Skip to main content

TEXTS 1-2

1–2. VERS

Текст

Szöveg

арджуна ува̄ча
пракр̣тім̇ пурушам̇ чаіва
кшетрам̇ кшетра-джн̃ам ева ча
етад ведітум іччга̄мі
джн̃а̄нам̇ джн̃ейам̇ ча кеш́ава
arjuna uvāca
prakṛtiṁ puruṣaṁ caiva
kṣetraṁ kṣetra-jñam eva ca
etad veditum icchāmi
jñānaṁ jñeyaṁ ca keśava
ш́рı̄-бгаґава̄н ува̄ча
ідам ш́арı̄рам̇ каунтейа
кшетрам ітй абгідгı̄йате
етад йо ветті там̇ пра̄хух̣
кшетра-джн̃а іті тад-відах̣
śrī-bhagavān uvāca
idaṁ śarīraṁ kaunteya
kṣetram ity abhidhīyate
etad yo vetti taṁ prāhuḥ
kṣetra-jña iti tad-vidaḥ

Послівний переклад

Szó szerinti jelentés

арджуна ува̄ча—Арджуна сказав; пракр̣тім—природу; пурушам— того, хто насолоджується; ча—також; ева—неодмінно; кшетрам— поле; кшетра-джн̃ам—того, хто знає поле; ева—неодмінно; ча— також; етат—усе це; ведітум—зрозуміти; іччга̄мі—я бажаю; джн̃а̄нам—знання; джн̃ейам—предмет знання; ча—також; кеш́ава—о Кр̣шн̣о; ш́рı̄-бгаґава̄н ува̄ча—Верховний Бог-Особа сказав; ідам—це; ш́арı̄рам—тіло; каунтейа—син Кунтı̄; кшетрам—поле; іті — таким чином; абгідгı̄йате — називають; етат — це; йах̣ — той, хто; ветті—знає; там—він; пра̄хух̣—називають; кшетра- джн̃ах̣—той, хто знає поле; іті—таким чином; тат-відах̣—тими, хто знає це.

arjunaḥ uvāca – Arjuna mondta; prakṛtim – a természetet; puruṣam – az élvezőt; ca – is; eva – bizony; kṣetram – a mezőt; kṣetra-jñam – a mező ismerőjét; eva – bizony; ca – is; etat – mindezt; veditum – megérteni; icchāmi – kívánom; jñānam – tudást; jñeyam – a tudás tárgyát; ca – is; keśava – ó, Kṛṣṇa; śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Személyisége mondta; idam – ezt; śarīram – a testet; kaunteya – ó, Kuntī fia; kṣetram – mezőnek; iti – így; abhidhīyate – hívják; etat – ezt; yaḥ – aki; vetti – tudja; tam – őt; prāhuḥ – nevezik; kṣetra-jñaḥ – a mező ismerőjének; iti – így; tat-vidaḥ – azok, akik tudják.

Переклад

Fordítás

Арджуна сказав: О мій дорогий Кр̣шн̣о, я хочу дізнатись про пракр̣ті (природу), про пурушу (того, хто насолоджується), про поле і того, хто знає поле, про знання і про об’єкт пізнання.

Верховний Бог-Особа сказав: Тіло, о син Кунтı̄, називають полем; а того, хто знає тіло, називають тим, хто знає поле.

Arjuna szólt: Ó, kedves Kṛṣṇám, szeretném megérteni, hogy mi a prakṛti [a természet], a puruṣa [az élvező], a mező, a mező ismerője, a tudás, valamint a tudás tárgya.
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így válaszolt: Ó, Kuntī fia, ezt a testet hívják mezőnek, s aki a testet ismeri, azt a mező ismerőjének nevezik.

Коментар

Magyarázat

Арджуна хоче дізнатись, що є пракр̣ті, або природа; що є пуруша, той, хто насолоджується; що є кшетра, поле; хто такий кшетра-джн̃а, той, хто знає поле, і що таке знання і об’єкт пізнання. Коли Арджуна спитав Кр̣шн̣у про все це, Кр̣шн̣а пояснив, що це тіло називають полем, а того, хто знає тіло, називають знаючим поле. Це тіло є полем діяльності обумовленої душі. Обумовлена душа, яка потрапила до пастки матеріального існування, намагається панувати над матеріальною природою. Тому, згідно із своєю здатністю панувати над матеріальною природою, обумовлена душа отримує відповідне поле діяльності. Цим полем діяльності є тіло. Що ж таке тіло? Тіло утворене з чуттів. Обумовлена душа хоче відчувати насолоду, задовольняючи свої чуття, і, згідно з її здатністю насолоджуватись, їй дається тіло, тобто поле діяльності. Тому тіло називають кшетрою, або полем діяльності обумовленої душі. А того, кому слід не ототожнювати себе з тілом, називають кшетра-джн̃а, тим, хто знає поле. Неважко збагнути різницю між полем і тим, хто знає його, між тілом і тим, хто знає тіло. Кожна людина здатна побачити, що від дитинства й до старості вона зазнає численних тілесних змін і проте залишається одною й тою ж особистістю. Таким чином, існує різниця між тим, хто знає поле діяльності, й самим полем діяльності. Жива обумовлена душа може таким чином збагнути, що вона відмінна від тіла. На початку Бгаґавад-ґı̄ти сказано — дехіно ’смін — жива істота перебуває в тілі, тіло ж змінюється від дитинства до отроцтва, від отроцтва до юності й від юності до старості, і людина знає, що тіло, яким вона володіє, змінюється. Власник тіла, безумовно, є кшетра-джн̃а. Інколи ми думаєм: «я щасливий», «я чоловік», «я жінка», «я собака», «я кішка». Все це — тілесні позначення знаючого. Сам же він відмінний од тіла. Хоча ми використовуємо багато зовнішніх атрибутів — одяг тощо, нам відомо, що ми відмінні від них. Так само, трохи поміркувавши, можна дійти висновку, що ми відмінні од тіла. Мене, вас, кого-небудь іще, хто володіє тілом, називають кшетра-джн̃а, тим, хто знає поле діяльності, а тіло називають кшетрою, власне полем діяльності.

