Skip to main content

7. VERS

TEXT 7

Szöveg

Verš

jitātmanaḥ praśāntasya
paramātmā samāhitaḥ
śītoṣṇa-sukha-duḥkheṣu
tathā mānāpamānayoḥ
jitātmanaḥ praśāntasya
paramātmā samāhitaḥ
śītoṣṇa-sukha-duḥkheṣu
tathā mānāpamānayoḥ

Szó szerinti jelentés

Synonyma

jita-ātmanaḥ – annak, aki legyőzte elméjét; praśāntasya – aki az elméje szabályozásával békét ért el; parama-ātmā – a Felsőlélek; samāhitaḥ – teljesen elért; śīta – hidegben; uṣṇa – melegben; sukha – boldogságban; duḥkheṣu – és boldogtalanságban; tathā – is; māna – tiszteletben; apamānayoḥ – és szégyenben.

jita-ātmanaḥ — toho, kdo přemohl mysl; praśāntasya — kdo ovládnutím mysli dosáhl klidu; parama-ātmā — Nadduše; samāhitaḥ — zcela dosažena; śīta — v chladu; uṣṇa — horku; sukha — štěstí; duḥkheṣu — a neštěstí; tathā — také; māna — v poctě; apamānayoḥ — a zneuctění.

Fordítás

Překlad

Aki legyőzte elméjét, az elérte már a Felsőlelket, mert nyugalom árasztja el. Az ilyen ember számára boldogság vagy szenvedés, meleg vagy hideg, tisztelet vagy gyalázat nem különbözik egymástól.

Ten, kdo přemohl mysl, již dosáhl Nadduše, neboť nabyl klidu. Pro něho znamená štěstí i neštěstí, horko i chlad, pocta i zneuctění jedno a totéž.

Magyarázat

Význam

Voltaképpen minden élőlénynek az a kötelessége, hogy engedelmeskedjen az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasításainak, aki Paramātmāként mindenki szívében jelen van. Az anyagi tettekbe akkor bonyolódik bele az élőlény, amikor a külső, illuzórikus energia félrevezeti az elméjét. Éppen ezért arra az emberre, aki valamelyik yoga-folyamat segítségével megzabolázta az elméjét, úgy kell tekintenünk, mint aki már célba ért. Az embernek követnie kell a felsőbb utasításokat. Amikor elméje megingathatatlanul a felsőbb természetre összpontosít, akkor egyedül a Legfelsőbb útmutatását képes követni. Elméjének el kell fogadnia és követnie kell valamilyen felsőbb irányítást. Az elme szabályozásának eredménye az, hogy az ember magától értetődő módon engedelmeskedik a Paramātmā, a Felsőlélek parancsainak. Az, aki Kṛṣṇa-tudatú, azonnal eljut erre a transzcendentális síkra, ezért az Úr bhaktájára nem hatnak az anyagi lét kettősségei, például a boldogság és a boldogtalanság, a hideg és a meleg stb. Ez az állapot a tényleges samādhi, az elmélyülés a Legfelsőbben.

Každá živá bytost se má řídit příkazy Nejvyššího Pána, Osobnosti Božství, jenž dlí v srdci každého v podobě Paramātmy. Když je mysl svedena vnější, matoucí energií, živá bytost se zaplete do hmotných činností. Jakmile tedy někdo díky některému ze systémů yogy ovládne mysl, mělo by se vědět, že již dosáhl cíle. Každý musí uznávat nařízení výše postaveného. Ten, jehož mysl je upřená na vyšší podstatu, nemá jinou možnost než se držet nařízení Nejvyššího. Mysl musí přijmout vyšší pokyny a jednat podle nich. Výsledkem ovládnutí mysli je, že živá bytost přirozeně jedná podle pokynů Paramātmy, Nadduše. Ten, kdo si je vědom Kṛṣṇy, dosahuje tohoto transcendentálního stavu okamžitě, a proto takový oddaný Pána není ovlivněn protiklady hmotné existence, jako je štěstí a neštěstí, horko a chlad a tak dále. Tak vypadá praktické samādhi neboli stav, kdy je živá bytost zcela upoutána Nejvyšším.