Skip to main content

Bevezetés

Uvod

oṁ ajñāna-timirāndhasya
jñānāñjana-śalākayā
cakṣur unmīlitaṁ yena
tasmai śrī-gurave namaḥ
oṁ ajñāna-timirāndhasya
jñānāñjana-śalākayā
cakṣur unmīlitaṁ yena
tasmai śrī-gurave namaḥ
śrī-caitanya-mano-’bhīṣṭaṁ
sthāpitaṁ yena bhū-tale
svayaṁ rūpaḥ kadā mahyaṁ
dadāti sva-padāntikam
śrī-caitanya-mano-’bhīṣṭaṁ
sthāpitaṁ yena bhū-tale
svayaṁ rūpaḥ kadā mahyaṁ
dadāti sva-padāntikam

A legsötétebb tudatlanságban születtem, ám lelki tanítómesterem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom neki!

Rodil sem se v temi najgloblje nevednosti, duhovni učitelj pa me je razsvetlil z baklo znanja, zato se mu spoštljivo priklanjam.

Vajon mikor fog Śrīla Rūpa Gosvāmī Prabhupāda – az Úr Caitanya kívánságát ebben az anyagi világban valóra váltó misszió alapítója – menedéket nyújtani lótuszlábánál?

Kdaj me bo Śrīla Rūpa Gosvāmī, ki je v materialnem svetu osnoval gibanje za izpolnitev želje Gospoda Caitanye, sprejel v zavetje svojih lotosovih stopal?

vande ’haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-
kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca
śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-
raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam
sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-
sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ
śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-
lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca
vande ’haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-
kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca
śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-
raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam
sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-
sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ
śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-
lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca

Tisztelettel borulok le tanítómesterem lótuszlábánál s minden vaiṣṇava lábánál! Tisztelettel borulok le Śrīla Rūpa Gosvāmī és idősebb fivére, Sanātana Gosvāmī, valamint Raghunātha Dāsa, Raghunātha Bhaṭṭa, Gopāla Bhaṭṭa és Śrīla Jīva Gosvāmī lótuszlábánál! Tisztelettel borulok le az Úr Kṛṣṇa Caitanya és az Úr Nityānanda, valamint Advaita Ācārya, Gadādhara, Śrīvāsa és többi társuk előtt! Tisztelettel borulok le Śrīmatī Rādhārāṇī, Śrī Kṛṣṇa és társaik, Śrī Lalītā és Viśākhā előtt is!

Spoštljivo se priklanjam lotosovim stopalom svojega duhovnega učitelja in stopalom vseh vaiṣṇav. Spoštljivo se priklanjam lotosovim stopalom Śrīla Rūpe Gosvāmīja, lotosovim stopalom njegovega starejšega brata Sanātane Gosvāmīja, ter lotosovim stopalom Raghunāthe Dāse, Raghunāthe Bhaṭṭe, Gopāle Bhaṭṭe in Śrīla Jīve Gosvāmīja. Spoštljivo se priklanjam Gospodu Kṛṣṇi Caitanyi, Gospodu Nityānandi, Advaiti Ācāryi, Gadādhari, Śrīvāsi in njihovim spremljevalcem. Spoštljivo se priklanjam Śrīmatī Rādhārāṇī in Śrī Kṛṣṇi ter Njunima spremljevalkama Śrī Laliti in Viśākhi.

he kṛṣṇa karuṇā-sindho
dīna-bandho jagat-pate
gopeśa gopikā-kānta
rādhā-kānta namo ’stu te
he kṛṣṇa karuṇā-sindho
dīna-bandho jagat-pate
gopeśa gopikā-kānta
rādhā-kānta namo ’stu te

Ó, drága Kṛṣṇám! Te vagy a boldogtalanok barátja s a teremtés eredete! Te vagy a gopīk Ura és Rādhārāṇī kedvese! Tisztelettel leborulok Előtted!

O dragi Kṛṣṇa, Ti si prijatelj nesrečnih in izvor stvarstva. Gospodar vseh gopī si in ljubimec Rādhārāṇī. Spoštljivo se Ti priklanjam.

tapta-kāñcana-gaurāṅgi
rādhe vṛndāvaneśvari
vṛṣabhānu-sute devi
praṇamāmi hari-priye
tapta-kāñcana-gaurāṅgi
rādhe vṛndāvaneśvari
vṛṣabhānu-sute devi
praṇamāmi hari-priye

Hódolattal borulok le Rādhārāṇī, Vṛndāvana királynője előtt, akinek testszíne olyan, akár az olvadt arany! Te vagy Vṛṣabhānu király leánya, aki oly kedves az Úr Kṛṣṇának.

Spoštljivo se priklanjam Tebi, Rādhārāṇī, kraljica Vṛndāvane s poltjo, sijajno kakor topljeno zlato. O hči kralja Vṛṣabhānuja, zelo si draga Gospodu Kṛṣṇi.

vāñchā-kalpa-tarubhyaś ca
kṛpā-sindhubhya eva ca
patitānāṁ pāvanebhyo
vaiṣṇavebhyo namo namaḥ
vāñchā-kalpa-tarubhyaś ca
kṛpā-sindhubhya eva ca
patitānāṁ pāvanebhyo
vaiṣṇavebhyo namo namaḥ

Tisztelettel borulok le az Úr összes vaiṣṇava híve előtt, akik mindenki óhaját teljesíteni tudják, akár a kívánságteljesítő fák, s végtelenül könyörületesek a bűnös lelkekhez.

Vaiṣṇave, Gospodovi bhakte, so kakor drevesa želja, saj lahko izpolnijo želje vsakogar. Polni so usmiljenja do padlih duš, zato se jim spoštljivo priklanjam.

śrī-kṛṣṇa-caitanya prabhu-nityānanda
śrī-advaita gadādhara śrīvāsādi-gaura-bhakta-vṛnda
śrī-kṛṣṇa-caitanya prabhu-nityānanda
śrī-advaita gadādhara śrīvāsādi-gaura-bhakta-vṛnda

Hódolattal borulok le Śrī Kṛṣṇa Caitanya, Nityānanda Prabhu, Śrī Advaita, Gadādhara, Śrīvāsa és mindenki más előtt, aki az odaadás útján halad!

Spoštljivo se priklanjam Śrī Kṛṣṇi Caitanyi, Prabhuju Nityānandi, Śrī Advaiti, Gadādhari, Śrīvāsi in vsem drugim, ki gredo po poti vdanega služenja.

hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare
hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare
hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare
hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare

A Bhagavad-gītāt Gītopaniṣadnak is nevezik. A Gītā a védikus tudás lényege, s a védikus irodalom upaniṣadjai közül az egyik legfontosabb, így természetes, hogy számos angol nyelvű magyarázata létezik. Joggal kérdezhetnénk tehát, hogy miért van szükség egy újabbra. A jelenlegi kiadás magyarázata a következő: Nemrégiben egy amerikai hölgy arra kért, ajánljak számára egy angol nyelvű Gītā-fordítást. Amerikában nagyon sok angol nyelvű Bhagavad-gītā-kiadás jelent meg, de megítélésem szerint nemcsak ott, de még Indiában sincs egyetlen olyan fordítása sem, melyet szigorú értelemben hitelesnek nevezhetnénk, mert a magyarázók szinte mindegyikben a saját véleményüket igyekeznek kifejteni, anélkül hogy tiszteletben tartanák a Bhagavad-gītā valódi szellemét.

Bhagavad-gītā je znana tudi kot Gītopaniṣada. Je ena najpomembnejših Upaniṣad in razodeva bistvo vedskega znanja. Ker obstaja v angleščini že veliko komentarjev h Bhagavad-gīti, bi utegnil kdo vprašati, čemu nam bo še eden. Pa naj pojasnim, zakaj je potrebna izdaja, ki je pred vami. Nedavno me je v Ameriki neka gospa prosila, naj ji priporočim kak angleški prevod Bhagavad-gīte. Čeprav so v Ameriki na voljo številne angleške izdaje Bhagavad-gīte, nisem ne tam ne v Indiji videl ene same, ki bi bila avtoritativna v pravem pomenu besede, saj so komentatorji večinoma zgolj izrazili lastno mnenje, ne da bi se dotaknili duha Bhagavad-gīte, kakršna je.

A Bhagavad-gītā szellemét maga a Bhagavad-gītā határozza meg. Olyan ez, mint amikor egy orvosságot akarunk bevenni: követnünk kell a dobozán feltüntetett utasításokat. Nem szabad saját szeszélyeink vagy egy barátunk tanácsai alapján szedni; vagy a dobozon feltüntetett előírást, vagy az orvos utasításait kell követnünk. Így van ez a Bhagavad-gītā esetében is: úgy kell elfogadnunk, ahogyan azt maga az elbeszélő tanácsolja. A Bhagavad-gītāt az Úr Śrī Kṛṣṇa mondta el, akit a könyv minden oldalon az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Bhagavānnak nevez. Természetesen a bhagavān szó olykor bármilyen kiváló személyiségre vagy félistenre is vonatkozhat, és itt is kétségkívül az Úr Śrī Kṛṣṇa személyiségének kiválóságára utal, ugyanakkor azonban tudnunk kell, hogy az Úr Śrī Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, ahogyan azt valamennyi kiváló ācārya (lelki tanítómester), köztük Śaṅkarācārya, Rāmānujācārya, Madhvācārya, Nimbārka Svāmī, Śrī Caitanya Mahāprabhu és India sok más hiteles, a védikus tudásban jártas tekintélye is alátámasztja. A Bhagavad-gītāban maga az Úr is megerősíti, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. A Brahma-saṁhitā és a purāṇák mindegyike is így tekint Rá, különösen a Śrīmad-Bhāgavatam (kṛṣṇas tu bhagavān svayam), melyet Bhāgavata-purāṇának is neveznek. A Bhagavad-gītāt éppen ezért úgy kell elfogadnunk, ahogyan azt maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége megparancsolja nekünk.

A Gītā negyedik fejezetében (4.1–3) az Úr így szól:

O duhu Bhagavad-gīte govori Gītā sama. Če na primer jemljemo zdravilo, se moramo pri tem držati priloženih navodil. Ne moremo ga jemati, kakor nas je volja ali pa po nasvetu prijatelja. Zdravilo je treba jemati, kot je predpisano na priloženih navodilih ali pa kakor nam naroči zdravnik. Podobno velja tudi za Bhagavad-gīto – sprejeti in razumeti jo moramo takšno, kot jo podaja sam govornik. Bhagavad-gīto je izgovoril Gospod Śrī Kṛṣṇa, ki je na sleherni strani Bhagavad-gīte imenovan Vsevišnja Božanska Osebnost, Bhagavān. Beseda bhagavān lahko označuje katerega koli mogočnega človeka ali polboga in tudi tukaj izraža, da je Gospod Śrī Kṛṣṇa velika osebnost, obenem pa se moramo zavedati, da je Kṛṣṇa Vsevišnja Božanska Osebnost. To potrjujejo vsi veliki ācārye (duhovni učitelji): Śaṅkarācārya, Rāmānujācārya, Madhvācārya, Nimbārka Svāmī, Śrī Caitanya Mahāprabhu in mnogi drugi priznani poznavalci Ved iz Indije. Gospod v Bhagavad-gīti tudi sam potrjuje, da je Vsevišnja Božanska Osebnost, Brahma-saṁhitā in vse Pūraṇe, predvsem Śrīmad-Bhāgavatam, znan tudi kot Bhāgavata Pūraṇa, pa Ga prav tako priznavajo za takšnega (kṛṣṇas tu bhagavān svayam). Bhagavad-gīto moramo zato razumeti tako, kot nas uči sam Gospod, Vsevišnja Božanska Osebnost.

V četrtem poglavju Gīte (4.1–3) Gospod pravi:

imaṁ vivasvate yogaṁ
proktavān aham avyayam
vivasvān manave prāha
manur ikṣvākave ’bravīt
imaṁ vivasvate yogaṁ
proktavān aham avyayam
vivasvān manave prāha
manur ikṣvākave ’bravīt
evaṁ paramparā-prāptam
imaṁ rājarṣayo viduḥ
sa kāleneha mahatā
yogo naṣṭaḥ paran-tapa
evaṁ paramparā-prāptam
imaṁ rājarṣayo viduḥ
sa kāleneha mahatā
yogo naṣṭaḥ paran-tapa
sa evāyaṁ mayā te ’dya
yogaḥ proktaḥ purātanaḥ
bhakto ’si me sakhā ceti
rahasyaṁ hy etad uttamam
sa evāyaṁ mayā te ’dya
yogaḥ proktaḥ purātanaḥ
bhakto ’si me sakhā ceti
rahasyaṁ hy etad uttamam

Az Úr ezekben a versekben elmondja Arjunának, hogy ezt a yoga-rendszert, a Bhagavad-gītāt először a napistennek magyarázta el, a napisten átadta azt Manunak, Manu pedig Ikṣvākunak. Ily módon, a tanítványi láncon keresztül, az egyik elbeszélőtől a másikig szállt alá ez a yoga-rendszer. Idővel azonban a tanítás feledésbe merült, ezért az Úrnak újra el kellett mondania – ez alkalommal Arjunának, a kurukṣetrai csatamezőn.

Gospod razlaga Arjuni, da je o tem sistemu yoge, o Bhagavad-gīti, najprej poučil boga Sonca, bog Sonca je to znanje predal Manuju, Manu pa Ikṣvākuju. Tako se je nauk o yogi prenašal po nasledstvu duhovnih učiteljev, od učitelja do učenca. Ker pa se je to znanje sčasoma izgubilo, ga Gospod znova razkriva, tokrat Arjuni na bojišču na Kurukṣetri.

Śrī Kṛṣṇa elmondja neki, hogy e legmagasztosabb titkot azért tárja fel előtte, mert Arjuna a bhaktája és a barátja. Ez azt jelenti, hogy a Bhagavad-gītā olyan mű, ami legfőképpen az Úr híveinek szól. A transzcendentalistákat három csoportba sorolhatjuk: a jñānīk, a yogīk és a bhakták, vagyis az imperszonalisták, a meditálók és az Úr hívei. Az Úr itt világosan értésére adja Arjunának, hogy őt teszi az új paramparā (tanítványi lánc) első tagjává, mivel a korábbi láncolat megszakadt. Az Úr kívánsága volt tehát, hogy egy újabb paramparā jöjjön létre, amely magáénak vallja a hajdanán a napistentől alászálló tanítványi lánc eszméit, s az Ő vágya volt az is, hogy Arjuna terjessze el újra ezeket a tanításokat. Azt akarta, hogy Arjuna váljék szaktekintéllyé a Bhagavad-gītā értő ismerete terén. Láthatjuk tehát, hogy a Bhagavad-gītāt az Úr leginkább azért tanította Arjunának, mert Arjuna az Úr híve, közvetlen tanítványa és bensőséges barátja volt. A Bhagavad-gītāt az érti meg a legjobban, akinek jelleme Arjunáéhoz hasonló. Úgy is mondhatnánk, hogy az Úr hívének kell lennie, aki közvetlen kapcsolatban áll az Úrral. Amint valaki az Úr bhaktája lesz, azonnal közvetlen kapcsolatba kerül Vele. Ez egy rendkívül összetett téma, röviden azonban annyit elmondhatunk, hogy a bhakta a következő öt viszony egyikében állhat kapcsolatban az Istenség Legfelsőbb Személyiségével:

Gospod pravi Arjuni, da mu razkriva to največjo skrivnost, ker je Arjuna Njegov bhakta in prijatelj. Jasno je torej, da je Bhagavad-gītā posebej namenjena Gospodovemu bhakti. Transcendentalisti so treh vrst: jñānīji (impersonalisti), yogīji (meditativni mistiki) in bhakte (Gospodovi vdani služabniki). Gospod tukaj jasno pravi Arjuni, da ga postavlja za prvi člen novega nasledstva duhovnih učiteljev (paramparā), saj je bilo staro nasledstvo prekinjeno. Gospod se je zato odločil začeti novo nasledstvo, po katerem naj bi se prenašalo isto znanje, kot ga je učil bog Sonca. Želel je tudi, da Arjuna znova razširi ta nauk po svetu ter s primerom pokaže, kako je treba razumeti Bhagavad-gīto. Gospod Kṛṣṇa je torej Arjuni izgovoril Bhagavad-gīto predvsem zato, ker je bil Arjuna Njegov bhakta, Njegov neposredni učenec in drag prijatelj. Bhagavad-gīto zato najlaže razume človek, ki ima podobne lastnosti kot Arjuna. Biti mora bhakta, kar pomeni, da mora imeti neposreden odnos z Gospodom. Kdor postane bhakta Gospoda Kṛṣṇe, se neposredno poveže z Gospodom. To je zelo obširna tema, na kratko pa lahko povemo, da bhakto veže z Vsevišnjim Gospodom eden od naslednjih petih odnosov:

1. passzív,

1. pasivni odnos

2. aktív,

2. aktivni odnos (odnos služenja Gospodu)

3. baráti,

3. prijateljski odnos

4. szülői és

4. starševski odnos

5. szerelmi kapcsolat.

5. ljubezenski odnos

Arjunát baráti viszony fűzte az Úrhoz. Természetesen e barátság és az anyagi világban tapasztalt barátság között nagy különbség van. Ez a barátság transzcendentális, melyre nem tehet szert bárki. Mindenki sajátos kapcsolatban áll az Úrral, melyet újra visszaállíthat a tökéletes odaadó szolgálat révén. Jelenlegi helyzetünkben azonban nemcsak a Legfelsőbb Úrról feledkeztünk meg, de arról az örök kapcsolatról is, ami Hozzá fűz bennünket. Sok-sok milliárdnyi és billiónyi élőlény létezik, s mindegyiküknek sajátos, örök kapcsolata van az Úrral. Ezt nevezik svarūpának. Az odaadó szolgálat segítségével e svarūpát újra életre lehet kelteni. Ezt a szintet svarūpa-siddhinek, eredeti helyzetünk tökéletességének hívják. Arjuna tehát bhakta volt, s baráti kapcsolatban állt a Legfelsőbb Úrral.

Arjuna je imel z Gospodom prijateljski odnos. Med njunim prijateljstvom in prijateljstvom v materialnem svetu je seveda ogromna razlika. Kṛṣṇo in Arjuno je vezalo transcendentalno prijateljstvo, kakršnega ne more biti deležen vsakdo. Seveda pa ima vsakdo edinstven odnos z Gospodom in ta odnos obudi, ko doseže popolnost v vdanem služenju. V svojem sedanjem stanju se ne spominjamo niti Vsevišnjega Gospoda niti svojega odnosa z Njim, pa vendar ima vsako od neštetih živih bitij večen odnos z Gospodom. Temu odnosu pravimo svarūpa. Z vdanim služenjem Gospodu lahko svojo svarūpo obudimo in tako dosežemo svarūpa-siddhi, stopnjo popolnosti, na kateri se znova zavedamo svojega naravnega položaja. Arjuna je bil torej bhakta, ki je imel z Vsevišnjim Gospodom prijateljski odnos.

Érdemes megjegyeznünk, hogyan fogadta el Arjuna a Bhagavad-gītāt. Erről a tizedik fejezetben (10.12–14) olvashatunk:

Pobliže si moramo pogledati tudi, kako je Arjuna sprejel Bhagavad-gīto. To je razvidno iz desetega poglavja (10.12–14):

arjuna uvāca
paraṁ brahma paraṁ dhāma
pavitraṁ paramaṁ bhavān
puruṣaṁ śāśvataṁ divyam
ādi-devam ajaṁ vibhum
arjuna uvāca
paraṁ brahma paraṁ dhāma
pavitraṁ paramaṁ bhavān
puruṣaṁ śāśvataṁ divyam
ādi-devam ajaṁ vibhum
āhus tvām ṛṣayaḥ sarve
devarṣir nāradas tathā
asito devalo vyāsaḥ
svayaṁ caiva bravīṣi me
āhus tvām ṛṣayaḥ sarve
devarṣir nāradas tathā
asito devalo vyāsaḥ
svayaṁ caiva bravīṣi me
sarvam etad ṛtaṁ manye
yan māṁ vadasi keśava
na hi te bhagavan vyaktiṁ
vidur devā na dānavāḥ
sarvam etad ṛtaṁ manye
yan māṁ vadasi keśava
na hi te bhagavan vyaktiṁ
vidur devā na dānavāḥ

„Arjuna így szólt: Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a legvégső hajlék, a legtisztább, az Abszolút Igazság! Te vagy az örök, transzcendentális és eredeti személy, a megszületetlen, a leghatalmasabb! Nārada, Asita, Devala, Vyāsa és minden más nagy bölcs megerősíti ezt Rólad, és most Te magad is ezt mondod nekem. Ó, Kṛṣṇa, teljes igazságként fogadom el mindazt, amit elmondtál! Sem a félistenek, sem a démonok nem érthetik meg személyiségedet, ó, Uram!”

