49. VERS
TEXT 49
Szöveg
Text
jitātmā vigata-spṛhaḥ
naiṣkarmya-siddhiṁ paramāṁ
sannyāsenādhigacchati
jitātmā vigata-spṛhaḥ
naiṣkarmya-siddhiṁ paramāṁ
sannyāsenādhigacchati
Szó szerinti jelentés
Synonyms
asakta-buddhiḥ – a ragaszkodástól mentes értelmű; sarvatra – mindenhol; jita-ātmā – az elméjét szabályozó; vigata-spṛhaḥ – az anyagi vágyak nélküli; naiṣkarmya-siddhim – a visszahatások nélküli cselekvés tökéletességét; paramām – legfelsőbbet; sannyāsena – a lemondott életrend által; adhigacchati – eléri.
asakta-buddhiḥ — unangehaftete Intelligenz habend; sarvatra — überall; jita-ātmā — den Geist beherrschend; vigata-spṛhaḥ — ohne materielle Wünsche; naiṣkarmya-siddhim — die Vollkommenheit von Reaktionslosigkeit; paramām — höchste; sannyāsena — durch den Lebensstand der Entsagung; adhigacchati — man erlangt.
Fordítás
Translation
Aki önfegyelmezett, nem ragaszkodik, és nem törődik az anyagi élvezettel, az a lemondás gyakorlásával eléri a visszahatásoktól mentes legtökéletesebb állapotot.
Wer selbstbeherrscht und unangehaftet ist und materiellen Genüssen keine Beachtung schenkt, kann durch das Ausführen von Entsagung die vollkommene Stufe der Freiheit von Reaktionen erlangen.
Magyarázat
Purport
Az igazi lemondás azt jelenti, hogy az ember mindig a Legfelsőbb Úr szerves részének tekinti magát, s így azt gondolja, hogy nincsen joga élvezni tettei eredményét. Mivel a Legfelsőbb Úr szerves része, tetteinek eredményeit is a Legfelsőbb Úrnak kell élveznie. Ez az igazi Kṛṣṇa-tudat. Aki Kṛṣṇa-tudatban cselekszik, az valóban sannyāsī, a lemondott életrend tagja. Ilyen mentalitással az ember elégedetté válik, mert mindent a Legfelsőbbért tesz. Így aztán nem ragaszkodik semmi anyagihoz, és megszokja, hogy az Úr szolgálatából származó transzcendentális boldogságon kívül semmi másból nem merít örömet. Egy sannyāsīnak mentesnek kell lennie korábbi cselekedeteinek minden visszahatásától. Ezt a tökéletességet egy Kṛṣṇa-tudatú ember minden külön erőfeszítés nélkül eléri, még akkor is, ha nem lép a lemondott rendbe. Ezt az elmeállapotot yogārūḍhának, a yoga tökéletes szintjének nevezik. A harmadik fejezet megerősíti: yas tv ātma-ratir eva syāt, aki elégedett önmagában, az nem tart tetteinek semmilyen visszahatásától.
ERLÄUTERUNG: Wahre Entsagung bedeutet, sich immer als winzigen Teil des Höchsten Herrn zu sehen und deshalb zu erkennen, daß man kein Anrecht hat, die Ergebnisse seiner Arbeit zu genießen. Da das Lebewesen ein winziger Teil des Höchsten Herrn ist, müssen die Ergebnisse seiner Arbeit vom Höchsten Herrn genossen werden. Das ist die Bedeutung von Kṛṣṇa-Bewußtsein. Ein Mensch, der im Kṛṣṇa-Bewußtsein handelt, ist ein wirklicher sannyāsī, das heißt, er steht tatsächlich im Lebensstand der Entsagung. Durch eine solche Geisteshaltung erlangt er Zufriedenheit, da er letztlich für den Höchsten tätig ist. Deshalb ist er nicht an etwas Materielles angehaftet; er gewöhnt sich daran, sich an nichts zu erfreuen, was außerhalb des transzendentalen Glücks liegt, das im Dienst des Herrn erfahren wird. Ein sannyāsī sollte von den Reaktionen seiner vergangenen Handlungen frei sein, doch ein Mensch im Kṛṣṇa-Bewußtsein erreicht diese Vollkommenheit von selbst, sogar ohne in den sogenannten Stand der Entsagung einzutreten. Dieser Zustand des Geistes wird yogārūḍha, die vollkommene Stufe des yoga, genannt. Dies wird im Dritten Kapitel bestätigt: yas tv ātma-ratir eva syāt. Wer in sich selbst zufrieden ist, fürchtet sich nicht vor den Reaktionen auf seine Tätigkeiten.