Skip to main content

38. VERS

VERŠ 38

Szöveg

Verš

sukha-duḥkhe same kṛtvā
lābhālābhau jayājayau
tato yuddhāya yujyasva
naivaṁ pāpam avāpsyasi
sukha-duḥkhe same kṛtvā
lābhālābhau jayājayau
tato yuddhāya yujyasva
naivaṁ pāpam avāpsyasi

Szó szerinti jelentés

Synonyma

sukha – boldogságot; duḥkhe – és nyomorúságot; same – egyformának; kṛtvā – tartva; lābha-alābhau – nyereséget és veszteséget; jaya-ajayau – győzelmet és vereséget; tataḥ – ezután; yuddhāya – a harc kedvéért; yujyasva – harcolj; na – sohasem; evam – ily módon; pāpam – bűnös visszahatást; avāpsyasi – szerezni fogsz.

sukha — šťastie; duḥkhe — a nešťastie; same — vyrovnanosť; kṛtvā — konať tak; lābha-alābhau — pri strate aj zisku; jaya-ajayau — v porážke aj vo víťazstve; tataḥ — potom; yuddhāya — v záujme boja; yujyasva — bojuj; na — nikdy; evam — takto; pāpam — hriešne následky; avāpsyasi — získaš.

Fordítás

Překlad

Harcolj a harc kedvéért, s ne gondolj boldogságra vagy szomorúságra, nyereségre vagy veszteségre, győzelemre vagy vereségre! Így cselekedvén sohasem fogsz bűnt elkövetni.

Bojuj, lebo to je tvojou povinnosťou; bojuj bez ohľadu na šťastie alebo nešťastie, zisk alebo stratu, víťazstvo alebo porážku; tak na seba neuvalíš hriech.

Magyarázat

Význam

Az Úr Kṛṣṇa most egyenesen megmondja Arjunának, hogy a harc kedvéért kell harcolnia, mert Ő akarja a csatát. A Kṛṣṇa-tudatban cselekvő nem törődik boldogsággal vagy boldogtalansággal, nyereséggel vagy veszteséggel, győzelemmel vagy vereséggel. Az a tudat, amikor mindent Kṛṣṇa érdekében teszünk, transzcendentális, s így az anyagi tettek nem járnak semmilyen visszahatással. Aki saját érzékei kielégítéséért cselekszik – akár a jóság, akár a szenvedély kötőerejében –, az jó vagy rossz visszahatásoknak teszi ki magát. Ám aki teljesen átadta magát a Kṛṣṇa-tudatú tetteknek, az a közönséges tetteket végrehajtó emberrel szemben már nem tartozik kötelességgel senki felé, s nem is adósa senkinek. Az írásokban (Śrīmad-Bhāgavatam 11.5.41) ez áll:

Teraz Kṛṣṇa Arjunu priamo vyzýva, aby bojoval, pretože si to sám želá. Človek vedomý si Kṛṣṇu koná bez ohľadu na výsledky svojej činnosti, či už prinášajú šťastie alebo bolesť, zisk alebo stratu, víťazstvo alebo porážku. Keď dospeje k názoru, že všetko treba robiť pre Kṛṣṇu, má transcendentálne vedomie. Taká činnosť neprináša žiadne hmotné následky. Ten, kto koná pre svoj zmyslový pôžitok — je jedno, či pod vplyvom kvality dobra alebo kvality vášne — vystavuje sa buď dobrým, alebo zlým následkom. No ten, kto sa celkom odovzdá Kṛṣṇovi a všetko robí s týmto vedomím, s vedomím Kṛṣṇu, nemá voči nikomu žiadne povinnosti ani záväzky, ako to v normálnom živote zvyčajne býva. V Śrīmad-Bhāgavatame (11.5.41) sa hovorí:

devarṣi-bhūtāpta-nṛṇāṁ pitṝṇāṁ
na kiṅkaro nāyam ṛṇī ca rājan
sarvātmanā yaḥ śaraṇaṁ śaraṇyaṁ
gato mukundaṁ parihṛtya kartam
devarṣi-bhūtāpta-nṛṇāṁ pitṝṇāṁ
na kiṅkaro nāyam ṛṇī ca rājan
sarvātmanā yaḥ śaraṇaṁ śaraṇyaṁ
gato mukundaṁ parihṛtya kartam

„Aki teljesen meghódolt Kṛṣṇának, azaz Mukundának, s aki minden más kötelességgel felhagyott, az nem tartozik senkinek, és kötelességei sincsenek sem a félistenekkel, sem a bölcsekkel, sem a közönséges emberekkel, sem a hozzátartozóival, sem az emberiséggel, sem az ősatyákkal szemben.” Erre céloz Kṛṣṇa burkoltan Arjunának ebben a versben, s a következő versek még világosabban kifejtik ezt.

„Kto sa celkom odovzdal Kṛṣṇovi, Mukundovi, a zriekol sa všetkých ostatných povinností, ten nemá voči nikomu žiadne záväzky — ani k polobohom, k mudrcom, k príbuzným, k predkom či k celému ľudstvu.“ Kṛṣṇa toto Arjunovi nepriamo naznačil a v nasledujúcich veršoch to bude vysvetlené podrobnejšie.