāstrában hasonlót olvashatunk:

eka eva paro viṣṇuḥ
sarva-vyāpī na saṁśayaḥ
aiśvaryād rūpam ekaṁ ca
sūrya-vat bahudheyate

„Viṣṇu egyetlen, ám mégis mindent áthat. Annak ellenére, hogy egy formája van, felfoghatatlan hatalma révén jelen van mindenhol, ahogyan a nap is ugyanabban az időben számtalan helyen megjelenik.”

Szöveg

ātmaupamyena sarvatra
samaṁ paśyati yo ’rjuna
sukhaṁ vā yadi vā duḥkhaṁ
sa yogī paramo mataḥ

Szó szerinti jelentés

ātma – az önvalójával; aupamyena – összehasonlítással; sarvatra – mindenhol; samam – egyenlőséget; paśyati – lát; yaḥ – aki; arjuna – ó, Arjuna; sukham – boldogságot; – vagy; yadi – ha; – vagy; duḥkham – boldogtalanságot; saḥ – az ilyen; yogī – transzcendentalista; paramaḥ – tökéletesnek; mataḥ – tekinthető.

Fordítás

Ó, Arjuna! A tökéletes yogī az, aki saját magához hasonlítva minden élőlényt – legyenek azok akár boldogok, akár boldogtalanok – valóban egyenlőnek lát.

Magyarázat

A tökéletes yogī az, aki Kṛṣṇa-tudatú. Saját tapasztalatának köszönhetően tudatában van mindenki boldogságának és boldogtalanságának. Mindenki azért szenved, mert megfeledkezett Istennel való kapcsolatáról, míg boldogságot az okoz, ha valaki tudja, hogy Kṛṣṇa az emberi lény tetteinek legfelsőbb élvezője, minden föld, minden bolygó tulajdonosa és minden élőlény legőszintébb barátja. A tökéletes yogī tudja, hogy az anyagi természet kötőerői által feltételekhez kötött élőlények amiatt, hogy megfeledkeztek Kṛṣṇához fűződő kapcsolatukról, arra kényszerülnek, hogy szenvedjenek a háromféle anyagi gyötrelemtől. A Kṛṣṇa-tudatú bhakta azonban boldog, ezért arra törekszik, hogy mindenhol elterjessze a Kṛṣṇáról szóló tudást. A tökéletes yogī azon fáradozik, hogy mindenhol elmondja, milyen fontos Kṛṣṇa-tudatúvá válni, ezért ő a világ legjobb filantrópusa, s az Úr legkedvesebb szolgája. Na ca tasmān manuṣyeṣu kaścin me priya-kṛttamaḥ (18.69). Más szóval az Úr bhaktája egyedül az élőlények boldogulásával törődik, így valóban mindenki jó barátja. Ő a legnagyszerűbb yogī, mert nem csupán a saját érdekében vágyik a yoga tökéletes szintjének elérésére, hanem másokon is segíteni akar ezáltal. Az ilyen ember sohasem irigy élőlénytársaira. Láthatjuk tehát a határozott különbséget az Úr tiszta bhaktája és az olyan yogī között, akit csak saját fejlődése érdekel. A yogī, aki a tökéletes meditáció érdekében egy elhagyatott helyre vonul, nem lehet olyan tökéletes, mint a bhakta, aki mindent elkövet, hogy mindenkit Kṛṣṇa-tudatúvá tegyen.

Szöveg

arjuna uvāca
yo ’yaṁ yogas tvayā proktaḥ
sāmyena madhusūdana
etasyāhaṁ na paśyāmi
cañcalatvāt sthitiṁ sthirām

Szó szerinti jelentés

arjunaḥ uvāca – Arjuna mondta; yaḥ ayam – ez a rendszer; yogaḥ – miszticizmus; tvayā – Általad; proktaḥ – leírt; sāmyena – általánosságban; madhu-sūdana – ó, Madhu démon elpusztítója; etasya – ebből; aham – én; na – nem; paśyāmi – látom; cañcalatvāt – nyugtalanság miatt; sthitim – a helyzetet; sthirām – biztosnak.

Fordítás

Arjuna így szólt: Ó, Madhusūdana! Az Általad ismertetett yoga megvalósíthatatlannak, sőt elviselhetetlennek tűnik számomra, hiszen az elme csapongó és nyugtalan.

Magyarázat

Azt a yoga-rendszert, melyet az Úr Kṛṣṇa – a śucau deśe verssel kezdődően és a yogī paramaḥ szavakkal bezárólag – ismertetett, Arjuna ebben a versben elutasítja, mert úgy érzi, képtelen annak gyakorlására. Ebben a Kali-korszakban a közönséges ember számára lehetetlen, hogy elhagyja otthonát és a yoga gyakorlása érdekében egy elhagyatott helyre, a hegyek közé vagy az őserdő mélyére vonuljon. Erre a korszakra a rövid életért folytatott elkeseredett küzdelem jellemző. Az emberek még az egyszerű és célravezető önmegvalósítási folyamatokat sem veszik komolyan, mit sem szólva erről a nehéz yoga-rendszerről, amely megköveteli az életmód szabályozását, az ülőhelyzetek gyakorlását, egy alkalmas hely felkutatását és az elme eltávolítását az anyagi tevékenységtől. Noha Arjuna sokoldalú és gyakorlatias volt, mégis úgy látta, hogy ezt a yoga-ösvényt lehetetlen követni. Királyi családból származott, és számos kiváló tulajdonsággal rendelkezett: nagy harcos volt, érett kort ért meg, s ami a legfontosabb, az Úr Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége legbensőségesebb barátja volt. Ötezer évvel ezelőtt Arjuna lehetőségei sokkal jobbak voltak, mint a mieink, mégis elutasította a yogának ezt a formáját. A történelmi feljegyzéseket tanulmányozva láthatjuk, hogy Arjuna sohasem gyakorolta ezt a folyamatot. Be kell látnunk, hogy ebben a Kali-korszakban néhány ritka kivételtől eltekintve az emberek képtelenek követni ezt a módszert. Ha ez volt a helyzet ötezer évvel ezelőtt, akkor mit mondhatnánk a mai időkről? Akik az úgynevezett tanfolyamokon és klubokban utánozzák ezt a yoga-rendszert, csupán idejüket vesztegetik, még akkor is, ha ők maguk elégedettek. Az ilyen emberek semmit sem tudnak az igazi célról.

