9. VERS

STIH 9

Szöveg

Tekst

sañjaya uvāca
evam uktvā hṛṣīkeśaṁ
guḍākeśaḥ paran-tapaḥ
na yotsya iti govindam
uktvā tūṣṇīṁ babhūva ha

Szó szerinti jelentés

Synonyms

sañjayaḥ uvāca – Sañjaya mondta; evam – így; uktvā – szólva; hṛṣīkeśam – Kṛṣṇához, az érzékek urához; guḍākeśaḥ – Arjuna, a tudatlanság legyőzésének mestere; parantapaḥ – az ellenség fenyítője; na yotsye – nem fogok harcolni; iti – így; govindam – Kṛṣṇának, aki boldoggá teszi az érzékeket; uktvā – mondván; tūṣṇīm – néma; babhūva – lett; ha – minden bizonnyal.

sañjayaḥ uvāca – Sañjaya reče; evam – to; uktvā – rekavši; hṛṣīkeśam – Kṛṣṇi, gospodaru osjetila; guḍākeśaḥ – Arjuna, koji je nadišao neznanje; parantapaḥ – pokoritelj neprijatelja; na yotsye – neću se boriti; iti – tako; govindam – Kṛṣṇi, koji pruža zadovoljstvo osjetilima; uktvā – rekavši; tūṣṇīm – šutljiv; babhūva – postao; ha – zacijelo.

Fordítás

Translation

Sañjaya szólt: Így beszélt Arjuna, az ellenség fenyítője, majd e szavakkal fordult Kṛṣṇához: „Govinda, én nem fogok harcolni!” Aztán elhallgatott.

Sañjaya reče: Govoreći tako, Arjuna, pokoritelj neprijatelja, potom reče Kṛṣṇi: „Govinda, neću se boriti" i zašuti.

Magyarázat

Purport

Dhṛtarāṣṭra nagyon boldog lehetett, amikor meghallotta, hogy Arjuna a harc helyett el akarja hagyni a csatateret, hogy aztán koldusként tengesse életét. De Sañjaya ismét csalódást okozott neki, amikor tudatta vele, hogy Arjuna képes ellenségei megölésére (parantapaḥ). Arjunát egy időre elöntötte a családja iránt érzett szeretetből fakadó illuzórikus bánat, mint tanítvány azonban meghódolt Kṛṣṇa, a legfelsőbb lelki tanítómester előtt. Ez arra utal, hogy hamarosan megszabadul ettől az alaptalan panaszkodástól, ami a családi ragaszkodás eredménye, s az önmegvalósítás tökéletes tudományában, a Kṛṣṇa-tudatban megvilágosodva biztosan harcolni fog. Ha Kṛṣṇa felvilágosítja Arjunát – aki azután a végsőkig küzd majd –, Dhṛtarāṣṭra öröme szertefoszlik.

SMISAO: Dhṛtarāṣṭra se sigurno obradovao kad je saznao da se Arjuna neće boriti i da umjesto toga napušta bojno polje kako bi prihvatio život prosjaka. Ali Sañjaya ga je ponovno razočarao rekavši da je Arjuna pokoritelj svojih neprijatelja (parantapaḥ). Premda je zbog obiteljske privrženosti neko vrijeme bio obuzet neumjesnom žalošću, predao se Kṛṣṇi, vrhovnom duhovnom učitelju, kao učenik. To je upućivalo na to da će uskoro biti oslobođen lažna jadikovanja uzrokovana obiteljskom privrženošću i prosvijetljen savršenim znanjem o samospoznaji ili svjesnosti Kṛṣṇe. Tada će se sigurno boriti. Tako će Dhṛtarāṣṭrina radost biti kratka vijeka, jer će se Arjuna, stekavši znanje od Kṛṣṇe, boriti do kraja.