Skip to main content

MÁSODIK FEJEZET

DRUGO POGLAVJE

A Bhagavad-gītā tartalmának összefoglalása

Povzetek Gīte

1. VERS:
Sañjaya mondta: Arjuna együttérzését, bánatát és könnyes szemét látván így szólt Madhusūdana, Kṛṣṇa:
VERZ 1:
Sañjaya je rekel: Ko je Madhusūdana, Kṛṣṇa, videl Arjuno polnega usmiljenja, potrtega in solznih oči, je spregovoril.
2. VERS:
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Kedves Arjunám, hogyan fertőzhettek meg téged ezek a tisztátalanságok? Ezek nem illenek az olyan emberhez, aki ismeri az élet értékét, s nem a felsőbb bolygókra, hanem a szégyenhez vezetnek.
VERZ 2:
Gospod Kṛṣṇa, Vsevišnja Božanska Osebnost, je rekel: Dragi Moj Arjuna, kako to, da te je prevzela ta nečistost? Niti najmanj ne pristoji človeku, ki pozna vrednost življenja, in ne vodi k višjim planetom, temveč v sramoto.
3. VERS:
Ó, Pṛthā fia, ne add át magad e lealázó tehetetlenségnek, mert ez nem illő hozzád! Ó, ellenség fenyítője, válj meg a szív kicsinyes gyengeségétől, és kelj fel!
VERZ 3:
O Pṛthin sin, ne vdaj se tej ponižujoči nemoči. Ne pristoji ti. Odvrzi to malenkostno slabost srca in vstani, o zmagovalec nad sovražniki.
4. VERS:
Arjuna így szólt: Ó, ellenség elpusztítója, Madhu végzete, hogyan harcolhatnék nyilakkal olyan harcosok ellen, mint Bhīṣma és Droṇa, akik méltóak arra, hogy imádjam őket?
VERZ 4:
Arjuna je rekel: O ubijalec sovražnikov, o Kṛṣṇa, ki si ubil demona Madhuja, kako naj se v bitki s puščicami zoperstavim možem, kot sta Bhīṣma in Droṇa, ki sta vredna mojega čaščenja?
5. VERS:
Jobb koldulva élni ebben a világban, mintsem a nagy lelkek, tanáraim élete árán folytatni az életet. Világi nyereségre vágynak bár, mégis a feljebbvalóink, s ha megöljük őket, vér szennyezi majd be mindazt, amit élvezni fogunk.
VERZ 5:
V tem svetu bi se bilo bolje preživljati z beračenjem, kakor pa živeti za ceno življenj velikih duš, mojih učiteljev. Čeprav ti želijo materialno korist, so mi vendarle nadrejeni. Če jih ubijem, bo vse, kar uživamo, omadeževano s krvjo.
6. VERS:
Azt sem tudjuk, melyik a jobb: ha mi győzünk, vagy ha ők győznek le minket. Ha megöljük Dhṛtarāṣṭra fiait, tovább már nekünk sem szabadna élnünk. Most mégis előttünk sorakoznak a csatatéren.
VERZ 6:
Ne vemo, kaj je bolje: premagati jih ali biti premagani. Če ubijemo Dhṛtarāṣṭrove sinove, ne bi smeli več marati za življenje. Pa vendar Dhṛtarāṣṭrovi sinovi stojijo zdaj pred nami na bojišču.
7. VERS:
Most zavarban vagyok a kötelességemet illetően, és szánalmas gyengeségem miatt elvesztettem önuralmamat. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb számomra! Most a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt Előtted. Kérlek, oktass engem!
VERZ 7:
Zdaj sem zmeden in ne vem, kaj je moja dolžnost, zaradi skoposti srca pa sem izgubil ves mir. Zato Te prosim, da mi jasno poveš, kaj je najbolje zame. Zdaj sem Tvoj učenec in Tebi predana duša. Prosim Te, pouči me.
