1. VERS

Bg 2.1

Szöveg

Tekst

sañjaya uvāca
taṁ tathā kṛpayāviṣṭam
aśru-pūrṇākulekṣaṇam
viṣīdantam idaṁ vākyam
uvāca madhusūdanaḥ

Szó szerinti jelentés

Synoniemen

sañjayaḥ uvāca – Sañjaya mondta; tam – Arjunának; tathā – így; kṛpayā – részvéttől; āviṣṭam – lesújtottnak; aśru-pūrṇa-ākula – könnyekkel teli; īkṣaṇam – szeműnek; viṣīdantam – panaszkodónak; idam – ezeket; vākyam – a szavakat; uvāca – mondta; madhu-sūdanaḥ – Madhu démon végzete.

sañjayaḥ uvāca — Sañjaya zei; tam — tegen Arjuna; tathā — zo; kṛpayā — door mededogen; āviṣṭam — overmand; aśru-pūrṇa-ākula — vol tranen; īkṣaṇam — ogen; viṣīdantam — treurend; idam — deze; vākyam — woorden; uvāca — sprak; madhu-sūdanaḥ — de doder van Madhu.

Fordítás

Vertaling

Sañjaya mondta: Arjuna együttérzését, bánatát és könnyes szemét látván így szólt Madhusūdana, Kṛṣṇa:

Sañjaya zei: Toen Hij Arjuna vol mededogen, terneergeslagen en met zijn ogen vol tranen zag zitten, sprak Madhusūdana, Kṛṣṇa, de volgende woorden.

Magyarázat

Betekenisverklaring

Az anyagi részvét, a panaszkodás és a könnyek mind az igazi énről való tudatlanság jelei. Az örök lélek iránti részvétet az önmegvalósítás jelenti. A „Madhusūdana” szónak nagy jelentősége van ebben a versben. Az Úr Kṛṣṇa megölte Madhu démont, s Arjuna azt szerette volna, ha most a félreértés démonával is végez, aki hatalmába kerítve őt akadályozta kötelessége végrehajtásában. Az emberek nem tudják, mi iránt kell részvétet érezniük. A fuldokló ruhája iránti szánalom ostobaság. A tudatlanság óceánjában fuldoklón nem segíthetünk azzal, ha csak ruháját, durvaanyagi testét mentjük meg. Aki ezt nem tudja, s ezért csak a ruha miatt siránkozik, azt śūdrának, vagyis fölöslegesen kesergőnek hívják. Arjunához kṣatriya lévén méltatlan volt az ilyen viselkedés. Az Úr Kṛṣṇa azonban véget vethet a tudatlan ember kesergésének, s e célból énekelte el a Bhagavad-gītāt. E fejezetben a legfelsőbb hiteles forrás, az Úr Śrī Kṛṣṇa arra oktat bennünket, hogyan érhetjük el az önmegvalósítást az anyagi test és a szellemi lélek elemző tanulmányozásával. Ez annak számára lehetséges, aki tettei során nem ragaszkodik azok gyümölcséhez, s az igazi önvaló szilárd tudatában cselekszik.

Materieel mededogen, verdriet en tranen zijn allemaal tekens van onwetendheid over het wezenlijke zelf. Mededogen voor de eeuwige ziel is een teken van zelfrealisatie. In dit vers is het woord ‘Madhusūdana’ belangrijk. Heer Kṛṣṇa doodde de demon Madhu en nu verlangde Arjuna dat Kṛṣṇa de demon van zijn onbegrip zou doden, die hem tijdens het vervullen van zijn plicht had overvallen. Niemand weet waarvoor men mededogen moet hebben. Het is onzinnig om mededogen te hebben voor de kleren van een drenkeling. Iemand die in zee gevallen is, kan niet worden gered door eenvoudigweg zijn kleren, het grofstoffelijk lichaam, te redden. Wie dit niet weet en om de kleding treurt, wordt een śūdra genoemd of iemand die onnodig weeklaagt. Arjuna was een kṣatriya en zulk gedrag werd niet van hem verwacht. Maar Heer Kṛṣṇa kan al het geweeklaag van een onwetend persoon wegnemen en met dit doel sprak Hij de Bhagavad-gītā.

In dit hoofdstuk geeft de allerhoogste autoriteit, Heer Śrī Kṛṣṇa, ons door een analytische studie van het materiële lichaam en de spirituele ziel instructies over zelfrealisatie. Deze bewustwording is mogelijk voor iemand die handelt zonder gehecht te zijn aan resultaten en die gegrond is in kennis over het werkelijke zelf.