„Arjuna je rekel: Ti si Vsevišnja Božanska Osebnost, najvišje prebivališče, najčistejši in Absolutna Resnica. Večna, transcendentalna, izvorna oseba si, nerojena in največja. Vsi veliki modreci, kot so Nārada, Asita, Devala in Vyāsa, potrjujejo to resnico, zdaj pa mi jo razodevaš tudi Ti sam. O Kṛṣṇa, vse, kar si mi povedal, v celoti sprejemam kot resnično. Niti polbogovi niti demoni, o Gospod, Te ne morejo doumeti.“

Miután Arjuna végighallgatta a Bhagavad-gītāt Kṛṣṇától, az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, belátta, hogy Kṛṣṇa paraṁ brahma, a Legfelsőbb Brahman. Minden élőlény Brahman, de a legfelsőbb élőlény, az Istenség Legfelsőbb Személyisége a Legfelsőbb Brahman. A paraṁ dhāma kifejezés azt jelenti, hogy Ő a legfelsőbb menedéke vagy hajléka mindennek, a pavitram pedig azt, hogy tiszta, mentes az anyagi szennyezettségtől. A puruṣam szó arra utal, hogy Ő a legfelsőbb élvező. Ő śāśvatam, az eredeti; divyam, transzcendentális; ādi-devam, az Istenség Legfelsőbb Személyisége; ajam, megszületetlen; valamint vibhum, a leghatalmasabb.

Ko je Arjuna slišal Bhagavad-gīto, je Kṛṣṇo, Vsevišnjo Božansko Osebnost, priznal za paraṁ brahmo, Vrhovni Brahman. Vsako živo bitje je Brahman, vrhovno živo bitje, Vsevišnja Božanska Osebnost, pa je Vrhovni Brahman. Arjuna je nadalje dejal, da je Kṛṣṇa paraṁ dhāma (najvišje počivališče oziroma prebivališče vsega), pavitram (čist oziroma neomadeževan z materialno energijo), puruṣam (vrhovni uživalec), śāśvatam (večen), divyam (transcendentalen), ādi-devam (Vsevišnja Božanska Osebnost), ajam (nerojen) in vibhum (največji).

Azt hihetnénk ezek után, hogy Arjuna csupán hízelgésből mondta mindezt Kṛṣṇának, mert a barátja volt. Ám hogy eloszlassa az efféle kételyeket a Bhagavad-gītā olvasóinak elméjében, Arjuna megerősíti magasztalását a következő versben, amikor azt mondja: Kṛṣṇát nemcsak ő tekinti az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, hanem minden hiteles szaktekintély, így Nārada, Asita, Devala és Vyāsadeva is. Mindannyian kiváló személyiségek, akik a védikus tudást olyan módon terjesztik, ahogyan azt valamennyi ācārya elfogadja. Arjuna éppen ezért azt mondja Kṛṣṇának, hogy teljesen tökéletesnek tekinti mindazt, amit Kṛṣṇa mond. Sarvam etad ṛtaṁ manye: „Igaznak fogadom el minden szavad.” Arjuna elmondja azt is, hogy az Úr személyiségét megérteni rendkívül nehéz, s hogy még a hatalmas félistenek sem ismerhetik meg Őt. Ez annyit jelent, hogy az Urat még azok sem érthetik meg, akik az embereknél magasabb szinten állnak. Hogyan érthetné meg akkor egy emberi lény az Úr Śrī Kṛṣṇát anélkül, hogy az Ő híve lenne?

Morda kdo poreče, da je želel Arjuna s temi besedami samo laskati svojemu prijatelju Kṛṣṇi. Da bi Arjuna razpršil tovrstne dvome bralcev Bhagavad-gīte, je v naslednjem verzu podkrepil svoje besede poveličevanja in dejal, da poleg njega priznavajo Kṛṣṇo za Vsevišnjo Božansko Osebnost tudi veliki modreci Nārada, Asita, Devala, Vyāsadeva in drugi. Te velike osebnosti oznanjajo vedsko znanje, kakor so ga pojasnili predhodni ācārye. Zato Arjuna pravi, da ima vsako Kṛṣṇovo besedo za popolno. Sarvam etad ṛtaṁ manye: „Vse, kar si mi povedal, sprejemam kot resnično.“ Dodaja še, da je Gospoda zelo težko doumeti kot osebo in da Ga ne poznajo niti veliki polbogovi. Z drugimi besedami, Gospoda ne morejo doumeti niti bitja, ki presegajo ljudi. Kako naj potem Śrī Kṛṣṇo razume navaden človek, ki ni Njegov bhakta?

A Bhagavad-gītāt az odaadás szellemében kell tanulmányoznunk. Az ember ne higgye, hogy egyenlő Kṛṣṇával, s azt se gondolja, hogy Kṛṣṇa egy közönséges ember. Nagyhatalmú személyiségnek sem szabad tekintenie Őt. Az Úr Śrī Kṛṣṇa nem más, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége. A Bhagavad-gītā, illetve a Bhagavad-gītāt megérteni próbáló Arjuna kijelentései alapján Śrī Kṛṣṇát legalább elméletben az Istenség Legfelsőbb Személyiségének kell tekintenünk. Ebben az alázatos szellemben megérthetjük majd a Bhagavad-gītāt. Ez a mű nagy rejtély, ezért mindaddig, amíg nem alázatos szellemben olvassuk, rendkívül nehéz lesz megérteni.

Bhagavad-gīti bi morali zato prisluhniti z vdanostjo. Ne bi smeli misliti, da smo enaki Kṛṣṇi, pa tudi ne, da je Kṛṣṇa zgolj velika ali celo samo navadna osebnost. Gospod Śrī Kṛṣṇa je Vsevišnja Božanska Osebnost. Ob besedah Bhagavad-gīte oziroma besedah Arjune (človeka, ki poskuša razumeti Bhagavad-gīto) bi morali Kṛṣṇo vsaj teoretično priznati za Vsevišnjo Božansko Osebnost, kajti s takim ponižnim pristopom bomo lahko razumeli Bhagavad-gīto. Kdor Bhagavad-gīte ne bere v ponižnem duhu, jo bo zelo težko razumel, kajti njeno sporočilo je velika skrivnost.

Mi is valójában a Bhagavad-gītā? A Gītā célja az, hogy kiszabadítsa az emberiséget az anyagi lét tudatlanságából. Az embereknek számtalan megpróbáltatással kell szembenézniük, éppen úgy, ahogy Arjuna is nehéz helyzetbe került, amikor meg kellett vívnia a kurukṣetrai csatát. Ám meghódolt Śrī Kṛṣṇa előtt, az Úr pedig elmondta neki a Bhagavad-gītāt. Nemcsak Arjunát gyötörte aggodalom az anyagi lét miatt – mi is mindannyian hasonló helyzetben vagyunk. Egész létünket a nemlét hangulata hatja át, mi azonban nem arra teremtődtünk, hogy szüntelenül a nemlét gondolata tartson minket rettegésben. Létünk örök, ám valamiképpen az asatba kerültünk. Asat az, ami nem létezik.

Kaj je pravzaprav Bhagavad-gītā? To je knjiga, katere namen je rešiti človeštvo iz teme materialnega bivanja. Vsakdo od nas se sooča s težavami, kar se je zgodilo tudi Arjuni, ko se je bil primoran bojevati v bitki na Kurukṣetri. Ker se je predal Śrī Kṛṣṇi, Mu je Gospod razodel Bhagavad-gīto. Materialni svet je izvor tesnobe za vsakogar, ne samo za Arjuno. Obstajamo v območju neobstoječega, vendar se zaradi tega ne bi smeli čutiti ogrožene, saj smo večni. Nekako smo se pač znašli v okolju, ki je asat. Asat pomeni tisto, kar ne obstaja.

A számtalan szenvedő ember közül csupán néhányat érdekli valódi helyzete, az, hogy ki ő, miért kényszerült ilyen kellemetlen feltételek közé, stb. Senki sem nevezhető tökéletes embernek addig, amíg el nem jut odáig, hogy megkérdezze, miért szenved, s amíg rá nem ébred, hogy nem akar szenvedni, hanem véget akar vetni minden szenvedésnek. Csak akkortól beszélhetünk emberi létről, amikor elménkben felébred ez az érdeklődés. A Brahma-sūtra ezt az érdeklődést brahma-jijñāsānak nevezi. Athāto brahma-jijñāsā. Mindaddig, amíg az ember nem tesz fel kérdéseket az Abszolút természetéről, valamennyi tette kudarcnak számít. A Bhagavad-gītāt tehát azok érthetik meg, akik megkérdezik, hogy miért szenvednek, honnan jöttek, s hogy hová kell menniük a halál után. Az őszinte tanítványnak ezenkívül rendíthetetlen tisztelettel kell tekintenie az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. Ilyen tanítvány volt Arjuna.

Med ljudmi, ki trpijo v tem svetu, je le malo takih, ki dejansko poskušajo izvedeti, kdo so, zakaj so se znašli v težkem položaju in tako dalje. Dokler se človek ne predrami in se ne začne spraševati, zakaj trpi, dokler ne uvidi, da noče trpeti, temveč da bi se rad rešil vsega trpljenja, ga ne moremo imeti za človeka v polnem pomenu besede. Pravi človek postane šele, ko si začne postavljati taka vprašanja. Brahma-sūtra pravi temu vpraševanju brahma-jijñāsāAthāto brahma-jijñāsā. Če se ne sprašujemo o naravi Absoluta, je vse, kar počnemo, brez vrednosti. Bhagavad-gīto lahko zato razume le tisti, ki se je začel spraševati, zakaj trpi, od kod je prišel in kam bo odšel po smrti. Tak iskren človek bi moral tudi globoko spoštovati Vsevišnjo Božansko Osebnost. Arjuna je izpolnjeval vse te pogoje.

Az Úr Kṛṣṇa legfőképpen azért száll alá, hogy az embereket figyelmeztesse az élet valódi céljára, amikor azok megfeledkeznek róla. A sok-sok feleszmélt ember közül jó, ha egy akad, aki valóban elsajátítja azt a szellemet, amelyben megértheti helyzetét. Neki szól a Bhagavad-gītā. A valóság az, hogy mindannyiunkat lenyelt a tudatlanság nősténytigrise, ám az Úr végtelenül kegyes az élőlényekhez, különösen pedig az emberekhez. Emiatt beszélte el a Bhagavad-gītāt, barátját, Arjunát téve meg tanítványának.

Gospod Kṛṣṇa pride v materialni svet posebej zato, da bi ljudi, ki so pozabili na pravi cilj življenja, spomnil nanj. Med mnogimi tako prebujenimi jih je le nekaj, ki zares začenjajo doumevati svojo pravo naravo. Bhagavad-gītā je namenjena prav njim. Pravzaprav smo vsi žrtve nevednosti, vendar pa je Gospod zelo milosten do živih bitij, predvsem do ljudi, in zato je izgovoril Bhagavad-gīto ter tako poučil Svojega prijatelja Arjuno.

Arjuna az Úr társa volt, ezért nem lehetett tudatlan, ám a kurukṣetrai csatamezőn mégis hatalmába kerítette a tudatlanság, de csak azért, hogy az Úr Kṛṣṇát az élet problémáiról kérdezhesse, s hogy az Úr az emberiség eljövendő nemzedékei érdekében választ adhasson e kérdésekre, és kijelölhesse az élet célját. Az emberek így ennek megfelelően cselekedhetnek, és tökéletesen beteljesíthetik az emberi lét küldetését.

Ker je Arjuna prijatelj Gospoda Kṛṣṇe, je onstran nevednosti. Na bojišču Kurukṣetre se je znašel pod njenim vplivom samo zato, da bi Gospoda Kṛṣṇo vprašal o življenjskih problemih. Gospod je imel tako priložnost, da za dobro bodočih generacij odgovori na njegova vprašanja in ljudi pouči, kako naj delujejo, da bodo dosegli popolnost življenja.

A Bhagavad-gītāt olvasva az ember megértheti az öt alapigazságot. A könyv először az Istenről szóló tudományt magyarázza el, majd az élőlények, a jīvák örök helyzetét. Létezik egy īśvara, egy irányító, s vannak a jīvák, az élőlények, akiket irányít. Ha egy élőlény azt állítja magáról, hogy őt nem irányítja senki, s hogy szabad, akkor őrült. Az élőlény minden tekintetben irányítás alatt áll, legalábbis feltételekhez kötött élete során. A Bhagavad-gītā témája tehát az īśvara, a legfelsőbb irányító, valamint a jīvák, az irányított élőlények. A prakṛtiről (az anyagi természetről), az időről (az egész univerzum létezésének, vagyis az anyagi természet megnyilvánult állapotának időtartamáról) és a karmáról (a tettekről) szintén beszél. A kozmikus megnyilvánulásban számtalan tevékenység zajlik. Minden élőlény más-más tett végzésébe merül. A Bhagavad-gītāból meg kell tanulnunk, hogy ki Isten, kik az élőlények, mi a prakṛti, mi a kozmikus megnyilvánulás, miképpen irányítja azt az idő, és milyen tetteket végeznek az élőlények.

Bhagavad-gītā osvetljuje pet temeljnih resnic. Najvišja med njimi je Bog. Poleg uvodne razlage znanosti o Bogu opisuje tudi naravni položaj živega bitja, jīve. Obstajajo īśvara, upravitelj, in jīve, živa bitja, ki so pod Njegovo upravo. Če živo bitje trdi, da je svobodno in da ni pod nikogaršnjo upravo, je noro. V vsakem pogledu je nadzorovano, vsaj dokler je v pogojenem stanju. Poleg īśvare (vrhovnega upravitelja) in jīv (upravljanih živih bitij) obravnava Bhagavad-gītā še prakṛti (materialno naravo), čas (trajanje materialnega stvarstva oziroma materialne narave v pojavni obliki) in karmo (delovanje). V materialnem stvarstvu so vsa živa bitja dejavna. Iz Bhagavad-gīte se torej naučimo, kdo je Bog, kdo so živa bitja, kaj je materialno stvarstvo, kako je le-to pod vplivom časa in kaj so dejavnosti živih bitij.

A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy az öt alapigazság közül, amelyek fő témáit alkotják, a Legfelsőbb Istenség, azaz Kṛṣṇa, a Brahman, a legfelsőbb irányító vagy a Paramātmā – ki-ki szólítsa úgy, ahogy neki tetszik – a leghatalmasabb. Az élőlények lényegi minőségüket tekintve éppen olyanok, mint a legfelsőbb irányító. Az Úr irányít mindent az anyagi természet univerzumaiban, ahogyan azt majd a Bhagavad-gītā későbbi fejezetei elmondják. Az anyagi természet nem független; a Legfelsőbb Úr felügyeletével működik. Mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sa-carācaram, mondja az Úr Kṛṣṇa. „Ez az anyagi természet az Én irányításom alatt működik.” Ha csodálatos jelenségek tanúi vagyunk a kozmikus természetben, mindig jusson eszünkbe, hogy a kozmikus megnyilvánulás mögött egy irányító áll. Semmi sem nyilvánulhat meg irányítás nélkül. Gyerekes dolog, ha nem veszünk tudomást az irányítóról. Csak egy gyermek gondolkozhat úgy, hogy milyen csodálatos dolog is az autó, hiszen megy anélkül is, hogy ló vagy más állat húzná. A józan ember tudja, hogyan működik az autó motorja, s azzal is tisztában van, hogy a gépezet mögött egy ember áll, a vezető. Ehhez hasonlóan a Legfelsőbb Úr az a vezető, akinek irányítása alatt minden működik. Ahogyan azt a későbbi fejezetekben olvashatjuk, az Úr saját szerves részeinek tekinti a jīvákat, az élőlényeket. A kis aranyrög szintén arany, és az óceán egy csöppje is sós. Ugyanígy amiatt, hogy a legfelsőbb irányító, az īśvara, vagyis Bhagavān, az Úr Śrī Kṛṣṇa szerves részei vagyunk, parányi mennyiségben bennünk, élőlényekben is megtalálható a Legfelsőbb Úr valamennyi tulajdonsága, mert parányi, alárendelt īśvarák vagyunk. Megpróbáljuk uralmunk alá hajtani a természetet, ahogyan manapság a világűrt vagy a bolygókat akarjuk meghódítani. Ez az uralkodásra való hajlam azért van meg bennünk, mert Kṛṣṇában is jelen van. Annak ellenére azonban, hogy megvan bennünk a vágy, hogy uralkodjunk az anyagi természet fölött, tudnunk kell, hogy nem mi vagyunk a legfelsőbb irányító. Erről beszél a Bhagavad-gītā.

Iz Bhagavad-gīte je jasno, da je med petimi temeljnimi resnicami najvišji Vrhovni Bog ali Kṛṣṇa (imenujemo Ga lahko tudi bodisi Brahman, bodisi vrhovni upravitelj, ali pa Paramātmā). Živa bitja so po naravi enaka vrhovnemu upravitelju. Gospod se razlikuje od njih po tem, da nadzoruje delovanje celotne materialne narave, kar je pojasnjeno v Bhagavad-gīti. Materialna narava ni neodvisna, temveč je pod nadzorom Vsevišnjega Gospoda. Mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sa-carācaram: „Materialna narava deluje pod Mojim nadzorom,“ pravi Gospod Kṛṣṇa. Kadar smo priča osupljivim dogodkom v materialni naravi, bi se morali zavedati, da je v ozadju nekdo, ki materialno naravo upravlja. Brez Njegovega vodstva ne bi moglo nič nastati. Otročje je misliti, da je svet brez upravitelja. Otrok je na primer ves osupel, ko vidi, da se avtomobil premika, ne da bi ga vlekel konj ali kakšna druga vprežna žival, odrasel človek pa ve, da se avtomobil premika zato, ker je v njem motor, katerega upravlja voznik. Vsevišnji Gospod je podoben vozniku avtomobila in upravlja vse, kar obstaja.

V Bhagavad-gīti je opisano, da so jīve ali živa bitja Gospodovi sestavni delci. Kakor je majhen delec zlata tudi sam zlato in kakor je kaplja morske vode slana, kot je slan ocean, tako imamo mi, živa bitja, kot delci vrhovnega upravitelja, īśvare ali Bhagavāna, Gospoda Śrī Kṛṣṇe, vse lastnosti Vsevišnjega Gospoda. Ker pa smo neznatni, podrejeni īśvare, so te lastnosti v nas prisotne v neznatni meri. Težnja po nadzorovanju materialne narave – ki se dandanes odraža v želji, da zavladamo vesolju oziroma planetom v njem – je v nas zato, ker je prisotna tudi v Kṛṣṇi. Čeprav bi radi upravljali materialno naravo, pa je dejstvo, da nismo vrhovni upravitelji. To je razloženo v Bhagavad-gīti.

Mi az anyagi természet? A Gītā ezt is elmagyarázza, s alsóbbrendű prakṛtinek, alsóbbrendű természetnek nevezi, míg az élőlényt felsőbbrendű prakṛtiként határozza meg. A prakṛti mindig irányítás alatt áll, legyen akár alsóbb-, akár felsőbbrendű. A prakṛti nőnemű, s az Úr irányítása alatt áll, ahogyan a feleség tetteit is a férj irányítja. A prakṛti mindig alárendelt, s az Úr uralkodik felette, aki az uralkodó. Az élőlényeken és az anyagi természeten egyaránt a Legfelsőbb Úr uralkodik, Ő irányítja őket. A Gītā szerint az élőlényeket, annak ellenére, hogy a Legfelsőbb Úr szerves részei, prakṛtinek kell tekinteni. Ezt a Bhagavad-gītā hetedik fejezete egyértelműen kijelenti. Apareyam itas tv anyāṁ prakṛtiṁ viddhi me parām / jīva-bhūtām: „Ez az anyagi természet az Én alacsonyabb rendű prakṛtim, ám ezen fölül van egy másik prakṛti is: a jīva-bhūtām, az élőlény.”

Kaj pa je materialna narava? Bhagavad-gītā odgovarja tudi na to vprašanje in pojasnjuje, da je materialna narava nižja prakṛti ali nižja narava. Živa bitja so opisana kot višja prakṛtiPrakṛti, naj bo višja ali pa nižja, je zmeraj nadzorovana. Predstavlja ženski princip in je pod nadzorom Gospoda, kakor je žena pod nadzorom moža. Zmeraj je podrejena Gospodu. Tako živa bitja kot materialna narava so torej pod upravo Vsevišnjega. Kot uči Gītā, so živa bitja prakṛti, čeprav so sestavni delci Vsevišnjega Gospoda. O tem jasno govori sedmo poglavje. Apareyam itas tv anyāṁ prakṛtiṁ viddhi me parām / jīva-bhūtām: „Materialna narava je Moja nižja prakṛti, poleg nje pa obstaja še ena prakṛti - jīva-bhūtām ali živo bitje.“

Magát az anyagi természetet három kötőerő alkotja: a jóság, a szenvedély és a tudatlanság. Fölöttük az örök idő áll, s a természet e kötőerőinek kombinációja révén, valamint az örök idő irányítása alatt és hatáskörén belül létrejönnek a tettek, amiket karmának nevezünk. Időtlen idők óta tartanak ezek a tettek, mi pedig vagy élvezzük tetteink gyümölcseit, vagy szenvedünk tőlük. Tegyük fel, hogy valaki üzletember, s fáradságos munkával nagyon okosan tekintélyes bankbetétre tett szert. Ekkor élvező. De ha később a vállalkozásaiban minden pénzét elveszíti, akkor szenved. Így élvezzük mi is tetteink eredményeit az élet minden területén, vagy így szenvedünk azok következményeitől. Ezt nevezik karmának.