8. VERS:
Nem tudom, hogyan űzzem el ezt a bánatot, amely kiszikkasztja érzékeimet, s melyet legyőzni nem leszek képes még akkor sem, ha egy páratlan, virágzó földi királyságot nyerek, olyan korlátlan hatalommal, mint a félisteneké a mennyek országában.
VERZ 8:
Nikakor ne morem pregnati žalosti, zaradi katere mi drevenijo čuti. Ne bo mi je uspelo premagati niti, če osvojim cvetoče kraljestvo brez primere na Zemlji in si pridobim oblast, kakršno imajo polbogovi v raju.
9. VERS:
Sañjaya szólt: Így beszélt Arjuna, az ellenség fenyítője, majd e szavakkal fordult Kṛṣṇához: „Govinda, én nem fogok harcolni!” Aztán elhallgatott.
VERZ 9:
Sañjaya je rekel: Ko je Arjuna, zmagovalec nad sovražniki, izgovoril te besede, je dodal: „Govinda, ne bom se bojeval,“ in utihnil.
10. VERS:
Ó, Bharata leszármazottja! Kṛṣṇa ekkor a két sereg között az alábbi szavakat intézte mosolyogva a bánattól sújtott Arjunához:
VERZ 10:
O Bharatov potomec, tedaj je Kṛṣṇa sredi obeh vojska potrtemu Arjuni dejal sledeče.
11. VERS:
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Művelt beszéded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem érdemes bánkódni. A bölcsek nem keseregnek sem az élő, sem a halott felett.
VERZ 11:
Vsevišnji Gospod je rekel: Medtem ko govoriš učene besede, žaluješ za tistim, kar ni vredno žalosti. Modri ne žalujejo niti za živimi niti za mrtvimi.
12. VERS:
Nem volt olyan idő, amikor Én nem léteztem, és öröktől fogva vagy te és ezek a királyok is; a jövőben sem fog megszűnni életünk.
VERZ 12:
Nikoli ni bilo časa, ko Mene, tebe in vseh teh kraljev ne bi bilo, pa tudi v prihodnosti ne bo nihče od nas prenehal obstajati.
13. VERS:
Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.
VERZ 13:
Kakor utelešena duša v tem telesu neprekinjeno prehaja od otroštva do mladosti in starosti, tako duša tudi ob smrti preide v drugo telo. Razumnega človeka taka zamenjava telesa ne zmede.
14. VERS:
Ó, Kuntī fia! A boldogság és a boldogtalanság ideiglenes megjelenése és eltűnése olyan, mint a tél és a nyár kezdete és elmúlása. Ó, Bharata sarja, ezek csak érzékfelfogásból erednek, s az embernek meg kell tanulnia eltűrni őket, anélkül hogy zavarnák őt.
VERZ 14:
O Kuntījin sin, sreča in nesreča nastopita za kratek čas, zatem pa izgineta, in sta kakor zima in poletje, ki prideta in odideta. Izvirata iz čutne zaznave, o Bharatov potomec, in človek se ju mora naučiti mirno prenašati.
15. VERS:
Ó, emberek között a legkiválóbb [Arjuna]! Akit sem a boldogság, sem a boldogtalanság nem zavar meg, s mindkettő esetén rendíthetetlen, az kétségtelenül méltó rá, hogy felszabaduljon.
VERZ 15:
O najboljši med ljudmi [Arjuna], kdor je nevznemirjen in stanoviten tako v sreči kakor v nesreči, je vsekakor vreden osvoboditve.
16. VERS:
Az igazság látnokai arra a következtetésre jutottak, hogy a nem létező [az anyagi test] számára nincsen állandóság, az örökkévaló [a lélek] pedig változatlan. Erre mindkettő természetének tanulmányozásával jöttek rá.
VERZ 16:
Tisti, ki so videli resnico, so zaključili, da neobstoječe [materialno telo] ni trajno in da se večno [duhovna duša] ne spreminja. Do tega zaključka so prišli s proučevanjem narave obojega.
17. VERS:
Tudd meg, hogy az, ami áthatja az egész testet, elpusztíthatatlan! E halhatatlan lelket senki sem képes megsemmisíteni.
