TEXT 71

71. VERS

Verš

Szöveg

vihāya kāmān yaḥ sarvān
pumāṁś carati niḥspṛhaḥ
nirmamo nirahaṅkāraḥ
sa śāntim adhigacchati

Synonyma

Szó szerinti jelentés

vihāya — zříkající se; kāmān — hmotných tužeb po smyslovém požitku; yaḥ — kdo; sarvān — všech; pumān — osoba; carati — žije; niḥspṛhaḥ — bez tužeb; nirmamaḥ — bez vlastnického pocitu; nirahaṅkāraḥ — bez falešného ega; saḥ — on; śāntim — dokonalého klidu a míru; adhigacchati — dosáhne.

vihāya – feladva; kāmān – az érzékkielégítés utáni anyagi vágyakat; yaḥ – aki; sarvān – mindet; pumān – az az ember; carati – él; niḥspṛhaḥ – vágyak nélkül; nirmamaḥ – birtoklásvágy nélkül; nirahaṅkāraḥ – hamis ego nélkül; saḥ – ő; śāntim – tökéletes békét; adhigacchati – elér.

Překlad

Fordítás

Skutečného klidu dosáhne jedině ten, kdo odmítl všechny touhy po smyslovém požitku a žije bez tužeb, zřekl se jakéhokoliv pocitu vlastnictví a je prostý falešného ega.

Egyedül az éri el az igazi békét, aki megszabadult minden érzékkielégítésre irányuló vágytól, kívánságok nélkül él, megvált minden birtoklásérzettől, s mentes a hamis egótól.

Význam

Magyarázat

Být bez tužeb znamená netoužit po ničem, co má za cíl uspokojení smyslů. Jinými slovy, toužíme-li po vědomí Kṛṣṇy, jsme ve skutečnosti prosti tužeb. Chápat své skutečné postavení věčného Kṛṣṇova služebníka a neprohlašovat mylně hmotné tělo za sebe samotného ani si nepřivlastňovat neprávem nic na světě je dokonalá úroveň vědomí Kṛṣṇy. Ten, kdo se na ní nachází, ví, že vlastníkem všeho je Kṛṣṇa, a proto se vše musí používat k Jeho uspokojení. Arjuna nechtěl bojovat, aby uspokojil vlastní smysly, ale když dospěl k úplnému vědomí Kṛṣṇy, bojoval proto, že to po něm žádal Kṛṣṇa. Pro sebe bojovat nechtěl, ale pro Kṛṣṇu tentýž Arjuna bojoval, jak nejlépe uměl. Skutečně nemít touhy znamená toužit po uspokojení Kṛṣṇy; ne se nepřirozeně snažit všechny touhy zapudit. Živá bytost nemůže být bez tužeb, bez citu, ale musí změnit jejich povahu. Ten, kdo nemá hmotné touhy, dobře ví, že vše patří Kṛṣṇovi (īśāvāsyam idaṁ sarvam), a proto netvrdí, že něco vlastní. Takové transcendentální poznání se zakládá na seberealizaci — na jistotě, že každá živá bytost je věčnou nedílnou duchovní částí Kṛṣṇy a její věčné postavení tedy nikdy není na úrovni Kṛṣṇova postavení nebo výše. Toto porozumění vědomí Kṛṣṇy je základním principem skutečného klidu.

Vágyak nélkül élni azt jelenti, hogy az ember nem törekszik az érzékkielégítésre. Az a vágy tehát, hogy valaki Kṛṣṇa-tudatúvá váljon, valójában vágynélküliség. Amikor az ember megérti valódi helyzetét mint Kṛṣṇa örök szolgája, s nem tekinti magát tévesen az anyagi testnek, valamint nem vallja magát jogtalanul semmi tulajdonosának, akkor a Kṛṣṇa-tudat tökéletes szintjére érkezett el. E tökéletes szintre eljutva tudja, hogy mivel Kṛṣṇa a birtokosa mindennek, mindent arra kell használnia, hogy Neki örömet szerezzen. Arjuna saját érzékkielégítésére gondolva nem akart harcolni, ám amikor teljesen Kṛṣṇa-tudatúvá vált, mégis fegyvert fogott, mert Kṛṣṇa ezt kívánta tőle. Saját magáért nem akart harcolni, Kṛṣṇáért azonban ugyanaz az Arjuna minden erejével küzdött. Az az ember a valóban vágyak nélküli, aki Kṛṣṇa kedvét keresi, s nem az, aki természetellenes módon próbálja elűzni vágyait. Az élőlény nem lehet vágyak vagy érzékek nélküli, de változtatnia kell vágyai minőségén. Az anyagi kívánságoktól mentes ember jól tudja, hogy minden Kṛṣṇához tartozik (īśāvāsyam idaṁ sarvam), ezért semmit sem tekint jogtalanul a magáénak. Ez a transzcendentális tudás az önmegvalósításon alapszik, vagyis annak tökéletes felismerésén, hogy az élőlény lelki azonosságában Kṛṣṇa örök, szerves része, s ezért az élőlény örök helyzetében sohasem állhat Kṛṣṇával egyenlő vagy Nála magasabb szinten. E Kṛṣṇa-tudatos felfogás jelenti az igazi béke alapját.