Materialno naravo sestavljajo tri guṇe: vrlina, strast in nevednost, nad njimi pa je večni čas. Ob vzajemnem delovanju guṇ pride pod vplivom časa do dejavnosti ali karme. Živa bitja so dejavna že od vekomaj in zaradi svojih dejanj uživajo ali pa trpijo. Če si na primer poslovnež s trdim delom nakopiči veliko denarja, bo užival. Če denar v kupčiji izgubi, pa bo trpel. Podobno nam naše delovanje na vsakem področju življenja prinese uživanje ali pa trpljenje. Temu pravimo karma.

A Bhagavad-gītā az īśvaráról (a Legfelsőbb Úrról), a jīváról (az élőlényről), a prakṛtiről (a természetről), a kāláról (az örök időről) és a karmáról (a tettekről) egyaránt beszél. Az öt közül az Úr, az élőlények, az anyagi természet és az idő örökek. A prakṛti megnyilvánulása ideiglenes, ám attól még létező valóság. Egyes filozófusok azt állítják, hogy az anyagi természet megnyilvánulása nem valóságos, ám a Bhagavad-gītā és a vaiṣṇavák filozófiája szerint ez nem így van. A világ megnyilvánulását ők nem tekintik hamisnak, hanem valóságosnak, jóllehet ideiglenesnek. Az égen vonuló felhőhöz vagy a gabonát tápláló esős évszak beköszöntéhez hasonlítják. Amint véget ér az esős évszak, s amint eltűnnek a felhők, a termés, melyet az eső táplált, elszárad. Ez az anyagi megnyilvánulás szintén létrejön bizonyos időközönként, egy darabig fennmarad, majd eltűnik. Így működik a prakṛti. Ez a körforgás azonban örökké tart, ezért a prakṛti örök, s nem hamis. Az Úr úgy beszél róla, hogy „az Én prakṛtim”. Ez az anyagi természet a Legfelsőbb Úr különálló energiája, s az élőlények szintén a Legfelsőbb Úr energiáját alkotják, de nem különállóak, hanem örök kapcsolatban állnak Vele. Az Úr, az élőlény, az anyagi természet és az idő tehát mind kapcsolatban állnak egymással, s mindegyikük örök. Az ötödik tényező, a karma azonban nem örök. A karma visszahatásai valójában nagyon régóta érvényesülnek. Időtlen idők óta élvezzük tetteink eredményeit vagy szenvedünk azoktól, de tetteink, azaz karmánk következményein változtathatunk, s ez mindössze tudásunk tökéletességén múlik. Számtalanféle cselekedetet végrehajtunk, de azt sajnos nem tudjuk, mit kell tennünk ahhoz, hogy megszabaduljunk e tettek okaitól és következményeitől. A Bhagavad-gītā ezt is elmagyarázza.

Bhagavad-gītā torej opisuje īśvaro (Vsevišnjega Gospoda), jīvo (živo bitje), prakṛti (naravo), kālo (večni čas) in karmo (delovanje). Gospod, živa bitja, materialna narava in čas so večni. Čeprav je prakṛti večna, pa obstaja v zaznavni obliki le določen čas. Nekateri filozofi zato pravijo, da je materialna narava nestvarna, vendar po vajšnavski filozofiji, filozofiji Bhagavad-gīte, to ne drži. Pojavni svet ni nestvaren. Dejanski je, vendar začasen. Primerjamo ga lahko z oblaki, ki se v deževni dobi pojavijo na nebu in zalivajo žitna polja. Ko je deževne dobe konec, se oblaki razkadijo, rastlinje, ki ga je hranil dež, pa se posuši. Na podoben način tudi materialni svet v določenih intervalih nastane, nekaj časa obstaja in nazadnje izgine. Tako deluje prakṛti. Ta cikel se ponavlja večno, torej je prakṛti večna in ni nestvarna. Gospod ji pravi „Moja prakṛti“. Materialna narava je Gospodova ločena energija. Živa bitja so prav tako energija Vsevišnjega Gospoda, le da niso ločena od Njega, temveč so večno povezana z Njim. Gospod, živa bitja, materialna narava in čas so torej večni. Karma, peti element, pa ni večna, čeprav njene posledice izkušamo že zelo dolgo. Naše delovanje nam že od vekomaj prinaša uživanje in trpljenje, vendar pa imamo možnost, da sadove svoje karme oziroma delovanja spremenimo. Koliko lahko vplivamo nanje, je odvisno od tega, kolikšno je naše znanje. Vsi delujemo na različne načine, ne vemo pa, kako bi morali delovati, da bi se rešili iz kroga dejanj in njihovih posledic. Bhagavad-gītā nas poučuje tudi o tem.

Az īśvara, a Legfelsőbb Úr helyzetét a legfelsőbb tudat jellemzi. A jīvák, vagyis az élőlények a Legfelsőbb Úr szerves részei, ezért szintén rendelkeznek tudattal. Az élőlényről és az anyagi természetről egyaránt azt tartják, hogy prakṛti, vagyis a Legfelsőbb Úr energiája, ám a kettő közül az egyiknek, a jīvának van tudata, míg a másiknak nincs. Ez a különbség közöttük. A jīva-prakṛtit éppen ezért felsőbbrendűnek nevezik, mert a jīva az Úréhoz hasonló tudattal rendelkezik. Az Úr tudata azonban a legfelsőbb rendű tudat, és senkinek sem szabad azt állítania, hogy a jīva, az élőlény szintén ilyen legfelsőbb rendű tudatot mondhat a magáénak. Tökéletessége egyetlen szintjén sem rendelkezhet e legfelsőbb rendű tudattal, s az az elmélet, mely szerint rendelkezhet vele, nagyon félrevezető. Van tudata, de az nem tökéletes és nem a legfelsőbb rendű.

Vsevišnji Gospod, īśvara, ima vrhovno zavest. Živa bitja, jīve, so kot sestavni delci Vsevišnjega Gospoda prav tako zavestna. Živo bitje in materialna narava sta oba opisana kot prakṛti, Gospodova energija. Razlikujeta se po tem, da jīva ima zavest, materialna narava pa je nima. Jīva-prakṛti zato velja za višjo, saj so jīve zavestne, kakor je zavesten Gospod. Gospodova zavest je vrhovna, ne bi pa smeli misliti, da je taka tudi zavest jīve, živega bitja. Živo bitje nima vrhovne zavesti niti na stopnji najvišje popolnosti. Teorija, po kateri je to mogoče, je napačna. Živo bitje sicer je zavestno, nima pa absolutne oziroma vrhovne zavesti.

A jīva és az īśvara közötti különbséget a Bhagavad-gītā tizenharmadik fejezete tárgyalja. Az Úr kṣetra-jña, azaz van tudata, akárcsak az élőlénynek, de míg az élőlény tudata csak a saját testén belül működik, addig az Úr tudata valamennyi testre kiterjed. Mivel minden élőlény szívében jelen van, ismeri minden egyes élőlény pszichikai állapotát. Ezt sohase felejtsük el. A Bhagavad-gītā azt is kifejti, hogy a Paramātmā, az Istenség Legfelsőbb Személyisége īśvaraként, vagyis irányítóként ott van minden élőlény szívében, s vágyainak megfelelően irányítja őt tetteiben. Az élőlény elfelejti, mit kell tennie. Először eldönti, hogyan akar cselekedni, majd belebonyolódik saját karmájának okaiba és következményeibe. Miután egyik testét elhagyja, egy másikba kerül, éppúgy, ahogyan ruhánkat vesszük le és fel. Miközben a lélek ekképpen vándorol, korábbi cselekedeteinek hatásaitól és visszahatásaitól szenved. E tetteken akkor lehet változtatni, amikor az élőlény a jóság kötőerejének hatása alatt áll, amikor józan, s megérti, hogyan kell cselekednie. Ha így tesz, megváltoztathatja valamennyi előző tettének hatását és visszahatását. A karma tehát nem örök. Ezért mondtuk, hogy az öt tényező (az īśvara, a jīva, a prakṛti, az idő és a karma) közül a négy első örök, míg a karma nem az.

O razliki med jīvo in īśvaro govori trinajsto poglavje Bhagavad-gīte. Gospod je kṣetra-jña in je zavesten, kakor je zavestno živo bitje, toda živo bitje se zaveda samo svojega telesa, medtem ko se Gospod zaveda vseh teles. Ker prebiva v srcih vseh živih bitij, pozna želje vsake jīve. Tega ne bi smeli pozabiti. V trinajstem poglavju je pojasnjeno tudi, da Vsevišnji Gospod, Paramātmā, prebiva kot īśvara ali upravitelj v srcu vsakogar in usmerja živo bitje tako, da le-to deluje v skladu s svojimi preteklimi željami, na katere je pozabilo. Živo bitje se odloči delovati na določen način, potem pa se ujame v krog svojih dejanj in njihovih posledic (v krog karme). Ko zapusti eno telo, dobi drugo, kakor bi sleklo eno oblačilo in se odelo v drugo. Ko se tako seli, trpi posledice svojih preteklih dejanj. Svojo karmo pa lahko spremeni, če se dvigne do guṇe vrline in doume, kako mora delovati. To pomeni, da karma ni večna. Zato je rečeno, da so štirje od petih elementov (īśvara, jīva, prakṛti in kāla) večni, karma pa ne.

A legfelsőbb rendű tudattal rendelkező īśvara hasonló az élőlényhez abban az értelemben, hogy Neki és az élőlénynek egyaránt transzcendentális tudata van. A tudat nem az anyagi elemek kombinációjának következtében jön létre. Ez egy téves elképzelés. Azt az elméletet, miszerint a tudatot az anyagi elemek bizonyosfajta vegyülése által teremtett feltételek hozzák létre, a Bhagavad-gītā elveti. Az anyagi burkolat talán torzítva tükrözi a tudatot, mint ahogyan a színes üvegen át érkezett fény tükörképe is színesnek látszik, az Úr tudatára azonban nincs hatással az anyag. Az Úr Kṛṣṇa azt mondja: mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ. Amikor alászáll az anyagi világba, tudatát az anyag nem befolyásolja. Ha az anyag hatással lenne Rá, nem lenne alkalmas arra, hogy transzcendentális témákról beszéljen, ahogyan azt a Bhagavad-gītāban teszi. Akinek tudatát az anyag beszennyezi, az nem képes a transzcendentális világról beszélni. Egyszóval az Urat nem szennyezi be az anyag. A mi tudatunk azonban jelen pillanatban valóban anyaggal fertőzött. A Bhagavad-gītā arra tanít, hogy meg kell tisztítanunk anyaggal fertőzött tudatunkat. Tiszta tudatban az īśvara vágyával összhangban fogunk cselekedni, s ez boldoggá tesz majd bennünket. Nem arról van szó, hogy abba kell hagynunk minden cselekvést, hanem arról, hogy meg kell tisztítanunk tetteinket. A megtisztított cselekedeteket bhaktinak nevezik, s bár egyszerű, hétköznapi tetteknek tűnnek, mégis mentesek a szennyeződéstől. A tudatlan talán úgy látja, hogy a bhakta ugyanúgy cselekszik, mint bármelyik közönséges halandó, ám az ilyen csekély értelmű ember nem tudja, hogy az ő tetteit – és az Úréit – nem szennyezi be a tisztátalan tudat vagy az anyag. Mindketten transzcendentálisan a természet három kötőereje fölött állnak. Tisztában kell azonban lennünk azzal, hogy a mi tudatunk jelenleg szennyezett tudat.

Vrhovno zavestni īśvara in živo bitje sta si podobna po tem, da je zavest obeh transcendentalna. Zavest ne nastane s spajanjem materialnih elementov. Ta razlaga je napačna. Bhagavad-gītā ne podpira teorije, po kateri se zavest poraja na določeni stopnji razvoja materije. Zavest živega bitja lahko pride pod vpliv materialnih okoliščin in se zato zdi materialna, kakor je svetloba, ki prihaja skozi obarvano steklo, navidez obarvana. Na Gospodovo zavest pa materialna energija nima vpliva. Gospod Kṛṣṇa pravi mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ. Ko sestopi v materialni svet, Njegova zavest ni pod vplivom materije. Če bi bila, Gospod ne bi bil sposoben govoriti o transcendentalnih temah, o kakršnih govori v Bhagavad-gīti. Transcendentalnega sveta ni mogoče opisati z zavestjo, ki je pod vplivom materialne energije. Gospod torej ni onečiščen z materijo, naša zavest pa v tem trenutku je nečista. Bhagavad-gītā zato uči, da jo moramo očistiti. Če bomo delovali s čisto zavestjo, bomo srečni. Delovanja nam ni treba opustiti, temveč ga moramo le očistiti. Potem se imenuje bhakti, in čeprav je navidez povsem običajno, ni pod vplivom materialne energije. Nepoučenemu se lahko zdi, da bhakta deluje kakor navaden človek, toda tak nevednež se ne zaveda, da delovanje bhakt in Gospoda ni oskrunjeno z nečisto, materialno zavestjo. Njihovo delovanje je onstran treh guṇ materialne narave. Ne smemo pa pozabiti, da je naša zavest v tem trenutku še vedno nečista.

Amikor az anyag beszennyez bennünket, létünk feltételekhez van kötve. A hamis tudat akkor nyilvánul meg, amikor azt hisszük, hogy az anyagi természettől származunk. Ezt nevezik hamis én-tudatnak. Aki a testi felfogásban merül el, nem értheti valódi helyzetét. A Bhagavad-gītāt az Úr azért beszélte el, hogy megszabadítsa az embereket a testi életfelfogástól. Arjuna belehelyezkedett ebbe az állapotba, hogy meghallgathassa az Úr tanítását. Meg kell válnunk a testi életfelfogástól – ez a transzcendentalisták első feladata. Aki szabad akar lenni, aki fel akar szabadulni, annak legelőször azt kell megtanulnia, hogy nem azonos az anyagi testével. A mukti, a felszabadulás azt jelenti, hogy megválunk az anyagi tudattól. A Śrīmad-Bhāgavatam szintén meghatározza, mi a felszabadulás: muktir hitvānyathā-rūpaṁ svarūpeṇa vyavasthitiḥ. A mukti nem más, mint megtisztulni ennek az anyagi világnak a szennyes tudatától és szert tenni a tiszta tudatra. A Bhagavad-gītā minden utasításának az a célja, hogy felébressze ezt a tiszta tudatot. Éppen ezért a Gītā tanításának végén azt olvashatjuk, hogy Kṛṣṇa arról kérdezi Arjunát, tiszta-e már a tudata. A megtisztult tudat azt jelenti, hogy az ember az Úr utasításai alapján cselekszik. Ez a tiszta tudat lényege. Mint az Úr szerves részei, tudattal mindig rendelkezünk, ám nagyon könnyen az alacsonyabb rendű kötőerők befolyása alá kerülünk. Ez azonban az Úrral, aki a Legfelsőbb, sohasem történhet meg. Ez a különbség a Legfelsőbb Úr és a parányi egyéni lelkek között.

Dokler je živo bitje pod vplivom materije, je v pogojenem stanju, v katerem ga slepi prepričanje, da je proizvod materialne narave. Takšna miselnost se imenuje lažni ego. Kdor je povsem prevzet od telesnega pojmovanja življenja, ne more razumeti svojega položaja. Kṛṣṇa je izgovoril Bhagavad-gīto, da bi Arjuno rešil takega pojmovanja. Telesnega pojmovanja življenja bi se morali znebiti; to je prva dolžnost transcendentalista. Kdor želi doseči osvoboditev, mora najprej spoznati, da se razlikuje od materialnega telesa. Osvoboditev (mukti) je stanje, v katerem živo bitje nima več materialne zavesti. To potrjuje Śrīmad-Bhāgavatam, kjer je rečeno: muktir hitvānyathā-rūpaṁ svarūpeṇa vyavasthitiḥ – doseči mukti pomeni osvoboditi se nečiste, materialne zavesti in razviti čisto zavest. Namen vseh navodil Bhagavad-gīte je, da obudijo to čisto zavest, zato Kṛṣṇa na koncu sprašuje Arjuno, če je njegova zavest zdaj čista. Čisto zavest ima, kdor deluje po Gospodovih navodilih. Živo bitje že ima zavest, saj je Gospodov sestavni delec, vendar se lahko zgodi, da pride pod vpliv guṇ materialne narave. Gospod pa je Vsevišnji, zato nikoli ne pride pod njihov vpliv. V tem je razlika med Njim in majhnimi individualnimi dušami.

Mi is ez a tudat? Annak a tudata, hogy „vagyok”. S ki vagyok? A fertőzött tudat állapotában a „vagyok” azt jelenti: „Én vagyok az ura mindannak, amit látok. Én vagyok az élvező.” Ezt a világot az tartja mozgásban, hogy minden élőlény azt hiszi, ő az anyagi világ ura és teremtője. Az anyagi tudat lélektanilag két részből áll. Az egyik az „én vagyok a teremtő”, a másik az „én vagyok az élvező” gondolkodás. A valóságban azonban a Legfelsőbb Úr a teremtő és az élvező, s az élőlény, mivel a Legfelsőbb Úr szerves része, nem a teremtő és nem az élvező, csupán együttműködik az Úrral; ő a teremtett és ő az élvezet tárgya. A gépalkatrészek például együttműködnek a géppel, a testrészek pedig a testtel. A kar, a láb, a szem mind részei a testnek, de valójában nem ők az élvezők. Az élvező a gyomor. A láb viszi a testet, a kéz beszerzi az ételt, a fogak megrágják, s ily módon minden testrész a gyomor kielégítésén fáradozik, mert az látja el legfőképpen energiával az egész szervezetet. Mindent a gyomor kap tehát. A fát a gyökér öntözésével tápláljuk, a testet pedig azzal, hogy enni adunk a gyomornak, mert ha meg akarjuk őrizni a test egészségét, a testrészeknek együtt kell működniük a gyomor táplálásában. Ehhez hasonlóan a Legfelsőbb Úr a teremtő és az élvező, s nekünk, alárendelt élőlényeknek az a feladatunk, hogy közös erővel örömet szerezzünk Neki. Ez az együttműködés valójában segíteni fog rajtunk, mint ahogyan a gyomorba juttatott étel is segíti a többi testrészt. Ha az ujjak elhatároznák, hogy többé nem adják az ételt a gyomornak, hanem megtartják maguknak, végül nagyon csalódnának. A teremtés és az élvezet középpontjában a Legfelsőbb Úr áll, az élőlények pedig együttműködnek Vele, s ez okoz nekik élvezetet. Kapcsolatuk az úr és szolgája viszonyához is hasonlít: ha az úr teljesen elégedett, szolgája is örül. A hajlam, hogy teremtővé váljon és élvezze az anyagi világot, jelen van az élőlényben, mert jelen van a Legfelsőbb Úrban, a megnyilvánult kozmikus világ teremtőjében is, de akkor is a Legfelsőbb Úr az, akinek örömet kell szereznünk.

Kaj pa je zavest? To je zavedanje lastnega jaza. In kdo je ta „jaz“? Človeku z nečisto zavestjo „jaz“ pomeni „Jaz sem gospodar in uživalec vsega, kar me obdaja.“ Materialni svet obstaja zato, ker vsako živo bitje misli, da je gospodar in stvarnik. Za materialno zavest sta značilni dve pojmovanji: „Jaz sem stvarnik“ in „Jaz sem uživalec“. Stvarnik in uživalec je v resnici Vsevišnji Gospod. Živo bitje ni kot Njegov sestavni delec niti stvarnik niti uživalec, temveč Njegov služabnik. Primerjamo ga lahko s strojnim delom, ki služi celotnemu stroju, ali z pa delom telesa, ki služi telesu kot celoti. Roke, noge, oči itn. so deli telesa, vendar vsi delajo za želodec. Z nogami hodimo, z rokami dajemo hrano v usta, z zobmi žvečimo – vsi telesni deli delujejo za zadovoljstvo želodca, kajti želodec je organ, preko katerega se hrani ves organizem, zato dobi vso hrano. Drevo raste, če zalivamo njegove korenine, telo pa je zdravo, če priskrbimo hrano želodcu. Da bi bili telesni deli zdravi, morajo delati za želodec. Podobno moramo mi, živa bitja, podrejena Vsevišnjemu Gospodu, zadovoljiti Gospoda, kajti On je uživalec in stvarnik. To nam bo prineslo korist, kakor imajo od hrane v želodcu korist tudi vsi drugi deli telesa. Če prsti poskušajo sami uživati hrano, namesto da bi jo dali želodcu, ne bodo uspešni. Glavni stvarnik in vrhovni uživalec je Vsevišnji Gospod, živa bitja pa bi Mu morala služiti. Tako bodo tudi sama uživala. Odnos med Gospodom in živim bitjem je kakor odnos med gospodarjem in služabnikom. Če je gospodar popolnoma zadovoljen, je zadovoljen tudi služabnik. Živo bitje bi zato moralo zadovoljiti Vsevišnjega Gospoda, ki je ustvaril ta svet, četudi si kot Gospodov del sámo želi biti stvarnik in uživalec materialnega sveta.