Szöveg

cañcalaṁ hi manaḥ kṛṣṇa
pramāthi balavad dṛḍham
tasyāhaṁ nigrahaṁ manye
vāyor iva su-duṣkaram

Szó szerinti jelentés

cañcalam – csapongó; hi – bizony; manaḥ – az elme; kṛṣṇa – ó, Kṛṣṇa; pramāthi – izgatott; bala-vat – erős; dṛḍham – csökönyös; tasya – annak; aham – én; nigraham – legyőzését; manye – gondolom; vāyoḥ – a szélnek; iva – mint; su-duṣkaram – nehéznek.

Fordítás

Ó, Kṛṣṇa, én úgy látom, hogy könnyebb megállítani a szelet, mint szabályozni az elmét, amely nyugtalan, fegyelmezetlen, csökönyös és hihetetlenül erős.

Magyarázat

Az elme olyannyira erős és csökönyös, hogy néha legyőzi az értelmet, noha valójában az alárendeltje. Kétségtelen, hogy annak az embernek, akinek a mindennapi életben oly sok támadással kell szembenéznie, nagyon nehéz uralkodnia az elméjén. Látszólag viselkedhet egyformán a baráttal és az ellenséggel, erre azonban hosszú távon egyetlen világi ember sem alkalmas, mert ez nehezebb, mint megfékezni a száguldó szelet. A védikus irodalom (Kaṭha-upaniṣad 1.3.3–4) így ír ezzel kapcsolatban:

ātmānaṁ rathinaṁ viddhi
śarīraṁ ratham eva ca
buddhiṁ tu sārathiṁ viddhi
manaḥ pragraham eva ca
indriyāṇi hayān āhur
viṣayāṁs teṣu gocarān
ātmendriya-mano-yuktaṁ
bhoktety āhur manīṣiṇaḥ

„Az egyéni lélek az anyagi test szekerének utasa, az értelem pedig a hajtó. Az elme a gyeplő, az érzékek pedig a lovak. Ily módon örvend vagy szenved a lélek az elme és az érzékek társaságában – így vélekednek a nagy gondolkodók.” Valójában az értelemnek kellene irányítania az elmét, ám az elme olyannyira erős és csökönyös, hogy gyakran felülkerekedik az ember értelmén, épp úgy, ahogy egy heveny fertőzés is erősebb lehet az orvosság hatásánál. Az ilyen erős elmét a yoga gyakorlásával kellene megfékezni, ám egy Arjunához hasonló világi ember számára az efféle módszer nem megvalósítható. Milyen reményeket fűzhetnénk hát a modern emberhez? A versben említett hasonlat igen találó: az ember nem képes feltartóztatni a süvöltő szelet, s a féktelen elme megállítása még ennél is nehezebb. Az Úr Caitanya javaslata szerint erre a legkönnyebb módszer a „Hare Kṛṣṇa”, a nagy felszabadító mantra ismétlése végtelen alázatossággal. Az előírt folyamat a sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayoḥ: az elmét teljesen Kṛṣṇával kell betöltenünk. Csakis így válik lehetővé, hogy semmilyen más tevékenység ne zavarja meg.

Szöveg

śrī-bhagavān uvāca
asaṁśayaṁ mahā-bāho
mano durnigrahaṁ calam
abhyāsena tu kaunteya
vairāgyeṇa ca gṛhyate

Szó szerinti jelentés

śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Személyisége mondta; asaṁśayam – kétségtelenül; mahā-bāho – ó, erős karú; manaḥ – az elme; durnigraham – nehezen legyőzhető; calam – ingadozó; abhyāsena – gyakorlással; tu – de; kaunteya – ó, Kuntī fia; vairāgyeṇa – közömbösséggel; ca – is; gṛhyate – szabályozható.

Fordítás

Az Úr Śrī Kṛṣṇa így szólt: Ó, Kuntī erős karú fia! A nyugtalan elmét legyőzni kétségtelenül nagyon nehéz, de a megfelelő gyakorlás és a ragaszkodásnélküliség célhoz vezet.

Magyarázat

Az Istenség Személyisége elfogadja Arjuna véleményét, miszerint a csökönyös elme szabályozása rendkívül nehéz, de ugyanakkor azt is mondja, hogy a gyakorlás és a ragaszkodástól való mentesség segítségével az ember sikerrel járhat. Mit is jelent ez a gyakorlás? Ebben a korszakban senki sem képes szigorúan betartani a szabályokat és előírásokat, például hogy magányos és szent helyen éljen, elméjét rögzítse a Felsőlélekre, szabályozza az érzékeket és az elmét, éljen cölibátusban és egyedül stb. A Kṛṣṇa-tudat gyakorlása közben azonban az ember kilenc formában szolgálhatja odaadóan az Urat. Az első és legfontosabb odaadó elfoglaltság a Kṛṣṇáról való hallás. Ez nagyon hatásos transzcendentális folyamat, amely megtisztítja az elmét minden kételkedéstől. Minél többet hall az ember Kṛṣṇáról, annál inkább megvilágosodik, s eltávolodik mindentől, ami eltérítheti Tőle. A vairāgyát könnyen elsajátíthatjuk azáltal, hogy elménket elszigeteljük az olyan tettektől, amelyek nem állnak kapcsolatban az Úr odaadó szolgálatával. Vairāgya annyit jelent, mint megválni az anyagtól és lelki elfoglaltságot adni az elmének. A ragaszkodásmentességhez vezető imperszonalista folyamat sokkal nehezebb, mint az elmét Kṛṣṇa tetteire rögzíteni. Az utóbbi rendkívül célszerű, mert Kṛṣṇáról hallva az ember természetes módon ragaszkodni fog a Legfelsőbb Lélekhez. Ezt a ragaszkodást hívják pareśānubhavának, azaz lelki elégedettségnek. Olyan ez, mint amikor az éhes ember minden lenyelt falat után elégedettséget érez: minél többet eszik, annál elégedettebbnek és erősebbnek érzi magát. Ehhez hasonlóan az odaadó szolgálat végzése következtében transzcendentális elégedettséget érzünk, amikor az elme eltávolodik az anyagi tárgyaktól. Ahhoz hasonlíthatjuk ezt, mint amikor szakszerű kezeléssel és megfelelő étrenddel meggyógyítunk egy betegséget. Az őrült elme számára ezért a legjobb kezelés az Úr Kṛṣṇa transzcendentális tetteinek hallgatása, a szenvedő beteg megfelelő diétája pedig a Kṛṣṇának felajánlott étel. Ez a kezelés nem más, mint a Kṛṣṇa-tudat folyamata.

