63. VERS

VERZ 63

Szöveg

Besedilo

krodhād bhavati sammohaḥ
sammohāt smṛti-vibhramaḥ
smṛti-bhraṁśād buddhi-nāśo
buddhi-nāśāt praṇaśyati

Szó szerinti jelentés

Synonyms

krodhāt – a dühből; bhavati – lesz; sammohaḥ – teljes illúzió; sammohāt – az illúzióból; smṛti – az emlékezet; vibhramaḥ – zavara; smṛti-bhraṁśāt – az emlékezet zavarából; buddhi-nāśaḥ – az értelem elvesztése; buddhi-nāśāt – és az értelem elvesztése folytán; praṇaśyati – az ember elbukik.

krodhāt – iz jeze; bhavati – nastane; sammohaḥ – popolna iluzija; sammohāt – iz iluzije; smṛti – spomina; vibhramaḥ – zmeda; smṛti-bhraṁśāt – iz zmedenega spomina; buddhi-nāśaḥ – izguba inteligence; buddhi-nāśāt – zaradi izgube inteligence; praṇaśyati – človek pade.

Fordítás

Translation

A düh eredménye teljes illúzió, az illúzióé pedig emlékezetzavar. Ha zavart az emlékezet, elvész az értelem, s az értelem elvesztésével az ember ismét visszasüllyed az anyagi lét mocsarába.

Iz jeze se rodi popolna iluzija, ta pa povzroči zmedo v spominu. Zaradi zmede v spominu človek izgubi inteligenco, ko nima več inteligence, pa znova pade v močvirje materialnega življenja.

Magyarázat

Purport

Śrīla Rūpa Gosvāmī a következő utasítást adja számunkra:

Śrīla Rūpa Gosvāmī nam je dal tole navodilo:

prāpañcikatayā buddhyā
hari-sambandhi-vastunaḥ
mumukṣubhiḥ parityāgo
vairāgyaṁ phalgu kathyate

(Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.258)

Kṛṣṇa-tudata fejlődése során az ember megtanulja, hogy minden felhasználható az Úr szolgálatában. Akik nem ismerik a Kṛṣṇa-tudatot, azok természetellenes módszerekkel próbálják elkerülni az anyagi dolgokat, s ennek az az eredménye, hogy noha az anyagi kötelékek alóli felszabadulásra vágynak, nem jutnak el a lemondás tökéletes szintjére. Állítólagos lemondásukat phalgunak, lényegtelennek nevezik. A Kṛṣṇa-tudatú ember ezzel szemben tudja, hogyan használjon fel mindent az Úr szolgálatában, s ezért ő nem esik áldozatul az anyagi tudatnak. Az imperszonalisták például azt gondolják, hogy mivel az Úr, az Abszolút személytelen, nem képes enni. Megpróbálnak lemondani a finom ételekről, ám a bhakták velük ellentétben tudják, hogy Kṛṣṇa a legfelsőbb élvező, s elfogyasztanak mindent, amit odaadással felajánlanak Neki. Finomabbnál finomabb ételeket ajánlanak fel az Úrnak, majd megeszik a maradékot, amit prasādának hívnak. Ily módon minden lelkivé válik, s a bhaktákat nem fenyegeti az elbukás veszélye. Kṛṣṇa-tudatosan elfogyasztják a prasādát, míg az abhakták azt anyaginak tekintik, s elutasítják. Az imperszonalisták természetellenes lemondásuk miatt tehát nem tudják élvezni az életet, s ennek következtében elméjük a legkisebb izgatásra is az anyagi lét mocsarába rántja őket. A szentírások szerint az ilyen lélek még ha el is éri a felszabadulást, ismét visszaesik, mert nem áll mögötte az odaadó szolgálat támasza.

Kdor razvije zavest Kṛṣṇe, ve, da je vse mogoče uporabiti v Gospodovi službi. Tisti, ki ne poznajo metode zavesti Kṛṣṇe, se poskušajo umetno izogniti materialnim predmetom, toda čeprav se želijo osvoboditi suženjstva materiji, ne razvijejo popolne nenavezanosti. Njihova dozdevna nenavezanost se imenuje phalgu ali manj pomembna. Kdor je zavesten Kṛṣṇe, pa zna vsako stvar uporabiti v Gospodovi službi in zato ne postane žrtev materialne zavesti. Impersonalist na primer misli, da je Gospod ali Absolut brezoseben in da zato ne more jesti. Medtem ko se impersonalist izogiba okusni hrani, bhakta ve, da je Kṛṣṇa vrhovni uživalec in da pojé vse, kar Mu darujemo z vdanostjo. Zato Gospodu daruje okusno hrano, sam pa zaužije ostanke, imenovane prasādam. Ker postane tako vse poduhovljeno, za bhakto ni nevarnosti, da pade s svojega položaja. Bhakta uživa prasādam z zavestjo Kṛṣṇe, kdor ni bhakta, pa ga zavrača kot materialnega. Impersonalist ne more uživati življenja, ker je samo navidez nenavezan; že neznatna vznemirjenost uma ga zato znova potegne v močvirje materialnega življenja. Rečeno je, da taka duša znova pade, tudi če doseže osvoboditev, saj nima opore v vdanem služenju.