VERZ 17:
Vedi, da je tisto, kar prežema celo telo, neuničljivo. Nihče ne more uničiti nesmrtne duše.
18. VERS:
Az elpusztíthatatlan, mérhetetlen és örök élőlény anyagi teste mindenképpen megsemmisül; ezért hát harcra fel, ó, Bharata leszármazottja!
VERZ 18:
Materialno telo neuničljivega, neizmerljivega, večnega živega bitja bo gotovo preminilo. Zato se bojuj, o Bharatov potomec.
19. VERS:
Aki az élőlényt gyilkosnak hiszi, vagy azt gondolja, hogy megölhető, az nem rendelkezik tudással, hiszen az önvaló nem gyilkos és nem is ölhető meg.
VERZ 19:
Kdor misli, da je živo bitje ubijalec ali pa da je lahko ubito, je v nevednosti, kajti duša ne ubija in ne more biti ubita.
20. VERS:
A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el.
VERZ 20:
Duša se nikoli ne rodi in nikoli ne umre. Ni nastala, ne nastaja in ne bo nastala. Nerojena je, večna, zmeraj enaka in prvobitna. Ni ubita, ko je ubito telo.
21. VERS:
Ó, Pārtha! Hogyan lehetne gyilkos, vagy miképpen vehetne rá bárkit is az ölésre az, aki tudja, hogy a lélek elpusztíthatatlan, örök, megszületetlen és változatlan?
VERZ 21:
O Pārtha, kako lahko človek, ki ve, da je duša neuničljiva, večna, nerojena in nespremenljiva, kogar koli ubije ali kogar koli pripravi do tega, da ubija?
22. VERS:
Ahogy az ember leveti elnyűtt ruháit, s újakat ölt magára, úgy válik meg a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testektől, hogy újakat fogadjon el helyükbe.
VERZ 22:
Kakor človek oblači nova oblačila in odvrže stara, tako duša vstopa v nova materialna telesa ter zapušča stara in nekoristna.
23. VERS:
A lelket semmilyen fegyver nem képes feldarabolni. Tűz nem égetheti, víz nem nedvesítheti, és szél sem száríthatja.
VERZ 23:
Duše ni mogoče razsekati z nobenim orožjem. Ogenj je ne more sežgati, voda je ne more zmočiti, veter pa ne izsušiti.
24. VERS:
Az egyéni lélek törhetetlen, feloldhatatlan, és sem megégetni, sem felszárítani nem lehet. Örökkévaló, mindenhol jelen van, változatlan, rendíthetetlen és örökké ugyanaz.
VERZ 24:
Individualna duša je nezlomljiva in netopljiva, pa tudi sežgati ali posušiti je ni mogoče. Večna je, povsod bivajoča, nespremenljiva, nepremakljiva in zmeraj enaka.
25. VERS:
Úgy mondják, hogy a lélek láthatatlan, felfoghatatlan és változhatatlan. Ezt tudván nem szabad bánkódnod a test miatt.
VERZ 25:
Rečeno je, da je duša nevidna, nedoumljiva in nespremenljiva. To vedoč, ne bi smel žalovati za telesom.
26. VERS:
Még ha azt hiszed is, hogy a lélek [vagy az élet jele] szüntelenül megszületik és örökké meghal, akkor sincs okod a bánkódásra, ó, erős karú!
VERZ 26:
Če pa misliš, da se duša [ali celota življenjskih znakov] vsakič rodi in za zmeraj umre, o Arjuna močnih rok, še zmeraj nimaš razloga za žalost.
27. VERS:
A megszületett számára biztos a halál, s halála után újra megszületik kétségtelenül. Ezért hát nem szabad keseregned kötelességed elkerülhetetlen végrehajtása közben!
VERZ 27:
Kdor se rodi, gotovo tudi umre, kdor umre, pa se zagotovo znova rodi. Zato v vsakem primeru opravi svojo dolžnost in pri tem ne tarnaj.