Szöveg

asaṁyatātmanā yogo
duṣprāpa iti me matiḥ
vaśyātmanā tu yatatā
śakyo ’vāptum upāyataḥ

Szó szerinti jelentés

asaṁyata – a zabolátlan; ātmanā – elme által; yogaḥ – az önmegvalósítás; duṣprāpaḥ – nehezen elérhető; iti – így; me – Enyém; matiḥ – vélemény; vaśya – a szabályozott; ātmanā – elme által; tu – de; yatatā – miközben törekszik; śakyaḥ – célravezető; avāptum – elérni; upāyataḥ – a megfelelő eszközökkel.

Fordítás

Az önmegvalósítás nehéz feladat annak, akinek elméje zabolátlan. Ám a szabályozott elméjű, helyes módszerrel törekvő ember számára biztos a siker. Ez az Én véleményem.

Magyarázat

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége kijelenti, hogy aki nem fogadja el a megfelelő kezelést, amely eltávolítja az elmét az anyagi foglalatosságoktól, az aligha érhet el sikert az önmegvalósításban. Aki a yogát akarja gyakorolni, miközben az elméjét az anyagi élvezet köti le, az éppen olyan, mintha valaki tüzet akarna gyújtani, miközben vizet önt rá. A yoga gyakorlása az elme megzabolázása nélkül csak merő időpocsékolás. Az efféle yoga-színjáték anyagi szempontból nézve csábító lehet, ám a lelki megvalósítás szempontjából semmi haszna. Az elmét tehát Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálatával elfoglalva mindig az uralmunk alatt kell tartanunk. Amíg valaki nem Kṛṣṇa-tudatban tevékenykedik, nem képes az elméjét szilárdan irányítani. A Kṛṣṇa-tudatú ember könnyen, minden külön erőfeszítés nélkül eléri a yoga célját, ellenben a yoga-gyakorlatokat végző nem lehet sikeres addig, amíg Kṛṣṇa-tudatúvá nem válik.

Szöveg

arjuna uvāca
ayatiḥ śraddhayopeto
yogāc calita-mānasaḥ
aprāpya yoga-saṁsiddhiṁ
kāṁ gatiṁ kṛṣṇa gacchati

Szó szerinti jelentés

arjunaḥ uvāca – Arjuna mondta; ayatiḥ – a sikertelen transzcendentalista; śraddhayā – hittel; upetaḥ – aki törekedett; yogāt – a misztikus kapcsolattól; calita – eltérült; mānasaḥ – elméjű; aprāpya – nem érve el; yoga-saṁsiddhim – a miszticizmus legmagasabb rendű tökéletességét; kām – mi; gatim – célt; kṛṣṇa – ó, Kṛṣṇa; gacchati – elér.

Fordítás

Arjuna így szólt: Ó, Kṛṣṇa! Milyen sors vár arra a transzcendentalistára, aki nagy hittel kezdi el az önmegvalósítás folyamatát, ám világias elméje miatt később letér az útról, s így nem éri el a misztika tökéletességét?

Magyarázat

Az önmegvalósítás, azaz a misztika útjáról a Bhagavad-gītāban találhatunk leírást. Az önmegvalósítás alapelve az az ismeret, hogy az élőlény nem azonos az anyagi testtel, hanem különbözik tőle, és boldogságát az örökkévaló, gyönyörrel és tudással teli életben találja meg. Mindez transzcendentális, túl van a testen és az elmén. Az önmegvalósítást a tudás, a nyolcfokú yoga-rendszer, valamint a bhakti-yoga útján kell keresnünk. Mindegyik folyamat során meg kell ismernünk az élőlény valódi természetét, Istenhez fűződő kapcsolatát és azokat a cselekedeteket, amelyek által visszaállíthatja ezt az elveszett kapcsolatot, s elérheti a Kṛṣṇa-tudat legtökéletesebb szintjét. Ha az ember követi e három ösvény valamelyikét, előbb-utóbb kétségtelenül eléri a legfelsőbb célt. Ezt maga az Úr jelentette ki a második fejezetben: ezen a transzcendentális úton a legkisebb erőfeszítés is megadja a reményt a felszabadulásra. E három módszer közül ebben a korszakban különösen a bhakti-yoga gyakorlása vezet célra, mert ez Isten elérésének legközvetlenebb formája. Hogy másodszor is megbizonyosodjon, Arjuna arra kéri Śrī Kṛṣṇát, erősítse meg korábbi kijelentését. Lehet, hogy valaki őszintén belekezd az önmegvalósítás folyamatába, ám manapság a tudás művelésének és a nyolcfokú yoga-rendszer gyakorlásának útja rendkívül nehéz. Így aztán az ember folytonos igyekezete ellenére is számtalan okból kudarcot vallhat. Először is előfordulhat, hogy nem végzi kellőképpen komolyan a gyakorlatokat. A transzcendentális út követése olyan, mintha hadat üzennénk az illuzórikus energiának, így aztán az illuzórikus energia számtalan csábításával mindent megtesz annak érdekében, hogy legyőzze a karmai közül kiszabadulni próbálót. A feltételekhez kötött lelket már különben is rabul ejtették az anyagi energia kötőerői, ezért minden esélye megvan arra, hogy újra elcsábítsák, még akkor is, ha a transzcendentális ösvényen jár. Ezt nevezik úgy, hogy yogāc calita-mānasaḥ, azaz letérés a transzcendentális útról. Arjuna arról kérdez, hogy mi történik azzal, aki letér az önmegvalósítás útjáról.

