49. VERS
TEXT 49
Szöveg
Texto
jitātmā vigata-spṛhaḥ
naiṣkarmya-siddhiṁ paramāṁ
sannyāsenādhigacchati
jitātmā vigata-spṛhaḥ
naiṣkarmya-siddhiṁ paramāṁ
sannyāsenādhigacchati
Szó szerinti jelentés
Palabra por palabra
asakta-buddhiḥ – a ragaszkodástól mentes értelmű; sarvatra – mindenhol; jita-ātmā – az elméjét szabályozó; vigata-spṛhaḥ – az anyagi vágyak nélküli; naiṣkarmya-siddhim – a visszahatások nélküli cselekvés tökéletességét; paramām – legfelsőbbet; sannyāsena – a lemondott életrend által; adhigacchati – eléri.
asakta-buddhiḥ — con la inteligencia desapegada; sarvatra — en todas partes; jita-ātmā — con dominio de la mente; vigata-spṛhaḥ — sin deseos materiales; naiṣkarmya-siddhim — la perfección de la no reacción; paramām — suprema; sannyāsena — por la orden de vida de renuncia; adhigacchati — se alcanza.
Fordítás
Traducción
Aki önfegyelmezett, nem ragaszkodik, és nem törődik az anyagi élvezettel, az a lemondás gyakorlásával eléri a visszahatásoktól mentes legtökéletesebb állapotot.
Aquel que es autocontrolado, que está desapegado y que hace caso omiso de todos los disfrutes materiales, puede alcanzar por medio de la práctica de la renunciación la etapa más elevada y perfecta, en la que se está libre de las reacciones.
Magyarázat
Significado
Az igazi lemondás azt jelenti, hogy az ember mindig a Legfelsőbb Úr szerves részének tekinti magát, s így azt gondolja, hogy nincsen joga élvezni tettei eredményét. Mivel a Legfelsőbb Úr szerves része, tetteinek eredményeit is a Legfelsőbb Úrnak kell élveznie. Ez az igazi Kṛṣṇa-tudat. Aki Kṛṣṇa-tudatban cselekszik, az valóban sannyāsī, a lemondott életrend tagja. Ilyen mentalitással az ember elégedetté válik, mert mindent a Legfelsőbbért tesz. Így aztán nem ragaszkodik semmi anyagihoz, és megszokja, hogy az Úr szolgálatából származó transzcendentális boldogságon kívül semmi másból nem merít örömet. Egy sannyāsīnak mentesnek kell lennie korábbi cselekedeteinek minden visszahatásától. Ezt a tökéletességet egy Kṛṣṇa-tudatú ember minden külön erőfeszítés nélkül eléri, még akkor is, ha nem lép a lemondott rendbe. Ezt az elmeállapotot yogārūḍhának, a yoga tökéletes szintjének nevezik. A harmadik fejezet megerősíti: yas tv ātma-ratir eva syāt, aki elégedett önmagában, az nem tart tetteinek semmilyen visszahatásától.
Verdadera renunciación significa que uno siempre debe considerarse parte integral del Señor Supremo y, por ende, considerar que uno no tiene ningún derecho de disfrutar de los resultados de su trabajo. Puesto que uno es parte integral del Señor Supremo, los resultados de su trabajo los debe disfrutar el Señor Supremo. Eso es en verdad conciencia de Kṛṣṇa. La persona que actúa con conciencia de Kṛṣṇa es realmente un sannyāsī, alguien que está en la orden de vida de renuncia. Con esa clase de mentalidad, uno se siente satisfecho, porque está actuando de hecho para el Supremo. Así pues, uno no está apegado a nada material; uno se acostumbra a no sentir placer en nada fuera de la felicidad trascendental que se obtiene del servicio del Señor. Se supone que un sannyāsī está libre de las reacciones de sus actividades pasadas, pero una persona que está en el plano de conciencia de Kṛṣṇa logra esa perfección automáticamente, sin siquiera adoptar la llamada orden de renunciación. Ese estado de la mente se denomina yogārūḍha, o la etapa perfecta del yoga. Como se confirma en el tercer capítulo: yas tv ātma-ratir eva syāt, aquel que está satisfecho en sí mismo, no teme que haya ninguna clase de reacción que provenga de su actividad.