TEXT 28
28. VERS
Tekst
Szöveg
janānāṁ puṇya-karmaṇām
te dvandva-moha-nirmuktā
bhajante māṁ dṛḍha-vratāḥ
janānāṁ puṇya-karmaṇām
te dvandva-moha-nirmuktā
bhajante māṁ dṛḍha-vratāḥ
Synonyms
Szó szerinti jelentés
yeṣām — kelle; tu — aga; anta-gatam — täielikult hävitatud; pāpam — patt; janānām — inimeste; puṇya — jumalakartlik; karmaṇām — kelle varasemad teod; te — nemad; dvandva — kahesuse; moha — pettekujutelm; nirmuktāḥ — vabad; bhajante — rakendavad end pühendunud teenimisse; mām — Mulle; dṛḍha-vratāḥ — otsusekindlalt.
yeṣām – akiknek; tu – de; anta-gatam – teljesen megsemmisített; pāpam – bűne; janānām – azoknak az embereknek; puṇya – jámbor; karmaṇām – kiknek előző tettei; te – ők; dvandva – kettősségtől; moha – illúziótól; nirmuktāḥ – megszabadulva; bhajante – odaadó szolgálatot végeznek; mām – Nekem; dṛḍha-vratāḥ – eltökélten.
Translation
Fordítás
Oma eelmistes eludes ja praeguses elus jumalakartlikult toiminud inimesed, kelle pattude järelmõjud on täielikult hävitatud, vabanevad pettekujutelmade kahesustest ning rakendavad end otsusekindlalt Minu teenimisse.
Akik jámboran cselekedtek ebben és előző életeikben, s akik teljes mértékben beszüntették a bűnös tetteket, azok megszabadulnak az illúzió ellentétpárjaitól, és nagy elszántsággal szolgálnak Engem.
Purport
Magyarázat
Käesolevas värsis räägitakse inimestest, kes omavad vajalikke omadusi transtsendentaalsesse positsiooni tõusmiseks. Patuste, ateistlike, rumalate ning valelike inimeste jaoks on iha ja viha kahesusest kõrgemale tõusmine väga raske. Ainult sellised inimesed, kes on elanud religioosseid reguleerivaid printsiipe järgides, kes on toiminud jumalakartlikult ning alistanud pattude järelmõjud, saavad rakendada end pühendunud teenimisse ning tõusta seeläbi järk-järgult puhta teadmiseni Jumala Kõrgeimast Isiksusest. Siis suudavad nad järk-järgult hakata mediteerima transis Jumala Kõrgeimale Isiksusele. Selline on vaimsele tasandile tõusmise protsess ning sellele tasandile on võimalik jõuda Kṛṣṇa teadvuses puhaste pühendunutega suheldes, sest kõrgelt arenenud pühendunutega suheldes võib inimene vabaneda pettekujutelmade küüsist.
Ez a vers azokról beszél, akik alkalmasak a transzcendentális sík elérésére. A bűnös, ateista, ostoba és álnok emberek nagyon nehezen lépnek túl a vágy és a gyűlölet kettősségén. Egyedül azok képesek az odaadó szolgálatot elfogadni s ezáltal fokozatosan felemelkedni az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló tiszta tudás szintjére, akik előző életeikben követték a vallás szabályozó elveit, jámboran cselekedtek, s legyőzték a bűnös cselekedetek visszahatásait. Ezután lassanként eljutnak oda, hogy transzba merülve meditálni tudnak az Istenség Legfelsőbb Személyiségén. Ez a folyamat vezet el a lelki síkhoz. Ez a felemelkedés a Kṛṣṇa-tudatban, a tiszta bhakták társaságában lehetséges, mert a nagy bhakták hatására az ember megszabadulhat az illúziótól.
„Śrīmad-Bhāgavatamis" (5.5.2) öeldakse, et kui inimene tahab tõepoolest jõuda vabanemiseni, siis peab ta teenima pühendunuid (mahat- sevāṁ dvāram āhur vimukteḥ). Materialistliku meelestatusega inimestega suheldes on inimene aga eksistentsi pimedaimatesse osadesse viival teel (tamo-dvāraṁ yoṣitāṁ saṅgi-saṅgam). Kõik Jumala pühendunud rändavad mööda maailma vaid selleks, et vabastada tingimustest sõltuvaid hingi nende pettekujutlustest. Impersonalistid ei tea, et oma algolemusliku, Jumala teenri positsiooni unustamine on Jumala seaduste suurim rikkumine. Tunnistamata oma algolemuslikku positsiooni, ei ole võimalik mõista Jumala Isiksust või rakendada end otsusekindlalt Tema teenimisse transtsendentaalses armastuses.
A Śrīmad-Bhāgavatam (5.5.2) azt írja, hogy ha valaki valóban fel akar szabadulni, akkor szolgálnia kell a bhaktákat (mahat-sevāṁ dvāram āhur vimukteḥ). Aki viszont a materialista emberek társaságát keresi, az a lét legsötétebb régióiba vezető úton halad (tamo-dvāraṁ yoṣitāṁ saṅgi-saṅgam). Az Úr bhaktái a világ minden táját bejárják, hogy a feltételekhez kötött lelkeket kiszabadítsák az illúzióból. Az imperszonalisták mit sem tudnak arról, hogy ha megfeledkeznek eredeti természetükről, miszerint mindannyian a Legfelsőbb Úr alárendeltjei, azzal a legnagyobb kihágást követik el Isten törvényeivel szemben. Az ember mindaddig nem értheti meg a Legfelsőbb Személyiséget, s nem merülhet teljesen, eltökélten és transzcendentális szeretettel a szolgálatába, amíg vissza nem nyeri eredeti természetét.