Skip to main content

Bg. 6.29

Szöveg

sarva-bhūta-stham ātmānaṁ
sarva-bhūtāni cātmani
īkṣate yoga-yuktātmā
sarvatra sama-darśanaḥ

Szó szerinti jelentés

sarva-bhūta-stham – a minden lényben jelen lévő; ātmānam – Felsőlelket; sarva – minden; bhūtāni – lényt; ca – is; ātmani – az önvalóban; īkṣate – látja; yoga-yukta-ātmā – aki a Kṛṣṇa-tudatban összekapcsolódik; sarvatra – mindenhol; sama-darśanaḥ – egyenlőnek látó.

Fordítás

Az igaz yogī minden lényben Engem, s minden lényt Bennem lát. Sőt, az önmegvalósított ember mindenhol Engem, a Legfelsőbb Urat látja.

Magyarázat

A Kṛṣṇa-tudatú yogī tökéletesen lát, mert látja Kṛṣṇát, a Legfelsőbbet Felsőlélekként (Paramātmāként) mindenki szívében. Īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe 'rjuna tiṣṭhati. Az Úr Paramātmāként a kutya és a brāhmaṇa szívében egyaránt jelen van. A tökéletes yogī tudja, hogy az Úr örökké transzcendentális, s az anyag nincs rá hatással, bárhol legyen is, akár a kutyában, akár a brāhmaṇában. Ez az Úr legfelsőbb semlegessége. Az egyéni lélek szintén az egyén szívében helyezkedik el, de nincs jelen mindenkiében. Ez a különbség az egyéni lélek és a Felsőlélek között. Aki nem végzi helyesen a yogát, az nem láthat ilyen tisztán. A Kṛṣṇa-tudatú ember képes Kṛṣṇát a hitetlen és a hívő szívében is meglátni. A smṛti ezt a következőképpen erősíti meg: ātatatvāc ca mātṛtvāc ca ātmā hi paramo hariḥ. Az Úr minden lény eredete, így olyan Ő, mint az anya vagy az eltartó. Az anya egyformán bánik minden gyermekével, s így tesz a legfelsőbb atya (vagy anya) is. Következésképp a Felsőlélek mindig és minden élőlényben jelen van.

Az élőlények testüket tekintve is az Úr energiájában vannak. Ahogyan a hetedik fejezet majd elmagyarázza, az Úrnak két fő energiája van: a lelki (a felsőrendű) és az anyagi (az alsórendű) energia. Noha az élőlény a felsőbbrendű energia része, mégis alá van vetve az alsóbbrendűnek. Ennek ellenére azonban mindig az Úr energiájában van. Valamilyen formában tehát minden élőlény Benne van.

A yogī egyenlőnek lát mindent, mert látja, hogy az élőlények, noha gyümölcsöző tetteik folytán más és más helyzetben vannak, minden körülmények között az Úr szolgái maradnak. Az anyagi energiában az élőlény az anyagi érzékeket szolgálja, míg a lelki energiában közvetlenül a Legfelsőbb Urat. Bármelyik eset álljon fenn, Isten szolgája marad. A Kṛṣṇa-tudatú emberben ez az egyenlő szemlélet tökéletes.