Bg. 7.28
Szöveg
janānāṁ puṇya-karmaṇām
te dvandva-moha-nirmuktā
bhajante māṁ dṛḍha-vratāḥ
Szó szerinti jelentés
yeṣām – akiknek; tu – de; anta-gatam – teljesen megsemmisített; pāpam – bűne; janānām – azoknak az embereknek; puṇya – jámbor; karmaṇām – kiknek előző tettei; te – ők; dvandva – kettősségtől; moha – illúziótól; nirmuktāḥ – megszabadulva; bhajante – odaadó szolgálatot végeznek; mām – Nekem; dṛḍha-vratāḥ – eltökélten.
Fordítás
Akik jámboran cselekedtek ebben és előző életeikben, s akik teljes mértékben beszüntették a bűnös tetteket, azok megszabadulnak az illúzió ellentétpárjaitól, és nagy elszántsággal szolgálnak Engem.
Magyarázat
Ez a vers azokról beszél, akik alkalmasak a transzcendentális sík elérésére. A bűnös, ateista, ostoba és álnok emberek nagyon nehezen lépnek túl a vágy és a gyűlölet kettősségén. Egyedül azok képesek az odaadó szolgálatot elfogadni s ezáltal fokozatosan felemelkedni az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló tiszta tudás szintjére, akik előző életeikben követték a vallás szabályozó elveit, jámboran cselekedtek, s legyőzték a bűnös cselekedetek visszahatásait. Ezután lassanként eljutnak oda, hogy transzba merülve meditálni tudnak az Istenség Legfelsőbb Személyiségén. Ez a folyamat vezet el a lelki síkhoz. Ez a felemelkedés a Kṛṣṇa-tudatban, a tiszta bhakták társaságában lehetséges, mert a nagy bhakták hatására az ember megszabadulhat az illúziótól.
A Śrīmad-Bhāgavatam (5.5.2) azt írja, hogy ha valaki valóban fel akar szabadulni, akkor szolgálnia kell a bhaktákat (mahat-sevāṁ dvāram āhur vimukteḥ). Aki viszont a materialista emberek társaságát keresi, az a lét legsötétebb régióiba vezető úton halad (tamo-dvāraṁ yoṣitāṁ saṅgi-saṅgam). Az Úr bhaktái a világ minden táját bejárják, hogy a feltételekhez kötött lelkeket kiszabadítsák az illúzióból. Az imperszonalisták mit sem tudnak arról, hogy ha megfeledkeznek eredeti természetükről, miszerint mindannyian a Legfelsőbb Úr alárendeltjei, azzal a legnagyobb kihágást követik el Isten törvényeivel szemben. Az ember mindaddig nem értheti meg a Legfelsőbb Személyiséget, s nem merülhet teljesen, eltökélten és transzcendentális szeretettel a szolgálatába, amíg vissza nem nyeri eredeti természetét.