49. VERS
VERSO 49
Szöveg
Texto
jitātmā vigata-spṛhaḥ
naiṣkarmya-siddhiṁ paramāṁ
sannyāsenādhigacchati
jitātmā vigata-spṛhaḥ
naiṣkarmya-siddhiṁ paramāṁ
sannyāsenādhigacchati
Szó szerinti jelentés
Sinônimos
asakta-buddhiḥ – a ragaszkodástól mentes értelmű; sarvatra – mindenhol; jita-ātmā – az elméjét szabályozó; vigata-spṛhaḥ – az anyagi vágyak nélküli; naiṣkarmya-siddhim – a visszahatások nélküli cselekvés tökéletességét; paramām – legfelsőbbet; sannyāsena – a lemondott életrend által; adhigacchati – eléri.
asakta-buddhiḥ — tendo inteligência desapegada; sarvatra — em toda a parte; jita-ātmā — tendo o controle da mente; vigata-spṛhaḥ — sem desejos materiais; naiṣkarmya-siddhim — a perfeição da não-reação; paramām — suprema; sannyāsena — pela ordem de vida renunciada; adhigacchati — ele atinge.
Fordítás
Tradução
Aki önfegyelmezett, nem ragaszkodik, és nem törődik az anyagi élvezettel, az a lemondás gyakorlásával eléri a visszahatásoktól mentes legtökéletesebb állapotot.
Quem é autocontrolado e desapegado e não se interessa por nenhum prazer material, pode obter através da prática da renúncia, a fase perfeita mais elevada, que é estar livre de reação.
Magyarázat
Comentário
Az igazi lemondás azt jelenti, hogy az ember mindig a Legfelsőbb Úr szerves részének tekinti magát, s így azt gondolja, hogy nincsen joga élvezni tettei eredményét. Mivel a Legfelsőbb Úr szerves része, tetteinek eredményeit is a Legfelsőbb Úrnak kell élveznie. Ez az igazi Kṛṣṇa-tudat. Aki Kṛṣṇa-tudatban cselekszik, az valóban sannyāsī, a lemondott életrend tagja. Ilyen mentalitással az ember elégedetté válik, mert mindent a Legfelsőbbért tesz. Így aztán nem ragaszkodik semmi anyagihoz, és megszokja, hogy az Úr szolgálatából származó transzcendentális boldogságon kívül semmi másból nem merít örömet. Egy sannyāsīnak mentesnek kell lennie korábbi cselekedeteinek minden visszahatásától. Ezt a tökéletességet egy Kṛṣṇa-tudatú ember minden külön erőfeszítés nélkül eléri, még akkor is, ha nem lép a lemondott rendbe. Ezt az elmeállapotot yogārūḍhának, a yoga tökéletes szintjének nevezik. A harmadik fejezet megerősíti: yas tv ātma-ratir eva syāt, aki elégedett önmagában, az nem tart tetteinek semmilyen visszahatásától.
A verdadeira renúncia significa que o ser humano deve sempre se considerar parte integrante do Senhor Supremo e por isso saber que não tem o direito de desfrutar os resultados do trabalho. Por ser parte integrante do Senhor Supremo, os resultados de seu trabalho devem ser desfrutados pelo Senhor Supremo. Isto é verdadeira consciência de Kṛṣṇa. Aquele que age em consciência de Kṛṣṇa é um sannyāsī de verdade, alguém na ordem de vida renunciada. Através dessa mentalidade, ele ficará satisfeito porque de fato está agindo para o Supremo. Logo, ele não tem nenhum apego material; ele acostuma-se a sentir prazer apenas na felicidade transcendental derivada do serviço ao Senhor. Supõe-se que o sannyāsī esteja livre das reações de suas atividades passadas, mas quem está em consciência de Kṛṣṇa automaticamente alcança esta perfeição e nem ao menos precisa aceitar a suposta ordem de renúncia. Este estado de espírito chama-se yogārūḍha, ou a fase de perfeição da yoga. Como se confirmou no Terceiro Capítulo, yas tv ātma-ratir eva syāt: quem sente satisfação em seu próprio eu, não teme nenhuma espécie de reação nas atividades que executa.