28. VERS:
Kezdetben minden teremtett lény megnyilvánulatlan, középső szakaszában megnyilvánul, majd a megsemmisüléskor újra megnyilvánulatlan lesz. Mi okod hát a kesergésre?
VERZ 28:
Vsa ustvarjena bitja na začetku obstajajo v nezaznavni obliki, potem začasno v zaznavni, po uničenju pa so spet nezaznavna. Zakaj bi torej žaloval?
29. VERS:
A lelket egyesek csodálatosnak látják, mások olyannak írják le, megint mások azt hallják róla, hogy csodálatos, míg mások egyáltalán nem értik még azután sem, hogy hallottak róla.
VERZ 29:
Nekateri vidijo dušo kot čudo, nekateri jo opisujejo kot čudo, nekateri poslušajo o njej kot o nečem čudežnem, nekateri pa je niti potem, ko so poslušali o njej, nikakor ne morejo razumeti.
30. VERS:
Ó, Bharata leszármazottja, egy élőlényért sem kell bánkódnod, hiszen a testben lakozót sohasem lehet elpusztítani!
VERZ 30:
O Bharatov potomec, tistega, ki prebiva v telesu, ni mogoče nikoli ubiti. Zato ti ni treba žalovati za nobenim živim bitjem.
31. VERS:
Kṣatriya kötelességedet figyelembe véve tudnod kell, hogy nincs számodra jobb elfoglaltság, mint harcolni a vallásos elvekért. Semmi szükség hát a tétovázásra.
VERZ 31:
Vedi, da glede na dolžnost, ki jo imaš kot kṣatriya, zate ni boljšega opravila od bojevanja na podlagi religioznih načel. Zato se ne obotavljaj.
32. VERS:
Ó, Pārtha! Boldogok a kṣatriyák, akiknek ilyen váratlan lehetőségeik kínálkoznak a harcra, megnyitván számukra a mennyei bolygók kapuját.
VERZ 32:
O Pārtha, srečni so kṣatriye, katerim se taka priložnost za bojevanje sama ponudi in jim odpre vrata rajskih planetov.
33. VERS:
Ha azonban nem hajtod végre vallásos kötelességedet s nem harcolsz, akkor feladatod elhanyagolásával bizonyosan bűnt követsz el, s így búcsút mondhatsz harcosi hírnevednek.
VERZ 33:
Če pa se odrečeš bitki in tako ne izpolniš svoje religiozne dolžnosti, boš zaradi zanemarjanja dolžnosti nedvomno zabredel v greh in tako izgubil sloves bojevnika.
34. VERS:
Az emberek szégyenedről beszélnek majd, s egy tiszteletre méltó ember számára a szégyen még a halálnál is rosszabb.
VERZ 34:
Ljudje bodo zmeraj govorili o tvoji sramoti, za uglednega človeka pa je nečast hujša od smrti.
35. VERS:
A hatalmas hadvezérek, akik oly nagyra tartották neved és dicsőséged, azt fogják hinni, hogy puszta félelemből hagytad el a csatateret, s így jelentéktelen személyiségnek tekintenek majd.
VERZ 35:
Veliki generali, ki so visoko cenili tvoje ime in slavo, bodo mislili, da si bojišče zapustil zgolj iz strahu, zato te bodo imeli za nepomembnega.
36. VERS:
Ellenségeid bántó szavakkal fognak illetni, s gúnyt űznek majd tehetségedből. Mi lehetne számodra ennél fájdalmasabb?
VERZ 36:
Sovražniki te bodo obrekovali in omalovaževali tvojo moč. Kaj bi bilo lahko zate bolj boleče od tega?
37. VERS:
Ó, Kuntī fia! Vagy megölnek a csatamezőn, s a mennyei bolygókra kerülsz, vagy pedig győzelmet aratsz, s a földi királyságot élvezed. Légy hát elszánt, s harcra fel!
VERZ 37:
O Kuntījin sin, ali boš padel na bojišču in odšel na rajske planete ali pa boš zmagal in užival kraljestvo na Zemlji. Zato odločno vstani in se bojuj.