A Bhagavad-gītāban azt olvashatjuk, hogy a teljes egész a legfelsőbb irányítóból, az Általa irányított élőlényekből, a kozmikus megnyilvánulásból, az örök időből és a karmából, a cselekedetekből áll. A Gītā mindezt sorra elmagyarázza majd. E tényezők összessége alkotja a teljes egészet, melyet a Legfelsőbb Abszolút Igazságnak neveznek. A teljes egész és a teljes Abszolút Igazság nem más, mint Isten Személyének a teljessége, Śrī Kṛṣṇa. Minden megnyilvánulás az Ő különféle energiáinak köszönhető. Ő valóban a teljes egész.

Bhagavad-gītā uči, da popolno celoto, Vrhovno Absolutno Resnico, sestavljajo vrhovni upravitelj, upravljana živa bitja, pojavni svet, večni čas in dejavnosti, ter podrobno opisuje vsakega od teh elementov. Popolna celota, Vrhovna Absolutna Resnica, je popolna Božanska Osebnost, Śrī Kṛṣṇa. Celotno stvarstvo je pojavna oblika Njegovih energij. On je popolna celota.

A Gītā azt is elmondja, hogy a személytelen Brahman szintén alárendelt helyzetben van a teljes Legfelsőbb Személlyel szemben (brahmaṇo hi pratiṣṭhāham). A Brahma-sūtra a Brahmant érzékletesen a nap sugaraihoz hasonlítja. A személytelen Brahman nem más, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségének ragyogó sugárzása. A személytelen Brahmanban nem lehet teljes tudatosságot nyerni az abszolút egészről, s ugyanez mondható el a Paramātmā felismeréséről is. A tizenötödik fejezetben láthatjuk majd, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Puruṣottama felette áll mind a személytelen Brahmanról, mind a Paramātmāról való részleges tudatosságnak. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét sac-cid-ānanda-vigrahának nevezik. A Brahma-saṁhitā a következő szavakkal kezdődik: īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ / anādir ādir govindaḥ sarva-kāraṇa-kāraṇam. „Govinda, Kṛṣṇa minden ok oka. Ő az elsődleges ok, és teste maga az öröklét, a tudás és a gyönyör.” A személytelen Brahmanról való tudatossággal az Ő sat (öröklét), a Paramātmāról való tudatossággal pedig sat-cit (örök tudás) arculatáról válunk tudatossá. Amikor azonban Kṛṣṇáról, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről vagyunk tudatossá, akkor valamennyi transzcendentális aspektusa – sat, cit és ānanda (öröklét, tudás és gyönyör) – tudatosul bennünk egyetlen teljes vigrahában (formában).

Gītā nadalje pojasnjuje, da je brezosebni Brahman prav tako podrejen popolni Vrhovni Osebi (brahmaṇo hi pratiṣṭhāham). Brahman je določneje opisan v Brahma-sūtri, kjer se primerja s sončnimi žarki. Brezosebni Brahman je bleščeči sijaj, ki se širi iz Vsevišnje Božanske Osebnosti. Spoznanje brezosebnega Brahmana in spoznanje Paramātme sta nepopolni spoznanji Absolutne Resnice. Nad njima je spoznanje Vsevišnje Božanske Osebnosti, Puruṣottame, kar je razloženo v petnajstem poglavju. Vsevišnja Božanska Osebnost je sac-cid-ānanda-vigrahaBrahma-saṁhitā se začenja z besedami īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ / anādir ādir govindaḥ sarva-kāraṇa-kāraṇam – „Govinda, Kṛṣṇa, je vzrok vseh vzrokov. Je prvobitni vzrok ter utelešenje večnosti, vednosti in blaženosti.“ Če spoznamo brezosebni Brahman, spoznamo Gospodov prvi aspekt, sat ali večnost. Kdor spozna Paramātmo, spozna Njegova aspekta sat in cit, večnost in vednost. Spoznanje Božanske Osebnosti, Kṛṣṇe, pa obsega spoznanje vseh transcendentalnih aspektov Absolutne Resnice: sat, cit in ānande (večnosti, vednosti in blaženosti).

A csekély értelmű emberek személytelennek vélik a Legfelsőbb Igazságot, holott Ő egy transzcendentális személy. Ezt minden védikus írás megerősíti. Nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām (Kaṭha-upaniṣad 2.2.13). Ahogyan mi mindannyian különálló élőlények vagyunk, s rendelkezünk egyéniséggel, úgy végső soron a Legfelsőbb Abszolút Igazság is egy személy. Az Istenség Személyiségéről való teljes tudatosság valamennyi transzcendentális arculatának megismerését jelenti az Ő teljes formájában. A teljes egész nem forma nélküli. Ha az lenne, vagyis ha kevesebb lenne, mint bármi más, akkor nem lehetne a teljes egész. A teljes egésznek rendelkeznie kell mindazzal, ami tapasztalatainkon belül és azokon túl létezik, másképp nem lehet teljes.

Nespametni ljudje mislijo, da je Absolutna Resnica brezosebna, dejansko pa je transcendentalna oseba, kar potrjujejo vsi vedski spisi. Nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām (Kaṭha Upaniṣada 2.2.13). Kakor smo vsa individualna živa bitja osebe, je tudi Vrhovna Absolutna Resnica oseba. Spoznanje Božanske Osebnosti je popolno spoznanje vseh transcendentalnih aspektov Absoluta, vključno z Njegovo podobo. Popolna celota ni brezoblična. Če bi bil Absolut brez oblike ali pa bi bil v katerem koli pogledu manj popoln od Svojega stvarstva, potem ne bi mogel biti popolna celota. Popolna celota mora obsegati vse, kar je v okviru naše zaznave, pa tudi vse, kar jo presega, sicer ni popolna.

A teljes egésznek, az Istenség Személyiségének számtalan energiája van (parāsya śaktir vividhaiva śrūyate). A Bhagavad-gītā azt is elmagyarázza, hogyan cselekszik Kṛṣṇa különféle energiáin keresztül. Ez a jelenségvilág, vagy más néven anyagi világ, amelyben élünk, szintén önmagában teljes, mert a huszonnégy elem – amelynek ideiglenes megnyilvánulása a sāṅkhya filozófia szerint nem más, mint ez az anyagi univerzum – tökéletesen biztosítani tudja mindazt, amire az univerzum fennmaradásához és létezéséhez szükség van. Semmi sem fölösleges, és semmiben sincs hiány. E megnyilvánulás csupán adott ideig létezik, amit a legfelsőbb egész energiája határoz meg, s amikor ez az idő lejár, a teljes egész tökéletes elrendezéséből ezek az ideiglenes megnyilvánulások mind megsemmisülnek. A parányi teljes egységeknek, az élőlényeknek megadatott a teljes lehetőség, hogy megértsék és megtapasztalják a teljességet, s csupán amiatt tapasztalnak mindenféle nem-teljességet, mert nem rendelkeznek tökéletes tudással a teljességről. A Bhagavad-gītā a védikus bölcselet teljes ismeretanyagát tartalmazza.

Popolna celota, Božanska Osebnost, Śrī Kṛṣṇa, ima brezmejne moči (parāsya śaktir vividhaiva śrūyate) in Bhagavad-gītā opisuje tudi, kako deluje preko njih. Pojavni oziroma materialni svet, v katerem bivamo, je sam zase prav tako popolna celota. Po filozofiji sāṅkhye je štiriindvajset elementov, ki začasno obstajajo v obliki materialnega univerzuma, ustvarjenih tako, da proizvajajo vse potrebno za vzdrževanje univerzuma. Potrebna ni nobena dodatna oskrba. Čas trajanja univerzuma je določen z energijo vrhovne celote, in ko se ta čas izteče, je začasno stvarstvo po popolnem načrtu popolnega uničeno. Majhne popolne enote, živa bitja, imajo vse možnosti, da spoznajo popolnega. Vsakršna nepopolnost, ki jo zaznavajo, je zgolj posledica njihovega nepopolnega znanja o popolnem. Bhagavad-gītā vsebuje torej popolno vedsko znanje.

A védikus tudás teljes mértékben tévedhetetlen, s a hinduk tökéletesnek és kétségbevonhatatlannak tekintik. A tehéntrágya például egy állat ürüléke, és a smṛti, azaz a védikus parancsolatok szerint ha valaki állati ürülékhez ér, meg kell fürödnie, hogy megtisztuljon. Ám a védikus írások a tehéntrágyáról azt tartják, hogy tisztító hatása van. Ez ellentmondásosnak tűnhet, mégis elfogadjuk, mert védikus parancsolat, melyet követve nem hibázhatunk. A modern tudomány azóta bebizonyította, hogy a tehéntrágya számos fertőtlenítő tulajdonsággal rendelkezik. A védikus tudomány tehát teljes, mert minden kétség és hiba fölött áll, a Bhagavad-gītā pedig nem más, mint a teljes védikus tudomány lényege.

Vedsko znanje je popolno in absolutno in hindujci ga sprejemajo kot takega. Na primer: po smṛti, vedskih spisih, se mora človek okopati in se tako očistiti, če se dotakne živalskega blata, obenem pa je kravje blato v Vedah opisano kot očiščevalno sredstvo. Na videz je to protislovje, pa vendar hindujci sprejemajo obe izjavi kot resnični, saj prihajata iz Ved. Kdor ju upošteva, nikakor ne bo ravnal narobe. Sodobna znanost je dokazala, da ima kravje blato dejansko antiseptične lastnosti. Vedsko znanje je torej popolno, in ker je brez napak, ne bi smeli dvomiti o njem. Bistvo vsega vedskega znanja najdemo v Bhagavad-gīti.

A védikus tudás nem kutatómunka eredménye. Kutatásunk tökéletlen, hiszen tökéletlen érzékekkel vizsgáljuk a dolgokat. Azt a tökéletes tudást kell elfogadnunk, amely – ahogyan azt a Bhagavad-gītā elmondja – a paramparān (a tanítványi láncon) keresztül száll alá. Tudásra a megfelelő forrásból, a tanítványi láncolattól kell szert tennünk, amely a legfőbb lelki tanítómesterrel, magával az Úrral kezdődik, s lelki tanítómesterek során át jut el hozzánk. Arjuna, az Úr Śrī Kṛṣṇa tanítványa az Úr minden szavát ellentmondás nélkül elfogadja. Nem szabad, hogy az ember a Bhagavad-gītānak csupán egyes részeit fogadja el, a többit meg elutasítsa. Ez nem helyes. A Bhagavad-gītāt minden belemagyarázás és kihagyás nélkül, saját önkényes véleményünket mellőzve kell elfogadnunk, a védikus tudomány legtökéletesebb leírásaként. A védikus tudás transzcendentális forrásból érkezik hozzánk, s az első szavakat maga az Úr ejtette ki. Az Úr szavait apauruṣeyának nevezik, ami azt jelenti, hogy nem a négy tökéletlenség megfertőzte e világi emberektől származnak. Egy materialista ember 1. biztos, hogy hibákat követ el, 2. számtalan illuzórikus elképzelés hatása alatt áll, 3. hajlamos arra, hogy másokat becsapjon, és 4. tökéletlen érzékei korlátokhoz kötik. Akire e négy hiányosság jellemző, az nem adhat tökéletes felvilágosítást a mindent átfogó tudásról.

Vedsko znanje ni rezultat raziskav. Naše raziskovalno delo je nepopolno, saj imamo nepopolna čutila. Popolno znanje je tisto, ki sestopa po nasledstvu duhovnih učiteljev (paramparā), kot je opisano v Bhagavad-gīti. To znanje bi si morali pridobiti iz pravega vira, iz nasledstva duhovnih učiteljev, ki se začenja s samim Gospodom. Arjuna, katerega je Gospod Śrī Kṛṣṇa osebno poučil, je sprejel vse, kar mu je povedal Gospod. Ne bi smeli upoštevati samo enega dela Bhagavad-gīte, preostanek pa zavrniti. Bhagavad-gīto moramo sprejeti v celoti in je ne smemo po svoje razlagati ali pa kakor koli posegati v njeno vsebino. Gīto je treba brati kot spis, ki najbolj dovršeno podaja vedsko znanje. Vedsko znanje je transcendentalno, saj ga je izvorno razodel sam Gospod. Gospodove besede se imenujejo apauruṣeya, kar pomeni, da niso besede navadnega človeka iz materialnega sveta. Tak človek ima štiri pomanjkljivosti: (1) zagotovo dela napake, (2) nenehno je pod vplivom iluzije, (3) rad vara in (4) je omejen z nepopolnimi čuti. Zaradi teh lastnosti ne more podati popolnega znanja o vsepričujočem Gospodu.

A védikus tudás nem ilyen tökéletlen élőlényektől származik. Ezt a tudományt az Úr az első teremtett élőlény, Brahmā szívébe juttatta, aki úgy adta azt tovább fiainak és tanítványainak, amikor rá került a sor, ahogyan eredetileg az Úr átadta neki. Az Úr pūrṇam, teljesen tökéletes, s lehetetlen, hogy az anyagi világ törvényeinek hatása alá kerüljön. Az embernek kellőképpen okosnak kell lennie ahhoz, hogy megértse: a világegyetemben az Úr a kizárólagos tulajdonosa mindennek, s Ő az eredeti teremtő, aki Brahmāt megteremtette. A tizenegyedik fejezetben Arjuna prapitāmahának szólítja az Urat, mert Brahmāt pitāmahának, nagyatyának szokták nevezni, s az Úr a nagyatya teremtője. Senki se állítsa tehát, hogy bárminek is a tulajdonosa. Csak azokat a dolgokat szabad elfogadnunk, melyeket az Úr a létfenntartásunk érdekében biztosít számunkra.

Vedsko znanje ne prihaja od takih nepopolnih živih bitij, temveč od samega Gospoda. Ta ga je najprej razodel v srcu Brahme, prvega ustvarjenega živega bitja, Brahmā pa je potem to isto znanje predal svojim sinovom in učencem. Gospod je pūrṇam, popoln v vsakem pogledu, in ni podrejen zakonom materialne narave. Vedeti moramo, da je Gospod lastnik vsega v univerzumu in prvotni stvarnik, stvarnik Brahme. Brahmā je včasih imenovan pitāmaha, ded, ker pa ga je ustvaril Gospod, se Arjuna v enajstem poglavju obrača na Gospoda z besedo prapitāmaha.

Számtalan példa van arra, hogyan használhatjuk fel mindazt, amit az Úr nekünk szánt. A Bhagavad-gītā erről is beszél. Arjuna kezdetben úgy határozott, hogy nem fog harcolni a kurukṣetrai csatában – ez saját döntése volt. Elmondta az Úrnak, hogy nem tudná élvezni a királyságot rokonai megölése után. Arjuna a testi én-tudat alapján döntött így, mert azt hitte, azonos a testével, s hogy a testi rokonai valóban a testvérei, unokatestvérei, sógorai, nagyatyái és így tovább; egyszóval teste követeléseinek akart eleget tenni. Az Úr azért mondta el neki a Bhagavad-gītāt, hogy megváltoztassa a szemléletét, s végül Arjuna valóban elszánta magát arra, hogy utasításait követve fegyvert fogjon. Kariṣye vacanaṁ tava: „Szavaid szerint fogok cselekedni” – mondta.

Človek si ne bi smel ničesar lastiti, temveč bi moral biti zadovoljen s tistim, kar mu je namenil Gospod. Obstaja mnogo primerov, iz katerih se lahko naučimo, kako uporabiti, kar smo dobili od Gospoda. Na začetku Bhagavad-gīte, na primer, se je Arjuna odločil, da se ne bo bojeval v bitki na Kurukṣetri. Gospodu je dejal, da ne bi mogel živeti v kraljestvu, če bi pobil svoje sorodnike. Njegovo razmišljanje je bilo osnovano na telesnem pojmovanju življenja, kajti enačil se je s telesom, pa tudi svoje brate, nečake, svake, dede in druge sorodnike je videl samo v odnosu do svojega telesa. Zadovoljiti je želel torej telo. Da bi Gospod spremenil njegov način razmišljanja, je izgovoril Bhagavad-gīto, in na koncu se je Arjuna res odločil, da se bo po Gospodovem navodilu bojeval, rekoč: kariṣye vacanaṁ tava – „Ravnal bom, kakor si mi zapovedal.“

Ebben a világban az embereknek nem az a feladatuk, hogy marakodjanak, mint a kutyák és a macskák. Intelligenseknek kell lenniük, hogy felfogják az emberi élet jelentőségét, s hogy elutasítsák a közönséges állatokra jellemző viselkedést. Az emberi lénynek el kell érnie élete célját. Ehhez ad útmutatást minden védikus írás, a lényeget pedig a Bhagavad-gītāban találjuk meg. A védikus irodalom az embereknek szól, s nem az állatoknak. Ha egy állat megöl egy másikat, nem terheli érte bűn, ám ha egy ember pusztít el egy állatot pusztán azért, hogy féktelen nyelvének kielégülést szerezzen, akkor felelnie kell a természet törvényeinek megszegéséért. A Bhagavad-gītā világosan elmagyarázza, hogy a természet különféle kötőerőinek megfelelően a tetteket három csoportba sorolhatjuk: 1. a jóság, 2. a szenvedély és 3. a tudatlanság kötőereje alatt álló cselekedetek. Ehhez hasonlóan a táplálék is háromféle lehet: állhat a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötőerejének hatása alatt. Minderről a Bhagavad-gītā részletes leírást ad, s ha helyesen alkalmazzuk tanítását, létünk teljesen megtisztul, és végül eljutunk a végső célhoz, amely túl van ezen az anyagi világon (yad gatvā na nivartante tad dhāma paramaṁ mama).

Ljudje v tem svetu se ne bi smeli prepirati kot mačke in psi. Z inteligenco bi morali doumeti pomembnost človeškega življenja in se odreči živalskemu obnašanju. Vsak človek bi moral poznati cilj življenja. K temu cilju nas usmerjajo vsi vedski spisi in bistvo njihovih naukov je podano v Bhagavad-gīti. Vede so namenjene ljudem, ne pa živalim. Če žival ubija druge živali, ni grešna, človek, ki ubija živali za zadovoljstvo neobvladanega jezika, pa je odgovoren za svoja dejanja, saj krši zakone narave. V Bhagavad-gīti je pojasnjeno, da obstajajo tri vrste delovanja, ki odgovarjajo trem guṇam materialne narave: vrlini, strasti in nevednosti. Na te tri skupine lahko razdelimo tudi hrano. Bhagavad-gītā vse to jasno razlaga, in če se držimo njenih napotkov, bo postalo naše življenje v vseh pogledih čisto, zato bomo nazadnje dosegli cilj, ki je onkraj materialnega sveta (yad gatvā na nivartante tad dhāma paramaṁ mama).

Ezt a végső célt sanātana égnek, örök lelki égnek nevezik. Azt látjuk, hogy ebben az anyagi világban minden ideiglenes. Minden létrejön, fennmarad egy ideig, melléktermékeket hoz létre, sorvadni kezd, majd megsemmisül. Ez az anyagi világ törvénye, akár a testet, akár egy gyümölcsöt, akár bármi mást vizsgálunk meg. Ezen az ideiglenes világon túl azonban egy másik világ létezéséről is tudunk, amelyre egy másik, örök, azaz sanātana természet jellemző. A jīva szintén sanātana, vagyis örökkévaló, s a tizenegyedik fejezet az Urat is sanātanának nevezi. Bensőséges kapcsolatunk van az Úrral, s mivel minőség tekintetében mindannyian – a sanātana-dhāma, vagyis az örök ég, a sanātana Legfelsőbb Személyiség és a sanātana élőlények – egyek vagyunk, a Bhagavad-gītā célja az, hogy felújítsa sanātana kötelességünket, a sanātana-dharmát, amely az élőlény örök hivatása. Ideiglenesen oly sok tevékenységet végzünk, ám ha ezekkel felhagyunk, s a Legfelsőbb Úr által előírt módon cselekszünk, minden tettünk megtisztul. Ezt nevezik tiszta életnek.

