18. VERS
STIH 18
Szöveg
Tekst
ātmany evāvatiṣṭhate
nispṛhaḥ sarva-kāmebhyo
yukta ity ucyate tadā
ātmany evāvatiṣṭhate
nispṛhaḥ sarva-kāmebhyo
yukta ity ucyate tadā
Szó szerinti jelentés
Synonyms
yadā – amikor; viniyatam – különösen fegyelmezett; cittam – az elme és tevékenysége; ātmani – a transzcendensben; eva – bizony; avatiṣṭhate – megállapodik; nispṛhaḥ – mentesen a vágytól; sarva – mindenféle; kāmebhyaḥ – anyagi érzékkielégítésre; yuktaḥ – szilárd a yogában; iti – így; ucyate – mondják; tadā – akkor.
yadā – kada; viniyatam – dovede u red; cittam – um i njegove djelatnosti; ātmani – u transcendenciji; eva – zacijelo; avatiṣṭhate – biva utemeljen; nispṛhaḥ – bez želja; sarva – za svim vrstama; kāmebhyaḥ – materijalnog osjetilnog zadovoljstva; yuktaḥ – potpuno utemeljen u yogi; iti – tako; ucyate – kaže se; tadā – tada.
Fordítás
Translation
Ha a yogī a yoga gyakorlása által képes fegyelmezni az elméjét, és minden anyagi vágy nélkül a transzcendensben állapodik meg, akkor azt mondják róla, megingathatatlan a yogában.
Kada yogī primjenom yoge ovlada umnim djelatnostima i utemelji se u transcendenciji – oslobođen svih materijalnih želja – kaže se da je potpuno utemeljen u yogi.
Magyarázat
Purport
A yogī tetteit az különbözteti meg a közönséges ember tetteitől, hogy mentes minden anyagi vágytól, melyek közül a nemi élvezet vágya a legerősebb. A tökéletes yogī olyan jól tudja fegyelmezni elméje működését, hogy semmilyen anyagi vágy nem zavarja meg többé. A Śrīmad-Bhāgavatam (9.4.18–20) szerint ezt a tökéletes síkot a Kṛṣṇa-tudatú emberek minden külön erőfeszítés nélkül elérik:
SMISAO: Djelatnosti yogīja razlikuju se od djelatnosti obična čovjeka, jer yogī odbacuje sve materijalne želje – od kojih je seks glavna. Savršeni yogī tako vlada djelatnostima uma da ga nikakva materijalna želja ne može više uznemiriti. Prema Śrīmad-Bhāgavatamu (9.4.18–20), osobe svjesne Kṛṣṇe automatski dostižu taj stadij savršenstva:
vacāṁsi vaikuṇṭha-guṇānuvarṇane
karau harer mandira-mārjanādiṣu
śrutiṁ cakārācyuta-sat-kathodaye
vacāṁsi vaikuṇṭha-guṇānuvarṇane
karau harer mandira-mārjanādiṣu
śrutiṁ cakārācyuta-sat-kathodaye
tad-bhṛtya-gātra-sparśe ’ṅga-saṅgamam
ghrāṇaṁ ca tat-pāda-saroja-saurabhe
śrīmat-tulasyā rasanāṁ tad-arpite
tad-bhṛtya-gātra-sparśe ’ṅga-saṅgamam
ghrāṇaṁ ca tat-pāda-saroja-saurabhe
śrīmat-tulasyā rasanāṁ tad-arpite
śiro hṛṣīkeśa-padābhivandane
kāmaṁ ca dāsye na tu kāma-kāmyayā
yathottama-śloka-janāśrayā ratiḥ
śiro hṛṣīkeśa-padābhivandane
kāmaṁ ca dāsye na tu kāma-kāmyayā
yathottama-śloka-janāśrayā ratiḥ
„Ambarīṣa király először elméjét az Úr Kṛṣṇa lótuszlábára rögzítette. Szavaival az Ő transzcendentális tulajdonságait írta le, kezével a templomát takarította, fülével cselekedeteinek történeteit hallgatta, szemével transzcendentális formáit nézte, testével a bhakták testét érintette, orrával az Úrnak felajánlott lótuszvirág illatát szagolta, nyelvével az Ő lótuszlábának ajánlott tulasī-levelet ízlelte, lábával a templomba és a zarándokhelyekre látogatott, fejével az Úrnak ajánlotta hódolatát, vágyaival pedig az Úr küldetésének teljesülését szolgálta. E transzcendentális tettek jellemzik a tiszta bhaktát.”
„Kralj Ambarīṣa najprije je usredotočio svoj um na lotosolika stopala Gospodina Kṛṣṇe. Potom je svoje riječi upotrijebio za opisivanje Gospodinovih transcendentalnih odlika, svoje ruke za čišćenje Gospodinova hrama, svoje uši za slušanje o Gospodinovim djelatnostima, svoje oči za gledanje Gospodinovih transcendentalnih oblika, svoje tijelo za dodirivanje tijela bhakta, svoj nos za mirisanje lotosovih cvjetova ponuđenih Gospodinu, svoj jezik za kušanje lišća biljke tulasī ponuđena Gospodinovim lotosolikim stopalima, svoje noge za obilaženje svetih mjesta i posjećivanje Gospodinova hrama, svoju glavu za odavanje poštovanja Gospodinu, a svoje želje za ostvarivanje Gospodinove misije. Sve te transcendentalne djelatnosti dolikuju čistom bhakti."
Az imperszonalista út követői számára ez a transzcendentális sík a szubjektum szempontjából talán kifejezhetetlen, ám nagyon könnyű és célravezető a Kṛṣṇa-tudatúak számára, ahogyan ez Ambarīṣa Mahārāja említett tetteiből is kitűnik. E transzcendentális cselekedetek nem eredményesek mindaddig, amíg elménket az állandó emlékezés segítségével nem rögzítjük az Úr lótuszlábára. Az Úr odaadó szolgálatában ezeket az előírt tetteket arcanának hívják, ami azt jelenti, hogy minden érzéket az Úr szolgálatába állítunk. Az elmének és az érzékeknek elfoglaltságra van szükségük; a cselekedetek puszta tagadása nem járható út. Az átlagemberek, s közülük is leginkább azok számára, akik nem a lemondást gyakorlók életrendjében élnek, a transzcendentális sík eléréséhez vezető tökéletes folyamat az érzékeknek és az elmének az említett transzcendentális szolgálattal való elfoglalása, amit a Bhagavad-gītā yuktának nevez.
Taj transcendentalni stadij može za sljedbenike impersonalizma biti subjektivno neopisiv, ali za osobu svjesnu Kṛṣṇe postaje vrlo lak i praktičan, kao što možemo vidjeti iz opisa djelatnosti Mahārāje Ambarīṣe. Ako um nije usredotočen na Gospodinova lotosolika stopala zahvaljujući neprestanu sjećanju, takve transcendentalne djelatnosti nisu praktične. U predanu služenju takve se propisane djelatnosti nazivaju arcana, služenje Gospodina svim osjetilima. Osjetila i um moraju biti aktivni. Samo odricanje nije praktično. Stoga je za ljude – osobito one koji nisu prihvatili red odricanja – transcendentalno zaokupljanje osjetila i uma opisanim djelatnostima savršen proces za dostizanje transcendentalnog cilja, koji se u Bhagavad-gīti naziva yukta.