TEXT 13
13. VERS
Texto
Szöveg
daivīṁ prakṛtim āśritāḥ
bhajanty ananya-manaso
jñātvā bhūtādim avyayam
daivīṁ prakṛtim āśritāḥ
bhajanty ananya-manaso
jñātvā bhūtādim avyayam
Palabra por palabra
Szó szerinti jelentés
mahā-ātmānaḥ — las grandes almas; tu — pero; mām — a Mí; pārtha — ¡oh, hijo de Pṛthā!; daivīm — divina; prakṛtim — naturaleza; āśritāḥ — habiéndose refugiado en; bhajanti — prestar servicio; ananya-manasaḥ — sin que la mente se desvíe; jñātvā — sabiendo; bhūta — de la creación; ādim — el origen; avyayam — inagotable.
mahā-ātmānaḥ – a nagy lelkek; tu – de; mām – Nekem; pārtha – ó, Pṛthā fia; daivīm – isteni; prakṛtim – természetnél; āśritāḥ – védelmet keresve; bhajanti – szolgálatot végeznek; ananya-manasaḥ – rendületlen elmével; jñātvā – ismerve; bhūta – teremtésnek; ādim – az eredetét; avyayam – kimeríthetetlent.
Traducción
Fordítás
¡Oh, hijo de Pṛthā!, aquellos que no están engañados, las grandes almas, se hallan bajo la protección de la naturaleza divina. Ellos están plenamente dedicados al servicio devocional, porque saben que Yo soy la Suprema Personalidad de Dios, original e inagotable.
Ó, Pṛthā fia, a nagy lelkek, akik nincsenek illúzióban, az isteni természet védelme alatt állnak. Teljesen elmerülnek az odaadó szolgálatban, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, eredetinek és kimeríthetetlennek ismernek Engem.
Significado
Magyarázat
En este verso se da claramente la descripción del mahātmā. El primer signo característico del mahātmā es que ya está situado en el plano de la naturaleza divina. Él no se halla bajo el control de la naturaleza material. Y, ¿cómo ocurre eso? Ello se explica en el séptimo capítulo: aquel que se entrega a la Suprema Personalidad de Dios, Śrī Kṛṣṇa, de inmediato se libera del control de la naturaleza material. Ése es el requisito. Uno podrá liberarse del control de la naturaleza material, en cuanto entregue su alma a la Suprema Personalidad de Dios. Ésa es la fórmula preliminar. Como la entidad viviente es potencia marginal, tan pronto como se libera del control de la naturaleza material, es puesta bajo la guía de la naturaleza espiritual. La guía de la naturaleza espiritual se denomina daivī prakṛti, naturaleza divina. Así que, cuando uno es promovido de ese modo —por haberse entregado a la Suprema Personalidad de Dios—, llega a la etapa de gran alma, mahātmā.
Ez a vers egyértelműen meghatározza, ki a mahātmā. A mahātmā első ismertetőjele, hogy már elérte az isteni természetet, s nem áll az anyagi természet irányítása alatt. Hogy ez miképpen lehetséges, azt a hetedik fejezet már elmagyarázta: aki meghódol az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa előtt, az azon nyomban felszabadul az anyagi természet irányítása alól. Ez az a tulajdonság, ami szükséges hozzá. Amint az ember átadja lelkét az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, azonnal kiszabadul az anyagi természet rabságából. Ez az előkészítő lépés. Az élőlény az Úr határenergiáját képezi, ezért ha megszabadul az anyagi természet befolyásától, rögtön a lelki természet irányítása alá kerül. A lelki természet irányítását daivī prakṛtinek, isteni természetnek nevezik. Amikor tehát az ember azáltal, hogy meghódol az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt, magasabbra emelkedik, eléri a nagy lélek, a mahātmā szintjét.
El mahātmā no aparta la atención hacia nada fuera de Kṛṣṇa, porque sabe perfectamente bien que Kṛṣṇa es la Persona Suprema original, la causa de todas las causas. No hay ninguna duda de ello. Esa clase de mahātmā, o gran alma, se desarrolla mediante la compañía de otros mahātmās, o devotos puros. A los devotos puros no los atraen ni siquiera otros aspectos de Kṛṣṇa, tales como el Mahā-Viṣṇu de cuatro brazos. Ellos simplemente están atraídos a la forma de Kṛṣṇa de dos brazos. A ellos no los atraen otros aspectos de Kṛṣṇa, ni les interesa ninguna forma de un semidiós o de un ser humano. Ellos meditan únicamente en Kṛṣṇa con conciencia de Kṛṣṇa. Ellos siempre están dedicados al inquebrantable servicio del Señor con conciencia de Kṛṣṇa.
A mahātmā figyelmét semmi nem tudja elterelni Kṛṣṇáról, mert jól tudja, hogy Ő az eredeti Legfelsőbb Személy, minden ok oka, s efelől semmi kétsége nincs. Ilyen mahātmāvá, nagy lélekké más mahātmāk vagy tiszta bhakták társaságában válhat valaki. A tiszta bhaktákat még Kṛṣṇa más formái – köztük a négykarú Mahā-viṣṇu – sem érdeklik. Egyedül Kṛṣṇa kétkarú formájához vonzódnak, nem pedig Kṛṣṇa más formáihoz, s nem törődnek semmilyen félisten vagy ember imádatával sem. Kizárólag Kṛṣṇán meditálnak, Kṛṣṇa-tudatban, és szakadatlanul az Úr rendíthetetlen szolgálatát végzik.