Skip to main content
[hu] Library » A Bhagavad-gita úgy, ahogy van » TIZENNYOLCADIK FEJEZET

46. VERS

TEXT 46

Szöveg

Text

yataḥ pravṛttir bhūtānāṁ
yena sarvam idaṁ tatam
sva-karmaṇā tam abhyarcya
siddhiṁ vindati mānavaḥ
yataḥ pravṛttir bhūtānāṁ
yena sarvam idaṁ tatam
sva-karmaṇā tam abhyarcya
siddhiṁ vindati mānavaḥ

Szó szerinti jelentés

Synonyms

yataḥ – akiből; pravṛttiḥ – a kiáradása; bhūtānām – minden élőlénynek; yena – aki által; sarvam – minden; idam – ez; tatam – áthatva; sva-karmaṇā – saját kötelessége által; tam – Őt; abhyarcya – imádva; siddhim – tökéletességet; vindati – eléri; mānavaḥ – az ember.

yataḥ — from whom; pravṛttiḥ — the emanation; bhūtānām — of all living entities; yena — by whom; sarvam — all; idam — this; tatam — is pervaded; sva-karmaṇā — by his own duties; tam — Him; abhyarcya — by worshiping; siddhim — perfection; vindati — achieves; mānavaḥ — a man.

Fordítás

Translation

Ha a mindent átható Urat, minden élőlény eredetét imádja az ember, akkor a számára előírt tetteket végezve elérheti a tökéletességet.

By worship of the Lord, who is the source of all beings and who is all-pervading, a man can attain perfection through performing his own work.

Magyarázat

Purport

A tizenötödik fejezet leírja, hogy minden élőlény a Legfelsőbb Úr parányi szerves része. Ez azt jelenti, hogy a Legfelsőbb Úr minden élőlény eredete. Ezt a Vedānta-sūtra is megerősíti: janmādy asya yataḥ. A Legfelsőbb Úrtól származik minden élőlény. Ahogyan azt a Bhagavad-gītā hetedik fejezete elmondja, a Legfelsőbb Úr kétféle energiája, a külső és a belső energia révén mindent átható. Energiáival együtt kell tehát imádnunk Őt. A vaiṣṇavák általában belső energiájával együtt imádják a Legfelsőbb Urat. Ennek az energiának az eltorzult tükröződése a külső energia, amely háttérben van, de a Legfelsőbb Úr teljes értékű részének kiterjedésében, Paramātmāként jelen van mindenhol. Ő a Felsőlélek valamennyi félistenben, emberben, állatban, mindenben. Tudnunk kell tehát, hogy a Legfelsőbb Úr szerves részeiként kötelességünk Őt szolgálni. Ez a vers azt ajánlja, hogy mindenki végezzen teljes Kṛṣṇa-tudatban odaadó szolgálatot az Úrnak.

As stated in the Fifteenth Chapter, all living beings are fragmental parts and parcels of the Supreme Lord. Thus the Supreme Lord is the beginning of all living entities. This is confirmed in the Vedānta-sūtra – janmādy asya yataḥ. The Supreme Lord is therefore the beginning of life of every living entity. And as stated in the Seventh Chapter of Bhagavad-gītā, the Supreme Lord, by His two energies, His external energy and internal energy, is all-pervading. Therefore one should worship the Supreme Lord with His energies. Generally the Vaiṣṇava devotees worship the Supreme Lord with His internal energy. His external energy is a perverted reflection of the internal energy. The external energy is a background, but the Supreme Lord by the expansion of His plenary portion as Paramātmā is situated everywhere. He is the Supersoul of all demigods, all human beings, all animals, everywhere. One should therefore know that as part and parcel of the Supreme Lord one has his duty to render service unto the Supreme. Everyone should be engaged in devotional service to the Lord in full Kṛṣṇa consciousness. That is recommended in this verse.

Mindenkinek úgy kell gondolkoznia, hogy Hṛṣīkeśa, az érzékszervek Ura foglalkoztatja őt egy bizonyos fajta munkában, s hogy tettei gyümölcsével Śrī Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét kell imádnia. Ha valaki mindig így, teljes Kṛṣṇa-tudatban gondolkozik, az Úr kegyéből mindenről teljes tudásra tehet szert. Ez az élet tökéletessége. Az Úr a Bhagavad-gītāban (12.7) kijelenti: teṣām ahaṁ samuddhartā. A Legfelsőbb Úr maga gondoskodik az ilyen bhakta felszabadulásáról. Ez az élet legmagasabb rendű tökéletessége. Bármilyen foglalkozást űzzön valaki, ha a Legfelsőbb Urat szolgálja, eléri a legtökéletesebb szintet.

Everyone should think that he is engaged in a particular type of occupation by Hṛṣīkeśa, the master of the senses. And by the result of the work in which one is engaged, the Supreme Personality of Godhead, Śrī Kṛṣṇa, should be worshiped. If one thinks always in this way, in full Kṛṣṇa consciousness, then, by the grace of the Lord, he becomes fully aware of everything. That is the perfection of life. The Lord says in Bhagavad-gītā (12.7), teṣām ahaṁ samuddhartā. The Supreme Lord Himself takes charge of delivering such a devotee. That is the highest perfection of life. In whatever occupation one may be engaged, if he serves the Supreme Lord he will achieve the highest perfection.