38. VERS:
Harcolj a harc kedvéért, s ne gondolj boldogságra vagy szomorúságra, nyereségre vagy veszteségre, győzelemre vagy vereségre! Így cselekedvén sohasem fogsz bűnt elkövetni.
VERZ 38:
Bojuj se, ker je to tvoja dolžnost, in ne razmišljaj o sreči in nesreči, izgubi in dobičku ter zmagi in porazu. Tako ne boš nikoli zabredel v greh.
39. VERS:
Eddig az elemző tanulmányozás segítségével írtam le neked e tudást. Halld most, ahogy a tettek gyümölcseire nem vágyó cselekvés alapján magyarázom el! Ó, Pṛthā fia! Ha ilyen tudás birtokában cselekszel, megszabadulhatsz a munka bilincseitől.
VERZ 39:
Do zdaj sem ti podajal znanje v obliki analitične študije duše in telesa, zdaj pa poslušaj še o delovanju brez želje po čutnem uživanju. O Pṛthin sin, če si pridobiš to znanje in deluješ v skladu z njim, se lahko osvobodiš spon, ki so posledica delovanja.
40. VERS:
Ebben a törekvésben nincsen veszteség vagy hanyatlás, s ezen az úton már egy kis fejlődés is megvédi az embert a félelem legveszélyesebb fajtájától.
VERZ 40:
Človek, ki gre po tej poti, ničesar ne izgubi in nikoli ne nazaduje, že majhen napredek pa ga lahko reši pred najstrašnejšo nevarnostjo.
41. VERS:
Akik ezt az utat járják, szilárdak elhatározásukban, és csak egyetlen céljuk van. Ó, Kuruk szeretett gyermeke, a határozatlanok szétszórt értelműek.
VERZ 41:
Tisti, ki gredo po tej poti, so neomajni v svoji odločnosti in imajo en sam cilj. Inteligenca neodločnih, o ljubljeni sin Kurujev, pa je zelo razvejana.
42 – 43. VERS:
A csekély tudással rendelkezők nagyon vonzódnak a Védák virágos szavaihoz, melyek különféle gyümölcsöző cselekedeteket ajánlanak annak érdekében, hogy az ember eljusson a mennyei bolygókra, hogy előnyös helyzetben szülessen meg, hogy hatalomra tegyen szert és így tovább. Érzékkielégítésre és gazdag életre vágynak, ezért azt mondják, hogy nincs más ezen kívül.
VERZ 42-43:
Ljudje omejenega znanja so zelo privrženi lepo zvenečim besedam Ved, ki priporočajo razne obrede in žrtvovanja, z opravljanjem katerih se človek lahko dvigne na rajske planete, se rodi v dobri družini, si pridobi moč in tako dalje. Željni čutnega uživanja in življenja v obilju, pravijo, da ne obstaja nič višjega od tega.
44. VERS:
Azoknak az elméjében, akik túlságosan ragaszkodnak az érzéki élvezethez és az anyagi gazdagsághoz, s akiket mindezek megtévesztenek, sohasem ébred szilárd eltökéltség, hogy a Legfelsőbb Úr odaadó szolgálatát végezzék.
VERZ 44:
V umu tistih, ki so preveč navezani na čutno uživanje in materialno obilje ter so jih te stvari zmedle, se nikoli ne porodi trdna odločenost vdano služiti Vsevišnjemu Gospodu.
45. VERS:
A Védák legfőképpen az anyagi természet három kötőerejéről beszélnek. Ó, Arjuna, légy transzcendentális, s emelkedj e három kötőerő fölé! Szabadulj meg minden kettősségtől, valamint minden aggodalomtól a nyereséget és a biztonságot illetően, s légy szilárd az önvalóban!
VERZ 45:
Vede obravnavajo predvsem tri guṇe materialne narave. O Arjuna, dvigni se nadnje. Preseži vsa nasprotja ter skrb za dobiček in varnost in deluj skladno s svojo duhovno naravo.
