VERZ 46
46. VERS
Besedilo
Szöveg
sarvataḥ samplutodake
tāvān sarveṣu vedeṣu
brāhmaṇasya vijānataḥ
sarvataḥ samplutodake
tāvān sarveṣu vedeṣu
brāhmaṇasya vijānataḥ
Synonyms
Szó szerinti jelentés
yāvān – vse, kar; arthaḥ – je namenjen; uda-pāne – v vodnjaku; sarvataḥ – v vsakem pogledu; sampluta-udake – v velikem jezeru; tāvān – podobno; sarveṣu – v vsej; vedeṣu – vedski književnosti; brāhmaṇasya – človeka, ki pozna Vrhovni Brahman; vijānataḥ – ki ima popolno znanje.
yāvān – mindaz; arthaḥ – cél; uda-pāne – egy vízzel teli kútban; sarvataḥ – minden tekintetben; sampluta-udake – egy nagy vízgyűjtőben; tāvān – hasonlóan; sarveṣu – mindegyik; vedeṣu – védikus írásban; brāhmaṇasya – aki ismeri a Legfelsőbb Brahmant; vijānataḥ – aki teljes tudással rendelkezik.
Translation
Fordítás
Vse, za kar uporabljamo majhen vodnjak, lahko hkrati opravimo v velikem jezeru. Vse cilje Ved pa lahko doseže, kdor pozna njihov končni cilj.
Ahogy egy nagy víztároló alkalmas mindarra, amire egy kis kút, úgy a Védák valamennyi célját eléri az, aki ismeri a mögöttük rejlő szándékot.
Purport
Magyarázat
Namen obredov in žrtvovanj, opisanih v delu Ved, imenovanem karma-kāṇḍa, je spodbuditi ljudi k postopnemu napredovanju v samospoznavanju. Kaj je namen samospoznavanja, je pojasnjeno v petnajstem poglavju Bhagavad-gīte (15.15): namen proučevanja Ved je spoznati Gospoda Kṛṣṇo, pravzrok vsega. Samospoznanje je torej spoznanje Kṛṣṇe in našega večnega odnosa z Njim. Odnos živega bitja s Kṛṣṇo je prav tako opisan v petnajstem poglavju Bhagavad-gīte (15.7). Živa bitja so sestavni delci Kṛṣṇe, zato je oživitev zavesti Kṛṣṇe najvišja popolnost vedskega znanja, ki jo lahko doseže individualno živo bitje. To je rečeno tudi v Śrīmad-Bhāgavatamu (3.33.7):
A védikus irodalom karma-kāṇḍa részében említett szertartások és áldozatok arra szolgálnak, hogy elősegítsék az önmegvalósítás fokozatos fejlődését. Az önmegvalósítás céljáról a Bhagavad-gītā tizenötödik fejezete (15.15) ír világosan: a Védák tanulmányozásának célja az Úr Kṛṣṇának, minden dolog eredeti okának a megismerése. Az önmegvalósítás tehát Kṛṣṇának és az ember Hozzá fűződő örök kapcsolatának megértését jelenti. A Bhagavad-gītā tizenötödik fejezete (15.7) az élőlények és Kṛṣṇa kapcsolatáról szintén említést tesz. Az élőlények Kṛṣṇa szerves részei, ezért a védikus tudás legfelsőbb, tökéletes szintje az, amikor az egyéni élőlény újjáéleszti Kṛṣṇa-tudatát. A Śrīmad-Bhāgavatam (3.33.7) ezt a következőképpen erősíti meg:
yaj-jihvāgre vartate nāma tubhyam
tepus tapas te juhuvuḥ sasnur āryā
brahmānūcur nāma gṛṇanti ye te
yaj-jihvāgre vartate nāma tubhyam
tepus tapas te juhuvuḥ sasnur āryā
brahmānūcur nāma gṛṇanti ye te
„O moj Gospod, kdor poje Tvoje sveto ime, je dosegel najvišjo stopnjo samospoznanja, čeprav je morda rojen v družini nizkega porekla, kot je družina caṇḍāle [psojedca]. Tak človek je gotovo živel asketsko, opravil najrazličnejša žrtvovanja, predpisana v Vedah, velikokrat proučil vedsko književnost in se okopal na vseh svetih romarskih mestih, zato velja za najboljšega med arijci.“
„Ó, Uram! Aki szent nevedet énekli, az az önmegvalósítás legmagasabb szintjén áll még akkor is, ha egy alacsony rendű, caṇḍāla (kutyaevő) család szülötte. Az ilyen ember kétségtelenül végrehajtott már minden vezeklést és áldozatot a védikus rítusok alapján, s miután megfürdött minden szent zarándokhelyen, sokszor áttanulmányozta a védikus irodalmat is. Az ārya család legkiválóbb tagjának tekintik őt.”
