TEXT 33
33. VERS
Tekstas
Szöveg
jñāna-yajñaḥ paran-tapa
sarvaṁ karmākhilaṁ pārtha
jñāne parisamāpyate
jñāna-yajñaḥ paran-tapa
sarvaṁ karmākhilaṁ pārtha
jñāne parisamāpyate
Synonyms
Szó szerinti jelentés
śreyān – nagyobb; dravya-mayāt – az anyagi javaknak; yajñāt – a feláldozásánál; jñāna-yajñaḥ – a tudásban végzett áldozat; parantapa – ó, ellenség fenyítője; sarvam – minden; karma – tett; akhilam – teljességében; pārtha – ó, Pṛthā fia; jñāne – tudásban; parisamāpyate – végződik.
Translation
Fordítás
O priešų baudėjau, atnašauti auką su išmanymu geriau, nei tiesiog aukoti materialią nuosavybę. Juk galų gale, o Pṛthos sūnau, visas veiksmo aukas vainikuoja transcendentinis žinojimas.
Ó, ellenség fenyítője, a tudással végzett áldozat többet ér az anyagi javak feláldozásánál. Ó, Pṛthā fia! Végül a tettek valamennyi áldozata a transzcendentális tudásban éri el tetőfokát.
Purport
Magyarázat
KOMENTARAS: Visų aukų tikslas – pasiekti visiško žinojimo būvį, o po to atsikratyti materialių negandų ir galiausiai atsidėti transcendentinei meilės tarnystei Aukščiausiajam Viešpačiui (Kṛṣṇos sąmonei). Vis dėlto šios įvairių rūšių aukos apgaubtos paslaptimi, ir ją reikia žinoti. Kartais aukos skiriasi forma, kurią lemia aukotojo tikėjimas. Kai žmogaus tikėjimas pasiekia transcendentinio žinojimo stadiją, jis laikomas dvasiškai toliau pažengusiu nei tas, kuris aukoja tik materialius dalykus, bet neturi transcendentinio žinojimo, nes be jo aukos lygiavertės materialiems veiksmams ir neteikia jokios dvasinės naudos. Tikrojo žinojimo kulminacija yra Kṛṣṇos sąmonė – aukščiausia transcendentinio žinojimo stadija. Kai atnašaujant aukas nepuoselėjamas žinojimas, tai tėra tik materiali veikla. Tačiau aukojant su transcendentiniu žinojimu, atnašavimo veikla tampa dvasine. Priklausomai nuo aukotojo sąmonės būvio, atnašavimas vadinasi arba karma-kāṇḍa (karminė veikla), arba jñāna-kāṇḍa (pažinimas vardan tiesos). Geriau, kai aukos tikslas – žinojimas.
Minden áldozat célja a teljes tudás elérése, majd az anyagi szenvedésektől való megszabadulás, és végül a Legfelsőbb Úr szerető transzcendentális szolgálata (a Kṛṣṇa-tudat). E különféle áldozati cselekedeteket azonban titok fedi. Meg kell ismernünk ezt a titkot. Az áldozatok olykor a végrehajtó sajátos hitének megfelelően különféle formát öltenek. Ha az áldozat végrehajtójának hite elérte a transzcendentális tudás síkját, akkor őt fejlettebbnek kell tekinteni, mint azt, aki ilyen tudás nélkül csupán az anyagi javakat áldozza fel, mert tudás hiányában az áldozat anyagi jellegű marad, és nem jár lelki haszonnal. Az igazi tudás a Kṛṣṇa-tudatban, a transzcendentális tudás legmagasabb fokán éri el tetőpontját. Ha nem emelkednek a tudás síkjára, az áldozatok anyagi tettek maradnak. Ha azonban elérik a transzcendentális tudás e szintjét, akkor minden ilyen cselekedet lelki jellegű lesz. Az áldozati tetteket a végrehajtók tudata alapján néha karma-kāṇḍának (gyümölcsöző cselekedeteknek), néha pedig jñāna-kāṇḍának (az igazságot kereső tudásnak) nevezzük. Jobb, ha a tudás a végső cél.