Szöveg

kaccin nobhaya-vibhraṣṭaś
chinnābhram iva naśyati
apratiṣṭho mahā-bāho
vimūḍho brahmaṇaḥ pathi

Szó szerinti jelentés

kaccit – vajon; na – nem; ubhaya – mindkettőt; vibhraṣṭaḥ – eltértként; chinna – szétszaggatott; abhram – felhő; iva – mint; naśyati – elvész; apratiṣṭhaḥ – biztos helyzet nélkül; mahā-bāho – ó, erős karú Kṛṣṇa; vimūḍhaḥ – a megtévesztett; brahmaṇaḥ – a transzcendensnek; pathi – az útján.

Fordítás

Ó, erős karú Kṛṣṇa! Vajon nem fog-e a transzcendens útjáról letért ember elesni mind a lelki, mind az anyagi sikertől, s a szertefoszló felhőhöz hasonlóan elveszni, anélkül hogy bárhol megállapodhatna?

Magyarázat

Kétféle előrehaladás van. A materialistákat nem érdekli a transzcendencia, ezért sokkal inkább az anyagi gyarapodással elérhető anyagi fejlődéssel foglalkoznak, s azzal, hogy a megfelelő tettekkel a felsőbb bolygókra emelkedjenek. Amikor valaki a transzcendens útjára lép, fel kell hagynia minden anyagi tettel, és fel kell áldoznia minden úgynevezett anyagi boldogságot. Ha a törekvő transzcendentalista nem jár sikerrel, akkor láthatóan mindkét folyamat vesztese, vagyis sem az anyagi boldogságot, sem pedig a lelki sikert nem élvezheti. Helyzete bizonytalan; olyan, akár egy szertefoszlott felhő. Néha az égen egy kis felhőből egy darab leválik, s egy nagyobbhoz csatlakozik. Ha azonban nem sikerül elérnie a nagyobb felhőt, a szél szétoszlatja, és semmivé válik a hatalmas égen. A brahmaṇaḥ pathi a transzcendentális megvalósítás útja, amit az ember azon keresztül ér el, hogy tudja: természete lelki, s ő maga a Brahmanként, Paramātmāként és Bhagavānként megnyilvánuló Legfelsőbb Úr szerves része. Az Úr Śrī Kṛṣṇa a Legfelsőbb Abszolút Igazság legteljesebb megnyilvánulása, s ezért sikeres transzcendentalista az, aki meghódol Előtte. Ezt, az élet célját a Brahman és a Paramātmā felé való törekvéssel csak sok-sok születés után lehet elérni (bahūnāṁ janmanām ante). Ezért hát a transzcendentális önmegvalósítás legkiválóbb útja a bhakti-yoga, vagyis a Kṛṣṇa-tudat, a közvetlen folyamat.

Szöveg

etan me saṁśayaṁ kṛṣṇa
chettum arhasy aśeṣataḥ
tvad-anyaḥ saṁśayasyāsya
chettā na hy upapadyate

Szó szerinti jelentés

etat – ezt; me – enyém; saṁśayam – kétséget; kṛṣṇa – ó, Kṛṣṇa; chettum – elűzni; arhasi – légy szíves; aśeṣataḥ – teljesen; tvat – mint Te; anyaḥ – más; saṁśayasya – a kétségnek; asya – ennek; chettā – eltávolítója; na – nem; hi – bizony; upapadyate – található.

Fordítás

Ó, Kṛṣṇa, ez az én kétségem! Kérlek, oszlasd el teljesen, mert Rajtad kívül senki sem pusztíthatja el!

Magyarázat

Kṛṣṇa a múlt, a jelen és a jövő tökéletes ismerője. A Bhagavad-gītā elején az Úr kijelentette, hogy minden élőlény egyénként létezett a múltban, így létezik a jelenben is, és egyéni létét a jövőben is folytatni fogja, még az anyagi fogságból való felszabadulás után is. Így tehát már tisztázta a kérdést az egyéni élőlény jövőjét illetően. Most Arjuna a sikertelen transzcendentalista jövőjéről szeretne többet megtudni. Senki sem egyenlő Kṛṣṇával vagy nagyobb Nála. Még a magukat nagy bölcseknek és filozófusoknak tartó emberek, akik az anyagi természet befolyása alatt állnak, sem lehetnek egyenrangúak Vele. Őt nem ismeri senki, Ő azonban tökéletesen ismeri a múltat, a jelent és a jövőt, ezért az Ő véleménye a végső és teljes válasz minden kétségre. Egyedül Kṛṣṇa és a Kṛṣṇa-tudatú bhakták tudhatnak mindent.

Szöveg

śrī-bhagavān uvāca
pārtha naiveha nāmutra
vināśas tasya vidyate
na hi kalyāṇa-kṛt kaścid
durgatiṁ tāta gacchati

Szó szerinti jelentés

śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta; pārtha – ó, Pṛthā fia; na eva – soha nincs így; iha – ebben az anyagi világban; na – sohasem; amutra – a következő életben; vināśaḥ – megsemmisülés; tasya – az övé; vidyate – létezik; na – sohasem; hi – bizony; kalyāṇa-kṛt – aki kedvező tetteket végez; kaścit – bárki; durgatim – degradálódásba; tāta – barátom; gacchati – megy.

Fordítás

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így válaszolt: Ó, Pṛthā fia! A kedvező tetteket végző transzcendentalistát nem éri elmúlás sem ebben, sem a lelki világban. A jótevőt, barátom, sohasem győzi le a gonosz.

