Skip to main content

7. VERS

TEXT 7

Szöveg

Text

jitātmanaḥ praśāntasya
paramātmā samāhitaḥ
śītoṣṇa-sukha-duḥkheṣu
tathā mānāpamānayoḥ
jitātmanaḥ praśāntasya
paramātmā samāhitaḥ
śītoṣṇa-sukha-duḥkheṣu
tathā mānāpamānayoḥ

Szó szerinti jelentés

Synonyms

jita-ātmanaḥ – annak, aki legyőzte elméjét; praśāntasya – aki az elméje szabályozásával békét ért el; parama-ātmā – a Felsőlélek; samāhitaḥ – teljesen elért; śīta – hidegben; uṣṇa – melegben; sukha – boldogságban; duḥkheṣu – és boldogtalanságban; tathā – is; māna – tiszteletben; apamānayoḥ – és szégyenben.

jita-ātmanaḥ — desjenigen, der den Geist bezwungen hat; praśāntasya — der durch solche Beherrschung des Geistes Ausgeglichenheit erlangt hat; parama-ātmā — die Überseele; samāhitaḥ — vollständig erreicht; śīta — in Kälte; uṣṇa — Hitze; sukha — Glück; duḥkheṣu — und Leid; tathā — auch; māna — in Ehre; apamānayoḥ — und Schmach.

Fordítás

Translation

Aki legyőzte elméjét, az elérte már a Felsőlelket, mert nyugalom árasztja el. Az ilyen ember számára boldogság vagy szenvedés, meleg vagy hideg, tisztelet vagy gyalázat nem különbözik egymástól.

Für jemanden, der den Geist bezwungen hat, ist die Überseele bereits erreicht, denn er hat Ausgeglichenheit erlangt. Für einen solchen Menschen sind Glück und Leid, Hitze und Kälte, Ehre und Schmach alle das gleiche.

Magyarázat

Purport

Voltaképpen minden élőlénynek az a kötelessége, hogy engedelmeskedjen az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasításainak, aki Paramātmāként mindenki szívében jelen van. Az anyagi tettekbe akkor bonyolódik bele az élőlény, amikor a külső, illuzórikus energia félrevezeti az elméjét. Éppen ezért arra az emberre, aki valamelyik yoga-folyamat segítségével megzabolázta az elméjét, úgy kell tekintenünk, mint aki már célba ért. Az embernek követnie kell a felsőbb utasításokat. Amikor elméje megingathatatlanul a felsőbb természetre összpontosít, akkor egyedül a Legfelsőbb útmutatását képes követni. Elméjének el kell fogadnia és követnie kell valamilyen felsőbb irányítást. Az elme szabályozásának eredménye az, hogy az ember magától értetődő módon engedelmeskedik a Paramātmā, a Felsőlélek parancsainak. Az, aki Kṛṣṇa-tudatú, azonnal eljut erre a transzcendentális síkra, ezért az Úr bhaktájára nem hatnak az anyagi lét kettősségei, például a boldogság és a boldogtalanság, a hideg és a meleg stb. Ez az állapot a tényleges samādhi, az elmélyülés a Legfelsőbben.

ERLÄUTERUNG: Eigentlich wird von jedem Lebewesen erwartet, daß es den Anweisungen des Herrn, der Höchsten Persönlichkeit Gottes, folgt, der Sich als Paramātmā im Herzen eines jeden befindet. Wenn der Geist durch die äußere, illusionierende Energie irregeführt wird, wird man in materielle Tätigkeiten verstrickt. Sobald man daher den Geist durch eines der yoga-Systeme zu beherrschen vermag, kann man sagen, daß man das Ziel bereits erreicht hat. Das Lebewesen muß in jedem Fall höheren Weisungen folgen. Wenn der Geist fest auf die höhere Natur gerichtet ist, hat er keine andere Möglichkeit, als den Weisungen des Höchsten zu folgen. Der Geist muß sich einer höheren Anweisung fügen und ihr dann folgen. Wenn man den Geist einmal beherrscht, folgt man von selbst den Anweisungen des Paramātmā, der Überseele. Durch Kṛṣṇa-Bewußtsein kann man diese transzendentale Ebene sogleich erreichen, weshalb der Geweihte Kṛṣṇas von der Dualität des materiellen Daseins – Leid und Glück, Kälte und Hitze usw. – nicht berührt wird. Dieser Zustand ist praktischer samādhi, Versenkung in den Höchsten.