Ta cilj je večno, duhovno nebo in se imenuje sanātana. V materialnem svetu je vse minljivo. Vse nastane, nekaj časa obstaja, ustvari nekaj stranskih proizvodov, zatem pa postopoma izgine. To je zakon materialnega sveta in velja tako za materialno telo kot za sadež ali pa kar koli drugega. Onkraj začasnega materialnega sveta pa je še en svet, o katerem ne vemo ničesar. Ta svet je drugačne narave, saj je večen, sanātanaJīva je prav tako sanātana in v enajstem poglavju je tako opisan tudi Gospod. Živa bitja imamo z Gospodom zaupen odnos, in ker smo Mu po naravi enaka – duhovno nebo, Vsevišnji Gospod in živa bitja smo vsi sanātana – je cilj Bhagavad-gīte predvsem, da nas znova zaposli z našo večno dejavnostjo, sanātana-dharmo. Zdaj se ukvarjamo z raznimi začasnimi dejavnostmi, če pa se jim odpovemo in začnemo delovati po navodilih Vsevišnjega Gospoda, bo postalo naše delovanje in s tem tudi naše življenje čisto.

A Legfelsőbb Úr és transzcendentális hajléka egyaránt sanātana, akárcsak az élőlények, s a Legfelsőbb Úr és az élőlények kölcsönös kapcsolata a sanātana birodalomban az emberi élet tökéletességét jelenti. Az Úr nagyon kegyes az élőlényekhez, hiszen a fiai ők. A Bhagavad-gītāban kijelenti: sarva-yoniṣu... ahaṁ bīja-pradaḥ pitā. „Én vagyok mindenki Atyja.” Eltérő karmájuknak köszönhetően természetesen az élőlények mind mások és mások, az Úr azonban kijelenti, hogy Ő valamennyiük atyja. Alászáll tehát, hogy hazahívjon minden bűnös, feltételekhez kötött lelket, haza a sanātana, örök világba, ahol a sanātana élőlények az Úr örök társaiként visszakerülhetnek örök, sanātana helyzetükbe. Az Úr vagy maga jön el különböző inkarnációiban, vagy bizalmas szolgáit küldi el fiaiként, társaiként vagy ācāryákként, hogy hazahívják a feltételekhez kötött lelkeket.

Vsevišnji Gospod, Njegovo transcendentalno prebivališče in živa bitja so sanātana. Ko živo bitje vstopi v večno prebivališče Vsevišnjega Gospoda in se tam druži z Gospodom, je njegovo življenje popolno. Gospod je zelo ljubezniv do živih bitij, saj so le-ta Njegovi sinovi. V Bhagavad-gīti pravi, da je oče vseh živih bitij (sarva-yoniṣu... ahaṁ bīja-pradaḥ pitā). Čeprav imajo živa bitja glede na svojo karmo različna telesa, Gospod pravi, da je oče vsakega od njih. Zato pride iz Svojega prebivališča ter reši padle, pogojene duše in jih povabi nazaj v večno nebo. Tam večna živa bitja znova zaživijo v svojem večnem položaju in se večno družijo z Gospodom. Gospod se pojavi osebno, v obliki različnih inkarnacij, ali pa pošlje Svoje zaupne služabnike, ki pridejo bodisi kot Njegovi sinovi ali družabniki ali pa kot ācārye.

A sanātana-dharma tehát nem valamiféle elvakult vallási folyamatot jelent, hanem az örök élőlény örök feladatára utal az örök Legfelsőbb Úrral való kapcsolatában. A sanātana-dharma kifejezés, ahogy azt korábban említettük, az élőlény örök kötelességét jelenti. Śrīpāda Rāmānujācārya a következőképpen határozta meg a sanātana szó jelentését: „Az, aminek nincs kezdete és nincs vége.” Amikor tehát sanātana-dharmáról beszélünk, Śrīpāda Rāmānujācārya hiteles véleménye alapján biztosra vehetjük, hogy ennek a dharmának nincs sem kezdete, sem vége.

Sanātana-dharma torej ni sektaška religija, temveč večno opravilo večnih živih bitij, ki izvira iz njihovega odnosa do večnega Vsevišnjega Gospoda. Sanātana-dharma je, kot že rečeno, večna dejavnost živega bitja. Śrīpāda Rāmānujācārya je opredelil besedo sanātana kot „tisto, kar nima ne začetka ne konca“. Na podlagi njegove avtoritativne izjave bi morali biti prepričani, da sanātana-dharma nima ne začetka ne konca.

A magyar vallás szó kicsit mást jelent, mint a sanātana-dharma. A vallás szón általában hitet értünk, a hit azonban változhat. Az ember hisz egy bizonyos útban, ám hitét megváltoztathatja, s egy másik útra léphet. A sanātana-dharma azonban arra a tevékenységre utal, amit nem lehet megváltoztatni. Ahogyan a folyékony halmazállapot nem választható el a víztől, sem a hő a tűztől, úgy az örök élőlény is elválaszthatatlan örök elfoglaltságától. A sanātana-dharma mindörökre szervesen hozzátartozik az élőlényhez. Amikor tehát a sanātana-dharmáról beszélünk, Śrīpāda Rāmānujācārya hiteles véleményére támaszkodva biztosra kell vennünk, hogy ez egy olyan valami, aminek nincs sem kezdete, sem pedig vége. Aminek nincs kezdete és nincs vége, az nem lehet elvakult dolog, hiszen semmilyen határ nem korlátozhatja. Azok, akik valamiféle elvakult hit hívei, helytelenül a sanātana-dharmát is elvakultnak tekintik. Ha azonban alaposan elmélyedünk e téma tanulmányozásában, s a modern tudomány fényében vizsgáljuk meg, akkor rá fogunk jönni, hogy a sanātana-dharma a világ valamennyi emberének, sőt az univerzum minden élőlényének tevékenységét jelenti.

Beseda „religija“ se nekoliko razlikuje od besede sanātana-dharma. „Religija“ pomeni vero, ampak vero lahko spremenimo. Človek, ki izpoveduje določeno vero, lahko to vero opusti in sprejme drugo, sanātana-dharme pa ni mogoče spremeniti. Večnega živega bitja ni mogoče ločiti od njegovega večnega opravila, kakor vodi ni mogoče odvzeti tekočnosti, ognju pa ne toplote. Sanātana-dharma in živo bitje sta večno nerazdružljiva. Na podlagi avtoritativne izjave Śrīpāda Rāmānujācārye zato ne bi smeli dvomiti, da je sanātana-dharma brez začetka in brez konca. Kar nima ne začetka ne konca, ne more biti sektaško, saj je neomejeno. Pripadniki sektaških religij bodo mislili, da je sanātana-dharma prav tako sektaška, toda če dobro razmislimo in jo proučimo v luči sodobne znanosti, bomo uvideli, da je sanātana-dharma naravno opravilo vseh ljudi sveta in celo vseh živih bitij v vesolju.

Annak a vallásos hitnek a kialakulásáról, amely nem sanātana vallás, az emberiség történelmének krónikáiban olvashatunk, a sanātana-dharmának azonban nincsen kezdete, mert örökre elválaszthatatlan az élőlényektől. Ami az élőlényeket illeti, a hiteles śāstrák szerint számukra nincs születés és nincs halál. A Gītā kijelenti, hogy az élőlény soha nem születik meg és soha nem hal meg; örök, elpusztíthatatlan, s ideiglenes anyagi testének megsemmisülése után is folytatja létét. A sanātana-dharma fogalmával kapcsolatban próbáljuk meg most megérteni a vallás tartalmát a szó eredeti szanszkrit jelentésének vizsgálatával. Dharma az, ami elválaszthatatlan egy bizonyos dologtól. A hő és a fény együtt jár a tűzzel; ezek nélkül nincs értelme a tűz szónak. Éppen így rá kell jönnünk, mi az a leglényegesebb dolog, ami örökké együtt jár az élőlénnyel. Ez az örök társ az élőlény örök jellemzője, ez az örök jellemző pedig örök vallása.

Religije, ki niso sanātana, imajo začetek nekje v zgodovini človeštva, sanātana-dharma pa je brez začetka, saj večno spremlja živa bitja. Bhagavad-gītā in drugi verodostojni sveti spisi (śāstre) pravijo, da se živo bitje nikoli ne rodi in nikoli ne umre. Večno je in neuničljivo ter obstaja tudi po smrti minljivega materialnega telesa. Da bi bolje razumeli, kaj je sanātana-dharma ali večna religija, si pobliže poglejmo koren te sanskrtske besede. Dharma je nespremenljiva lastnost določene stvari. Vemo na primer, da ogenj oddaja toploto in svetlobo. Brez njiju ne bi bil več ogenj. Ugotoviti pa bi morali tudi, katera je bistvena značilnost živega bitja, kaj je tisto, kar nenehno spremlja živo bitje. Ta stalni spremljevalec je njegova večna lastnost in ta večna lastnost je njegova večna religija.

Amikor Sanātana Gosvāmī az élőlények svarūpájáról kérdezte Śrī Caitanya Mahāprabhut, az Úr azt válaszolta, hogy az élőlények svarūpája, azaz eredeti helyzete nem más, mint az, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét szolgálják. Ha elemezzük az Úr Caitanyának ezt a kijelentését, könnyen beláthatjuk, hogy az élőlények valamennyien szüntelenül másokat szolgálnak, különféle képességeiknek megfelelően, s így próbálják élvezni az életet. Az alacsonyabb rendű állatok úgy szolgálják az embereket, mint szolga az urát. A szolgálja B-t, B szolgálja C-t, C szolgálja D-t és így tovább. A barát a barátot szolgálja, az anya a fiát, a feleség a férjét, a férj a feleségét, stb. Ha ilyen szellemben folytatjuk a kutatást, észrevehetjük, hogy az élőlények társadalmában kivétel nélkül mindenki szolgálatot végez. A politikus a programjával arról próbálja meggyőzni az embereket, hogy alkalmas a szolgálatra, s a választók ezért értékes szavazatukat rá adják, abban a reményben, hogy nagy szolgálatot tesz majd a társadalomnak. A bolttulajdonos a vevőket, az iparos a tőkést, a tőkés a családot, a család pedig az államot szolgálja az örök élőlény örök természete miatt. Láthatjuk tehát, hogy nincs egyetlen olyan élőlény sem, aki ne szolgálná a többieket, ezért nyugodtan levonhatjuk a következtetést, hogy a szolgálat örökké elkíséri az élőlényt, a szolgálatvégzés tehát az élőlény örök vallása.

Ko je Sanātana Gosvāmī vprašal Śrī Caitanyo Mahāprabhuja, kaj je svarūpa živega bitja, mu je Gospod odvrnil, da je svarūpa ali naravno opravilo živega bitja služenje Vsevišnji Božanski Osebnosti. Če dobro razmislimo o tej trditvi Gospoda Caitanye, bomo zlahka uvideli, da vsako živo bitje neprenehoma služi kakemu drugemu živemu bitju. To počne na različne načine in tako uživa življenje. Živali služijo ljudem kakor služabniki gospodarju. A služi gospodarju B, B služi gospodarju C, C služi gospodarju D in tako dalje. Prijatelj na primer služi prijatelju, mati sinu, žena možu, mož ženi itd. Če s tega stališča proučimo vsa živa bitja, bomo ugotovili, da ni med njimi niti enega, ki ne bi služilo. Politik predstavi javnosti svoj predvolilni program, da bi ljudi prepričal o svoji zmožnosti, da jim služi. Volivci mu zato dajo svoje glasove in upajo, da bo koristno služil družbi. Lastnik trgovine služi kupcu, delavec pa lastniku podjetja. Ta služi svoji družini in družina služi narodu. Vidimo lahko torej, da ni živega bitja, ki ne bi služilo drugim, zato lahko z gotovostjo zaključimo, da je služenje neločljivi spremljevalec živega bitja in njegova večna religija.

Az emberek ennek ellenére azt vallják magukról, hogy az idő és a körülmények által meghatározott bizonyos hithez tartoznak, s így hindunak, mohamedánnak, kereszténynek, buddhistának vagy valami más felekezet hívének vallják magukat. Az efféle elnevezések nem jellemzők a sanātana-dharmára. A hindu változtathat a hitén, és mohamedánná válhat, a mohamedán áttérhet a hindu hitre, a keresztény is megváltoztathatja a hitét, stb. A vallásos hit megváltoztatása azonban semmilyen körülmények között nem befolyásolja az ember örök feladatát, hogy másokat szolgáljon. A hindu, a mohamedán és a keresztény mindig, minden körülmények között valakinek a szolgája. Az tehát, hogy az ember egy bizonyos hitet vall, nem sanātana-dharmájának vallását jelenti. A sanātana-dharma a szolgálatvégzés.

Pa vendar ljudje glede na čas in okoliščine izpovedujejo določeno vero in se imajo bodisi za hindujce, bodisi za muslimane, bodisi za kristjane, ali budiste, ali pa pripadnike katere druge religije. Take religije niso sanātana-dharma. Hindujec lahko zamenja vero in postane musliman, musliman lahko postane hindujec, kristjan lahko prav tako prestopi v drugo vero itn. V nobenih okoliščinah pa sprememba vere ne spremeni dejstva, da je večno opravilo živega bitja služenje drugim. Hindujec, musliman in kristjan zmeraj komu služijo. Izpovedovati določeno vero zato ne pomeni opravljati sanātana-dharmoSanātana-dharma je služenje.

Valójában a szolgálaton keresztül állunk kapcsolatban a Legfelsőbb Úrral. Ő a legfelsőbb élvező, mi pedig, élőlények, a szolgái vagyunk. Az élvezetére teremtett bennünket, s ha részt veszünk az Istenség Legfelsőbb Személyiségével együtt ebben az örök élvezetben, akkor boldogok leszünk. Másként ez nem lehetséges. Függetlenül lehetetlen elérni a boldogságot, ahogyan egyetlen testrész sem válhat elégedetté, ha nem működik együtt a gyomorral. Az élőlény tehát nem lehet boldog, ha nem a Legfelsőbb Személy transzcendentális szerető szolgálatát végzi.

Odnos živega bitja z Vsevišnjim Gospodom temelji na služenju. Vsevišnji Gospod je vrhovni uživalec, mi, živa bitja, pa smo Njegovi služabniki. Ustvarjeni smo za Njegovo uživanje, in če se prepustimo večnemu uživanju z Njim, bomo srečni. Sicer ne moremo pričakovati sreče. Neodvisno od Gospoda ne moremo biti srečni, kakor noben del telesa ne more biti zadovoljen, če ne dela za želodec. Živo bitje je lahko srečno le, če s transcendentalno ljubeznijo služi Vsevišnjemu Gospodu.

A Bhagavad-gītā nem helyesli a különféle félistenek imádatát vagy szolgálatát. A hetedik fejezet huszadik verse kijelenti:

Bhagavad-gītā ne odobrava čaščenja polbogov in služenja le-tem. V dvajsetem verzu sedmega poglavja Kṛṣṇa pravi:

kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ
prapadyante ’nya-devatāḥ
taṁ taṁ niyamam āsthāya
prakṛtyā niyatāḥ svayā
kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ
prapadyante ’nya-devatāḥ
taṁ taṁ niyamam āsthāya
prakṛtyā niyatāḥ svayā

„Akiket az anyagi vágyak megfosztottak értelmüktől, meghódolnak a félistenek előtt, és követik a saját természetük szerint kiszabott imádatszabályokat.” Ez a vers egyértelműen kimondja, hogy akik az anyagi vágyak irányítása alatt állnak, azok nem a Legfelsőbb Urat, Kṛṣṇát, hanem a félisteneket imádják. Amikor a „Kṛṣṇa” névről beszélünk, nem egy adott vallás szűk keretein belül használt névre utalunk. A kṛṣṇa szó a legmagasabb rendű gyönyört jelenti, s bizonyított tény, hogy a Legfelsőbb Úr a forrása és a tárháza minden gyönyörnek. Mindannyian boldogságra vágyunk. Ānanda-mayo 'bhyāsāt (Vedānta-sūtra 1.1.12). Az élőlényeket az Úrhoz hasonlóan tudat hatja át, s ők is a gyönyört keresik. Az Úr szüntelenül boldog, s ha az élőlények csatlakoznak Hozzá és együttműködnek Vele, valamint bhaktái társaságát keresik, akkor ők is boldogok lehetnek.

„Tisti, katerih inteligenco so odnesle materialne želje, se predajo polbogovom in jih skladno s svojo naravo častijo po ustreznih pravilih.“ Tu je naravnost rečeno, da ljudje, ki so žrtve poželenja, častijo polbogove, in ne Vsevišnjega Gospoda, Kṛṣṇe. Kṛṣṇa ni sektaško ime Boga. „Kṛṣṇa“ pomeni najvišje zadovoljstvo in sveti spisi potrjujejo, da je Vsevišnji Gospod vir oziroma zakladnica vsega zadovoljstva. Vsakdo hrepeni po zadovoljstvu. Ānanda-mayo 'bhyāsāt (Vedānta-sūtra 1.1.12). Živa bitja so povsem zavestna, kakor je zavesten Gospod, in si želijo sreče. Gospod je zmeraj srečen, in če se živa bitja družijo z Njim in Mu služijo, tudi sama postanejo srečna.

Az Úr azért száll alá e mulandó világba, hogy feltárja vṛndāvanai kedvteléseit, melyeket teljes boldogság jellemez. Amikor az Úr Śrī Kṛṣṇa Vṛndāvanában tartózkodott, a tehénpásztorfiúkkal, barátnőivel, Vṛndāvana többi lakójával és a tehenekkel teljes boldogságban élvezte kedvteléseit. Vṛndāvana népe számára egyedül Kṛṣṇa létezett. Az Úr Kṛṣṇa azonban még apját, Nanda Mahārāját is lebeszélte arról, hogy imádja Indra félistent, mert be akarta bizonyítani, hogy az embernek fölösleges a félisteneket imádnia. Egyedül a Legfelsőbb Urat kell imádnunk, mert az élet végső célja az, hogy visszatérjünk az Ő hajlékára.

Gospod pride v ta smrtni svet, da bi v Vṛndāvani razodel Svoje zabave, ki so polne sreče. Kṛṣṇove zabave s pastirčki, dekleti, kravami in drugimi prebivalci Vṛndāvane, so bile prežete s srečo. V Vṛndāvani so vsi živeli samo za Kṛṣṇo. Ker je želel Gospod Kṛṣṇa ljudem pokazati, da jim ni treba častiti polbogov, je celo odvrnil Svojega očeta, Nando Mahārājo, od čaščenja polboga Indre. Dovolj je, če častimo Vsevišnjega Gospoda, kajti končni cilj življenja je vrniti se v Njegovo prebivališče.

Az Úr Śrī Kṛṣṇa hajlékát a Bhagavad-gītā tizenötödik fejezetének hatodik verse a következőképpen jellemzi:

Prebivališče Gospoda Śrī Kṛṣṇe je opisano v šestem verzu petnajstega poglavja Bhagavad-gīte:

na tad bhāsayate sūryo
na śaśāṅko na pāvakaḥ
yad gatvā na nivartante
tad dhāma paramaṁ mama
na tad bhāsayate sūryo
na śaśāṅko na pāvakaḥ
yad gatvā na nivartante
tad dhāma paramaṁ mama

„Az Én legfelsőbb hajlékomat nem nap vagy hold, tűz vagy elektromosság ragyogja be. Aki egyszer eljut oda, többé már nem tér vissza az anyagi világba.”

„Mojega najvišjega prebivališča ne razsvetljuje ne sonce, ne mesec, ne ogenj, ne elektrika. Tisti, ki ga dosežejo, se nikoli ne vrnejo v materialni svet.“

Ez a vers az örök eget írja le. Ha az égre gondolunk, anyagi felfogásunk miatt rögtön a nap, a hold és a csillagok jutnak eszünkbe, ám az Úr itt azt mondja, hogy az örök égben nincs szükség sem napra, sem holdra, sem elektromosságra vagy bármilyen tűzre, mert a lelki világot a brahmajyoti, a Legfelsőbb Úrból áradó sugarak ragyogják be. Más bolygókra akarunk eljutni, s ennek érdekében mindenféle megpróbáltatást vállalunk, pedig a Legfelsőbb Úr hajlékát nagyon könnyen megismerhetnénk. Az Úr lakhelyének neve Goloka. A Brahma-saṁhitā (5.37) nagyon szépen így ír róla: goloka eva nivasaty akhilātma-bhūtaḥ. Az Úr örökké hajlékán, Golokán él, ám az anyagi világ lakói is eljuthatnak Hozzá. Ennek érdekében alászáll, hogy láthatóvá tegye valódi formáját, a sac-cid-ānanda-vigrahát. Ha megmutatja önmagát, nincs szükség arra, hogy kitaláljuk, milyen is Ő. Alászáll, hogy véget vessen képzelgéseinknek, s megmutatja magát eredeti alakjában, Śyāmasundaraként. Sajnálatos módon az ostobák kigúnyolják Őt, mert úgy jön, mintha közülünk való lenne, s emberként játszik velünk. Ettől azonban még nem szabad azt hinnünk, hogy olyan, mint mi vagyunk. Mindenhatósága révén feltárja magát előttünk eredeti alakjában, s bemutatja kedvteléseit, amelyek saját hajlékán játszódó kedvteléseinek másai.

