74. VERS

TEXT 74

Szöveg

Tekst

sañjaya uvāca
ity ahaṁ vāsudevasya
pārthasya ca mahātmanaḥ
saṁvādam imam aśrauṣam
adbhutaṁ roma-harṣaṇam

Szó szerinti jelentés

Synonyms

sañjayaḥ uvāca – Sañjaya mondta; iti – így; aham – én; vāsudevasya – Kṛṣṇának; pārthasya – és Arjunának; ca – is; mahā-ātmanaḥ – a nagy léleknek; saṁvādam – párbeszédét; imam – ezt; aśrauṣam – hallottam; adbhutam – csodálatosat; roma-harṣaṇam – a testemet borzongatót.

sañjayaḥ uvāca — Sañjaya ütles; iti — sel moel; aham — mina; vāsudevasya — Kṛṣṇa; pārthasya — ja Arjuna; ca — samuti; mahā-ātmanaḥ — suure hinge; saṁvādam — vestlust; imam — seda; aśrauṣam — olen kuulnud; adbhutam — imelist; roma-harṣaṇam — pannes ihukarvad püsti seisma.

Fordítás

Translation

Sañjaya szólt: Így hallottam a két nagy lélek, Kṛṣṇa és Arjuna párbeszédét. Ez az üzenet annyira csodálatos, hogy egész testemet borzongás járja át.

Sañjaya ütles: Sedasi olen ma kuulnud kahe suure hinge, Kṛṣṇa ja Arjuna vahelist vestlust. Ning selle sõnum on sedavõrd imeline, et mu ihukarvad tõusevad püsti.

Magyarázat

Purport

A Bhagavad-gītā elején Dhṛtarāṣṭra a tanácsosától, Sañjayától érdeklődött: „Mi történt a kurukṣetrai csatamezőn?” A tanítás Vyāsa, Sañjaya lelki tanítómestere kegyéből nyilvánult meg Sañjaya szívében, aki így el tudta mesélni a csatatéren történteket. A párbeszéd csodálatos volt, hiszen ilyen fontos beszélgetés két nagy lélek között még soha nem hangzott el, és a jövőben sem fog. Csodálatos volt, mert az Istenség Legfelsőbb Személyisége Önmagáról és energiáiról beszélt az élőlénynek, Arjunának, az Úr nagy bhaktájának. Ha követjük Arjuna példáját, hogy megismerjük Kṛṣṇát, életünk boldog és sikeres lesz. Sañjaya felismerte mindezt, s miközben a hallottakat átadta Dhṛtarāṣṭrának, egyre többet megértett e tanításokból. Most eljutott a végkövetkeztetésig, miszerint Kṛṣṇa és Arjuna megjelenését mindenhol győzelem kíséri.

„Bhagavad-gītā" alguses küsis Dhṛtarāṣṭra oma sekretärilt Sañjayalt: „Mis juhtus Kurukṣetra lahinguväljal?" Sañjaya nägi kõike toimuvat oma südames, oma vaimse õpetaja, Vyāsa armust. Sedasi oli ta võimeline kirjeldama lahinguväljal toimunut. Kṛṣṇa ja Arjuna vaheline vestlus oli imeline, sest niivõrd olulist vestlust kahe suure hinge vahel polnud kunagi varem toimunud ega toimu ka tulevikus. See oli imeline, kuna Jumala Kõrgeim Isiksus rääkis Endast ning Oma energiatest elusolendile, Arjunale, Jumala suurele pühendunule. Kui me järgime Kṛṣṇa mõistmiseks Arjuna eeskuju, siis saame me oma elus õnnelikuks ja edukaks. Sañjaya teadvustas seda ning, hakates mõistma vestluse tähendust, andis ta kogu vestluse edasi Dhṛtarāṣṭrale. Siinkohal teeb ta järelduse, et võit on alati Kṛṣṇa ja Arjuna poolel.