Magyarázat

A Śrīmad-Bhāgavatamban (1.5.17) Śrī Nārada Muni a következőképpen oktatja Vyāsadevát:

tyaktvā sva-dharmaṁ caraṇāmbujaṁ harer
bhajann apakvo ’tha patet tato yadi
yatra kva vābhadram abhūd amuṣya kiṁ
ko vārtha āpto ’bhajatāṁ sva-dharmataḥ

„Ha valaki felhagy minden anyagi reménnyel, és teljes menedéket keres az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél, számára nincs veszteség vagy kudarc, semmilyen értelemben. Ellenben aki nem bhakta, az még akkor sem nyer semmit, ha tökéletesen hajtja végre a kötelességeit.” Az anyagi remények teljesüléséhez számtalan, az írások javasolta vagy hagyományos tett vezet. Egy transzcendentalistának a Kṛṣṇa-tudat, a lelki életbeli fejlődés kedvéért meg kell válnia minden anyagi tettől. Felmerülhet itt az az ellenérv, hogy noha az utat végigjárva az ember a Kṛṣṇa-tudat segítségével elérheti a tökéletesség csúcsát, ha azonban nem éri el ezt a tökéletes szintet, akkor anyagi és lelki szempontból egyaránt kudarcot vall. Az írások kijelentik, hogy aki előírt kötelességét nem teljesíti, annak szenvednie kell ennek visszahatásaitól; így aztán ha az ember nem végzi megfelelően transzcendentális tevékenységét, akkor kénytelen elszenvedni a visszahatásokat. A Bhāgavatam megnyugtatja a sikertelen transzcendentalistát, hogy nincs oka aggodalomra. Talán el kell viselnie azokat a visszahatásokat, melyek előírt kötelességei elhanyagolásából származnak, ám még így sem tekinthető vesztesnek, mert a kedvező Kṛṣṇa-tudatú tettek sohasem merülnek feledésbe, s egy idő után visszatér ezekhez, még akkor is, ha következő életében esetleg alacsonyrangú családban születik meg. Ezzel szemben aki szigorúan eleget tesz előírt kötelességeinek, ám nem Kṛṣṇa-tudatú, nem érhet el semmi jó eredményt.

Ennek magyarázata a következő: Az emberek két csoportra oszthatók. Vannak, akik követik a szabályokat, és vannak, akik nem. Akiket csupán az állatias érzékkielégítés érdekel, s mit sem tudnak a következő életről vagy a lelki felszabadulásról, azok a szabályokat nem követők csoportjába tartoznak. A szabályokat követőkhöz azok tartoznak, akik betartják a szentírások elveit az előírt kötelességekkel kapcsolatban. A szabályokat nem követő embereket – legyenek civilizáltak vagy civilizálatlanok, műveltek vagy műveletlenek, erősek vagy gyöngék – állatias hajlamok jellemzik. Tetteik sohasem kedvezőek, mert miközben az evés, alvás, védekezés és párzás állatias hajlamai vezérlik őket, örökre az anyagi létben maradnak, ami mindig szenvedéssel teli. Akik azonban követik az írások utasításait, s így fokozatosan felemelkednek a Kṛṣṇa-tudat szintjére, azok kétségtelenül fejlődnek az életben.

A jó úton járó embereket három csoportba sorolhatjuk: 1. akik azért követik a szentírások szabályait és parancsolatait, hogy az anyagi jólétet élvezhessék, 2. akik arra törekszenek, hogy végleg kiszabaduljanak az anyagi létezésből, valamint 3. a Kṛṣṇa-tudatú bhakták. Az írások szabályait és utasításait az anyagi boldogság reményében követők két további csoportra oszthatók: a munka gyümölcsére vágyók, valamint akik munkájuk eredményét nem arra akarják felhasználni, hogy érzékeiknek elégedettséget okozzanak. Akik az érzékkielégítés reményében tetteik gyümölcséért dolgoznak, fejlettebb életszínvonalra emelkedhetnek, sőt a felsőbb bolygókra is eljuthatnak, ám nem az igazán kedvező utat járják, mert nem szabadultak meg az anyagi léttől. Egyedül a felszabaduláshoz vezető tettek nevezhetők kedvezőeknek, míg azok, melyeknek célja nem a végső önmegvalósítás vagy az anyagi, testi életfelfogástól való felszabadulás, egyáltalán nem kedvezőek. A Kṛṣṇa-tudatban végzett cselekedet az egyetlen kedvező tett, s azokat, akik a Kṛṣṇa-tudatbeli fejlődés kedvéért önként vállalják a testi kényelmetlenségeket, szigorú lemondásokat végző, tökéletes transzcendentalistáknak nevezhetjük. A nyolcfokú yoga-rendszer célja a Kṛṣṇa-tudat végső megvalósítása, így ez a folyamat is kedvező. Aki minden tőle telhetőt megtesz, hogy haladjon ezen az úton, annak nem kell félnie a visszaeséstől.

Szöveg

prāpya puṇya-kṛtāṁ lokān
uṣitvā śāśvatīḥ samāḥ
śucīnāṁ śrīmatāṁ gehe
yoga-bhraṣṭo ’bhijāyate

Szó szerinti jelentés

prāpya – miután elérte; puṇya-kṛtām – azoknak, akik jámbor tetteket hajtottak végre; lokān – a bolygóit; uṣitvā – azután, hogy ott tartózkodott; śāśvatīḥ – sok; samāḥ – évet; śucīnām – a jámboroknak; śrī-matām – a jómódúaknak; gehe – házában; yoga-bhraṣṭaḥ – aki letért az önmegvalósítás útjáról; abhijāyate – megszületik.

Fordítás

A sikertelen yogī sok-sok évig fogja a jámbor élőlények bolygóin élvezni az életet, majd becsületes emberek családjában vagy gazdag, előkelő családban fog újra megszületni.

Magyarázat

Kétféle sikertelen yogī van: aki kis előrehaladás után és aki a yoga hosszú időn át tartó gyakorlása után esik vissza. Az első a felsőbb bolygókra jut, ahová csak jámbor élőlények kerülhetnek. Hosszú-hosszú ideig élhet ott, majd ismét visszakerül erre a bolygóra, ahol jámbor brāhmaṇa-vaiṣṇavák vagy előkelő származású kereskedők családjában fog megszületni.

A yoga gyakorlásának igazi célja a Kṛṣṇa-tudat legmagasabb rendű tökéletességének elérése, ahogyan azt a fejezet utolsó verse elmagyarázza. Akik azonban nem eléggé kitartóak, s az anyagi csábításnak engedve visszaesnek, azok az Úr kegyéből teljesen átadhatják magukat anyagi hajlamaiknak. Ezután jámbor vagy előkelő családokban megszületve lehetőséget kapnak a jómódú életre. Ebben a helyzetben módjukban áll kihasználni az előnyös születés nyújtotta lehetőségeket, hogy teljesen Kṛṣṇa-tudatúvá váljanak.