46. VERS:
Ahogy egy nagy víztároló alkalmas mindarra, amire egy kis kút, úgy a Védák valamennyi célját eléri az, aki ismeri a mögöttük rejlő szándékot.
VERZ 46:
Vse, za kar uporabljamo majhen vodnjak, lahko hkrati opravimo v velikem jezeru. Vse cilje Ved pa lahko doseže, kdor pozna njihov končni cilj.
47. VERS:
Előírt kötelességed végrehajtásához jogod van, de tetteid gyümölcsére nem tarthatsz igényt. Sohase gondold, hogy te vagy az oka cselekedeteid következményének, és sohase vonzzon kötelességed elhanyagolása!
VERZ 47:
Pravico imaš opravljati svojo dolžnost, nisi pa upravičen do sadov delovanja. Nikoli si ne pripisuj rezultatov svojega dela in nikoli ne pomisli na to, da ne bi izpolnil svoje dolžnosti.
48. VERS:
Végezd kötelességed megingathatatlanul, ó, Arjuna, s ne ragaszkodj se a sikerhez, se a kudarchoz! Az ilyen kiegyensúlyozottságot hívják yogának.
VERZ 48:
Pri opravljanju svoje dolžnosti bodi uravnovešen, o Arjuna, in ne bodi navezan na uspeh in neuspeh. Taka samoobvladanost se imenuje yoga.
49. VERS:
Ó, Dhanañjaya! Az odaadó szolgálat erejével tartsd távol magad minden emberhez nem méltó tettől, s ebben a tudatban hódolj meg az Úr előtt! Akik élvezni akarják munkájuk gyümölcsét, valamennyien fösvények.
VERZ 49:
O Dhanañjaya, z vdanim služenjem se od daleč izogni vsem ničvrednim dejanjem in se s tako zavestjo predaj Gospodu. Tisti, ki želijo uživati sadove svojega dela, so skopuški.
50. VERS:
Az odaadó szolgálatban élő ember még ebben az életében megszabadul mind a jó, mind pedig a rossz visszahatásoktól. Törekedj hát a yogára, a tettek művészetére!
VERZ 50:
Kdor vdano služi, se že v tem življenju osvobodi tako dobrih kakor slabih posledic delovanja. Zato bi se moral posvetiti yogi, ki je umetnost vsega delovanja.
51. VERS:
Az Úr odaadó szolgálatát végezve a nagy bölcsek és bhakták megszabadulnak az anyagi világban végzett munka eredményeitől. Ily módon kiszabadulnak a születés és halál körforgásából, és [azáltal, hogy hazatérnek Istenhez] elérik azt az állapotot, amely túl van minden szenvedésen.
VERZ 51:
Z vdanim služenjem Gospodu se veliki modreci oziroma bhakte osvobodijo posledic delovanja v materialnem svetu. Tako se rešijo iz kroga rojstva in smrti in dosežejo stanje brez trpljenja [vrnejo se k Bogu].
52. VERS:
Amikor értelmed kitalál az illúzió sűrű erdejéből, közömbössé válsz mindaz iránt, amit hallottál, s amit hallani fogsz.
VERZ 52:
Ko bo tvoja inteligenca zapustila nepredirni gozd iluzije, boš postal ravnodušen do vsega, kar si že in kar še boš slišal.
53. VERS:
Amikor elmédet többé nem zavarják meg a Védák virágos szavai, és szilárdan megállapodik az önmegvalósítás transzában, isteni tudatra teszel majd szert.
VERZ 53:
Ko bo tvoj um neomajen v transu samospoznanja in ga ne bo več begal lepo zveneči jezik Ved, boš dosegel božansko zavest.
54. VERS:
Arjuna így szólt: Ó, Kṛṣṇa! Milyen jelekről ismerhetem fel azt, akinek tudata ily módon a transzcendensbe merült? Hogyan s milyen szavakkal beszél? Hogyan ül és hogyan jár?
VERZ 54:
Arjuna je rekel: O Kṛṣṇa, kakšne so lastnosti človeka, čigar zavest je tako prežeta s transcendenco? O čem govori in kako se izraža? Kako sedi in kako hodi?