Ta verz opisuje večno nebo. Naše zdajšnje pojmovanje neba je materialno. Povezujemo ga s soncem, mesecem, zvezdami itn., v večnem nebu pa sonce, mesec, elektrika in ogenj niso potrebni, kajti duhovno nebo ožarja brahmajyoti, sijaj, ki se širi iz Vsevišnjega Gospoda. Dandanes ljudje z veliko težavo poskušajo izvedeti kaj več o drugih planetih, znanje o prebivališču Vsevišnjega Gospoda pa si lahko pridobimo brez težav. To prebivališče, ki se imenuje Goloka, je čudovito opisano v Brahma-saṁhiti (5.37): goloka eva nivasaty akhilātma bhūtaḥ. Gospod je večno v tem prebivališču, pa vendar Ga lahko dosežemo tudi iz tega sveta. Da bi nam to omogočil, pride v Svoji dejanski podobi, sac-cid-ānanda-vigrahi, tako da si ne bi zgolj predstavljali, kakšen je videti. Da si Ga ne bi po svoje zamišljali, Gospod sestopi tak, kakršen je, kot Śyāmasundara. Žal pa Ga neumneži omalovažujejo, ker pride kot eden izmed nas in se vede kakor navadno človeško bitje. To seveda ni razlog, da bi Ga imeli za sebi enakega. Gospod je vsemogočen in zato se nam pokaže v Svoji pravi podobi ter nam razodene zabave, ki so povsem enake zabavam v Njegovem prebivališču.

A lelki ég ragyogó sugaraiban végtelen sok lelki bolygó lebeg. A brahmajyoti a legfelsőbb hajlékból, a Kṛṣṇalokából árad, s az ānanda-maya, cin-maya bolygók, melyek nem anyagiak, ebben a sugárzásban lebegnek. Az Úr kijelenti: na tad bhāsayate sūryo na śaśāṅko na pāvakaḥ / yad gatvā na nivartante tad dhāma paramaṁ mama. Aki egyszer eljut a lelki égbe, annak nem kell többé visszatérnie az anyagi világba. Még ha az anyagi világ legfelsőbb bolygójára, Brahmalokára jutnánk el – a Holdról nem is beszélve –, ott is ugyanezekkel az életkörülményekkel találkoznánk: születéssel és halállal, betegséggel és öregséggel. Az anyagi univerzum egyetlen bolygója sem mentes az anyagi lét e négy alapvető velejárójától.

V bleščeči svetlobi duhovnega neba lebdi nešteto planetov. Brahmajyoti se širi z najvišjega planeta, Kṛṣṇaloke, v njegovi svetlobi pa počivajo planeti, ki so ānanda-maya oziroma cin-maya (nematerialni). Gospod pravi: na tad bhāsayate sūryo na śaśāṅko na pāvakaḥ / yad gatvā na nivartante tad dhāma paramaṁ mama. Tistemu, ki pride v duhovno nebo, se ni treba vrniti v materialni svet. V materialnem svetu se bomo srečali s štirimi življenjskimi nadlogami – rojstvom, smrtjo, boleznijo in starostjo – celo na najvišjem planetu (Brahmaloki), da o Mesecu niti ne govorimo. Tem štirim spremljevalcem materialnega življenja se ne moremo izogniti na nobenem planetu materialnega stvarstva.

Az élőlények az egyik égitestről a másikra vándorolnak, ám pusztán mechanikus úton nem juthatunk el oda, ahová csak akarunk. Ha el szeretnénk menni egy másik bolygóra, annak megvan a maga módja. Erről szintén olvashatunk: yānti deva-vratā devān pitṝn yānti pitṛ-vratāḥ. A bolygóközi utazáshoz nincs szükség mechanikai módszerekre. Yānti deva-vratā devān, tanítja a Gītā. A Holdat, a Napot és a felsőbb bolygókat Svargalokának nevezik. A bolygók három szintet alkotnak, a felső, a középső és az alsó bolygórendszereket. A Föld a középső bolygórendszerhez tartozik. A Bhagavad-gītā elmondja, hogyan juthatunk el egy nagyon egyszerű módszer segítségével a felsőbb bolygórendszerbe (Devalokára): yānti deva-vratā devān. Csak imádnunk kell a bolygó félistenét, s ily módon eljuthatunk a Holdra, a Napra vagy a felsőbb bolygórendszerek bármelyikébe.

Živa bitja potujemo z enega planeta na drugega, vendar željenih planetov ne moremo doseči z mehaničnimi sredstvi. Kdor bi rad odšel na kak drug planet, se mora držati ustrezne metode. Bhagavad-gītā govori tudi o tem: yānti deva-vratā devān pitṝn yānti pitṛ-vratāḥ. Za medplanetna potovanja ne potrebujemo mehaničnih vozil. Gītā nas uči: yānti deva-vratā devān. Mesec, Sonce in drugi višji planeti se imenujejo Svargaloka. Obstajajo tri skupine planetov: višji, srednji in nižji planetni sistem. Zemlja spada v srednji planetni sistem. Bhagavad-gītā opisuje preprosto metodo, s pomočjo katere lahko dosežemo višji planetni sistem (Devaloko): yānti deva-vratā devān. Potrebno je le, da častimo polboga, ki vlada planetu, na katerega želimo oditi, in tako lahko dosežemo Mesec, Sonce in vsak drug višji planet.

A Bhagavad-gītā azonban mégsem tanácsolja, hogy az anyagi világ bolygóira utazzunk, mert még ha Brahmalokára, a legfelsőbb égitestre mennénk – mechanikus úton, amellyel körülbelül 40 000 évig tartana az utazás; s vajon ki él addig? –, ott is találkoznánk az anyagi élet nyomorúságaival, azaz a születéssel, a halállal, a betegséggel és az öregséggel. Ám aki a legfelsőbb bolygóra, Kṛṣṇalokára vagy a lelki ég más bolygóira akar jutni, az nem fog ezekkel az anyagi gyötrelmekkel szembekerülni. A lelki ég bolygói közül a legfelsőbbet Goloka-Vṛndāvanának nevezik. Ez Śrī Kṛṣṇa, az eredeti Istenség Személyisége birodalmában az eredeti bolygó. Minderről a Bhagavad-gītā számol be, s tanításából megtudhatjuk, hogyan hagyhatjuk magunk mögött ezt az anyagi világot, és hogyan kezdhetünk el egy valóban boldog életet a lelki világban.

Vendar pa nam Bhagavad-gītā odsvetuje potovanje na kateri koli planet materialnega sveta, kajti četudi bi nas kak mehanični izum ponesel na Brahmaloko, najvišji planet v materialnem univerzumu (kar bi trajalo okrog 40 000 let, in le kdo bo živel tako dolgo?), bi se tam prav tako srečali z materialnim trpljenjem v obliki rojstva, smrti, bolezni in starosti. Tistega, ki pride na najvišjega od vseh planetov, na Kṛṣṇaloko, ali kateri koli drug planet duhovnega neba, pa ne doleti materialno trpljenje. Najvišji med planeti duhovnega neba se imenuje Goloka Vṛndāvana in je izvorni planet v prebivališču prvobitne Božanske Osebnosti, Śrī Kṛṣṇe. Vse to lahko preberemo v Bhagavad-gīti, ki nam kaže pot iz materialnega sveta in nas uči, kako lahko zaživimo blaženo življenje v duhovnem svetu.

A Bhagavad-gītā tizenötödik fejezete valós képet fest az anyagi világról:

Resnična podoba materialnega sveta je orisana v petnajstem poglavju Bhagavad-gīte. Gospod tam pravi:

ūrdhva-mūlam adhaḥ-śākham
aśvatthaṁ prāhur avyayam
chandāṁsi yasya parṇāni
yas taṁ veda sa veda-vit
ūrdhva-mūlam adhaḥ-śākham
aśvatthaṁ prāhur avyayam
chandāṁsi yasya parṇāni
yas taṁ veda sa veda-vit

Ez a vers az anyagi világot egy fához hasonlítja, melynek gyökerei felfelé, ágai pedig lefelé néznek. Mindannyian láttunk már olyan fát, melynek gyökerei felfelé nőnek: ha egy folyó vagy egy tó partján állunk, a vízben tükröződő fa fejjel lefelé áll. Az ágak lefelé nyúlnak, a gyökerek pedig felfelé. Ez az anyagi világ szintén tükörkép, a lelki világ tükröződése. Az anyagi világ nem más, mint a valóság árnyéka. Az árnyék nem valóságos, nem kézzelfogható, azt azonban megérthetjük belőle, hogy a valóság létezik. A sivatagban nincs víz, de a délibáb arra utal, hogy a víz létező dolog. Az anyagi világban nincs víz, nincs boldogság, a lelki világban azonban a valódi boldogság valóságos vizével találkozunk.

Ta verz primerja materialni svet z drevesom, katerega korenine so zgoraj, veje pa spodaj. Drevo s koreninami zgoraj lahko vidimo z rečnega ali jezerskega brega, kajti drevo se na vodni gladini zrcali obrnjeno narobe. Veje se razraščajo navzdol, korenine pa navzgor. Materialni svet ni nič drugega kot odsev duhovnega sveta in je kot tak zgolj senca stvarnosti. Senca ni stvarna, vendar pa lahko iz nje sklepamo, da stvarnost obstaja. V puščavi ni vode, toda fatamorgana nam daje vedeti, da voda obstaja. V materialnem svetu ni vode, ni sreče. Prava voda oziroma dejanska sreča je v duhovnem svetu.

Az Úr a Gītāban tanácsot ad, hogyan juthat el az ember a lelki világba (15.5):

Gospod govori tudi o tem, kako doseči duhovni svet (Bg. 15.5):

nirmāna-mohā jita-saṅga-doṣā
adhyātma-nityā vinivṛtta-kāmāḥ
dvandvair vimuktāḥ sukha-duḥkha-saṁjñair
gacchanty amūḍhāḥ padam avyayaṁ tat
nirmāna-mohā jita-saṅga-doṣā
adhyātma-nityā vinivṛtta-kāmāḥ
dvandvair vimuktāḥ sukha-duḥkha-saṁjñair
gacchanty amūḍhāḥ padam avyayaṁ tat

E padam avyayamba, örök birodalomba csakis az juthat el, aki nirmāna-moha. Mit jelent ez? Mindannyian valamilyen címre vágyunk. Van, aki „úr” akar lenni, van, aki „méltóságos úr”, mások elnökké, gazdag emberré, királlyá vagy valami mássá szeretnének válni. Amíg ragaszkodunk ezekhez a címkékhez, addig ragaszkodunk a testhez is, mivel a címkék a testre vonatkoznak. Mi azonban nem az anyagi test vagyunk. Ennek megértése jelenti a lelki megvilágosodás első lépcsőfokát. Össze vagyunk kapcsolva az anyagi természet három kötőerejével, de az Úr odaadó szolgálatán keresztül meg kell tőlük szabadulnunk. Mindaddig nem távolodhatunk el az anyagi természet kötőerőitől, amíg nem alakul ki bennünk ragaszkodás az Úr odaadó szolgálatához. A megkülönböztető címkék és vonzódások kéjes anyagi vágyainknak köszönhetők, annak, hogy az anyagi természet urai akarunk lenni. Amíg le nem mondunk arról a vágyról, hogy uralkodjunk az anyagi természeten, addig nincs esélyünk arra, hogy visszatérjünk a Legfelsőbb birodalmába, a sanātana-dhāmába. A soha meg nem semmisülő örök világba az juthat el, akit nem téveszt meg a hamis anyagi élvezetek vonzereje, s aki a Legfelsőbb Úr szolgálatának él. Az ilyen ember könnyen eljuthat a legfelsőbb hajlékra.

To večno kraljestvo (padam avyayam) lahko dosežejo tisti, ki so nirmāna-moha. Kaj to pomeni? Ljudje si radi nadevajo različna poimenovanja. Nekdo si želi biti „profesor“, nekdo „doktor“, nekdo „predsednik“, kdo drug „bogataš“ ali „kralj“ itd. Vse dokler smo navezani na te nazive, bomo ostali navezani na telo, kajti to so poimenovanja materialnega telesa. Toda mi se razlikujemo od svojih teles, in ko to spoznamo, stopimo na prvo stopnico duhovnega spoznavanja. Naslednji pogoj je, da se rešimo vpliva treh guṇ materialne narave, kar lahko dosežemo s služenjem Gospodu. Če se ne navežemo na služenje Gospodu, se ne moremo znebiti navezanosti na guṇe materialne narave. Naša navezanost in želje po nazivih se porajajo iz poželenja, iz težnje po gospodovanju materialni naravi. Dokler se ne odpovemo tej težnji po gospodovanju, se ne moremo vrniti v kraljestvo Vsevišnjega, v sanātana-dhāmo. To večno kraljestvo, ki ni nikoli uničeno, lahko dosežejo tisti, ki se ne pustijo zapeljati čarom navideznega, materialnega uživanja in z vsem srcem služijo Vsevišnjemu Gospodu. Taki ljudje zlahka dosežejo najvišje prebivališče.

Egy másik helyen a Gītāban (8.21) ezt olvashatjuk:

Gītā (8.21) pravi:

avyakto ’kṣara ity uktas
tam āhuḥ paramāṁ gatim
yaṁ prāpya na nivartante
tad dhāma paramaṁ mama
avyakto ’kṣara ity uktas
tam āhuḥ paramāṁ gatim
yaṁ prāpya na nivartante
tad dhāma paramaṁ mama

Az avyakta szó megnyilvánulatlant jelent. Szemünk előtt még az anyagi világ sem nyilvánul meg teljesen. Érzékeink olyannyira tökéletlenek, hogy még az összes csillagot sem láthatjuk ebben anyagi univerzumban. A védikus irodalomból sok mindent megtudhatunk a különféle égitestekről, s rajtunk áll, hogy elhisszük-e az ott leírtakat. A védikus irodalom (különösen a Śrīmad-Bhāgavatam) az anyagi világ valamennyi fontos bolygójáról felvilágosítást ad, s az anyagi világon túl létező lelki világról is ír, amit avyaktának, megnyilvánulatlannak nevez. E legfelsőbb birodalomba kell vágyakoznia az embernek, mert ha egyszer eljut oda, többé nem kell visszatérnie ebbe az anyagi világba.

Avyakta pomeni nepojavno. Naši čutni zaznavi ni dostopen niti ves materialni svet. Naši čuti so tako pomanjkljivi, da ne moremo videti vseh zvezd in planetov v materialnem univerzumu. Seveda pa so vsi planeti opisani v vedski književnosti in tem opisom lahko verjamemo ali pa ne. Vedski spisi, predvsem Śrīmad-Bhāgavatam, opisujejo vse pomembnejše planete, o duhovnem nebu, ki je onstran materialnega sveta, pa pravijo, da je avyakta, nepojavno. Človek bi moral razviti gorečo željo po tem najvišjem kraljestvu, kajti tistemu, ki ga doseže, se ni treba vrniti v materialni svet.

Ezek után felvetődhet a kérdés, mit kell tennünk ahhoz, hogy eljussunk a Legfelsőbb Úr hajlékára. Ezt a nyolcadik fejezet ötödik verséből tudhatjuk meg:

O tem, kako doseči prebivališče Vsevišnjega Gospoda, govori tudi osmo poglavje:

anta-kāle ca mām eva
smaran muktvā kalevaram
yaḥ prayāti sa mad-bhāvaṁ
yāti nāsty atra saṁśayaḥ
anta-kāle ca mām eva
smaran muktvā kalevaram
yaḥ prayāti sa mad-bhāvaṁ
yāti nāsty atra saṁśayaḥ

„Bárki legyen is az, ha élete végén egyedül Rám emlékezve hagyja el testét, minden kétséget kizárva azonnal eléri az Én természetemet.” Aki a halál pillanatában Kṛṣṇára gondol, az eljut Hozzá. Az embernek Kṛṣṇa formájára kell emlékeznie. Ha úgy hagyja el a testét, hogy az Ő formájára gondol, nem férhet hozzá kétség, hogy eljut a lelki birodalomba. A mad-bhāvam szó a Legfelsőbb Lény legfelsőbb természetére utal. A Legfelsőbb Lény sac-cid-ānanda-vigraha, azaz formája örök, tudással és gyönyörrel teljes. A mi jelenlegi testünk nem sac-cid-ānanda. Nem sat, hanem asat, azaz nem örök, hanem mulandó, és nem cit, vagyis nem tudással teli, hanem teljesen tudatlan. Nemcsak a lelki világot nem ismerjük, de nincs tökéletes tudásunk még erről az anyagi világról sem, ahol oly sok minden ismeretlen a számunkra. A test nirānanda is, ami azt jelenti, hogy nem gyönyörrel, hanem szenvedéssel teli. Az anyagi világban tapasztalt valamennyi gyötrelem a testnek köszönhető, ám aki az Úr Kṛṣṇára, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondol teste elhagyásakor, az azonnal sac-cid-ānanda testet kap.

„Kdor se ob koncu življenja, ko zapusti telo, spominja samo Mene, postane po naravi v trenutku enak Meni. O tem ni nobenega dvoma.“ (Bg. 8.5) Kdor ob smrti misli na Kṛṣṇo, po smrti odide k Njemu. Zmeraj bi se morali spominjati Kṛṣṇe, in če Ga imamo v mislih tudi v trenutku, ko zapustimo telo, bomo zagotovo odšli v duhovno kraljestvo. Mad-bhāvam se nanaša na duhovno naravo Vrhovnega Bitja. Vrhovno Bitje je sac-cid-ānanda-vigraha, kar pomeni, da je Njegovo telo večno ter polno vednosti in blaženosti. Naše sedanje telo ni sac-cid-ānanda. Ni sat (večno), temveč asat (minljivo). Prav tako ni cit, polno znanja, temveč je polno nevednosti. Ljudje ne vemo ničesar o duhovnem kraljestvu in celo naše znanje o materialnem svetu je nepopolno, saj nam je toliko stvari v njem neznanih. Materialno telo je tudi nirānanda – namesto da bi bilo polno blaženosti, je izvor nenehnega trpljenja. Naše sedanje telo je vzrok vsega trpljenja, ki ga doživljamo v materialnem svetu, ampak če to telo zapustimo v mislih na Kṛṣṇo, Vsevišnjo Božansko Osebnost, bomo takoj dobili telo, ki bo sac-cid-ānanda.

Az anyagi világban a test elhagyása és az új testbe költözés folyamata szintén meghatározott terv szerint történik. Az ember csak akkor hal meg, ha már eldőlt, milyen testet kap a következő életben. Ezt a döntést nem az élőlény, hanem egy felsőbb hatalom hozza. Az életünk során végrehajtott tettektől függően vagy felemelkedünk, vagy lesüllyedünk. Jelenlegi életünk a következőt készíti elő, éppen ezért ha már ebben az életben arra készülünk, hogy eljussunk Isten országába, akkor az anyagi test elhagyása után kétségtelenül az Úréhoz hasonló lelki testet kapunk.

Menjanje teles v materialnem svetu poteka po določenih zakonitostih. Živo bitje umre, ko je določeno, kakšno telo bo dobilo v naslednjem življenju. O tem ne odloča samo, temveč višja živa bitja. Glede na to, kako delujemo v tem življenju, se po smrti bodisi dvignemo v višje življenjske vrste ali pa potonemo med nižje. Sedanje življenje je osnova za naslednje. Če se v tem življenju usposobimo za bivanje v Božjem kraljestvu, bomo po smrti materialnega telesa zagotovo dobili duhovno telo, kakršno je Gospodovo.

Ahogy azt korábban elmondtuk, a transzcendentalistáknak több csoportja van: a brahma-vādīk, a paramātma-vādīk és a bhakták. Arról is említést tettünk, hogy a brahmajyotiban (a lelki égben) megszámlálhatatlan lelki bolygó van, melyeknek száma sokkal-sokkal nagyobb, mint az anyagi világ valamennyi bolygójáé együttesen. Az anyagi világról azt mondják, hogy a teremtésnek megközelítőleg csupán egynegyed részét képezi (ekāṁśena sthito jagat). Ebben az anyagi régióban millió és millió univerzum van, mindegyikben millió és millió bolygó és nap, csillag és hold, az anyagi teremtés mégis csupán töredéke a teljes teremtésnek. A teremtés nagy részét a lelki ég alkotja. Aki a Legfelsőbb Brahman létébe akar olvadni, az rögtön a Legfelsőbb Úr brahmajyotijába kerül, s így eljut a lelki égbe. A bhakták, akik az Úr társaságát akarják élvezni, a megszámlálhatatlan Vaikuṇṭha-bolygó egyikére kerülnek, ahol a Legfelsőbb Úr társaságát élvezhetik teljes kiterjedése, a négykarú Nārāyaṇa formájában, akit különféle nevekkel illetnek, mint például Pradyumna, Aniruddha és Govinda. A transzcendentalisták tehát a halál pillanatában vagy a brahmajyotira, vagy a Paramātmāra, vagy pedig az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, Śrī Kṛṣṇára gondolnak, s így minden esetben a lelki világba jutnak, ám egyedül a bhakták – vagyis akik személyes kapcsolatban állnak a Legfelsőbb Úrral – léphetnek a Vaikuṇṭha-bolygók vagy Goloka-Vṛndāvana területére. Az Úr azt is hozzáteszi, hogy „ehhez nem fér kétség”. Szilárdan kell hinnünk ebben, s nem szabad elutasítanunk azt, ami nem egyezik az elképzelésünkkel. Hozzáállásunk olyan legyen, mint Arjunáé: „Mindent elhiszek, amit mondtál.” Ha tehát az Úr azt mondja, hogy aki a halál pillanatában Rá gondol – vagy mint Brahmanra, vagy mint Paramātmāra, vagy mint az Istenség Személyiségére –, az biztosan eljut a lelki világba, akkor ehhez semmi kétség nem férhet. Ebben nem szabad kételkednünk.

