VERŠ 20

20. VERS

Verš

Szöveg

kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ
prapadyante ’nya-devatāḥ
taṁ taṁ niyamam āsthāya
prakṛtyā niyatāḥ svayā

Synonyma

Szó szerinti jelentés

kāmaiḥ — žiadosťami; taiḥ taiḥ — rôznymi; hṛta — unesené; jñānāḥ — poznanie; prapadyante — odovzdávajú; anya — iným; devatāḥ — polobohom; tam tam — zodpovedajúce (čomu); niyamam — pravidlá; āsthāya — nasledujú; prakṛtyā — povahou; niyatāḥ — ovládaní; svayā — svojou.

kāmaiḥ – vágyak által; taiḥ taiḥ – különféle; hṛta – megfosztva; jñānāḥ – tudástól; prapadyante – meghódolnak; anya – más; devatāḥ – félisteneknek; tam tam – megfelelő; niyamam – szabályokat; āsthāya – követve; prakṛtyā – természetük által; niyatāḥ – szabályozva; svayā – sajátjuk által.

Překlad

Fordítás

Tí, ktorých poznanie uniesli hmotné žiadosti, sa uchyľujú k polobohom a uctievajú ich podľa pravidiel a predpisov, zodpovedajúcich ich povahám.

Akiket az anyagi vágyak megfosztottak értelmüktől, meghódolnak a félistenek előtt, és követik a saját természetük szerint kiszabott imádatszabályokat.

Význam

Magyarázat

Tí, čo sa zbavili všetkej hmotnej nečistoty, sa odovzdávajú Najvyššiemu Pánovi a s oddanosťou Mu slúžia. Kým sa človek úplne neočistí, má povahu neoddaného. No tých, ktorí sa napriek svojím túžbam uchýlia k Najvyššiemu Pánovi, nepriťahuje vonkajšia energia tak veľmi. Zvolili si pravú cestu a čoskoro sa oslobodia od hmotnej žiadostivosti. V Śrīmad-Bhāgavatame (2.3.10) sa odporúča, aby sa človek za každých okolností odovzdal Vāsudevovi a uctieval Ho, či už má alebo nemá hmotné túžby, či túži po oslobodení sa z hmotných pút, alebo je čistým oddaným, ktorý po hmotnom zmyslovom pôžitku netúži:

Akik mentesek minden anyagi szennyeződéstől, azok meghódolnak a Legfelsőbb Úr előtt, és odaadóan szolgálják Őt. Addig, amíg nem tisztulnak meg teljesen az anyagi fertőzéstől, az emberek természetüknél fogva abhakták. De még ha anyagi vágyai is vannak valakinek, ha a Legfelsőbb Úrhoz fordul, már nem vonzódik többé túlságosan a külső természethez. Mivel a helyes cél felé halad, hamarosan teljesen megtisztul az anyagi kéjtől. A Śrīmad-Bhāgavatam azt ajánlja, hogy akár tiszta bhakta valaki, s mentes minden anyagi vágytól, akár tele van ilyen vágyakkal, akár az anyagi szennyeződésektől akar megszabadulni, minden esetben hódoljon meg Vāsudeva előtt, s imádja Őt. A Bhāgavatam (2.3.10) kijelenti:

akāmaḥ sarva-kāmo vā
mokṣa-kāma udāra-dhīḥ
tīvreṇa bhakti-yogena
yajeta puruṣaṁ param

Menej inteligentní ľudí, ktorí stratili duchovný zmysel, sa obracajú na polobohov, aby ihneď uspokojili svoje hmotné želania. Obyčajne sa takí ľudia neuchyľujú k Najvyššej Božskej Osobnosti, pretože sú podmienení niektorou z nižších kvalít hmotnej prírody (vášňou a nevedomosťou), a preto uctievajú rôznych polobohov. Riadia sa podľa pravidiel a zásad uctievania a cítia sa spokojne. Uctievačov polobohov poháňajú drobné hmotné túžby a nevedia, ako dosiahnuť najvyšší cieľ. Ľuďom, ktorí túžia po získaní rôznych hmotných výhod a pôžitkov, Vedy odporúčajú uctievanie polobohov (napríklad chorý by mal uctievať Slnko). Títo ľudia si preto myslia, že je lepšie uctievať polobohov než Najvyššieho Pána. Čistý oddaný sa tým však nedá pomýliť, lebo vie, že Kṛṣṇa je Pánom všetkých polobohov aj ľudí. V Caitanya-caritāmṛte (Ādi 5.142) je Śrī Kṛṣṇa, Najvyššia Božská Osobnosť, opísaný ako Najvyšší Pán a všetky ostatné bytosti ako Jeho služobníci (ekale īśvara kṛṣṇa, āra saba bhṛtya). Preto sa čistý oddaný so splnením svojich potrieb nikdy neobracia na polobohov; je celkom závislý na Najvyššom Pánovi a stačí mu to, čo od Neho dostane.

A lelki ítélőképességüket elvesztett, nem túl intelligens emberek anyagi vágyaik azonnali teljesülése reményében a félisteneknél keresnek menedéket. Ezek az emberek általában nem fordulnak az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, mert az alacsonyabb rendű kötőerők (a tudatlanság és a szenvedély) tartják fogva őket, így a különféle félisteneket imádják, s az imádat előírásszerű követése elégedetté teszi őket. A félistenek imádóit kicsinyes vágyak hajtják, és nem tudják, hogyan érhetnék el a legfelsőbb célt. A Legfelsőbb Úr bhaktája azonban a helyes úton jár. Mivel a védikus irodalom a különféle célok érdekében különféle félistenek imádatát javasolja (egy beteg embernek például azt tanácsolja, imádja a Napot), az abhakták úgy vélik, hogy a félistenek bizonyos szempontból jobbak a Legfelsőbb Úrnál. A tiszta bhakta azonban tudja, hogy a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa mindennek a mestere. A Caitanya-caritāmṛta (Ādi-līlā 5.142) azt mondja: ekale īśvara kṛṣṇa, āra saba bhṛtya – egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa az Úr, mindenki más szolga. Éppen ezért a tiszta bhakta sohasem fordul a félistenekhez anyagi szükségletei kielégítéséért. A Legfelsőbb Úrra bízza magát, s elégedett mindennel, amit az Úr ad neki.