Szöveg

atha vā yoginām eva
kule bhavati dhīmatām
etad dhi durlabha-taraṁ
loke janma yad īdṛśam

Szó szerinti jelentés

atha vā – vagy; yoginām – művelt transzcendentalistáknak; eva – bizony; kule – a családjában; bhavati – megszületik; dhī-matām – nagyon bölcseknek; etat – ez; hi – bizony; durlabha-taram – nagyon ritka; loke – ebben a világban; janma – születés; yat – ami; īdṛśam – ilyen.

Fordítás

Az is lehet [ha azután válik sikertelenné, hogy hosszú ideig gyakorolta a yogát], hogy nagy tudású transzcendentalisták családjában születik meg, ami ebben a világban bizony ritka dolog.

Magyarázat

Ez a vers dicsőségesnek tartja, ha valaki yogīk vagy bölcs transzcendentalisták családjában születik meg, mert az ilyen gyermek már élete kezdetén lelki indíttatást kap. Ez különösen igaz abban az esetben, ha valaki ācāryák vagy gosvāmīk családjában születik meg. Ezek a családok a hagyományaiknak és neveltetésüknek köszönhetően nagyon művelt, Istenben hívő emberek, s ezért lelki tanítómesterek lesznek. Indiában számtalan ācārya család él, de közülük jó néhány sajnos a megfelelő műveltség és képzés hiányában visszaesett. Kṛṣṇa kegyének köszönhetően azonban még mindig vannak olyanok, akiknek fiaiból nemzedékről nemzedékre transzcendentalisták válnak. Megszületni egy ilyen családban kétségtelenül nagy szerencse. Az Úr kegyéből lelki tanítómesterünk, Oṁ Viṣṇupāda Śrī Śrīmad Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī Mahārāja és jómagam is lehetőséget kaptunk arra, hogy ilyen családba szülessünk. Mindkettőnket az Úr odaadó szolgálatára tanítottak, kora gyermekkorunktól kezdve, s később a transzcendens elrendelése folytán találkoztunk.

Szöveg

tatra taṁ buddhi-saṁyogaṁ
labhate paurva-dehikam
yatate ca tato bhūyaḥ
saṁsiddhau kuru-nandana

Szó szerinti jelentés

tatra – ezután; tam – azt; buddhi-saṁyogam – a tudat újraéledését; labhate – visszanyeri; paurva-dehikam – az előző testből; yatate – törekszik; ca – is; tataḥ – ezután; bhūyaḥ – ismét; saṁsiddhau – a tökéletességre; kuru-nandana – ó, Kuru fia.

Fordítás

Ó, Kuru fia! Születése után ismét felébred benne előző életének isteni tudata, s a teljes siker érdekében újra fejlődni próbál.

Magyarázat

Bharata király, aki harmadszorra egy kiváló brāhmaṇa családban született meg, jó példa arra, hogyan ébred fel újra az emberben az előző élet transzcendentális tudata. Az egész világ uralkodója volt, s a Földet, amelyet azelőtt Ilāvṛta-varṣának hívtak, az ő uralkodását követően nevezték el a félistenek Bhārata-varṣának. Az uralkodó fiatal korában visszavonult, hogy lelki tökéletességet érjen el, de nem járt sikerrel. Következő életében egy kiváló brāhmaṇa családjában született meg, s mivel mindig a magányt kereste és senkihez nem beszélt, Jaḍa Bharatának nevezték. Később aztán Rahūgaṇa király felismerte, hogy a legnagyobb transzcendentalisták közé tartozik. Életéből megtanulhatjuk, hogy a transzcendentális törekvés, a yoga gyakorlása sohasem hiábavaló. A transzcendentalista az Úr kegyéből újra és újra lehetőséget kap, hogy elérhesse a Kṛṣṇa-tudat teljes tökéletességét.

Szöveg

pūrvābhyāsena tenaiva
hriyate hy avaśo ’pi saḥ
jijñāsur api yogasya
śabda-brahmātivartate

Szó szerinti jelentés

pūrva – előző; abhyāsena – gyakorlata által; tena – azáltal; eva – bizony; hriyate – vonzódik; hi – biztosan; avaśaḥ – természetes módon; api – is; saḥ – ő; jijñāsuḥ – kíváncsi; api – még; yogasya – a yogáról; śabda-brahma – a szentírások rituális elvei; ativartate – felett áll.

Fordítás

Előző élete isteni tudata folytán természetes módon vonzódni kezd a yoga elveihez, anélkül hogy kutatna utánuk. Az ilyen tudásra vágyó transzcendentalista mindig felette áll a szentírások rituális elveinek.

Magyarázat

Az emelkedett yogīk nem sokat törődnek az írások rítusaival, ám a yoga elveit, melyek a tökéletes Kṛṣṇa-tudathoz, a yoga legtökéletesebb szintjének eléréséhez segíthetik őket, természetes módon vonzónak találják. A Śrīmad-Bhāgavatam (3.33.7) így ír azzal kapcsolatban, hogy a fejlett transzcendentalisták figyelmen kívül hagyják a védikus rítusokat:

aho bata śva-paco ’to garīyān
yaj-jihvāgre vartate nāma tubhyam
tepus tapas te juhuvuḥ sasnur āryā
brahmānūcur nāma gṛṇanti ye te

„Ó, Uram! Akik szent nevedet éneklik, rendkívül magas szinten állnak a lelki életben, még akkor is, ha kutyaevők családjában születtek. Nem férhet hozzá kétség, hogy elvégeztek már minden vezeklést és áldozatot, megfürödtek valamennyi szent helyen, s áttanulmányozták az összes szentírást.”

