35. VERS
VERSO 35
Szöveg
Texto
para-dharmāt sv-anuṣṭhitāt
sva-dharme nidhanaṁ śreyaḥ
para-dharmo bhayāvahaḥ
para-dharmāt sv-anuṣṭhitāt
sva-dharme nidhanaṁ śreyaḥ
para-dharmo bhayāvahaḥ
Szó szerinti jelentés
Sinônimos
śreyān – sokkal jobb; sva-dharmaḥ – saját előírt kötelességek; viguṇaḥ – még hibásan is; para-dharmāt – a mások számára előírt kötelességeknél; su-anuṣṭhitāt – tökéletesen végrehajtottaknál; sva-dharme – saját előírt kötelességeiben; nidhanam – megsemmisülés; śreyaḥ – jobb; para-dharmaḥ – a mások számára előírt kötelességek; bhaya-āvahaḥ – veszélyesek.
śreyān — muito melhor; sva-dharmaḥ — deveres prescritos da pessoa; viguṇaḥ — mesmo defeituosos; para-dharmāt — do que deveres mencionados para outros; su-anuṣṭhitāt — perfeitamente feitos; sva-dharme — nos deveres prescritos da pessoa; nidhanam — destruição; śreyaḥ — melhor; para-dharmaḥ — deveres prescritos alheios; bhaya-āvahaḥ — perigoso.
Fordítás
Tradução
Sokkal jobb saját előírt kötelességünket hibásan, mint a másokét tökéletesen végrehajtani. Jobb, ha az embert saját kötelessége végzése közben éri a halál, mint ha más feladatait végzi, mert más útját követni veszélyes.
É muito melhor cumprir os deveres prescritos próprios, embora com defeitos, do que executar com perfeição os deveres alheios. A destruição durante o cumprimento do próprio dever é melhor do que ocupar-se nos deveres alheios, pois seguir o caminho dos outros é perigoso.
Magyarázat
Comentário
A számunkra előírt munkát kell tehát végeznünk teljes Kṛṣṇa-tudatban, s nem a másokét. Anyagi szinten az ember előírt kötelességeit pszichofizikai állapota határozza meg, amely a természet kötőerői hatásának eredménye. A lelki kötelességeket, melyeknek célja Kṛṣṇa transzcendentális szolgálata, a lelki tanítómester írja elő. Akár anyagi, akár lelki kötelességről is van azonban szó, az embernek haláláig ki kell tartania mellette, s nem szabad más feladatát utánoznia. A lelki és anyagi szint kötelességei eltérőek lehetnek, ám ha valaki a hiteles útmutatást követi, az mindig a javára válik. Amíg az ember az anyagi természet kötőerőinek varázsa alatt áll, követnie kell a saját helyzetének megfelelő előírt kötelességeket, s nem szabad másokat utánoznia. A jóság kötőerejében lévő brāhmaṇa például tartózkodik az erőszaktól, míg a kṣatriya számára, akire a szenvedély kötőereje hat, engedélyezett az erőszak. Így aztán a kṣatriya számára jobb az erőszak szabályait követve meghalni, mint az erőszakmentesség elvét követő brāhmaṇát utánozni. A szívét nem hirtelen, hanem fokozatosan kell mindenkinek megtisztítania. Ám ha valaki felülemelkedik az anyagi természet kötőerőin, és teljesen Kṛṣṇa-tudatúvá válik, az a hiteles lelki tanítómester irányítása alatt bármilyen feladatot végezhet. A Kṛṣṇa-tudat e tökéletes síkján a kṣatriya brāhmaṇaként, a brāhmaṇa pedig kṣatriyaként cselekedhet. Az anyagi világbeli megkülönböztetések a transzcendentális szintre nem vonatkoznak. Viśvāmitra például eredetileg kṣatriya volt, ám később brāhmaṇaként cselekedett, míg a brāhmaṇa Paraśurāma egy kṣatriya munkáját végezte. Azért tehették ezt meg, mert transzcendentális szinten álltak, de addig, amíg valaki anyagi síkon van, végre kell hajtania az anyagi természet kötőerői szerinti kötelességeit, s ugyanakkor teljesen meg kell értenie a Kṛṣṇa-tudatot.
Devemos, portanto, executar em plena consciência de Kṛṣṇa nossos deveres prescritos em vez daqueles prescritos para outros. Materialmente, os deveres prescritos são impostos segundo a condição psicofísica da pessoa, sob o encanto dos modos da natureza material. Os deveres espirituais são aqueles que o mestre espiritual decreta para o serviço transcendental a Kṛṣṇa. Mas quer materiais quer espirituais, a pessoa deve ater-se a seus deveres prescritos mesmo confrontando a morte, ao invés de imitar os deveres prescritos alheios. Os deveres na plataforma espiritual e os deveres na plataforma material talvez sejam diferentes, mas aquele que os executa sempre faz bem em seguir a instrução autorizada. Quando alguém está sob o encanto dos modos da natureza material, deve seguir as regras prescritas para a sua situação específica e não deve tentar imitar os outros. Por exemplo, um brāhmaṇa, que está no modo da bondade, não é violento, ao passo que o kṣatriya, que está no modo da paixão, tem permissão para ser violento. Por isso, para um kṣatriya é melhor ser subjugado seguindo as regras da violência do que imitar um brāhmaṇa que segue os princípios da não-violência. Todos devem purificar o coração por um processo gradual, não abruptamente. Entretanto, quando se transcendem os modos da natureza material e se situa em plena consciência de Kṛṣṇa, pode-se executar toda e qualquer atividade sob a direção de um mestre espiritual autêntico. Nesta fase de completa consciência de Kṛṣṇa, o kṣatriya pode agir como brāhmaṇa, ou o brāhmaṇa pode agir como kṣatriya. Na plataforma transcendental, não se aplicam as distinções válidas para o mundo material. Por exemplo, Viśvāmitra originalmente era kṣatriya, mas acabou agindo como brāhmaṇa, ao passo que Paraśurāma era brāhmaṇa, mas acabou agindo como kṣatriya. Por situarem-se em transcendência, eles puderam tomar tal atitude; mas enquanto se estiver na plataforma material, é preciso executar os deveres conforme os modos da natureza material. Ao mesmo tempo, deve-se procurar desenvolver plena consciência de Kṛṣṇa.