Bg. 6.30

Aki Kṛṣṇa-tudatú, az valóban mindenhol az Úr Kṛṣṇát látja, s mindent Benne lát. Úgy tűnhet, hogy az anyagi természet valamennyi különálló megnyilvánulását látja, ám mindegyik esetben tudatában van Kṛṣṇa jelenlétének, mert tudja, hogy minden az Ő energiájának megnyilvánulása. Kṛṣṇa nélkül semmi sem létezhet, s Ő az Ura mindennek – ez a Kṛṣṇa-tudat alapelve. A Kṛṣṇa-tudat célja a Kṛṣṇa iránti szeretet kifejlesztése, vagyis annak a szintnek az elérése, amely transzcendentálisan az anyagi felszabadulás fölött áll. Ezen a Kṛṣṇa-tudatos síkon, amely túl van az önmegvalósításon, a bhakta eggyé válik Kṛṣṇával abban az értelemben, hogy számára Ő lesz minden, s az Iránta érzett szeretetben eléri a beteljesülést. A bensőséges kapcsolat Kṛṣṇa és a bhakta között ezen a szinten létezik. Az élőlény többé nem semmisülhet meg, s többé nem veszíti szem elől az Istenség Személyiségét. Kṛṣṇába olvadni lelki megsemmisülést jelent, s egy bhakta sohasem vállal ilyen veszélyt. A Brahma-saṁhitā (5.38) írja:

„Govindát, az eredeti Urat imádom, akit a szeretet írjával bekent szemű bhakták örök Śyāmasundara formájában szünet nélkül a szívükben látnak.”

Ezen a szinten az Úr Kṛṣṇa sohasem tűnik el a bhakta látóköréből, s a bhakta sem veszíti el Őt többé szem elől. Ugyanez érvényes a yogīra is, aki szívében Paramātmāként látja Kṛṣṇát. Belőle tiszta bhakta lesz, aki egy pillanatig sem képes elviselni, hogy ne lássa szívében az Urat.