Kot že rečeno, obstaja več vrst transcendentalistov: brahma-vādīji, paramātma-vādīji in bhakte. Omenili smo že tudi, da je v brahmajyotiju (duhovnem nebu) nešteto duhovnih planetov. Njihovo število daleč presega število planetov materialnega sveta. Materialni svet obsega približno eno četrtino celotnega stvarstva (ekāṁśena sthito jagat). V njem je na milijone univerzumov z milijardami planetov, sonc, zvezd in mesecev. Pa vendar je materialni svet zgolj delec celotnega stvarstva. Večino stvarstva zavzema duhovni svet. Kdor želi postati eno z Vrhovnim Brahmanom, doseže brahmajyoti, sijaj Vsevišnjega Gospoda, in tako pride v duhovno nebo. Bhakta, ki bi se rad družil z Vsevišnjim Gospodom, pa odide na enega od neštetih planetov Vaikuṇṭhe in se tam druži z eno od popolnih emanacij Vsevišnjega Gospoda, z enim od štirirokih Nārāyaṇ, ki imajo različna imena (Pradyumna, Aniruddha, Govinda itd). Transcendentalisti se zato na koncu življenja osredotočijo bodisi na brahmajyoti, bodisi na Paramātmo, ali pa na Vsevišnjo Božansko Osebnost, Śrī Kṛṣṇo. Po smrti v vsakem primeru vstopijo v duhovno nebo, vendar le bhakte, tisti, ki so v neposrednem stiku z Vsevišnjim Gospodom, dosežejo planete Vaikuṇṭhe oziroma planet Goloko Vṛndāvano. Gospod dodaja, da o tem ni nobenega dvoma, zato bi morali Njegovim besedam brezpogojno verjeti. Tistega, kar se ne sklada z našimi predstavami, ne bi smeli zavreči. Gospodove besede bi morali sprejeti, kakor jih je sprejel Arjuna: „Verjamem vse, kar si mi povedal.“ Ker Gospod pravi, da vsakdo, kdor ob smrti misli Nanj (bodisi na Brahman, bodisi na Paramātmo ali pa na Vsevišnjo Božansko Osebnost), zagotovo vstopi v duhovno nebo, je to nedvomno res. Ni razloga, da tej trditvi ne bi verjeli.

A Bhagavad-gītā (8.6) azt is elmagyarázza, hogyan juthat el az ember a lelki világba pusztán azáltal, hogy a halál pillanatában a Legfelsőbbre gondol:

V Bhagavad-gīti (8.6) najdemo tudi splošno pravilo glede cilja, ki ga živo bitje doseže po smrti. Po tem pravilu lahko vstopimo v duhovno kraljestvo, če se ob smrti spominjamo Vsevišnjega:

yaṁ yaṁ vāpi smaran bhāvaṁ
tyajaty ante kalevaram
taṁ tam evaiti kaunteya
sadā tad-bhāva-bhāvitaḥ
yaṁ yaṁ vāpi smaran bhāvaṁ
tyajaty ante kalevaram
taṁ tam evaiti kaunteya
sadā tad-bhāva-bhāvitaḥ

„Amilyen létállapotra emlékezik az ember teste elhagyásakor, azt éri majd el kétségtelenül.” Ezek után először azt kell megértenünk, hogy az anyagi természet a Legfelsőbb Úr egyik energiájának megnyilvánulása. A Viṣṇu-purāṇa (6.7.61) így ír a Legfelsőbb Úr teljes energiájáról:

„Katero koli stanje bivanja ima človek v mislih, ko zapusti telo, o Kuntījin sin, to stanje nedvomno doseže.“ Ob tem moramo najprej razumeti, da je materialna narava pojavna oblika ene od energij Vsevišnjega Gospoda. Opis Gospodovih energij najdemo v Viṣṇu Purāṇi (6.7.61):

viṣṇu-śaktiḥ parā proktā
kṣetra-jñākhyā tathā parā
avidyā-karma-saṁjñānyā
tṛtīyā śaktir iṣyate
viṣṇu-śaktiḥ parā proktā
kṣetra-jñākhyā tathā parā
avidyā-karma-saṁjñānyā
tṛtīyā śaktir iṣyate

A Legfelsőbb Úr megszámlálhatatlanul sok és változatos energiával rendelkezik, melyeknek érzékelése meghaladja felfogóképességünket. A kiváló, művelt bölcsek, a felszabadult lelkek azonban tanulmányozták ezeket az energiákat, s három főbb kategóriába osztották őket. Minden energia viṣṇu-śakti, vagyis az Úr Viṣṇu energiája. Az első energia parā, azaz transzcendentális. Az élőlények szintén a felsőbbrendű energiához tartoznak, ahogyan azt már elmagyaráztuk. A többi energia, vagyis az anyagi energiák a tudatlanság kötőerejének hatása alatt állnak. A halál pillanatában eldől, hogy itt maradunk-e az anyagi világ alsóbbrendű energiájában, vagy a lelki világ energiájába kerülünk. Ahogy a Bhagavad-gītā (8.6) mondja:

Vsevišnji Gospod ima nešteto raznolikih energij, ki so živim bitjem nedoumljive. Kljub temu pa so veliki modreci, osvobojene duše, te energije proučili in jih razdelili na tri skupine. Vse energije so viṣṇu-śakti, kar pomeni, da so energije Gospoda Viṣṇuja. Prva energija je parā, transcendentalna. Del te energije so tudi živa bitja, o čemer smo že govorili. Ostale energije so materialne in so v guṇi nevednosti. Po smrti bodisi ostanemo v območju nižje energije, v materialnem svetu, ali pa odidemo v duhovni svet. Kot pravi Bhagavad-gītā (8.6):

yaṁ yaṁ vāpi smaran bhāvaṁ
tyajaty ante kalevaram
taṁ tam evaiti kaunteya
sadā tad-bhāva-bhāvitaḥ
yaṁ yaṁ vāpi smaran bhāvaṁ
tyajaty ante kalevaram
taṁ tam evaiti kaunteya
sadā tad-bhāva-bhāvitaḥ

„Amilyen létállapotra emlékezik az ember teste elhagyásakor, azt éri majd el kétségtelenül.”

„Katero koli stanje bivanja ima človek v mislih, ko zapusti telo, o Kuntījin sin, to stanje nedvomno doseže.“

Életünk során hozzászoktunk ahhoz, hogy vagy az anyagi energiára, vagy a lelki energiára gondolunk. De hogyan lehetséges gondolatainkat az anyagi energiáról a lelki energiára irányítani? Oly sok írás van – újságok, folyóiratok, regények stb. –, ami az anyagi energiával tölti meg gondolatainkat. Az efféle irodalomban elmerülő elménket a védikus irodalomra kell irányítanunk. A nagy bölcsek számtalan védikus írást megalkottak ennek érdekében, köztük például a purāṇákat. A purāṇák nem kitalált mesék, hanem történelmi feljegyzések. A Caitanya-caritāmṛtában (Madhya-līlā 20.122) olvashatjuk az alábbi verset:

Naše misli se vrtijo bodisi okrog materialne bodisi okrog duhovne energije. Kako jih lahko preusmerimo z materialne energije na duhovno? Misli nam z materialno energijo prežemajo časopisi, revije, romani itd. Namesto da se zatopimo v tako branje, bi se morali osredotočiti na vedsko književnost. Veliki modreci so zato sestavili številne vedske spise, kot so na primer PurāṇePurāṇe niso izmišljene zgodbe, temveč zgodovinski zapisi. V Caitanya-caritāmṛti (Madhya 20.122) najdemo naslednji verz:

māyā-mugdha jīvera nāhi svataḥ kṛṣṇa-jñāna
jīvere kṛpāya kailā kṛṣṇa veda-purāṇa
māyā-mugdha jīvera nāhi svataḥ kṛṣṇa-jñāna
jīvere kṛpāya kailā kṛṣṇa veda-purāṇa

A feledékeny élőlények, a feltételekhez kötött lelkek megfeledkeztek arról a kapcsolatról, amely a Legfelsőbb Úrhoz fűzi őket, és gondolataik az anyagi cselekedetekbe merülnek. Hogy gondolkodásukat a lelki égre irányítsa, Kṛṣṇa-dvaipāyana Vyāsa számtalan védikus írást hagyott hátra számukra. Először négy részre osztotta a Védákat, majd megmagyarázta őket a purāṇákban, azután a kevésbé értelmes emberek számára megírta a Mahābhāratát. A Bhagavad-gītāt a Mahābhāratában találjuk meg. A védikus irodalmat a Vedānta-sūtrában összegezte, s jövőbeni útmutatóként megírta a Vedānta-sūtra természetes magyarázatát is, a Śrīmad-Bhāgavatamot. Elménket mindig e védikus írások olvasásával kell elfoglalnunk. Ahogyan a materialisták fejét az újságok, a folyóiratok és a tengernyi materialista irodalom tölti meg, nekünk Vyāsadeva írásaiban kell elmerülnünk, s így képesek leszünk arra, hogy a halál idején a Legfelsőbb Úrra emlékezzünk. Az Úr egyedül ezt az utat ajánlja, s biztosít bennünket a sikerről: „Ehhez nem fér kétség.”

Pozabljiva živa bitja, pogojene duše, so pozabila na svoj odnos z Vsevišnjim Gospodom in so zatopljena v misli o materialnih stvareh in dogodkih. Kṛṣṇa-dvaipāyana Vyāsa je v želji, da bi preusmeril njihove misli na duhovno stvarnost, napisal številne vedske spise. Najprej je razdelil Vedo na štiri dele, te je potem razložil v Purāṇah, za preprostejše ljudi pa je napisal Mahābhārato, ki vsebuje tudi Bhagavad-gīto. Vse vedske spise je zatem povzel v Vedānta-sūtri, v pomoč bodočim generacijam pa je k njej napisal tudi komentar z naslovom Śrīmad-Bhāgavatam. Kakor materialisti nenehno prebirajo časopise, revije in najrazličnejše materialistične knjige, tako bi morali mi zmeraj proučevati spise, ki nam jih je zapustil Vyāsadeva. To nam bo omogočilo, da se ob smrti spomnimo Vsevišnjega Gospoda. Gospod nam priporoča samo to pot in nam zagotavlja, da nas na koncu čaka uspeh: „O tem ni nobenega dvoma.“

tasmāt sarveṣu kāleṣu
mām anusmara yudhya ca
mayy arpita-mano-buddhir
mām evaiṣyasy asaṁśayaḥ
tasmāt sarveṣu kāleṣu
mām anusmara yudhya ca
mayy arpita-mano-buddhir
mām evaiṣyasy asaṁśayaḥ

„Ezért, Arjuna, gondolj mindig Rám Kṛṣṇa-formámban, s ezzel egy időben hajtsd végre előírt kötelességed, s harcolj! Tetteid Nekem ajánlva, elméd és értelmed Rám függesztve kétségtelenül elérsz majd Engem” (8.7).

„Zato, o Arjuna, zmeraj misli Name v podobi Kṛṣṇe, istočasno pa se bojuj ter tako opravi svojo dolžnost. Če svoja dejanja posvetiš Meni ter um in inteligenco usmeriš Name, boš brez dvoma prišel k Meni.“ (Bg. 8.7)

Kṛṣṇa tehát nem azt tanácsolja, hogy jelenlegi kötelességének hátat fordítva Arjuna csak gondoljon Őrá. Nem, az Úr sohasem ad megvalósíthatatlan tanácsot. Ebben az anyagi világban az embernek létfenntartása érdekében dolgoznia kell. Az emberi társadalom az emberek elfoglaltsága alapján négy társadalmi rendre oszlik: brāhmaṇákra, kṣatriyákra, vaiśyákra és śūdrákra. A brāhmaṇák, vagyis az értelmiségi réteg egy bizonyos fajta munkát végez, a kṣatriyák, a vezető tisztséget betöltők egy másfélét, s a kereskedők és a kétkezi munkások is mind saját kötelességüket végzik. Az emberi társadalomban a létfenntartása végett mindenkinek végeznie kell valamilyen munkát, legyen akár munkás, akár kereskedő, vezető tisztviselő vagy földműves, s így van ez még azok esetében is, akik a legfelsőbb rétegekhez tartoznak – írók, tudósok vagy épp teológusok. Az Úr azt mondja Arjunának, hogy nem kell felhagynia hivatásával, hanem a munkáját végezve Kṛṣṇára kell emlékeznie (mām anusmara). Ha a létért folytatott küzdelem során nem gondol szüntelenül Kṛṣṇára, akkor nem lesz képes erre a halál pillanatában sem. Az Úr Caitanya is ugyanezt tanácsolja. Kīrtanīyaḥ sadā hariḥ, mondja: mindig énekeljük az Úr neveit. Az Úr és nevei nem különböznek egymástól. Kṛṣṇa Arjunának adott utasítása („emlékezz Rám”) és az Úr Caitanya utasítása („mindig énekeld az Úr Kṛṣṇa neveit”) egy és ugyanaz. Nincs különbség közöttük, mert Kṛṣṇa és Kṛṣṇa neve azonosak. Az abszolút szintjén az, amit mondunk, és az, amiről mondjuk, nem különbözik egymástól. Örökké az Úrra kell tehát emlékeznünk, a nap huszonnégy órájában, azáltal, hogy neveit énekeljük, s életünk során cselekedeteinket úgy kell alakítanunk, hogy mindig tudjunk gondolni Rá.

Kṛṣṇa ni svetoval Arjuni, naj zgolj misli Nanj in opusti svojo dolžnost. Gospodovi nasveti niso nikoli nepraktični. Da bi v materialnem svetu lahko vzdrževali svoje telo, moramo delati. Glede na dejavnosti posameznikov se človeška družba deli na štiri družbene stanove: brāhmaṇe, kṣatriye, vaiśye in śūdre. Dejavnosti brāhmaṇ, najinteligentnejšega sloja, se razlikujejo od dejavnosti kṣatrij, upraviteljev, trgovci in delavci pa prav tako opravljajo vsak svoje dolžnosti. Delavec, trgovec, upravitelj, poljedelec in tudi pripadnik najvišjega stanu (pisatelj, znanstvenik, teolog ipd.), morajo vsi delati, da bi se lahko vzdrževali. Gospod Kṛṣṇa zato pravi Arjuni, naj ne opusti svoje dolžnosti, temveč naj se med opravljanjem le-te spominja Njega (mām anusmara). Če se ne bi poskušal spominjati Kṛṣṇe zdaj, sredi boja za obstanek, se Ga ne bi mogel spomniti niti ob smrti. To nas uči tudi Gospod Caitanya, ki pravi: kīrtanīyaḥ sadā hariḥ – Gospodova sveta imena bi morali peti neprenehoma. Imena Vsevišnjega Gospoda se ne razlikujejo od samega Gospoda. Navodilo Gospoda Kṛṣṇe, naj zmeraj mislimo Nanj, in navodilo Gospoda Caitanye, naj nenehno pojemo Kṛṣṇova imena, se ne razlikujeta, saj sta Kṛṣṇa in Njegovo ime identična. Na absolutni ravni ni razlike med imenom in imenovanim. Zato bi morali zmeraj, brez prestanka peti Gospodova imena in si urediti življenje tako, da ne bomo Gospoda nikoli pozabili.

Hogyan lehetséges ez? Az ācāryák ezt a következő példával szemléltetik: ha egy férjes asszony vonzódik egy másik férfihoz, vagy ha egy nős ember nem a feleségét, hanem egy másik nőt szeret, az efféle vonzódás nagyon erős. Az ekképpen ragaszkodó ember mindig szíve választottjára gondol. A feleségnek állandóan, még háziasszonyi teendői közben is azon jár az esze, hogyan találkozhatna szerelmével, és sokkal figyelmesebben végzi a házimunkát, mint azelőtt, nehogy férje gyanakodni kezdjen. Hasonlóan kell nekünk is szüntelenül emlékeznünk legfelsőbb szerelmünkre, Śrī Kṛṣṇára, ugyanakkor nagyon szépen kell végeznünk az anyagi életben ránk háruló feladatokat. Ehhez nagyon erős szeretetre van szükség. Ha mély szeretetet érzünk a Legfelsőbb Úr iránt, akkor képesek leszünk arra, hogy kötelességünk végzésével egy időben Rá is emlékezzünk. Ezt a szeretetet azonban ki kell fejlesztenünk magunkban. Arjuna például mindig Kṛṣṇára gondolt. Állandó társa volt, de egyben harcos is. Kṛṣṇa nem azt tanácsolta neki, hogy mondjon le a harcról és vonuljon az erdőbe meditálni. Amikor Kṛṣṇa felvázolta előtte a yoga-rendszert, Arjuna azt felelte, hogy nem képes ezt az utat járni (6.33).

Kako lahko to storimo? Ācārye nam v odgovor navajajo primer poročene ženske, ki ima ljubimca, oziroma poročenega moškega, ki ima ljubico. Navezanost v takem odnosu je zelo močna. Kdor je tako zaljubljen, ves čas razmišlja o ljubljeni osebi. Žena nenehno razmišlja o srečanju z ljubimcem, tudi med opravljanjem gospodinjskih del. Postane celo bolj vestna gospodinja, da mož ne bi posumil o njeni zvestobi. Podobno bi se morali tudi mi stalno spominjati najvišjega predmeta ljubezni, Śrī Kṛṣṇe, in hkrati zelo skrbno izvrševati svoje materialne dolžnosti. Za to pa je potrebna močna ljubezen. Če zares ljubimo Vsevišnjega Gospoda, bomo lahko opravljali svojo dolžnost in obenem mislili Nanj. Ampak najprej moramo razviti močno ljubezen do Njega. Arjuna je na primer nenehno mislil na Gospoda Kṛṣṇo. Bil je Njegov stalni spremljevalec, obenem pa tudi bojevnik. Kṛṣṇa mu ni svetoval, naj se odpove boju in odide v gozd meditirat. Ko mu je opisal sistem yoge, je Arjuna priznal, da je ta metoda zanj pretežka.

arjuna uvāca
yo ’yaṁ yogas tvayā proktaḥ
sāmyena madhusūdana
etasyāhaṁ na paśyāmi
cañcalatvāt sthitiṁ sthirām
arjuna uvāca
yo ’yaṁ yogas tvayā proktaḥ
sāmyena madhusūdana
etasyāhaṁ na paśyāmi
cañcalatvāt sthitiṁ sthirām

„Arjuna így szólt: Ó, Madhusūdana! Az Általad ismertetett yoga megvalósíthatatlannak, sőt elviselhetetlennek tűnik számomra, hiszen az elme csapongó és nyugtalan.”

„Arjuna je rekel: O Madhusūdana, sistem yoge, ki si ga na kratko opisal, se mi zdi nepraktičen in neizvedljiv, kajti um je nemiren in nestanoviten.“ (Bg. 6.33)

Az Úr azonban azt mondja (6.47):

Gospod pa pravi:

yoginām api sarveṣāṁ
mad-gatenāntar-ātmanā
śraddhāvān bhajate yo māṁ
sa me yukta-tamo mataḥ
yoginām api sarveṣāṁ
mad-gatenāntar-ātmanā
śraddhāvān bhajate yo māṁ
sa me yukta-tamo mataḥ

„Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, magában Énrám gondol, és transzcendentális szerető szolgálatot végez Nekem, az a legmeghittebben egyesül Velem a yogában, s minden yogī közül ő a legkiválóbb. Ez az Én véleményem.” Aki szüntelenül a Legfelsőbb Úrra gondol, az a legnagyobb yogī, a legkiválóbb jñānī, s ugyanakkor a bhakták közül is ő a legjobb. Az Úr később azt mondja Arjunának, hogy kṣatriya lévén nem hagyhatja abba a harcot, de ha közben szakadatlanul Kṛṣṇára emlékezik, akkor képes lesz a halál pillanatában is Rá gondolni. Ehhez azonban az embernek teljesen át kell adnia magát az Úr transzcendentális szerető szolgálatának.