Híres példa erre Haridāsa Ṭhākura esete, akit az Úr Caitanya egyik legfontosabb tanítványaként fogadott el. Haridāsa Ṭhākurát, noha muszlim családban született, az Úr Caitanya a nāmācārya helyzetébe emelte, amiatt, hogy szigorúan betartotta fogadalmát, s mindennap háromszázezerszer mondta ki az Úr szent nevét: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Örökké az Úr szent nevét énekelte, s ez bizonyítja, hogy előző életében már elvégezte a Védák által előírt összes rítust, amit śabda-brahmának hívnak. Amíg tehát az ember nem tisztul meg, addig nem képes sem a Kṛṣṇa-tudat elveit követni, sem pedig az Úr szent nevét, a Hare Kṛṣṇa mantrát énekelni.

Szöveg

prayatnād yatamānas tu
yogī saṁśuddha-kilbiṣaḥ
aneka-janma-saṁsiddhas
tato yāti parāṁ gatim

Szó szerinti jelentés

prayatnāt – szigorú gyakorlással; yatamānaḥ – törekedve; tu – és; yogī – az ilyen transzcendentalista; saṁśuddha – megtisztult; kilbiṣaḥ – minden bűnétől; aneka – sok-sok; janma – születés után; saṁsiddhaḥ – elérte a tökéletességet; tataḥ – ezután; yāti – eléri; parām – a legfelsőbb; gatim – célt.

Fordítás

Amikor a yogī minden szennyeződéstől megtisztulva őszintén törekszik a további fejlődésre, a sok-sok életen át tartó gyakorlás után tökéletessé válik, s végül eléri a legfelsőbb célt.

Magyarázat

A jámbor, arisztokrata vagy szent családban megszülető ember felismeri, hogy helyzete kedvezően segíti a yoga gyakorlásában, ezért nagy elszántsággal lát hozzá befejezetlen feladatához, s így teljesen megtisztul minden anyagi szennyeződéstől. Amikor végül megszabadul minden szennyeződéstől, szert tesz a legmagasabb rendű tökéletességre, a Kṛṣṇa-tudatra. A Kṛṣṇa-tudat a megtisztulás tökéletes szintje. Ezt a Bhagavad-gītā (7.28) a következőképpen erősíti meg:

yeṣāṁ tv anta-gataṁ pāpaṁ
janānāṁ puṇya-karmaṇām
te dvandva-moha-nirmuktā
bhajante māṁ dṛḍha-vratāḥ

„Aki hosszú életeken keresztül jámboran cselekedett, aki teljesen megszabadult minden szennyeződéstől és az illúzió kettősségeitől, az az Úr transzcendentális szerető szolgálatához lát.”

Szöveg

tapasvibhyo ’dhiko yogī
jñānibhyo ’pi mato ’dhikaḥ
karmibhyaś cādhiko yogī
tasmād yogī bhavārjuna

Szó szerinti jelentés

tapasvibhyaḥ – az aszkétáknál; adhikaḥ – kiválóbb; yogī – a yogī; jñānibhyaḥ – a bölcsnél; api – is; mataḥ – tekintik; adhikaḥ – kiválóbbnak; karmibhyaḥ – a munka gyümölcseiért dolgozónál; ca – is; adhikaḥ – kiválóbb; yogī – a yogī; tasmāt – ezért; yogī – transzcendentalista; bhava – legyél; arjuna – ó, Arjuna.

Fordítás

A yogī jobb az aszkétánál, az empirikus filozófusnál és a tettei gyümölcseire törekvőnél is. Ó, Arjuna, légy hát yogī minden körülmények között!

Magyarázat

Yoga alatt azt értjük, amikor tudatunk összekapcsolódik a Legfelsőbb Abszolút Igazsággal. Az ennek elérését szolgáló folyamatokat gyakorlóik az adott módszernek megfelelően különféle nevekkel illetik. Ha az összekapcsoló folyamat legfőképpen gyümölcsöző cselekedetekből áll, akkor karma-yogának, ha inkább empirikus tudásra épül, akkor jñāna-yogának, s ha leginkább a Legfelsőbb Úrral való odaadó kapcsolat jellemzi, akkor bhakti-yogának nevezik. Ahogyan azt a következő vers elmagyarázza, valamennyi yoga végső tökéletessége a Kṛṣṇa-tudat, a bhakti-yoga. Ebben a versben az Úr megerősítette a yoga felsőbbrendűségét, ám arra nem utal, hogy ez jobb lenne a bhakti-yogánál. A bhakti-yoga a teljes lelki tudás, ezért semmi sem múlhatja felül. Az önvaló ismerete nélkül az aszketizmus tökéletlen, és nem lehet tökéletes az empirikus tudás sem, ha mellőzi a Legfelsőbb Úr előtti meghódolást. A gyümölcsöző munka szintén csak idővesztegetés, ha Kṛṣṇa-tudat nélkül végezzük. Ezért minden yoga-folyamat közül a bhakti-yoga a legdicsőségesebb, amelyről ez a vers beszél. Ezt a következő vers még világosabban elmagyarázza.

Szöveg

yoginām api sarveṣāṁ
mad-gatenāntar-ātmanā
śraddhāvān bhajate yo māṁ
sa me yukta-tamo mataḥ

Szó szerinti jelentés

yoginām – a yogīk közül; api – is; sarveṣām – valamennyi közül; mat-gatena – Bennem lakozva, mindig Rám gondolva; antaḥ-ātmanā – magában; śraddhā-vān – teljes hittel; bhajate – transzcendentális szerető szolgálatot végez; yaḥ – aki; mām – Nekem (a Legfelsőbb Úrnak); saḥ – ő; me – Általam; yukta-tamaḥ – a legnagyobb yogīnak; mataḥ – van tekintve.

Fordítás

Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, magában Énrám gondol, s transzcendentális szerető szolgálatot végez Nekem, az a legmeghittebben egyesül Velem a yogában, s minden yogī közül ő a legkiválóbb. Ez az Én véleményem.

