7. VERS

TEXT 7

Szöveg

Texte

jitātmanaḥ praśāntasya
paramātmā samāhitaḥ
śītoṣṇa-sukha-duḥkheṣu
tathā mānāpamānayoḥ

Szó szerinti jelentés

Synonyms

jita-ātmanaḥ – annak, aki legyőzte elméjét; praśāntasya – aki az elméje szabályozásával békét ért el; parama-ātmā – a Felsőlélek; samāhitaḥ – teljesen elért; śīta – hidegben; uṣṇa – melegben; sukha – boldogságban; duḥkheṣu – és boldogtalanságban; tathā – is; māna – tiszteletben; apamānayoḥ – és szégyenben.

jita-ātmanaḥ: de celui qui a maîtrisé le mental; praśāntasya: qui a atteint la paix grâce à cette maîtrise; parama-ātmā: l’Âme Suprême; samāhitaḥ: pleinement atteinte; śīta: dans le froid; uṣṇa: la chaleur; sukha: la joie; duḥkheṣu: et la peine; tathā: aussi; māna: dans la gloire; apamānayoḥ: et l’opprobre.

Fordítás

Translation

Aki legyőzte elméjét, az elérte már a Felsőlelket, mert nyugalom árasztja el. Az ilyen ember számára boldogság vagy szenvedés, meleg vagy hideg, tisztelet vagy gyalázat nem különbözik egymástól.

Celui qui est serein parce qu’il a conquis son mental a déjà atteint l’Âme Suprême. Il voit d’un œil égal la joie et la peine, la chaleur et le froid, la gloire et l’opprobre.

Magyarázat

Purport

Voltaképpen minden élőlénynek az a kötelessége, hogy engedelmeskedjen az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasításainak, aki Paramātmāként mindenki szívében jelen van. Az anyagi tettekbe akkor bonyolódik bele az élőlény, amikor a külső, illuzórikus energia félrevezeti az elméjét. Éppen ezért arra az emberre, aki valamelyik yoga-folyamat segítségével megzabolázta az elméjét, úgy kell tekintenünk, mint aki már célba ért. Az embernek követnie kell a felsőbb utasításokat. Amikor elméje megingathatatlanul a felsőbb természetre összpontosít, akkor egyedül a Legfelsőbb útmutatását képes követni. Elméjének el kell fogadnia és követnie kell valamilyen felsőbb irányítást. Az elme szabályozásának eredménye az, hogy az ember magától értetődő módon engedelmeskedik a Paramātmā, a Felsőlélek parancsainak. Az, aki Kṛṣṇa-tudatú, azonnal eljut erre a transzcendentális síkra, ezért az Úr bhaktájára nem hatnak az anyagi lét kettősségei, például a boldogság és a boldogtalanság, a hideg és a meleg stb. Ez az állapot a tényleges samādhi, az elmélyülés a Legfelsőbben.

Tous les êtres, en vérité, sont faits pour vivre en obéissant à Dieu, la Personne Suprême, sis en leur cœur dans Sa forme du Paramātmā. Aussi longtemps que l’énergie externe illusoire fourvoie son mental, l’homme s’empêtre dans les activités matérielles. Et c’est d’ailleurs pourquoi on dit qu’il a touché au but dès qu’à l’aide de l’un ou l’autre des yogas il maîtrise son mental. Chaque être obéit aux ordres d’une force supérieure. Aussi, dès le moment où le mental se fixe sur la nature supérieure, l’homme n’a d’autre alternative que de suivre les directives du Suprême. Le mental doit recevoir les instructions d’une autorité supérieure et s’y soumettre. Une fois son mental maîtrisé, l’homme suit automatiquement les directives du Paramātmā, l’Âme Suprême. Du fait qu’il atteint sur-le-champ cet état spirituel absolu, l’homme conscient de Kṛṣṇa, le dévot du Seigneur, n’est plus affecté par les dualités de l’existence matérielle que sont la joie et la peine, la chaleur et le froid, etc. Il connaît le samādhi, l’absorption totale en Dieu.