„Od vseh yogījev je največji tisti, ki ima veliko vero, ki zmeraj misli Name ter Mi služi z ljubeznijo in vdanostjo. Tak yogī je najintimneje povezan z Menoj v yogi. To je Moja sodba.“ (Bg. 6.47) Kdor stalno misli na Vsevišnjega Gospoda, je torej hkrati najpopolnejši yogī, najboljši jñānī in največji bhakta. Gospod Kṛṣṇa v nadaljevanju pravi Arjuni, da se kot kṣatriya ne more izogniti boju. Mora se bojevati, hkrati pa naj misli Nanj, kajti tako se Ga bo lahko spomnil tudi ob smrti. Da bi dosegli Kṛṣṇo, Mu moramo popolnoma predani služiti s transcendentalno ljubeznijo.

Tulajdonképpen nem a testünkkel, hanem az elménkkel és az értelmünkkel cselekszünk. Ha tehát értelmünk és elménk mindig a Legfelsőbb Úrral kapcsolatos gondolatokba merül, akkor ebből következően érzékeink is az Urat szolgálják. Az érzékek tevékenysége látszólag nem változik meg, a tudat azonban igen. A Bhagavad-gītā megtanítja, hogyan merítsük elménket és értelmünket az Úrról szóló gondolatokba. Ez az elmélyedés teszi majd lehetővé számunkra, hogy eljussunk az Úr birodalmába. Ha az elme Kṛṣṇa szolgálatában áll, automatikusan az érzékek is Őt szolgálják. Ez az a művészet és ez az a titok, melyet a Bhagavad-gītā elénk tár: teljesen elmerülni a Śrī Kṛṣṇáról szóló gondolatokban.

Živo bitje pravzaprav ne deluje s telesom, temveč z inteligenco in umom. Če ju osredotoči na Vsevišnjega Gospoda, samodejno tudi čuti služijo Njemu. Na zunaj ostanejo čutne dejavnosti iste, zavest, s katero delujemo, pa je drugačna. Bhagavad-gītā nas uči, kako lahko inteligenco in um popolnoma osredotočimo na Gospoda. Taka osredotočenost nam bo odprla vrata v Gospodovo kraljestvo. Če služimo Kṛṣṇi z umom, Mu bomo samodejno služili tudi s čuti. Doseči popolno osredotočenost na Śrī Kṛṣṇo je velika umetnost in tudi skrivnost Bhagavad-gīte.

Napjaink embere fáradságot nem kímélve azzal kísérletezik, hogy eljusson a Holdra, lelki felemelkedéséért azonban semmit sem tesz. Akinek még van ötven év hátra az életéből, annak ezt a rövid időt arra kell használnia, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségére emlékezzen. Ennek gyakorlása jelenti az odaadás folyamatát.

Sodobni človek si močno prizadeva poleteti na Mesec, ne stori pa ničesar, da bi se tudi duhovno dvignil. Kdor ima pred seboj še petdeset let življenja, bi moral to kratko obdobje posvetiti negovanju spominjanja na Vsevišnjo Božansko Osebnost. To je ena od oblik vdanega služenja.

śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ
smaraṇaṁ pāda-sevanam
arcanaṁ vandanaṁ dāsyaṁ
sakhyam ātma-nivedanam
śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ
smaraṇaṁ pāda-sevanam
arcanaṁ vandanaṁ dāsyaṁ
sakhyam ātma-nivedanam

(Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.23)

(Śrīmad-Bhāgavatam 7.5.23)

A kilenc folyamat végzése – melyek közül a legegyszerűbb a śravaṇam, a Bhagavad-gītā hallgatása egy önmegvalósított személy ajkairól – gondolatainkat a Legfelsőbb Lényre fogja terelni. Így emlékezni fogunk a Legfelsőbb Úrra, és testünk elhagyása után lelki testet kaphatunk, amely alkalmas arra, hogy a Legfelsőbb Úr társaságát élvezhessük.

Najlažja od teh devetih dejavnosti je śravaṇam, poslušanje. Če poslušamo Bhagavad-gīto, kot jo podaja človek, ki je dosegel samospoznanje, se bomo naučili misliti na Vrhovno Osebnost. To nam bo omogočilo, da se spominjamo Vsevišnjega Gospoda tudi ob koncu življenja, in ko zapustimo telo, bomo zato dobili duhovno telo, v katerem se bomo lahko družili z Gospodom.

Az Úr aztán így szól a Gītāban (8.8):

Gospod nadalje pravi:

abhyāsa-yoga-yuktena
cetasā nānya-gāminā
paramaṁ puruṣaṁ divyaṁ
yāti pārthānucintayan
abhyāsa-yoga-yuktena
cetasā nānya-gāminā
paramaṁ puruṣaṁ divyaṁ
yāti pārthānucintayan

„Ó, Pārtha, aki Rajtam mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditál, elméjében mindig Rám emlékezik, s nem tér le az útról, az biztosan elér Engem.”

„O Arjuna, kdor meditira o Meni, Vsevišnji Božanski Osebnosti, in se Me nenehno spominja, ne da bi mislil na kar koli drugega, zagotovo pride k Meni.“ (Bg. 8.8)

Ez nem nehéz módszer, ám olyasvalakitől kell elsajátítanunk, aki tapasztalt ebben a témában. Tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet: egy olyan emberhez kell fordulnunk, aki gyakorolja e folyamatot. Az elme örökké ide-oda csapong, de meg kell tanulnunk, hogyan rögzítsük örökké a Legfelsőbb Úr, Śrī Kṛṣṇa formájára vagy nevének hangjaira. Az elme természete az, hogy nyugtalan, ide-oda röppen, ám Kṛṣṇa nevének hangvibrációjától megnyugszik. A lelki birodalomban, a lelki világban lakozó parama-puruṣán, az Istenség Legfelsőbb Személyiségén kell tehát meditálnunk, s így elérhetjük Őt. A végső megvalósítás, a végső cél elérésének útjáról a Bhagavad-gītā ír, s e tudás kapuja mindenki előtt nyitva áll. Senki sincs kizárva. Az emberek minden rétege elindulhat az Úr Kṛṣṇa felé azzal, hogy Őrá gondol, hiszen mindenki hallhat Róla és gondolhat Rá.

Kṛṣṇe se ni težko spominjati, pa vendar se moramo te umetnosti naučiti od tistega, ki jo dobro obvlada. Tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet: obrniti bi se morali na človeka, ki je že razvil to sposobnost. Ker um ves čas bega naokrog, ga moramo z vadbo osredotočiti na podobo Vsevišnjega Gospoda, Śrī Kṛṣṇe, ali pa na Njegovo ime. Um je po naravi nemiren in vihra sem ter tja, ob zvoku Kṛṣṇovega imena pa se lahko umiri. Zato bi morali meditirati o paramaṁ puruṣam, Vsevišnjem Gospodu v duhovnem kraljestvu, duhovnem nebu, in tako se bomo lahko vrnili k Njemu. Pot do najvišjega duhovnega spoznanja, najvišjega cilja, je opisana v Bhagavad-gīti in to znanje je dostopno vsakomur. Nihče ni izvzet. Vsakdo lahko doseže Gospoda Kṛṣṇo, kajti vsakdo se Ga lahko spominja in posluša o Njem.

Az Úr ezek után kijelenti (9.32–33):

Gospod v nadaljevanju pravi (Bg. 9.32–33):

māṁ hi pārtha vyapāśritya
ye ’pi syuḥ pāpa-yonayaḥ
striyo vaiśyās tathā śūdrās
te ’pi yānti parāṁ gatim
māṁ hi pārtha vyapāśritya
ye ’pi syuḥ pāpa-yonayaḥ
striyo vaiśyās tathā śūdrās
te ’pi yānti parāṁ gatim
kiṁ punar brāhmaṇāḥ puṇyā
bhaktā rājarṣayas tathā
anityam asukhaṁ lokam
imaṁ prāpya bhajasva mām
kiṁ punar brāhmaṇāḥ puṇyā
bhaktā rājarṣayas tathā
anityam asukhaṁ lokam
imaṁ prāpya bhajasva mām

Még egy kereskedő, egy bűnös nő, egy kétkezi munkás, sőt egy még náluk is alacsonyabb rendű ember is elérheti a Legfelsőbbet, mondja az Úr. Nincs szükség hozzá átlagon felüli intelligenciára. Bárki, aki elfogadja a bhakti-yoga elvét, s aki a Legfelsőbb Urat a legfőbb jóként, az élet végső és legfelsőbb céljaként fogadja el, az eljuthat az Úrhoz a lelki világba. Ha valaki elfogadja a Bhagavad-gītāban kinyilatkoztatott elveket, tökéletessé teheti életét, s végső megoldást találhat az élet valamennyi problémájára. Ez az egész Bhagavad-gītā lényege.

Vsevišnji Gospod pravi, da Ga lahko dosežejo tudi trgovec, padla žena in delavec ter celo najnižji med ljudmi. Za to ni potrebna visoko razvita inteligenca. H Gospodu v duhovno nebo lahko namreč odide vsakdo, kdor se drži načel bhakti-yoge in sprejme Vsevišnjega Gospoda za summum bonum, najvišji življenjski cilj. Kdor se ravna po načelih iz Bhagavad-gīte, lahko doseže popolnost in za vselej reši vse probleme življenja. To je smisel nauka Bhagavad-gīte.

Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy a Bhagavad-gītā egy transzcendentális írás, amelyet nagyon figyelmesen kell tanulmányoznunk. Gītā-śāstram idaṁ puṇyaṁ yaḥ paṭhet prayataḥ pumān: ha valaki pontosan betartja a Bhagavad-gītā utasításait, az élet minden nyomorúságától és aggodalmától megszabadulhat. Bhaya-śokādi-varjitaḥ: még ebben az életben megszabadul minden félelemtől, a következő élete pedig már lelki lesz (Gītā-māhātmya 1).

Zaključimo lahko torej, da je Bhagavad-gītā transcendentalno delo, ki bi ga morali brati z veliko pozornostjo. Gītā-śāstram idaṁ puṇyaṁ yaḥ paṭhet prayataḥ pumān: kdor se drži navodil Bhagavad-gīte, se lahko povsem reši trpljenja in tesnobe. Bhaya-śokādi-varjitaḥ. V tem življenju se osvobodi vseh strahov, njegovo naslednje življenje pa bo duhovno. (Gītā-māhātmya 1)

Van egy másik előnye is:

Branje Bhagavad-gīte ima še en ugoden učinek:

gītādhyāyana-śīlasya
prāṇāyāma-parasya ca
naiva santi hi pāpāni
pūrva-janma-kṛtāni ca
gītādhyāyana-śīlasya
prāṇāyāma-parasya ca
naiva santi hi pāpāni
pūrva-janma-kṛtāni ca

„Ha valaki nagyon őszintén és teljes komolysággal tanulmányozza a Bhagavad-gītāt, múltban elkövetett bűneinek következményei az Úr kegyéből nem lesznek hatással rá” (Gītā-māhātmya 2). Az Úr nagy nyomatékkal mondja a Bhagavad-gītā utolsó részében (18.66):

„Tistega, ki bere Bhagavad-gīto zelo resno in iskreno, Gospod milostno zaščiti pred posledicami njegovih preteklih grehov.“ (Gītā-māhātmya 2) V zadnjem poglavju Bhagavad-gīte (18.66) Gospod zelo jasno pravi:

sarva-dharmān parityajya
mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja
ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo
mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ
sarva-dharmān parityajya
mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja
ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo
mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ

„Hagyj fel a vallás minden változatával, s hódolj meg egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj!” Az Úr ezzel teljes felelősséget vállal azokért, akik átadják magukat Neki, s megvédi őket a bűn valamennyi visszahatásától.

„Opusti vse vrste religije in se samo predaj Meni. Odrešil te bom posledic vseh grehov. Ne boj se.“ Gospod torej prevzame odgovornost za tistega, ki se Mu preda, in ga varuje pred posledicami vseh njegovih grehov.

mala-nirmocanaṁ puṁsāṁ
jala-snānaṁ dine dine
sakṛd gītāmṛta-snānaṁ
saṁsāra-mala-nāśanam
mala-nirmocanaṁ puṁsāṁ
jala-snānaṁ dine dine
sakṛd gītāmṛta-snānaṁ
saṁsāra-mala-nāśanam

„Az ember naponta megfürdik, hogy megtisztuljon, de ha valaki csak egyszer is megfürdik a Bhagavad-gītā szent Gangesz-vizében, az anyagi élet minden szennyétől megtisztul” (Gītā-māhātmya 3).

„Če se vsak dan okopamo, se očistimo umazanije, če pa se vsaj enkrat okopamo v vodah Bhagavad-gīte, ki so kakor sveta voda reke Ganges, bo z nas odplaknjena vsa nečistoča materialnega življenja.“ (Gītā-māhātmya 3)

gītā su-gītā kartavyā
kim anyaiḥ śāstra-vistaraiḥ
yā svayaṁ padmanābhasya
mukha-padmād viniḥsṛtā
gītā su-gītā kartavyā
kim anyaiḥ śāstra-vistaraiḥ
yā svayaṁ padmanābhasya
mukha-padmād viniḥsṛtā

Mivel a Bhagavad-gītāt az Istenség Legfelsőbb Személyisége beszélte el, szükségtelen más védikus írásokat olvasnunk. Az embernek csupán arra van szüksége, hogy figyelmesen és rendszeresen hallgassa és olvassa a Bhagavad-gītāt. A jelen korszakban az emberek annyira elmerülnek a világi tettekben, hogy nem képesek valamennyi védikus írást elolvasni. Erre azonban nincs is szükség. Ez az egyetlen könyv, a Bhagavad-gītā elegendő, mert ez az egész védikus irodalom lényege, és mert – s ez a legfontosabb – az Istenség Legfelsőbb Személyisége beszélte el (Gītā-māhātmya 4).

Ker je Bhagavad-gīto izgovoril sam Vsevišnji Gospod, nam ni treba brati nobenega drugega vedskega spisa. Dovolj je, da vsak dan pozorno poslušamo in beremo Bhagavad-gīto. V današnji dobi so ljudje tako zaposleni z materialnimi opravili, da ne bi zmogli prebrati vseh vedskih spisov. Vendar to tudi ni potrebno. Sama Bhagavad-gītā zadostuje, saj vsebuje bistvo vseh vedskih spisov, poleg tega pa jo je izgovoril sam Vsevišnji Gospod. (Gītā-māhātmya 4)

A Gītā-māhātmya (5) így ír:

O Bhagavad-gīti je rečeno tudi:

bhāratāmṛta-sarvasvaṁ
viṣṇu-vaktrād viniḥsṛtam
gītā-gaṅgodakaṁ pītvā
punar janma na vidyate
bhāratāmṛta-sarvasvaṁ
viṣṇu-vaktrād viniḥsṛtam
gītā-gaṅgodakaṁ pītvā
punar janma na vidyate

„Aki a Gangesz vizéből iszik, felszabadul. Még inkább igaz ez arra, aki a Bhagavad-gītā nektárját issza. A Bhagavad-gītā a Mahābhārata legsűrűbb nektárja, s maga az Úr Kṛṣṇa, az eredeti Viṣṇu beszélte el.” A Bhagavad-gītā az Istenség Legfelsőbb Személyiségének ajkairól származik, a Gangeszről pedig azt mondják, hogy az Úr lótuszlábától ered. A Legfelsőbb Úr ajka és lába között természetesen nincsen különbség, ám a Bhagavad-gītā egy semleges nézőpontból ítélve még nagyobb jelentőségű, mint a Gangesz vize.

„Kdor pije vodo reke Ganges, doseže odrešenje. Kaj potem reči o tistem, ki pije nektar Bhagavad-gīte? Bhagavad-gītā je zgoščeni nektar Mahābhārate, izgovoril pa jo je sam Gospod Kṛṣṇa, izvorni Viṣṇu.“ (Gītā-māhātmya 5) Bhagavad-gītā izvira iz ust Vsevišnjega Gospoda, reka Ganges pa iz Njegovih lotosovih stopal. Med Gospodovimi usti in Njegovimi stopali seveda ni razlike, pa vendar lahko na podlagi nepristranske primerjave zaključimo, da je Bhagavad-gītā celo pomembnejša od reke Ganges.

sarvopaniṣado gāvo
dogdhā gopāla-nandanaḥ
pārtho vatsaḥ su-dhīr bhoktā
dugdhaṁ gītāmṛtaṁ mahat
sarvopaniṣado gāvo
dogdhā gopāla-nandanaḥ
pārtho vatsaḥ su-dhīr bhoktā
dugdhaṁ gītāmṛtaṁ mahat

„Ez a Gītopaniṣad, a Bhagavad-gītā, minden upaniṣad lényege olyan, mint egy tehén, az Úr Kṛṣṇa pedig, aki tehénpásztorfiúként híres, megfeji e tehenet. Arjuna olyan, akár a borjú, a bölcs tudósok és a tiszta bhakták pedig a Bhagavad-gītā nektári tejét isszák” (Gītā-māhātmya 6).

Gītopaniṣada, Bhagavad-gītā, je bistvo vseh Upaniṣad in je kakor krava, Gospod Kṛṣṇa pa je spreten pastirček, ki to kravo molze. Arjuna je kakor tele, izvrstno mleko Bhagavad-gīte pa je namenjeno velikim modrecem in čistim bhaktam.“ (Gītā-māhātmya 6)

ekaṁ śāstraṁ devakī-putra-gītam
eko devo devakī-putra eva
eko mantras tasya nāmāni yāni
karmāpy ekaṁ tasya devasya sevā
ekaṁ śāstraṁ devakī-putra-gītam
eko devo devakī-putra eva
eko mantras tasya nāmāni yāni
karmāpy ekaṁ tasya devasya sevā

(Gītā-māhātmya 7)

(Gītā-māhātmya 7)

Manapság az emberek egy szentírásra, egy Istenre, egy vallásra és egy hivatásra vágynak. Ezért ekaṁ śāstraṁ devakī-putra-gītam: legyen csak egyetlen szentírás, egy közös írás az egész világ számára – a Bhagavad-gītā. Eko devo devakī-putra eva: legyen az egész világnak egy Istene – Śrī Kṛṣṇa. Eko mantras tasya nāmāni: legyen csak egy himnusz, egy mantra, egy ima – az Ő nevének éneklése: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Karmāpy ekaṁ tasya devasya sevā: és hadd legyen csak egyetlen hivatás – az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szolgálata.

Dandanes si ljudje zelo želijo imeti en sam sveti spis, enega Boga, eno religijo in eno opravilo. Zato – ekaṁ śāstraṁ devakī-putra-gītam: naj bo en sam sveti spis, skupen za vse ljudi sveta – Bhagavad-gītā. Eko devo devakī-putra eva: naj bo en sam Bog za ves svet – Śrī Kṛṣṇa. Eko mantras tasya nāmāni yāni: naj bo le ena himna, ena mantra, ena molitev – petje Njegovega imena: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Karmāpy ekaṁ tasya devasya sevā: in naj bo eno samo opravilo – služenje Vsevišnji Božanski Osebnosti.

A tanítványi lánc

Nasledstvo duhovnih učiteljev

evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ

„E legfelsőbb tudomány ily módon, a tanítványi láncon keresztül szállt alá” (Bhagavad-gītā 4.2).

Evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ. (Bhagavad-gītā 4.2) Bhagavad-gītā, kakršna je prihaja k nam po sledečem nasledstvu duhovnih učiteljev:

1. Kṛṣṇa
2. Brahmā
3. Nārada
4. Vyāsa
5. Madhva
6. Padmanābha
7. Nṛhari
8. Mādhava
9. Akṣobhya
10. Jaya Tīrtha
11. Jñānasindhu
12. Dayānidhi
13. Vidyānidhi
14. Rājendra
15. Jayadharma
16. Puruṣottama
17. Brahmaṇya Tīrtha
18. Vyāsa Tīrtha
19. Lakṣmīpati
20. Mādhavendra Purī
21. Īśvara Purī, (Nityānanda, Advaita)
22. Lord Caitanya
23. Rūpa, (Svarūpa, Sanātana)
24. Raghunātha, Jīva
25. Kṛṣṇadāsa
26. Narottama
27. Viśvanātha
28. (Baladeva), Jagannātha
29. Bhaktivinoda
30. Gaurakiśora
31. Bhaktisiddhānta Sarasvatī
32. A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda

1. Kṛṣṇa
2. Brahmā
3. Nārada
4. Vyāsa
5. Madhva
6. Padmanābha
7. Nṛhari
8. Mādhava
9. Akṣobhya
10. Jaya Tīrtha
11. Jñānasindhu
12. Dayānidhi
13. Vidyānidhi
14. Rājendra
15. Jayadharma
16. Puruṣottama
17. Brahmaṇya Tīrtha
18. Vyāsa Tīrtha
19. Lakṣmīpati
20. Mādhavendra Purī
21. Īśvara Purī, (Nityānanda, Advaita)
22. Gospod Caitanya
23. Rūpa, (Svarūpa, Sanātana)
24. Raghunātha, Jīva
25. Kṛṣṇadāsa
26. Narottama
27. Viśvanātha
28. (Baladeva), Jagannātha
29. Bhaktivinoda
30. Gaurakiśora
31. Bhaktisiddhānta Sarasvatī
32. A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda