TEXT 16
16. VERS
Texte
Szöveg
yeṣāṁ nāśitam ātmanaḥ
teṣām āditya-vaj jñānaṁ
prakāśayati tat param
yeṣāṁ nāśitam ātmanaḥ
teṣām āditya-vaj jñānaṁ
prakāśayati tat param
Synonyms
Szó szerinti jelentés
jñānena: par la connaissance; tu: mais; tat: cette; ajñānam: ignorance; yeṣām: dont; nāśitam: est détruite; ātmanaḥ: de l’être; teṣām: leur; āditya-vat: comme le soleil levant; jñānam: la connaissance; prakāśayati: révèle; tat param: la conscience de Kṛṣṇa.
jñānena – tudással; tu – de; tat – az; ajñānam – a tudatlanság; yeṣām – akiké; nāśitam – megsemmisült; ātmanaḥ – az élőlényről szóló; teṣām – az övék; āditya-vat – mint a felkelő nap; jñānam – tudás; prakāśayati – feltárja; tat param – a Kṛṣṇa-tudatot.
Translation
Fordítás
Toutefois, quand ce savoir qui dissipe les ténèbres de l’ignorance illumine l’être, tout lui est révélé, à la manière du soleil qui illumine toute chose lorsque vient le jour.
Ellenben amikor a tudatlanságot eloszlató tudás világossággal árasztja el az embert, tudása feltár előtte mindent, ahogyan a nap is mindent beragyog nappal.
Purport
Magyarázat
Contrairement aux dévots, les êtres qui oublient Kṛṣṇa s’égarent. Le savoir est toujours tenu en haute estime, dit en maints endroits la Bhagavad-gītā: sarvaṁ jñāna-plavena, jñānāgniḥ sarva-karmāṇi et na hi jñānena sadṛśam. Comme l’explique le dix-neuvième verset du chapitre sept, c’est par l’abandon à Kṛṣṇa que s’acquiert le savoir parfait: bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate. L’homme au savoir parfait qui, après de très nombreuses renaissances, s’abandonne à Kṛṣṇa, voit les choses se révéler à lui, comme au lever du soleil la lumière révèle tous les objets.
Il y a de multiples façons de se fourvoyer. Se croire impudemment Dieu, par exemple, c’est tomber dans le piège de la plus grossière illusion. Comment, en effet, si nous étions Dieu, pourrions-nous tomber sous l’emprise de l’ignorance ? Si Dieu pouvait y être assujetti, alors Satan, qui est la personnification de l’ignorance, serait plus fort que Dieu.
La véritable connaissance peut être obtenue auprès d’un être parfaitement conscient de Kṛṣṇa. Il faut donc rechercher un tel maître pour apprendre sous sa direction ce qu’est la conscience de Kṛṣṇa, car, semblable au soleil qui dissipe les ténèbres, elle est la seule qui puisse ôter le voile de l’ignorance.
Même en sachant que l’âme est distincte du corps, qu’elle transcende la matière, on peut ignorer ce qui la distingue de l’Âme Suprême. Or, on n’aura de réponses à ces questions que si l’on prend refuge auprès d’un représentant de Kṛṣṇa, d’un maître spirituel parfait et authentique. Ainsi connaîtra-t-on Dieu et la relation qui nous unit à Lui. Notons ici qu’un authentique représentant de Dieu ne prétend jamais être Dieu, même si, en raison de sa connaissance de Dieu, on lui offre tous les respects généralement offerts au Seigneur Lui-même. Il faut apprendre à distinguer Dieu des âmes infinitésimales. Kṛṣṇa enseigne d’ailleurs dans le second chapitre (2.12) que tous les êtres, comme le Seigneur, ont leur individualité propre. Les âmes ont toujours été distinctes de Lui, le sont encore et le resteront, même après la libération. Si dans les ténèbres de la nuit, tout semble indifférencié, quand se lève le soleil, l’identité de chaque chose apparaît. La vraie connaissance consiste donc à percevoir dans l’existence spirituelle l’identité individuelle de chacun.
Akik elfelejtették Kṛṣṇát, azok tévhitben élnek, ellentétben a Kṛṣṇa-tudatú emberekkel, akik egyáltalán nem zavarodottak. A Bhagavad-gītā kijelenti: sarvaṁ jñāna-plavena; jñānāgniḥ sarva-karmāṇi; na hi jñānena sadṛśam. A tudás mindig nagy kincs. S mi ez a tudás? Tökéletes tudásra akkor tesz szert az ember, ha meghódol Kṛṣṇa előtt, ahogyan a hetedik fejezet tizenkilencedik verse is mondja: bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate. Amikor az ember sok-sok születésen át tartó vándorlás után a tökéletes tudás birtokában meghódol Kṛṣṇa előtt, azaz Kṛṣṇa-tudatú lesz, minden feltárul előtte, ahogyan a nap is bevilágít mindent nappal. Az élőlényt számtalan dolog téveszti meg. Amikor például minden további nélkül Istennek képzeli magát, valójában a tudatlanság utolsó csapdájába esik. Ha az élőlény lenne Isten, hogyan zavarhatná meg a tudatlanság? Megtévesztheti-e Istent a tudatlanság? Ha igen, akkor a tudatlanság, vagyis a Sátán hatalmasabb Istennél. Igazi tudást attól kaphatunk, aki Kṛṣṇa-tudatú. Éppen ezért az embernek fel kell kutatnia egy ilyen hiteles lelki tanítómestert, s az ő irányításával meg kell tanulnia, hogy mi a Kṛṣṇa-tudat, mert a Kṛṣṇa-tudat bizonyosan elűz minden tudatlanságot, ahogyan a nap oszlatja szét a sötétséget. Lehet, hogy valaki teljesen tudatában van annak, hogy nem azonos az anyagi testével, hanem transzcendentális, és fölötte áll a testnek, ám a lélek és a Felsőlélek között esetleg mégsem tud különbséget tenni. Ha azonban meghódol egy tökéletes, hiteles, Kṛṣṇa-tudatú lelki tanítómester előtt, akkor mindent alaposan megérthet. Istent és Vele való kapcsolatunkat csak akkor ismerhetjük meg, ha találkozunk Isten képviselőjével. Isten képviselője sohasem állítja, hogy ő Isten, noha az emberek amiatt, hogy rendelkezik az Istenről szóló tudással, olyan tiszteletben részesítik, mint ami általában Istennek jár. Meg kell tanulnunk különbséget tenni Isten és az élőlény között. Ennek érdekében a második fejezetben (2.12) az Úr Śrī Kṛṣṇa kijelenti, hogy minden élőlény egyén, az Úrral együtt. Egyének voltak a múltban, egyének most is, és a jövőben is egyének maradnak mind, még felszabadulásuk után is. Éjjel, a sötétben minden egynek tűnik a szemünkben, de napfelkelte után a dolgokat a maguk valójában láthatjuk. Az igazi tudás tehát nem más, mint tisztában lenni lelki életbeli önazonosságunkkal és egyéni mivoltunkkal.