59. VERS
TEXT 59
Szöveg
Texte
na yotsya iti manyase
mithyaiṣa vyavasāyas te
prakṛtis tvāṁ niyokṣyati
na yotsya iti manyase
mithyaiṣa vyavasāyas te
prakṛtis tvāṁ niyokṣyati
Szó szerinti jelentés
Synonyms
yat – ha; ahaṅkāram – a hamis egónál; āśritya – menedéket keresve; na yotsye – nem fogok harcolni; iti – így; manyase – gondolkodsz; mithyā eṣaḥ – ez mind valótlan; vyavasāyaḥ – eltökéltség; te – tiéd; prakṛtiḥ – az anyagi természet; tvām – téged; niyokṣyati – tettre késztet majd.
yat: si; ahaṅkāram: dans le faux ego; āśritya: prenant refuge; na yotsye: je ne combattrai pas; iti: ainsi; manyase: tu penses; mithyā eṣaḥ: c’est une fausse; vyavasāyaḥ: détermination; te: ta; prakṛtiḥ: nature matérielle; tvām: toi; niyokṣyati: engagera.
Fordítás
Translation
Ha nem cselekszel az utasításom szerint, és megtagadod a harcot, tévútra lépsz. Természeted miatt a jövőben mindenképpen háborúskodnod kell majd.
Si tu n’agis pas selon Mes directives, si tu refuses de livrer bataille, tu te fourvoieras. Et, de par ta nature, il te faudra quand même combattre.
Magyarázat
Purport
Arjuna katona volt, kṣatriya természettel született, ezért természetéből adódóan a harc volt a kötelessége. Hamis egója miatt azonban attól tartott, hogy bűnéért, ha megöli tanárát, nagyatyját és barátait, el kell szenvednie a visszahatásokat. Valójában tettei urának gondolta magát, aki irányítani képes, hogy azok jó vagy rossz eredménnyel járnak-e, s megfeledkezett róla, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége ott állt mellette, és utasítása az volt, hogy harcoljon. Ez a feledékenység jellemző a feltételekhez kötött lélekre. Az Istenség Személyisége megmondja neki, hogy mi a helyes és mi a helytelen, és csupán Kṛṣṇa-tudatban kell cselekednie ahhoz, hogy elérje az élet tökéletességét. Senki sem ismeri a sorsát úgy, mint a Legfelsőbb Úr, ezért a legjobb elfogadni a Legfelsőbb Úr utasítását és aszerint cselekedni. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének vagy képviselőjének, a lelki tanítómesternek az utasítását senki se hagyja figyelmen kívül. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének parancsát habozás nélkül végre kell hajtani. Ez az, ami minden körülmények között védelmet nyújt az embernek.
Arjuna est un guerrier, né avec une nature de kṣatriya. Son devoir inné consiste donc à combattre. Mais sous l’influence du faux ego, il craint qu’en tuant son précepteur, son grand-père et ses amis, il ne commette un péché dont il devra endurer les conséquences. En fait, il se croit maître de ses actes, capable de décider par lui-même de leurs résultats, bons ou mauvais. Il oublie que Dieu, la Personne Suprême, est avec lui et l’exhorte à combattre. Cet oubli est caractéristique de l’âme conditionnée. Le Seigneur Suprême indique quels sont les actes bons et mauvais, et l’être n’a qu’à suivre Ses directives – en agissant dans la conscience de Kṛṣṇa – pour atteindre la perfection de l’existence. On ne peut connaître notre destin mieux que le Seigneur. La meilleure chose à faire est donc d’agir selon Ses instructions. On ne doit jamais négliger l’instruction du Seigneur Suprême ou du maître spirituel qui Le représente. Il faut exécuter les ordres de Dieu, la Personne Suprême, sans hésiter, car cela nous protégera en toutes circonstances.