Magyarázat

Ebben a versben a bhajate szónak nagy jelentősége van. Töve a bhaj ige, amit a szolgálattal kapcsolatban használnak. A magyar „imádat” szó nem egészen ugyanazt jelenti, mint a bhaj. Imádat alatt csodálatot, tiszteletet és megbecsülést értünk egy arra méltó személy iránt. A szeretettel és hűséggel végzett szolgálat azonban legfőképpen az Istenség Legfelsőbb Személyiségét illeti meg. Ha valaki elmulasztja egy tiszteletre méltó ember vagy egy félisten imádatát, legfeljebb udvariatlannak nevezhető, ám a Legfelsőbb Úr szolgálatát senki sem kerülheti el anélkül, hogy ez súlyos ítéletet ne vonna maga után. Minden élőlény az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szerves része, ezért eredeti természetéből adódóan az a feladata, hogy a Legfelsőbb Urat szolgálja. Aki nem tesz ennek eleget, az elbukik. Ezt a Bhāgavatam (11.5.3) az alábbi versben erősíti meg:

ya eṣāṁ puruṣaṁ sākṣād
ātma-prabhavam īśvaram
na bhajanty avajānanti
sthānād bhraṣṭāḥ patanty adhaḥ

„Aki nem szolgálja az elsődleges Urat, minden élőlény eredetét, s elhanyagolja kötelességét Vele szemben, az biztosan visszaesik eredeti helyzetéből.”

Ez a vers szintén a bhajanti szót használja. Ez a szó tehát egyedül a Legfelsőbb Személyre vonatkozhat, míg az „imádat” szó a félistenekkel vagy bármilyen közönséges élőlénnyel kapcsolatban használható. A Śrīmad-Bhāgavatam e versében említett avajānanti szó a Bhagavad-gītāban is előfordul. Avajānanti māṁ mūḍhāḥ: „Csupán az ostobák és a gazemberek gúnyolják ki az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az Úr Kṛṣṇát.” Ezek az ostobák arra vetemednek, hogy magyarázatokat írjanak a Bhagavad-gītāhoz, ám semmi hajlandóságot nem mutatnak az Úr odaadó szolgálatára. Így természetesen nem tudnak megfelelő módon különbséget tenni a bhajanti és az „imádat” szó között.

Valamennyi yoga a bhakti-yogában tetőzik, s ezen kívül minden más yoga csupán eszköz arra, hogy az ember elérje a bhaktit a bhakti-yogában. A yoga valójában bhakti-yogát jelent, mert minden yoga fokozatosan az igazi cél, a bhakti-yoga felé vezeti az embert. A karma-yoga elejétől a bhakti-yoga végéig hosszú út vezet az önmegvalósításig. Ennek az útnak az eleje a tettek gyümölcséről lemondó cselekvés, vagyis a karma-yoga. Ha ehhez később tudás és lemondás járul, akkor jñāna-yogának hívják. Amikor az ember a jñāna-yogában a különböző testgyakorlatokkal a Felsőlelken meditál, s elméjét Rá szögezi, azt aṣṭāṅga-yogának hívják. A csúcsot a bhakti-yoga jelenti, amikor a yogī – az aṣṭāṅga-yogán túlhaladva – eléri az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇát. Valójában a bhakti-yoga a legvégső cél, de ahhoz, hogy a bhakti-yogát valaki részletesen elemezni tudja, meg kell értenie a többi yoga-folyamatot. A fejlődő yogī ezért az örök szerencséhez vezető igazi utat járja. Aki megáll egy bizonyos ponton, s nem halad tovább, annak neve ennek alapján karma-yogī, jñāna-yogī, dhyāna-yogī, rāja-yogī, haṭha-yogī stb. Ám ha valaki olyan szerencsés, hogy eljut a bhakti-yogáig, tudhatjuk, hogy minden más yoga-folyamaton túlhaladt már. Kṛṣṇa-tudatúvá válni ezért a yoga legmagasabb fokának elérését jelenti, éppen úgy, mint amikor a Himalájáról szólva a világ legmagasabb hegységére utalunk, melynek a Mount Everest a csúcsa.

Aki a bhakti-yoga útját járva elérkezik a Kṛṣṇa-tudathoz, s a Védák útmutatását követve jó helyzetbe kerül, az nagyon szerencsésnek mondható. Az ideális yogī figyelmét Kṛṣṇára összpontosítja, akit Śyāmasundarának hívnak, és akinek színe épp oly gyönyörű, mint a felhőé. Lótuszvirághoz hasonlatos arca ragyog, mint a nap, s öltözékét csillogó ékkövek, testét virágfüzérek díszítik. Minden oldalról fenséges lelki fény, a brahmajyoti veszi körül. Különböző formákban száll alá e világba, mint például Rāma, Nṛsiṁha, Varāha és Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Emberhez hasonló formájában Yaśodā anya gyermekeként jelenik meg, és Kṛṣṇának, Govindának és Vāsudevának nevezik. Ő a tökéletes gyermek, férj, barát és mester, és minden fenséggel és transzcendentális tulajdonsággal teljes mértékben rendelkezik. Aki örökké tudatában van az Úr e tulajdonságainak, azt a legkiválóbb yogīnak nevezik.

Valamennyi védikus írás megerősíti, hogy a yoga legtökéletesebb szintjét csakis a bhakti-yogával lehet elérni:

yasya deve parā bhaktir
yathā deve tathā gurau
tasyaite kathitā hy arthāḥ
prakāśante mahātmanaḥ

„A védikus tudás igazi jelentése csak azon nagy lelkek előtt tárul fel magától, akiknek rendíthetetlen hitük van mind az Úrban, mind a lelki tanítómesterben” (Śvetāśvatara-upaniṣad 6.23).

Bhaktir asya bhajanaṁ tad ihāmutropādhi-nairāsyenāmuṣmin manaḥ-kalpanam, etad eva naiṣkarmyam. „A bhakti azt az Úrnak végzett odaadó szolgálatot jelenti, amikor valaki mentes attól a vágytól, hogy jelenlegi vagy elkövetkező életében anyagi haszonra tegyen szert. Az ember az ilyen hajlamoktól megszabadulva merítse elméjét teljesen a Legfelsőbbe. Ez a naiṣkarmya célja” (Gopāla-tāpanī-upaniṣad 1.15).

Ez tehát néhány olyan folyamat, ami a bhakti, vagyis a Kṛṣṇa-tudat végzését segíti, amely a yoga-rendszer legtökéletesebb szintje.

Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad Bhagavad-gītā hatodik fejezetéhez, melynek címe: „Dhyāna-yoga”.