Arjuna kíváncsi volt, hogy mi is a prakṛti (a természet), a puruṣa (az élvező), a kṣetra (a mező), a kṣetra-jña (annak ismerője), a tudás és a tudás tárgya. Amikor ezekről kérdezett, Kṛṣṇa azt válaszolta, hogy a testet hívják mezőnek, ismerőjét pedig a mező ismerőjének. A feltételekhez kötött lélek számára ez a test a cselekvés mezeje. Az anyagi lét rabjaként megpróbál ura lenni az anyagi természetnek, s tettei mezejéhez ennek megfelelően, uralkodási vágyának mértékétől függően jut. A cselekvés mezeje a test. Mi is a test? A test érzékszervekből áll. A feltételekhez kötött lélek érzékei kielégítésére vágyik, és az élvezetre való hajlama szerint kap egy testet, egy cselekvési mezőt. A testet ezért kṣetrának, vagyis a feltételekhez kötött lélek cselekedetei mezejének hívják. A személyt, akinek nem szabad a testével azonosítania magát, kṣetra-jñának, azaz a mező ismerőjének nevezik. A mező és ismerője, azaz a test és a test ismerője közötti különbséget nem nehéz megérteni. Mindenki megértheti, hogy teste a gyermekkortól az öregkorig sok változáson megy keresztül, ám ő mégis ugyanaz a személy marad. Láthatjuk tehát, hogy különbség van a tettek mezejének ismerője és a tettek mezeje között. A feltételekhez kötött lélek ily módon megértheti, hogy nem azonos a testével. A könyv elején – dehino 'smin – arról olvashattunk, hogy az élőlény az anyagi testen belül foglal helyet, amely állandóan cserélődik: a gyermektestből előbb serdülő, majd kifejlett és végül öreg test lesz. A test birtokosa tudja, hogy a teste változik. Őt éppen ezért a megkülönböztetés érdekében kṣetra-jñának hívják. Azok a gondolatok, hogy „boldog vagyok”, „férfi vagyok”, „nő vagyok”, „kutya vagyok”, „macska vagyok”, a mező ismerőjének testi megjelölései, ám az ismerő maga különbözik a testtől. Számtalan dolgot használunk (a ruháinkat stb.), mégis tudjuk, hogy nem vagyunk azonosak velük. Ennek analógiájára azt is megérthetjük, ha egy kicsit elgondolkozunk, hogy az anyagi testünktől is különbözünk. Én, te vagy bárki más, aki testtel rendelkezik, kṣetra-jña, a cselekedet mezejének ismerője, a test pedig kṣetra, a tettek mezeje.

В перших шести главах Бгаґавад-ґı̄ти описано знавця тіла (живу істоту), а також обставини, за яких вона може усвідомити Верховного Господа. В середніх шести главах Бгаґавад-ґı̄ти йде мова про Верховного Бога-Особу та взаємостосунки індивідуальної душі з Наддушею у відданому служінні. В цих главах з’ясовано вище становище Верховного Бога-Особи й підпорядковане — індивідуальної душі. Живі істоти підлеглі Господу за всіх обставин, але, забувши про це, вони страждають. Просвітлені завдяки праведній діяльності, вони звертаються до Верховного Господа в різних випадках: у стражданні, в злиднях, з цікавості та в пошуках знання. Про це також вже йшла мова. Далі, починаючи з тринадцятої глави, пояснюється, яким чином жива істота вступає в зв’язок з матеріальною природою, як вона шукає звільнення на шляхах кармічної діяльності, розвитку знання і відданого служіння, і як Верховний Господь звільнює її. Пояснено також, яким чином жива істота, яка цілком відмінна від матеріального тіла, споріднюється з ним.

A Bhagavad-gītā első hat fejezete a test ismerőjéről (az élőlényről) ír, s arról, hogyan érthetjük meg a Legfelsőbb Urat. A középső hat fejezetben az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről találhatunk leírást, valamint a kapcsolatról, amely az egyéni lelket az odaadó szolgálaton keresztül a Felsőlélekhez fűzi. Ezek a fejezetek félreérthetetlenül meghatározzák az Istenség Legfelsőbb Személyisége felsőbbrendű, valamint az egyéni lélek alárendelt helyzetét. Az élőlények szerepe minden körülmények között alárendelt, s amikor megfeledkeznek erről, szenvednek. Amikor az élőlények a jámbor cselekedetek következtében megvilágosodnak, különféle okokból fordulnak a Legfelsőbb Úrhoz: vannak, akik azért, mert szenvednek, vannak, akiket szegénység sújt, vannak, akik kíváncsiak, s vannak, akik tudásra vágynak. Erről szintén olvashatunk. A tizenharmadik fejezettel kezdődően arról lesz szó, hogyan kerül az élőlény kapcsolatba az anyagi természettel, s hogyan szabadítja fel őt a Legfelsőbb Úr a különféle folyamatok – a gyümölcsöző cselekvés, a tudás művelése és az odaadó szolgálat – által. Arról is szó lesz, hogy az élőlény, noha teljesen különbözik az anyagi testtől, valamiképpen mégis kapcsolatba kerül vele.