Skip to main content

74. VERS

TEXT 74

Szöveg

Tekstas

sañjaya uvāca
ity ahaṁ vāsudevasya
pārthasya ca mahātmanaḥ
saṁvādam imam aśrauṣam
adbhutaṁ roma-harṣaṇam
sañjaya uvāca
ity ahaṁ vāsudevasya
pārthasya ca mahātmanaḥ
saṁvādam imam aśrauṣam
adbhutaṁ roma-harṣaṇam

Szó szerinti jelentés

Synonyms

sañjayaḥ uvāca – Sañjaya mondta; iti – így; aham – én; vāsudevasya – Kṛṣṇának; pārthasya – és Arjunának; ca – is; mahā-ātmanaḥ – a nagy léleknek; saṁvādam – párbeszédét; imam – ezt; aśrauṣam – hallottam; adbhutam – csodálatosat; roma-harṣaṇam – a testemet borzongatót.

sañjayaḥ uvāca — Sañjaya tarė; iti — tuo būdu; aham — aš; vāsudevasya — Kṛṣṇos; pārthasya — ir Arjunos; ca — taip pat; mahā-ātmanaḥ — didžios sielos; saṁvādam — pokalbį; imam — šį; aśrauṣam — išgirdau; adbhutam — nuostabų; roma-harṣaṇam — nuo kurio plaukai šiaušiasi.

Fordítás

Translation

Sañjaya szólt: Így hallottam a két nagy lélek, Kṛṣṇa és Arjuna párbeszédét. Ez az üzenet annyira csodálatos, hogy egész testemet borzongás járja át.

Sañjaya tarė: Tokį girdėjau dviejų didžių sielų – Kṛṣṇos ir Arjunos pokalbį. Tai, ką išgirdau, buvo taip įstabu, kad man šiaušiasi plaukai.

Magyarázat

Purport

A Bhagavad-gītā elején Dhṛtarāṣṭra a tanácsosától, Sañjayától érdeklődött: „Mi történt a kurukṣetrai csatamezőn?” A tanítás Vyāsa, Sañjaya lelki tanítómestere kegyéből nyilvánult meg Sañjaya szívében, aki így el tudta mesélni a csatatéren történteket. A párbeszéd csodálatos volt, hiszen ilyen fontos beszélgetés két nagy lélek között még soha nem hangzott el, és a jövőben sem fog. Csodálatos volt, mert az Istenség Legfelsőbb Személyisége Önmagáról és energiáiról beszélt az élőlénynek, Arjunának, az Úr nagy bhaktájának. Ha követjük Arjuna példáját, hogy megismerjük Kṛṣṇát, életünk boldog és sikeres lesz. Sañjaya felismerte mindezt, s miközben a hallottakat átadta Dhṛtarāṣṭrának, egyre többet megértett e tanításokból. Most eljutott a végkövetkeztetésig, miszerint Kṛṣṇa és Arjuna megjelenését mindenhol győzelem kíséri.

KOMENTARAS: „Bhagavad-gītos“ pradžioje Dhṛtarāṣṭra klausė savo patarėją Sañjayą: „Kas vyksta Kurukṣetros mūšio lauke?“ Visa, kas ten vyko, buvo apreikšta Sañjayos širdžiai jo dvasinio mokytojo, Vyāsos, malone, ir jis galėjo ištisai atpasakoti mūšio eigą. Tai buvo įstabiausias pokalbis, nes tokio svarbaus pokalbio tarp dviejų didžių sielų dar niekada nėra buvę ir niekada nebus. Įstabus jis buvo tuo, kad Aukščiausiasis Dievo Asmuo pasakojo apie Save ir Savo energijas gyvajai esybei, Arjunai, didžiam Viešpaties bhaktui. Jei mėgindami pažinti Kṛṣṇą seksime Arjunos pėdomis, gyvenime mus lydės laimė ir sėkmė. Sañjaya tai numanė, o kai ėmė suprasti, perpasakojo pokalbį Dhṛtarāṣṭrai. Išvada turėtų būti tokia: kur Kṛṣṇa ir Arjuna – ten pergalė.