Biti moramo dovolj inteligentni in razumeti smisel Ved; ne smemo biti privrženi zgolj obredom in si želeti dviga v rajsko kraljestvo, da bi lahko tam izkušali večje čutne užitke. V današnjem času se navaden človek ne more držati vseh pravil za opravljanje vedskih obredov, pa tudi Vedānte in vseh Upaniṣad ne more natančno proučiti. Za opravljanje vedskih ritualov je potrebnega veliko časa, energije, znanja in sredstev. V tej dobi jih je skorajda nemogoče opravljati. Najvišji cilj Ved pa lahko dosežemo s petjem Gospodovega svetega imena, kar je učil Gospod Caitanya, odrešitelj vseh padlih duš. Ko je veliki poznavalec Ved Prakāśānanda Sarasvatī vprašal Gospoda Caitanyo, zakaj kakor sentimentalist poje Gospodovo sveto ime, namesto da bi proučeval filozofijo Vedānte, mu je Gospod odvrnil, da Ga ima Njegov duhovni učitelj za velikega neumneža in Mu je zato naročil, naj poje sveto ime Gospoda Kṛṣṇe. Ko je to storil, je postal zanesen kakor blaznež. V dobi kali je večina ljudi nespametna in nima primerne izobrazbe za razumevanje filozofije Vedānte. Najvišji cilj filozofije Vedānte doseže, kdor brez žalitev poje Gospodovo sveto ime. filozofija Vedānte je zaključek vedske modrosti, njen avtor in poznavalec pa je Gospod Kṛṣṇa. Najboljši vedantist je velika duša, ki uživa v petju Gospodovega svetega imena. To je končni cilj mističnega nauka Ved.
Az embernek kellőképpen okosnak kell lennie ahhoz, hogy megértse a Védák célját, s ne csak a szertartásokhoz vonzódjon. Nem szabad arra vágynia, hogy a jobb érzékkielégítés kedvéért a mennyei birodalomba kerüljön. Ebben a korszakban a közönséges ember nem képes arra, hogy betartsa a védikus rítusok valamennyi szabályát, s az is lehetetlen számára, hogy alaposan áttanulmányozza az egész vedāntát és az upaniṣadokat. A Védák céljainak elérése sok időt, energiát, tudást és anyagi ráfordítást igényel, s ez a mai korszakban aligha lehetséges. A védikus kultúra célját akkor érjük el, ha az Úr szent nevét énekeljük, ahogyan azt az Úr Caitanya, valamennyi bűnös lélek megmentője ajánlotta. A Védák nagy tudósa, Prakāśānanda Sarasvatī egyszer megkérdezte az Úr Caitanyát, miért énekli szentimentális módon az Úr szent nevét, ahelyett, hogy a vedānta filozófiát tanulmányozná. Az Úr azt válaszolta, hogy lelki tanítómestere nagyon ostobának találta, ezért arra kérte, énekelje az Úr Kṛṣṇa szent nevét. Az Úr így is tett, s olyan eksztázis lett úrrá rajta, hogy őrültként viselkedett. Ebben a Kali-korszakban az emberek legtöbbje ostoba, s nem elég művelt ahhoz, hogy megértse a vedānta filozófiát, melynek szándékát legjobban az Úr szent nevének sértés nélküli éneklésével lehet beteljesíteni. A védikus bölcsességben a vedānta az utolsó szó, s e vedānta filozófia szerzője és ismerője az Úr Kṛṣṇa. A legjobb vedāntista az a nagy lélek, aki örömét leli az Úr szent nevének éneklésében. Ez minden védikus miszticizmus végső célja.