9. VERS

TEXT 9

Szöveg

Tekst

sañjaya uvāca
evam uktvā hṛṣīkeśaṁ
guḍākeśaḥ paran-tapaḥ
na yotsya iti govindam
uktvā tūṣṇīṁ babhūva ha

Szó szerinti jelentés

Synonyms

sañjayaḥ uvāca – Sañjaya mondta; evam – így; uktvā – szólva; hṛṣīkeśam – Kṛṣṇához, az érzékek urához; guḍākeśaḥ – Arjuna, a tudatlanság legyőzésének mestere; parantapaḥ – az ellenség fenyítője; na yotsye – nem fogok harcolni; iti – így; govindam – Kṛṣṇának, aki boldoggá teszi az érzékeket; uktvā – mondván; tūṣṇīm – néma; babhūva – lett; ha – minden bizonnyal.

sañjayaḥ uvāca — Sañjaya sagde; evam — således; uktvā — efter at have talt; hṛṣīkeśam — til Kṛṣṇa, sansernes herre; guḍākeśaḥ — Arjuna, mesteren i at bekæmpe uvidenhed; param-tapaḥ — fjendens tugter; na yotsye — jeg vil ikke kæmpe; iti — således; govindam — til Kṛṣṇa, der giver sanserne nydelse; uktvā — idet han sagde; tūṣṇīm — tavs; babhūva — blev; ha — sandelig.

Fordítás

Translation

Sañjaya szólt: Így beszélt Arjuna, az ellenség fenyítője, majd e szavakkal fordult Kṛṣṇához: „Govinda, én nem fogok harcolni!” Aztán elhallgatott.

Sañjaya sagde: Da Arjuna, fjendernes tugter, havde talt således, sagde han til Kṛṣṇa: “Govinda, jeg vil ikke kæmpe,” og tav derpå.

Magyarázat

Purport

Dhṛtarāṣṭra nagyon boldog lehetett, amikor meghallotta, hogy Arjuna a harc helyett el akarja hagyni a csatateret, hogy aztán koldusként tengesse életét. De Sañjaya ismét csalódást okozott neki, amikor tudatta vele, hogy Arjuna képes ellenségei megölésére (parantapaḥ). Arjunát egy időre elöntötte a családja iránt érzett szeretetből fakadó illuzórikus bánat, mint tanítvány azonban meghódolt Kṛṣṇa, a legfelsőbb lelki tanítómester előtt. Ez arra utal, hogy hamarosan megszabadul ettől az alaptalan panaszkodástól, ami a családi ragaszkodás eredménye, s az önmegvalósítás tökéletes tudományában, a Kṛṣṇa-tudatban megvilágosodva biztosan harcolni fog. Ha Kṛṣṇa felvilágosítja Arjunát – aki azután a végsőkig küzd majd –, Dhṛtarāṣṭra öröme szertefoszlik.

FORKLARING: Dhṛtarāṣṭra må være blevet glad, da han forstod, at Arjuna ikke ville kæmpe og i stedet ville forlade slagmarken for at ernære sig som tigger. Men Sañjaya skuffede ham på ny ved at sige, at Arjuna var helt i stand til at dræbe sine fjender (parantapaḥ). Skønt han for øjeblikket var overvældet af falsk sorg på grund af familietilknytning, overgav han sig som discipel til Kṛṣṇa, den højeste åndelige mester. Det viste, at Arjuna snart ville blive fri for den falske sorg, der udsprang af hans familiekærlighed, og blive oplyst af perfekt viden om selverkendelse eller Kṛṣṇa-bevidsthed, hvorefter han med sikkerhed ville gå i kamp. Eftersom Arjuna ville blive oplyst af Kṛṣṇa og kæmpe til det sidste, ville Dhṛtarāṣṭras glæde blive gjort til skamme.