55. VERS:
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Ó, Pārtha! Amikor az ember lemond az érzékkielégítésre irányuló, az elme által kitalált valamennyi vágyról, s ekképpen megtisztult elméje egyedül az önvalóban talál elégedettséget, akkor azt mondhatjuk róla, hogy tiszta, transzcendentális tudata van.
VERZ 55:
Vsevišnji Gospod je rekel: O Pārtha, ko se človek odreče vsakršnim željam po čutnem uživanju, ki so plod umskega snovanja, se njegov um očisti in najde zadovoljstvo samo v jazu. Za takega človeka pravimo, da ima čisto transcendentalno zavest.
56. VERS:
Aki a háromfajta szenvedés ellenére háborítatlan marad, akit a boldogság nem mámorít, s aki mentes a ragaszkodástól, a félelemtől és a dühtől, azt rendíthetetlen elméjű bölcsnek hívják.
VERZ 56:
Tisti, čigar uma ne vznemirijo niti trojne nadloge, ki ni vzhičen v sreči in ne pozna navezanosti, strahu in jeze, se imenuje modrec stanovitnega uma.
57. VERS:
Akit nem ingat meg semmi, érje bár jó vagy rossz, s nem ujjong és nem panaszkodik miattuk, az szilárdan gyökerezik a tökéletes tudásban.
VERZ 57:
Tisti, kogar ne vznemirjata dobro in zlo, ki ga doletita v materialnem svetu, in ki ju niti ne povzdiguje niti ne zaničuje, ima popolno znanje.
58. VERS:
Aki képes úgy visszavonni érzékeit az érzékszervek tárgyairól, mint ahogyan a teknősbéka húzza be páncéljába végtagjait, az rendíthetetlenül megállapodott a tökéletes tudatban.
VERZ 58:
Kdor lahko umakne čute od predmetov čutne zaznave, kakor želva potegne okončine v oklep, ima ustaljeno, transcendentalno zavest.
59. VERS:
A megtestesült lélek elállhat az érzéki örömöktől, de az érzékek tárgyai utáni vágya megmarad. Tudata azonban rendíthetetlen, mert egy magasabb rendű ízt tapasztalva hagyott fel az érzéki élvezettel.
VERZ 59:
Utelešeno dušo, ki se vzdrži čutnega uživanja, lahko še zmeraj privlačijo predmeti čutne zaznave. Če pa preneha čutno uživati, ker je izkusila višje zadovoljstvo, postane njena zavest neomajna.
60. VERS:
Ó, Arjuna, az érzékek olyan erősek és fékezhetetlenek, hogy még a rajtuk uralkodni próbáló, józan ítélőképességű ember elméjét is erőnek erejével elragadják.
VERZ 60:
O Arjuna, čuti so tako močni in vihravi, da na silo zavedejo celo um razsodnega človeka, ki se trudi, da bi jih obvladal.
61. VERS:
Aki az érzékeit megzabolázva, azokat teljesen irányítása alatt tartva tudatát Rám szögezi, azt rendíthetetlen értelműnek ismerik.
VERZ 61:
Kdor ima popoln nadzor nad čuti, ki so zato zmeraj obvladani, in čigar zavest je osredotočena Name, se imenuje človek neomajne inteligence.
62. VERS:
Az emberben az érzékek tárgyain elmélkedve ragaszkodás ébred azok iránt. E ragaszkodásból heves vágy támad, a vágy pedig dühöt szül.
VERZ 62:
Ko človek razmišlja o predmetih čutne zaznave, se naveže nanje. Iz navezanosti se razvije poželenje, iz poželenja pa se rodi jeza.
63. VERS:
A düh eredménye teljes illúzió, az illúzióé pedig emlékezetzavar. Ha zavart az emlékezet, elvész az értelem, s az értelem elvesztésével az ember ismét visszasüllyed az anyagi lét mocsarába.
