Skip to main content
[hu] Library » A Bhagavad-gita úgy, ahogy van » TIZENNYOLCADIK FEJEZET

35. VERS

TEXT 35

Szöveg

Texte

yayā svapnaṁ bhayaṁ śokaṁ
viṣādaṁ madam eva ca
na vimuñcati durmedhā
dhṛtiḥ sā pārtha tāmasī
yayā svapnaṁ bhayaṁ śokaṁ
viṣādaṁ madam eva ca
na vimuñcati durmedhā
dhṛtiḥ sā pārtha tāmasī

Szó szerinti jelentés

Synonyms

yayā – ami által; svapnam – álmot; bhayam – félelmet; śokam – bánatot; viṣādam – mogorvaságot; madam – illúziót; eva – bizony; ca – is; na – sohasem; vimuñcati – elengedi; durmedhā – ostoba; dhṛtiḥ – eltökéltség; sā – az; pārtha – ó, Pṛthā fia; tāmasī – a tudatlanság kötőerejében lévő.

yayā: par laquelle; svapnam: le rêve; bhayam: la peur; śokam: la lamentation; viṣādam: la morosité; madam: l’illusion; eva: certes; ca: aussi; na: jamais; vimuñcati: ne se dégage de; durmedhā: sans intelligence; dhṛtiḥ: détermination; sā: cette; pārtha: ô fils de Pṛthā; tāmasī: dans l’ignorance.

Fordítás

Translation

Az az ostoba eltökéltség pedig, ó, Pṛthā fia, amely nem képes túljutni az álmon, a félelmen, a bánkódáson, a mogorvaságon és az illúzión, a tudatlanság kötőerejébe tartozik.

Quant à la détermination qui ne va pas au-delà du rêve, de la peur, des lamentations, de la morosité et de l’illusion, cette détermination inintelligente, ô fils de Pṛthā, relève de l’ignorance.

Magyarázat

Purport

Ebből nem szabad arra következtetnünk, hogy a jóság kötőerejében nem álmodik az ember. Az ebben a versben említett „álom” a túl sok alvásra utal. Az álom természetes, és mindig jelen van, a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötőerejében egyaránt. Aki képtelen elkerülni a felesleges alvást, az anyagi dolgok élvezetéből származó büszkeséget, aki mindig az anyagi világ fölötti uralomról ábrándozik, s akinek egész élete, elméje és érzékei e körül forognak, annak eltökéltsége a tudatlanság kötőerejébe tartozik.

On ne doit pas conclure de ce verset qu’un homme situé dans la vertu ne rêve pas. Ici le mot « rêve » indique le sommeil excessif. Car tout le monde rêve. Que l’on reçoive l’influence de la vertu, de la passion ou de l’ignorance, chacun rêve car c’est un phénomène naturel. Il s’agit ici de ceux qui ne peuvent éviter le sommeil excessif, qui ne peuvent s’empêcher de s’enorgueillir de jouir des biens de ce monde, qui rêvent toujours de dominer le monde matériel et dont la vie, le mental et les sens sont absorbés en ces choses. La détermination de telles gens est conditionnée par l’ignorance.