VERZ 63:
Iz jeze se rodi popolna iluzija, ta pa povzroči zmedo v spominu. Zaradi zmede v spominu človek izgubi inteligenco, ko nima več inteligence, pa znova pade v močvirje materialnega življenja.
64. VERS:
De aki mentes minden ragaszkodástól és ellenszenvtől, és képes a szabadság szabályozó elveinek gyakorlása révén uralkodni az érzékein, az elnyerheti az Úr teljes kegyét.
VERZ 64:
Kdor pa se je rešil navezanosti in odbojnosti ter z upoštevanjem regulativnih načel svobode obvladuje čute, lahko dobi vso Gospodovo milost.
65. VERS:
Aki ily módon elégedett [a Kṛṣṇa-tudatban], annak számára megszűnik az anyagi lét háromféle szenvedése, s ebben az elégedett tudatban értelme hamarosan megszilárdul.
VERZ 65:
Za tistega, ki je tako zadovoljen [ker je zavesten Kṛṣṇe], trojnih nadlog materialnega življenja ni več. V tako zadovoljeni zavesti postane njegova inteligenca kmalu neomajna.
66. VERS:
Aki nem áll kapcsolatban a Legfelsőbbel [a Kṛṣṇa-tudatban], annak értelme nem transzcendentális, elméje nem szilárd, s enélkül lehetetlen a béke is. És hogyan volna lehetséges a boldogság béke nélkül?
VERZ 66:
Kdor ni povezan z Vsevišnjim [oziroma ni zavesten Kṛṣṇe], nima niti transcendentalne inteligence niti stanovitnega uma, brez katerih ni mogoče najti miru. In kdo je lahko srečen, če ni miren?
67. VERS:
Ahogyan az erős szél sodorja el a csónakot a vízen, úgy képes elragadni az ember értelmét még egyetlen csapongó érzék is, ha az elme arra összpontosít.
VERZ 67:
Kakor močan veter odnese čoln na vodi, tako lahko že en sam od neobvladanih čutov, na katerega se osredotoči um, odnese človekovo inteligenco.
68. VERS:
Ezért, ó, erős karú, aki visszatartja érzékeit azok tárgyaitól, annak értelme valóban rendíthetetlen.
VERZ 68:
O Arjuna močnih rok, kdor čutom omeji stik s predmeti čutne zaznave, ima vsekakor neomajno inteligenco.
69. VERS:
Ami minden lény számára éjjel, ébredés az a fegyelmezett embernek, míg az élőlények ébrenléte a bensőt látó bölcsnek éjszaka.
VERZ 69:
Kar je za vsa bitja noč, je za samoobvladanega čas budnosti, kar je za vsa bitja čas budnosti, pa je za introspektivnega modreca noč.
70. VERS:
A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait beteljesíteni, hanem egyedül az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne, melyek úgy ömlenek bele, mint folyók az állandóan töltődő, ám mindig mozdulatlan óceánba.
VERZ 70:
Kdor je kljub nenehnemu toku želja nevznemirjen kakor ocean, ki se ne razburka, čeprav ga nenehno polnijo vanj stekajoče se reke, edini lahko doseže mir, kdor se trudi, da bi tem željam ustregel, pa miru ne bo našel.
71. VERS:
Egyedül az éri el az igazi békét, aki megszabadult minden érzékkielégítésre irányuló vágytól, kívánságok nélkül él, megvált minden birtoklásérzettől, s mentes a hamis egótól.
VERZ 71:
Samo tisti, ki se odreče vsem željam po zadovoljevanju čutov, ki je brez želja, ki si ne lasti ničesar in je brez lažnega ega, lahko doseže resnični mir.
72. VERS:
Ez a lelki és isteni élet útja, melyet elérve az ember megtéveszthetetlenné válik. Még ha a halál órájában lépett is rá, képes eljutni Isten birodalmába.
VERZ 72:
To je duhovno in božansko življenje, in kdor ga doseže, se reši iluzije. Če je v takem stanju tudi v trenutku smrti, lahko vstopi v Božje kraljestvo.